Danijela Trajković Слике – Képek

 

Danijela Trajković Vranje 30. јanuar 1980. –

Слике   Лепљива тама Седи као Циганка Пуши на кладенцу Затрпаном земљом Шумом Сушом Деценијама гладним кравама Мртвим драгим људима Црно-белим екранизованим Шекспиром Стубовима замака Иза којих се сакривају љубавници Доушници Убице без сенки Пауци са сенком Лепом као мајчин хеклерај Чуло слуха Негде затрпано Испод Дикенсонових Дугометражних цртаних филмова Јасно чује братов глас Слуша како се за столом Мушемом прекривеним На коме карте  Дружина сјајна Лумпује сатима У соби где време спава пијано Док ватра у шпорету Поскакује веселије Од играчица у кабареу Води опуштени разговор Између оца Сина И ћерке Kоје служе колачима Руке жене Нежније од светлости Сваке вечности.

Képek   A sűrű homály Cigány-asszonyként ül És füstöl a földdel Erdővel Szárazsággal Évtizedek óta kiéheztetett tehenekkel Kedves halott emberekkel Fekete-fehér vászonra vitt Shakespearral Rejtőzködő szerelmesekkel Besúgókkal Árnyak gyilkosaival Anyám horgolásaira emlékeztető Pók-árnyékokkal tele Kastély-oszlopokkal Betemetett itatón A hallás Valahol az egész estét betöltő Dickens rajzfilmek alatt Tűnt el Testvére hangját tisztán hallja Hallgatja ahogy a vászonnal takart Asztal mellett A vidám társaság Órákon keresztül Lumpol A szobában ahol a részeg idő alszik Míg a tűzhelyben A kabaré-táncosnőknél Vidámabban pattog a tűz Kötetlenül beszélget Az apával Fiával És lányával Akiket minden örökkévalóságnál Világosságnál gyengédebb Női kezek Kaláccsal kínálnak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vasa Pavković Гледајући шумског пужа – Erdei csigát nézve

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Гледајући шумског пужа   Па и пуж је брз, ако се пореди с вечношћу –   Ту у фебруарској топлој ђуми, пузио је према врху бреста или према мени невидљивој тачки.   И све је било јасно: што се брзине вечности или смрти или пужа тиче.   Тог момента. А онда је опет постало мутно.

Erdei csigát nézve   És a csiga is gyors, az örökléthez viszonyítva –   Itt, a februári meleg erdőben a szil csúcsa felé mászott, vagy a számomra láthatatlan pont felé.   És minden egyértelmű volt: ami a gyorsaságot, az öröklétet, a halált vagy a csigát illeti.   Abban a pillanatban. Majd ismét minden összezavarodott.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Vasa Pavković: На одморишту, Народна библиотека „Стеван Првовенчани“ Краљево, 2019. стр. 11.

Jász Attila A tükör túloldalán – Na drugoj strani ogledala

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

A tükör túloldalán   Egy nap, amikor tükörkép leszek csak, ne hagyj magamra, kérlek, csak ints vissza, hogy minden rendben, érj hozzám, érints meg,   amikor majd tényleg csak egy tükörkép leszek, megtudod, hogy szeretlek, mindig szerettelek, imádattal követem minden mozdulatod,   akkor tükörkép leszek már csak benned, és várlak a túloldalon, ha menned kell, idő van, gyere utánam, kérlek.

Na drugoj strani ogledala   Jednog dana kad ću tek odraz biti, nemoj me samog ostaviti, molim te, mahni da je sve u redu, dodirni me, takni me,   kad ću zaista tek odraz biti, saznaćeš da te volim, uvek sam te voleo, svaki tvoj pokret sa obožavanjem pratio,   onda ću u tebi tek odraz biti i čekaću te na drugoj strani, ako ćeš morati krenuti, ima vremena, pođi za mnom, molim te.   Prevod: Fehér Illés

Forrás:  https://www.szifonline.hu/szepirodalom/kolteszet/2199-J_sz_Attila_versei

Gergely Tamás Az erdei becsület – Poštenje šume

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Az erdei becsület        Meggyengült volna a szeme? Vagy a távolság tette, hogy nem volt egészen tiszta, az erdőszélen mi is történik. Úgy látta, mintha a bossz egy jatagánnal leszelne egy-egy darabot az asztalon elhelyezett csomagból, s a sorban állók egyenként eltűnnének vele.      Mintha zsírpapírba csomagolnák nekik, s ők azzal szaladnának haza.      Mintha vaj lenne, egy táblából egy kiló. Vagy mintha szilvaíz.      Mikor a komája megérkezett, megkérdezte:      - Mit osztanak?      - Az erdei becsületet osztják.      - Kilóra? - kérdi Vadmalac.      - Pofára - jön a válasz.      Hát ezen a kérdező elgondolkozott. Bekövetkezett ugyanis, amitől tartott.

