Gergely Tamás A la Chagalle – Po Šagalu

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A la Chagalle          Elengedi, a harcsafürész lapja meghajol.        - Nem a régi zene ez... - int lemondóan.        - Egy korty kisüstit, bátyám! - biztatom.        Mereven néz... - Én ezennel... - jelzi, hogy befejezte. Veszi a kabátját.         - Talán az éle... - vartyogom.        Félbeszakít: - Végleg. Érted?        Arcomhoz emelek egy marék fűrészport. Tenyeremből vér csurog alá. Rémülten tekintek vissza: az öreg már a csűr fölött száll, baljával - az volt a gyengébb - kissé ügyetlenül csápol.

Po Šagalu       Ispusti, savija se ploča testere.     – To nije stara muzika… – klimne odrečno.     Ukočeno gleda… – Ja s time… – pokazuje da je završio. Kaput uzima.     – Možda za sad… – mucam.     Prekida me: – Zauvek. Shvataš?     Šaku piljevide do lica dižem. Iz šake mi krv curi. Prestravljeno gledam unazad: starac već iznad ambara leti, sa levom rukom – ta je bila slabija – nešto nezgrapno zamahuje.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Gergely Tamás Szeptember. Santiago – Septembar. Santiago

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Szeptember. Santiago1          - Foglalkozása?        - Zenész.        - Társai?        -Nincsenek.        - Használati tárgyai?        - Egy gitár.        El coronei sercint.        - Ólom? - kérdi a százados.        Késik a válasz.        -Tehát kötél?        Megvillan az ezredes szeme: - A gitár.         - A gitár? -Nem érted, százados? - ordít. VEGYÉTEK EL! ZÚZZÁTOK ÖSSZE! SEMMISÍTSÉTEK MEG!   1Katonai puccs vetett véget a demokráciának Chilében, 1973 szeptemberében.

Septembar. Santiago1        – Zanimanje?      – Muzičar.      – Prijatelji?      – Nemam.      – Predmeti za svakodnevnu upotrebu?      – Jedna gitara.      El coronei pljune.      – Olovo? – pita kapetan.      Odgovor kasni.     – Dakle omča?     Oči pukovnika zaiskre:  - Gitara.    – Gitara? – Kapetane, zar ne shvataš? – urla. ODUZMITE! RAZBIJTE! UNIŠTITE!   1Septembra 1973. u Čileu demokracija je vojnim pučem ukinuta.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: 

Gergely Tamás Plein air – Plein air

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Plein air          Körbetapogatta a földet maga körül. Ujjai közé fakózöld fücsomót csippentett, azt szagolgatta.      - Perverz disznó - vihogott Rózsi.        -Nesze! - mondta Csóró, és a szája sarkába nyomta a saját csikkét.        Kiköpte. - Utálom a szőrös kezed - mondta Csórónak. - Meg a nyálas csikked!        - Más kéne? - vihogott Rózsi. - Ez, ügyi? - szoknyáját a fejére húzta.        - Nem érzitek? - Idegesen kérdezte. - Rothad a föld!        - Adok neki egy korty rumot - szólalt meg Kormos. Ahogy felé hajolt, orrabukott. Ott is maradt „hullán”.        - Még a hangyák sem lepnek el! A csimaszok sem járnak beléd! - korholta fojtott hangon. - Minden elpucolt innen!        - Egyem az arany száját, de okos! - vihogott Rózsi.        - Ne szédítsd a nőmet, gádzsó - fenyegette meg Csóró.        - Rothad, nem érzitek?! Mint ahogyan a hús rajtatok!

