Keresés ebben a blogban

2021. november 10., szerda

Julijana Marinkovik Ljepota – Szépség

 

Julijana Marinkovik Resen 22. jul 1972. – 

Ljepota
 
Jedna žena
razbudi se
sa svjetlošću
na usnama
Potom pohita
prema vrtu
crvenih ljiljana.
Četiri stope
ocrtavaju se
pred zidinom
huk vjetra
Ona samo prozbori:
- Ja sam nedogled
pitome vode
a dan je već
obljubio zvijezde.
 

Szépség
 
Egy nő
ajkán
fényáradattal
ébred
Majd
a vörös liliomok
kertje felé szalad.
A várfal előtt
négy lábnyom
látható
szélsüvítés
Szól a lány:
- Én a szelíd víz
végtelensége vagyok
a csillagokat meg már
megerőszakolta a hajnal.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://hrvatskiglas-berlin.eu/?cat=272

2021. november 9., kedd

Jász Attila Arány és mérték – Razmera i mera

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

                                                              Arány és mérték
 
(60/1)*
Mikor a már és még az élet vizét Issza**,
csupán a test öregszik, de ettől lesz tiszta.
Már nem teljesen ember, még nem egészen angyal,
hatvan apró szamuráj, rónin*** harcol egy naggyal.
 
 
(75/1)****
Mikor a már és még az élet vizét issza,
csupán a test öregszik, de ettől lesz tiszta.
Már nem teljesen ember, még nem egészen angyal,
hetvenöt apró részlet barátkozik egy naggyal.
 
 
*Villányi G. András Ébernek
**Kobajasi Issza (japánul: 小林一茶, Hepburn-átírással: Kobayashi Issa) (Kasivabara, 1763. június 15. – Kasivabara, 1828. január 5.) japán haikuköltő.
***Ebben az esetben az összes életben maradt szamuráj, aki az elhalálozott urat szolgálta rónin lett. A szamurájt hűbérura elbocsátotta szolgálatából. 
****Molnár Péternek
 

                                                                Razmera i mera
 
(60/1)*
Kad već i još vodu života Is/pij/a**,
tek snaga stari, ali tako će postati čista.
Već nije potpuno čovek, još nije potpuno serafim,
šezdeset sitnih samuraja, ronini*** se bore sa velikim.
 
 
(75/1)****
Kad već i još vodu života ispija,
tek snaga stari, ali tako će postati čista.
Već nije potpuno čovek, još nije potpuno serafim,
sedamdeset pet sitnih detalja druže se sa velikim.
 
 
*Andraš Vilanji G. Budnom
**Kobajaši Isa (japanski: 小林一茶, Hepburn-transkricijom: Kobayashi Issa) (Kasivabara, 15. juni 1763. – Kasivabara, 5. januar 1828.) japanski haiku pesnik.
***U ovom slučaju svi samuraji koji su nakon smrti gospodara živi ostali, ronini su postali. Samuraja je njegov gospodar iz službe otpustio.. 
****Peteru Molnaru
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: 

F

2021. november 8., hétfő

Gergely Tamás Mosoly a sötétben – Osmeh u mraku

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Mosoly a sötétben
 
     Vadmalac zenét hallgatott az éjszakában, s egyszer csak elmosolyodott. Számára ismeretlen zeneszám ment a rádióban, Corellit juttatta eszébe, bár nem Corelli volt, csak valamilyen hozzá hasonló egyszerű, őszinte zene. És elegáns. Talán éppen azért.
     A hálóban olyan sötét volt, hogy még Malacka sem látta meg az ő mosolyát, úgyhogy Vadmalac feltette magának a kérdést: „Hát akkor kinek mosolygok? Ha Malacka sem látja?”
 

Osmeh u mraku
 
     Vepar je u gluho doba noći muziku slušao i odjedanput se osmehnuo. Za njega nepoznata muzika na Korelija ga je podsetila iako nije bila Korelija, tek njemu slična jednostavna, iskrena. I elegantna. Možda baš zato.
     U spavaonici mrak je bila, tako njegov osmeh ni Prasica nije mogla videti te je Vepar sam sebi postavio pitanje: „Pa kome se ja smeškam? Ako ni Prasica ne vidi?”
 
                                   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#29

Podolszki József Súgjál – Šapni

 

Podolszki József
Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.


Súgjál
 
Mit mondjak
ha kihallgatnak majd
a szerencsések
 
súgjál
 

Šapni
 
Šta da kažem
ako će me sretnici
ispitivati
 
šapni
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: Podolszki József: Barna, Forum 1982. 54. old.