Poštenje šume        Oslabio li mu se vid? Ili bilo je to zbog razdaljine, što mu nije bilo potpuno jasno šta se na rubu šume događa. Tako mu se činilo da jedan budža sa jataganom sa paketa na sto postavljenog komad po komad odreže a oni koji u red stoje uzimaju taj komad i odmah nestaju.      Kao da u hartiju za masnoću nešto stave i oni time kući trče.      Kao da je maslac, kilogram sa paketa. Ili kao da je slatko od šljive.      Kad mu je jaran stigao, upitao:      – Šta dele?      – Poštenje šume.      – Na kilu? – pita Vepar.      – Na izgled – glasio je odgovor.      Pa se duboko razmislio. U stvari dogodilo se to čega se bojao.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#8

Jóna Dávid A váza – Vaza

 

Jóna Dávid Budapest 1968. szeptember 9. –

A váza   Körülményekre fogtam; Mint mikor leversz egy vázát, s tajtékzod ki rakta oda? dühösen, kérdően nézel szét noha, húsz éve áll ugyanazon helyen. Tévedhetetlenséged és a váza ugyanakkor tört szét, és nem a történet ostoba...

Vaza   Na okolnosti sam mislio; Kao kad jednu vazu srušiš i pobesnelo pitaš ko je tamo stavio? razjareno, upitno gledaš prisutne, mada, na istom mestu već dvadeset godina stoji. Tvoja nepogrešivost i vaza istovremeno su se razbile, i nije pripovetka blesava…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/jona-david-vedohalo-nelkul.html

Turczi István: Elfogy az ember – Čovek nestaje

 

Turczi István Tata 1957. október 17. – 

Elfogy az ember        Dienes Eszter auspiciuma   Töredéknek lenni maga az élet. Úgy gondol rá, ahogy a fű hintázik a szélben. Itt semmi se mozdul. Nevek, arcok törlődnek, vezeklő szürkében a táj. Fekete tollú, fehér madár röptét figyeli egyre, mennydörgésből, villámokból, állatok járásából jósol. Feszültségeit nem földeli el az ég. Már Eudémosz gyűrűje sem segít. De minek is átkozódna: a sötétség neki nem ellenség. Egy távlatvesztésre hajló éjjel visszahátrál a homályba, hol lecsukhatja végre kígyót agyaggá változtató szemét. Elmegy a test a porhoz, mondja, hiába tiltják. A hosszan tartó álom büntetés. Lejegyzi az első szót, mi ébredéskor az eszébe jut. Tűzzel megtisztítja, vízzel átmossa. Úgy gondol rá, ahogy a fű hintázik a szélben.

Čovek nestaje          Auspicium Estera Dieneša   Biti odlomak sam život je. Kako trava u vetru se leluja, tako misli na njega. Tu se ništa ne miče. Brišu se imena, lica, predeo u ispaćenom sivilu je. Let bele ptice crnog perja svagda posmatra, na osnovu grmljavine, sevanja, hoda životinja gata. Nebo njene napetosti ne pokopa. Ni Eudemov prsten ne pomaže. A što bi i proklinjala: tama nije njen protivnik. Jedne noći kad se perspektiva gubi u nevid se vraća da može konačno oči koje zmiju u glinu pretvaraju zatvoriti. Telo do prašine odlazi, kaže, zalud zabranjuju. San što dugo traje kazna je. Zapiše prvu reč šta prilikom buđenja na pamet joj pada. Vatrom čisti, vodom pere. Tako misli na nju, kako trava u vetru se leluja.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.esolap.hu/authors/2-turczi-istvan/1598.html

Đorđe Kuburić Док ветар треском удара – Míg a szél dübörög

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. – 

Док ветар треском удара
 
Три ујутро.
Шетају мачке и пси мокрим двориштима.
 
И ми, некоћ, лута смо овом улицом.
 
Ловили смо окаснеле пацове
и поклањали их пијанцима.
 
Звецкају кораци у магли. Свеће горе на терасама.
 
Окружена си пругастим мраком
из ког, попут тигра, излеће
откуцај сата или гонга.
 
Оштар звук,
благи псећи угриз,
пријаће ти попут срка леденог чаја, додира хладне постеље.
 
Зато, хоћу да будеш ту, ноћас, док ветар треском удара
и разбија сва врата.
 
Ђорђе Кубурић: Песме из дворишта. Народна Библиотека „Стефан Првовенчани“, Краљево, 2016.
 
 
Míg a szél dübörög
 
Hajnali három.
A vizes udvarokban macskák és kutyák sétálnak.
 
Mi is, egykor, ebben az utcában bolyongtunk.
 
Kései patkányokra vadásztunk
és ajándékként részegeknek adtuk.
 
A ködben lépések hallatszanak. A teraszokon gyertyák égnek.
 
Csíkos köd vesz körül,
melyből, tigrisként száll ki
az óra vagy a gong ütése.
 
Éles hang,
gyenge kutyaharapás,
jól fog esni, akár a jeges tea szürcsölése, vagy a hideg ágy érintése.
 
Ezért akarom, légy itt, ma éjjel, míg a szél dübörög
és ajtókat tör.
 
Fordította: Fehér Illés