Plein air        Opipa tlo oko sebe. Isčupa prstima uvenulu gomilu trave i pomalo mirisao.      – Preverznjakoviču – grohota Roza.      – Evo ti! – reče Ubogac te svoj čik u njena usta gurao.      Ispljunula je. – Mrzim tvoju dlakavu ruku – reče Ubogcu. – I tvoj slinav čik!      – Nešto ti dugo treba? – grohota Roza. – Valjda to? – te je suknju na glavu navukla.      – Zar ne osećate? – Pitala je nervozno. – Zemlja truli!      – Daću joj gutljaj ruma – oglasio se Čadžavi. Kako se prema njoj nagnuo, na nos pao. I tamo je ostao „kao truplo”.      – Ni mravi te ne preplave! Niti te gamad rovari! – grdio ga je prigušenim glasom. – Odavde je sve odbeglo!      – Slatka usta, kako je pametan! – grohota Roza.      – Nemoj mi žensku zamamljivati, čoveče – preti mu Ubogac.      – Truli, zar ne osećate?! Kao meso na vama!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Gergely Tamás Kelet-Európai banzáj – Istočno-Evropsko bančenje

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Kelet-Európai banzáj          - Mi ez?        - Békegalamb.        - Három kört kérek.        - Talán három karikát! - rikkantja, s szeleteli máris.        Alvadt vérdarabok hullanak az égből.

Istočno-Evropsko bančenje        – Šta je to?      – Golub mira.      – Tri runde molim.      – Možda tri koluta! – poviče i već na kriške seče.      Sa neba ugrušci krvi padaju.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Gergely Tamás Átejtés – Prevara

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Átejtés          Kényelmesen terpeszkedett langy jázminillatban.        - Azért pucoljuk az ablakokat - hallatszott a hangszóróból, hogy Önöknek még könnyebb legyen szemügyre venni a kinti valóságot.        A szivárványszínű spongyáktól gyanút fogott.        Kirohant.        Akkor illesztették az ablakhoz az utolsó tégladarabot.

Prevara        U prijatnom mirisu jasmina se komotno smestio.      – Zato čistimo prozore – čulo se preko razglasa – da vanjski svet, stvarnost još lakše možete promatrati.      Zbog šarenih spužvi nešto mu nije bilo jasno, posumnjao je.      Istrčao.      U prozor poslednju ciglu su baš u tom trenutku postavili.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Gergely Tamás És – I

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

És          - Pökni!        Albi leköpte Thomast, Thomas Johannt, Johann Albit. Egymást szemük sarkából lesték.        - A szöveget!        Albi: - Disznók vagyunk!        Thomas a mellére ejti a fejét.        Johann: - Disznók... - Zokog.        - Együtt!        Reped szét a torkuk.        Turhaesőben állnak mozdulatlan. És fentről kappanröhögés.     Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.     Ide kívánkozik Faiz Softić muszlim költő verse is:   Háború után   És...?   Fordította: Fehér Illés

I        – Pljunuti!      Albi je pljunuo na Tomasa, Tomas na Johana, Johan na Albina. Jedan drugog su krišom gledali.        – Tekst!        Albi: - Svinje smo!        Tomas glavu na grudi spusti.        Johan: - Svinje… - Plače.        – Zajedno!        Grla im pucaju.        U kiši ispljuvaka nepomično stoje. I od gore grohot kopuna.   Prevod: Fehér Illés       Ovamo pripada i pesma Faiza Softića:     Poslije rata   I…?

Gergely Tamás Marie – Marija

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Marie        - Elszúrtad! - sziszegte a Mester.      Marie-ra néztem: lehajtott fejjel állt mellettem, még trikóban.      - Ne haragudjon, Mester - szóltam halkan valahogy nem jött össze.      A két epizodista a kijárat közelében várakozott.      - A főpróbán még ment... - folytatta a Mester.      „Mit válaszolhatnék?” - töprengtem .      Marie indulatosan kapta fel a fejét; azok ketten órájukra bámultak.      - Nem voltam eléggé felkészülve - mondtam, s megmarkoltam a neccem.      - Hát nem érti, Mester - kezdett kiabálni Marie hát nem érti, hogy már nem hitt az előadásban?!      Megdermedtem.      A nézőtéren valaki felzokogott.