2021. november 7., vasárnap

Ágh István A szökevények verse – Pesma odbeglih

 

Ágh István Iszkáz 1938. március 24. – 

A szökevények verse
 
Eljöttünk mindannyian.
Otthon csak kinőtt ruhánk,
kétes hírünk,
vénasszonyok szájától elfelejtve
romlunk egyenként,
anyánk sem tudja merre.
A reménység telepén
lődörgünk szabadnapokon,
zsebünkben cirkuszjegyek,
szétmorzsolt számlák,
görcsbegyűrt szerelmeslevél.
A szerencse-csillag alatt
asztalunkon száraz virág,
savanyú bor.
 

Pesma odbeglih
 
Svi smo otišli.
Kod kuće su tek naša iznošena odela i
sumnjiv glas,
od ogovaranja starica zaboravljeni
pojedinačno se kvarimo,
ni majke nam ne znaju, gde.
Slobodnim danima
na proplanku nade se potucamo,
u đžepovima karte za cirkuske predstave,
pocepani računi,
zgužvano ljubavno pismo.
Ispod zvezde sreće
na stolu nam je osušen cvet,
kiselo vino.
 
Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://meglepetesvers.hu/agh-istvan-a-szokevenyek/

2021. november 4., csütörtök

Turczi István: Gép-templom – Mašina-crkva

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Gép-templom
 
Leleplező ez a szabályosság.  Sehol  egy önmagáért való
kitüremkedés,    kóbor    vonal,    torzó  vagy   formákból
kitagadott disszonancia. Szinte  fáj,  és  megaláz,  ahogy
monstrumként  magaslik  föléd.  Előtte  állsz,  de  mintha
megadóan térdepelnél egy  gép-templom oltára előtt,  és
szemed      újhitű     áhítattal      függesztenéd     a     hol
üvegkupolának, hol baziliszkusznak  tetsző,   végtelenbe
futó  ablakokra.   A   geometrikus   csendben   erőlködés
nélkül  hallani  egy  imát.  Te  imádkozol,   anélkül,  hogy
tudnád.  Te   könyörögsz  bebocsáttatásért.  Ruhádat  te
szaggatod, hamut fejedre te szórsz.  Holnapi emlékeket,
még     ki      sem     mondott    szavakat    morzsolgatsz
rózsafüzérként. A folytatás oltalmáért esedezel  az  örök
szüntelenség   színe   előtt.   Pedig  ha  jobban  figyelsz,
megláthatod  azt  a  lépcsőt  a lábazatban, ahonnan van
hová. Nincs még veszve semmi.
 
Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.
 
 
Mašina-crkva
 
Ta  pravilnost razotkriva. Nigde  neke izbočine,  zalutale
crte,  torzo  ili  iz forme  izvrnute  disonancije koja sama
za  sebe  postoji.  Na  neki način boli  ti  i  vređa te kako
poput monstruma u vis  se  uzdiže. Ispred  nje stojiš, ali
kao  da  pomirljivo  ispred  oltara   mašine-crkve   klečiš
i  čežnjom  nove  vere  promatraš   prozore  koje  se   u
nedogled protežu a tebi se čas staklenom  kupolom čas
baziliskusu čine.  U  geometrijskoj   tišini  jedna  molitva
bez  naprezanja  se  čuje.  Ti  se  moliš  bez  toga  da bi
znao.  Za   dozvolu   za   ulazak  ti  preklinješ.  Odelo  ti
cepaš, na glavu pepeo ti posipaš. Sutrašnje uspomene,
još   neizgovorene   reči    poput   brojanice   premećeš.
Ispred   pozornice   večne  neprekidnosti   za   zaštitom
nastavka  se  moliš.  A da  malo  više  paziš  mogao  bi
u podnožju  onu stepenicu  videti  odakle ima kud.  Još
ništa nije izgubljeno.
 
Prevod: Fehér Illés

2021. november 3., szerda

Neda Gavrić Љубав врата отвара – А szerelem ajtót nyit

 

Neda Gavrić Banja Luka 1980. – 

Љубав врата отвара
 
У девојачкој соби
Све је исто.

Осим девојке.

Чује се бука испред врата,
Неко куца.
Неко вани тражи кључ
Од собе
Од срца.

Она ни не слути,
Врти ране
К'о увојке.

И чека љубав.

А szerelem ajtót nyit
 
A lányszobában
Minden, ahogy volt.
 
A lányt kivéve.
 
Nesz az ajtó előtt,
Kopogtatnak.
Valaki kinn kulcsot keres.
Ajtót, szívet
Nyitna.
 
A lány nem is sejti,
Hajtincseit
Sebeként gyötri.
 
És szerelemre vár.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.literaryworkshopkordun.com/cirilica/strana/1615/ljudi-oziljci?fbclid=IwAR36c7a9f3XW_B7pUckpZ9dQEGIaX6SsaEFM-G3IajywVDpIu5IAlqlybRk