Marija        – Pokvario si! – siktao je Majstor.      Pogledao sam na Mariju: pored mene pognutom glavom je stajala, još u trikou.      – Majstore, nemojte se ljutiti – oglasio sam se tiho, nekako nije išlo.      Dvojica epizodista su u blizini izlaza čekali. – Na glavnoj probi još je išlo… nastavio je Majstor. „Odgovoriti šta bi mogao?” – razmišljao sam.      Marija je glavu naprasno digla; ona dvojica svoje satove gledali.      – Nisam bio dovoljno pripremljen – rekao sam i svoju džaklju zgrabio.      – Majstore, zar ne shvatate – počela je Marija vikati, zar ne shvatate da u predstavu poverenje više nije imao?!      Zaledio sam se.      Neko je u gledalištu zaplakao.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Gergely Tamás Módosítás – Modifikacija

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Módosítás      Áhítozott a sarjadó életre. „Lehúzom a cipőm, mezítelen talpam belemártom a harmatos fűbe.”      Ám a mező szögesdróttal volt elkerítve, a felfüggesztett táblán pedig a következő szöveg állt:      „FŰRE LÉPNI TILOS! A LÁTOGATÓK EGYES SORBAN JÁRJÁK KÖRÜL A MEZŐT!”      „Ezt értem” - mormolta. S negyvenkettes bakancsával elindult a nyíl által jelzett irányba.

Modifikacija          Žudio je za životom. „Skinuću cipele te svoje gole tabane u rosnu travu umočiti.”        Ali livada je bodljikavom žicom bila omeđena a na obešenoj tabli sledeći tekst stajao:        „ZABRANJENO JE NA TRAVU STUPITI! POSETIOCI LIVADU NEKA POJEDINAČNO U JEDNOM REDU OBILAZE!”        „To shvatam” – mrmljao je. I sa cokulama broja četrdeset dva prema strelicom naznačen pravac krenuo.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Gergely Tamás Krumpliközép – Sredina krompira

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Krumpliközép        Hámozás közben tudatosodott benne, hogy a krumplinak, amit ő pityókának nevezett, nincsen közepe. Azaz nincs "magja". Mint egy "rendes gyümölcsnek." Az alma is, ugye, magház, mag.      De még a zöldségeknek is, vegyük a padlizsánt, amit ő vinetának nevezett. A magok szépen sorakoznak a puha rejtekben.      "Ez talán nem is növény?", kérdezte önmagától. Az nem jutott eszébe, hogy akkor meg minek is hámozza?      Abban a korban volt, amikor a dolgok lényegét keresni nem szégyen.

Sredina krompira        Tokom gulenja je postao svestan da krompir što je on krtolom nazvao, nema sredinu. Ustvari je bez „semena”. Kao inače svaka „normalna voćka”. Recimo jabuka, da plodnik, seme.      Još i povrće ima, uzmimo na primer patlidžana što je on nekako drukčije nazvao. Semena su u mekom skrovištu ređaju.      „Možda nije ni biljka?” pita se. U tom slučaju zašto uopšte guli toga se nije setio?      To se tad dogodilo kad suštinu događaja nije bila sramota tražiti.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#81

Gergely Tamás Jöttment – Idi mi – dođi mi

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Jöttment        Felkavarodott lélekkel magyarázza Vadmalac a komájának:      - Én nem is mentem, én csak jöttem, miként lehetek akkor "jöttment"?      Hát ezen a koma is elcsodálkozott.      - Az ott mi? - kérdezte a barátjától.      - Ez itt a gyökerem... A gyökerem a Makkosban - bökte ki Vadmalac. - Eléggé erőteljes, nem?      Komája megpaskolta a vállát.      - Megélsz te itt, Vadmalac, nem féltelek.

Idi mi – dođi mi          Svom jaranu Vepar skroz uzbuđeno objašnjava:        – Ja nisam ni otišao, samo sam došao te kako mogu biti „idi mi – dođi mi” protuva?        I jaran se začudio.        – A šta je ono tamo? – pita prijatelja.        – To tu je moj koren… Moj koren u Žirovnjaku – izusti Vepar. – Dovoljno je snažan, zar ne?        Jaran mu rame potapša.        – Vepru, ne bojim se zbog tebe, snalaziš se.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#79

Gergely Tamás Van idő? – Ima li vremena?

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Van idő?        - Jobbját az égnek emelte - mesélte komája -, a ballal meg szorította magához a gitárt.      Az énekesnő, akinek a koncertjén járt.      - Jobbját? - kérdezte Vadmalac, próbálta elképzelni a jelenetet.      - Igen, mutatóujja kiegyenesítve, akár egy esernyő.      - Nem Heil Hitler?      - Nem.      - Akkor megpróbálom - dünnyögte Vadmalac és kilökte maga is a karját. A balt, mert a jobbja befáslizva. De még az is nehezére esett, úgyhogy leengedte, majd újra fel, körkörösen, mintha repülő lenne, annak a rotorja.      Érdekes, komája meg órának nézte, vagyis mánusnak a vadmalackart, meg is kérdezte:      - Van idő?      - Nincs - bökte ki Vadmalac a parlagon eldőlve.

Ima li vremena?        – Desnicu je prema nebu digla – pričao je jaran – a sa levom rukom je gitaru sebi privukla.      Pevačića, na čijem koncertu je bio.      – Desnicu? – pitao je Vepar i pokušao prizor zamisliti.      – Da, kažiprst je ispravila, kao da je kišobran.      – Nije Heil Hitler?      – Nije.      – Onda ću pokušati – mrmljao je Vepar te i on sam ruku izbacio. Levu, jer desna je bila umotana. Ali i to mu je teško bilo, sputio je pa opet gore, krugove pravio, kao da je avion, njegov rotor.      Interesantno, jaranu se činilo kao da je ruka vepra sat, u stvari kazaljka na satu a i upitao je:      – Ima li vremena?      – Nema – izustio je Vepar na parlogu izvrnuvši se.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#56

Gergely Tamás A jövő – Budućnost

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

A jövő          Volt osztálytársával találkozott:      - Hogy állsz? - kérdezte az.      Vadmalac nem értette a kérdést: a hasát húzza be talán, mert évtizedekkel ezelőtt pocakja nem volt, vagy...      Elbizonytalanodva nézett körül. De a teniszcipőjén kívül mást nem látott. Kérdezte is:      - Mi az, hogy állok?      Osztálytársa jókedvében volt, hát elmagyarázta:      - Te mindig előre néztél. A jövőbe. Míg mi szerte-széjjel. Jobbik esetben is egymásra.      "Jó - gondolta Vadmalac. - Helyes megfigyelés."      Kicsit még büszke is volt magára. Ám akkor mi a baj?      - Hogy te még mindig úgy állsz. „Előre." Milyen jövőre vagy még kíváncsi, kérdem én? - érdeklődött az osztálytárs.

Budućnost        Sa bivšim školskim drugom se sreo:      – Kako stojiš? – upitao ga je.      Vepar pitanje nije razumeo: možda da stomak uvuče, jer desetlećima pre trbušinu nije imao, ili…      Nesigurno je gledao oko sebe. Ali osim svoje patike ništa nije video. Pa upitao:      – Šta znači: kako stojim?      Školski drug ja bio dobre volje pa je objasnio:      – Ti si uvek napred gledao. U budućnost. Dok mi: svako na svoju stranu. U boljem slučaju jedni drugog.      „Dobro – mislio je Vepar – pravilno opažanje.”      Još je na neki način i ponosan bio. Ali šta je ustvari problem?      – Da ti još uvek tako stojiš. „Napred.” Ja pitam: znatiželja te na kakvu budućnost još vuče? – interesirao se školski drug.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#88

Gergely Tamás Lapul – Privija se

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Lapul        - Ma erény felfele lapulni.      Meglepi Vadmalacot komája megállapítása, ez a mostanság közösségi bölcselet.      Rosszat sejt, sőt: nem is érti.      A tölgyfához megy, s fejét behúzva annak az alsó ágához simul.        - Így? - kérdi komájától.      Ám ahogy elengedi magát, a földre hull.

Privija se        – Danas je priviti se prema gore vrlina.      Jaranova konstatacija, ta današnja kolektivna mudrost iznenadio je Vepra.        Sluti na zlo, dapače: ni ne shvata.        Ode do hrasta, glavu uvlačeći se uz zadnju granu privija.        – Ovako? – upita jarana.       Ali, kako se opustio, pao je.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#83

Gergely Tamás Zavaros – Mutno

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Zavaros        Úgy érezte, veszélyben vannak, egy ismeretlen tragédia bármelyik percben bekövetkezhet. Mert "zavaros" időket élnek.       Karjával átfogta Malackát, Kismalacot, lábhoz szólította a kutyát, a macskát.       Nyugtalanul körbe tekintett.        - A paszuly a teraszon! - mondta, vagy inkább kiáltotta.

Mutno        Činilo mu se da su u opasnosti. Neka nepoznata tragedija svakog trena se može dogoditi. Jer „mutna” su vremena.      Rukom je zagrlio Prasicu, Prase, te pozvao psa i mačku.      Uznemireno je gledao okolo.      – Grah na terasi! – rekao je, u stvari uzviknuo.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#86

Gergely Tamás: Áprilisnak bolondja – Šašavko aprila

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Áprilisnak bolondja        - Lemondott a községházán az elnök! - ezzel az újdonsággal állított be Vadmalac komája.      Vadmalac somolygott egyet a bajsza alatt, majd Malackára kacsintva ezzel rukkolt elő:        - Nekem mondod? Engem választottak meg elnöknek.      Tudta a koma, hogy semmi sem igaz az egészből, mégis meglepődött. Vadmalacot ugyanis sok mindenre képesnek tartotta, többek közt arra is, hogy Makkos elnökévé válasszák. S hogy azt ő elfogadja.      Vette azért a lapot, rikkantott egyet:        - Na, erre iszunk egyet! - s már várta is, honnan kerül elő a frissen megbontott flaska.       No de szilvapálinka helyett Malacka jött egy üres lábossal:        - Sütöttem bécsi szeletet, vegyétek, egyétek...      Gurultak a nevetéstől.

Šašavko aprila        – Gradonačelnik je dao ostavku! –  Vepru je novinu njegov jaran doneo.      Vepar se samo smeškao te Prasici namigujući sledeće rekao:      – Ma nemoj? Za predsednika mene su izabrali.      Jaran je dobro znao od toga ništa nema, ipak se začudio. Smatrao je da je Vepar za sve sposoban, između ostalog da bude izabran i za predsednika Žirovnjaka. Te to će naravno i prihvatiti.      Igru je uzviknuvši nastavio:      – No, u to ime da kucnemo! – i čekao sveže otvorena flaša odakle će se stvoriti.      Ali umesto šljivovice Prasica je sa praznom šerpom stigla:      – Bečke šnicle sam pekla, uzmite, jedite…      Pali su od smeha.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#93

Gergely Tamás: Öl a szó – Reč ubija

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Öl a szó        Kismalac a vízipisztolyával játszott. Majd Poszeidónra tért át, s egy nagy szigonnyal hadonászott.      Vadmalac komája igen elmés pillanatában leledzve, talán az istentisztelet ihlette meg, azt mondja, kissé hajlottan vagyis mentorára felfele sandítva:        - A szó is meg tud vágni.      Majd rövid töprengés után továbbfejleszti saját gondolatát:        - A szó talán még ölni is tud.      Vadmalac megijed komája szavaitól. Őt magát is bántották meg a szóval, betokosodva lelkében ma is rejtőzik a szavak keltette fájdalom. De benne volt annyi erő, amennyi a túléléshez szükséges. Hanem... Mancsával mintha óvni szeretné, gondolatban könnyedén átöleli, akit szándéka ellenére megsebzett. Emlékezni próbál, sértette-e anyját, apját, Malackát...?

Reč ubija   Mali vepar je sa vodenim pištoljem igrao. Pa je Posejdon postao te sa velikom kopljem mlatarao.      Kako je jaran vepra baš u trenutku mudrosti se nalazio, možda ga je Božja služba inspirisao, pomalo pogrbljeno, što znači na svog mentora gledajući rekao:      – I reč može raniti.      Te nakon kratkog razmišljanja svoju misao dalje razvijao:      – Reč možda i ubiti može.      Vepar se čuvši reči jarana prestrašio. I njega samog su već rečima povredili, bol izazvana rečima se učaureno u njegovoj  duši još uvek skriva. Ali imao je dovoljno snage što je za preživljavanje potrebno. Ali… Šapom je, kao da bi zaštiti hteo onog koga je mimo svoje volje ranio, u mislima zagrlio. Pokušava se setiti, da li je majku, oca, Prasicu, … ranio?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#186

Gergely Tamás Hiány – Manjak

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Hiány        - Érted, testvér: tarkónál egy kicsi lyuk volt, elöl viszont egy tölcsér tátongott.      - S te azt közelről láttad.      - Amikor eltaláltam. Két helyen volt kivégzés. Ha nem találtad el, melyiken, már csak az utolsó sorban kaptál helyet.      Mert előbb végignézte a tárgyalást. Ami az volt: ügyvéd nélkül, az utolsó szó joga nélkül. Öt perc, plusz ítélethirdetés. Futószalag-metódus.      - Érted? Hátul egy kis lyuk, arcát a golyó teljesen levitte. Helyette hiány: akár egy tölcsér.

Manjak        – Shvataš, brate moj: na potiljku mala rupa je bila, ali napred jedan levak zjapio.      – I to si ti izbliza video.      – Kad sam pogodio. Pogubljenje je na dva mesta bilo. Ako nisi pogodio na kojem, mesto si samo u zadnjem redu dobio.      Jer prethodno je na ročištu prisustvovao. Što je bilo: bez advokat, bez prava na zadnju reč. Pet minuta, plus objava presude. Metoda pokretne trake.      – Shvataš? Pozadi je mala rupa, metak je lice u celosti odneo. Umesto lica manjak: u obliku levka.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#68

Gergely Tamás Mazochista – Mazohist

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Mazochista        Fejét Malacka ölébe fúrva mondta:      - Mi van velem, mazochista lennék?      Tulajdonképpen nem választ várt, inkább vigasztalást.      Az mindig volt kézügyben Malackánál. Függetlenül attól, hogy néha maga is úgy érezte, nem szabad már mindenütt mindenben azt látni meg, amiből kilábalni akarnak.      A rájuk kiszabott nyomorúságot.      Malacka várt egy kicsit:      - Na és, ha az vagy? Örvendj neki!

Mazohist        Glavu u krilo Prasice gurnuvši je rekao:      – Šta je sa mnom, jesam li mazohist?      U stvari nije odgovor, više nekakvu utehu čekao.      A ta je kod Prasice uvek prisutna bila. Bez obzira na to da koji put i ona sama je tako osećala da baš na svakom koraku, svugde ne treba to videti od čega bi pobegli hteli.      Vlastitu bedu.      Prasica je malo sačekala:      – Pa i ako jesi, šta onda? Raduj se!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#171

Gergely Tamás Hód - Dabar

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Hód        Malacka természettudományos filmet nézett. Majd átjött Vadmalachoz a szomszéd szobába és lelkesen mesélte:      - Képzeld, a hódok megfogják egymás lábát, hogy éjszaka a víz ne sodorja el őket egymástól!      - Szép! - mondta Vadmalac.      Kinyújtja ő is a kezét.

Dabar        Prasica je naučnopopularan film o prirodi gledala. Prešla je u drugu sobu kod Vepra i oduševljeno pričala:      – Zamisli, tokom noći dabrovi se drže za noge da voda ne bi ih rastavila!      – Lepo! – reče Vepar      I ruku i on je ispružio.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#62

Gergely Tamás A nap mögött – Iza sunca

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A nap mögött        Vadmalac kérdi:      - Anyám, Apám hol vannak?      Malacka enyhíteni szeretné párja fájdalmát, hát ezt feleli:      - A Nap mögött. A halottak ott foglalnak helyet.      Vadmalac kérdi:        - Miért nem látom őket?        - Mert a Nap vakít. Senki nem látta őket.      Vadmalac: - Akkor honnan tudod? - Másoktól, mondták. Így tudjuk. - Hiszed? - Mert hinnem kell, hiszem.

Iza sunca        Vepar pita:      – Gde mi je Otac, Majka?      Prasica bi bol svog partnera bublažiti htela, pa ovako odgovori:      – Iza sunca su. Mrtvaci mesto tamo zauzimaju.      Vepar pita:      – Zašto ih ne vidim?      – Jer sunce oslepljuje. Niko ih nije video.      Vepar:      – Onda kako znaš?      – Od drugih, rekli su. Tako znamo.      – Veruješ to?      – Jer verovati moram, verujem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#91