Dušan Gojkov № 23 - № 23

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 23   znao sam ali nisam obraćao pažnju na to da pod tvojim prozorom prolazi voz polagano teretni čuje se noću kao pre mnogo godina u iznajmljenoj sobi u jednom gradu preko okeana kad sam gladan brojao noćne vozove sedmi je značio da će jutro uskoro doći da će mrzovoljna gospođa poslužiti doručak eh kako su stvari danas drugačije dišeš duboko okrenuta leđima da li uvek okrećeš leđa svom ljubavniku posmatram sebe kako se bojim da te dodirnem   ovaj put jutro će sigurno doći ali teško je doručkovati

№ 23   tudtam de nem figyeltem rá hogy ablakod alatt vonat megy lassan tehervonat éjjel hallani mint évekkel ezelőtt egy óceánon túli város bérelt szobájában amikor az elhaladó vonatokat éhesen számláltam a hetedik a reggel közeledtét jelentette a morcos gazdasszony által felszolgált reggelit ej milyen más manapság hátat fordítva mélyen lélegzel ugye szeretődnek mindig hátat fordítasz magamat figyelem félek megérinteni   most biztosan eljön a reggel de nem esik jól a reggeli   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 45.

Dušan Gojkov № ¼ - № ¼

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

goog_1611442125№ ¼   moj tata ima tužno lice umorno tri para naočara koje menja zavisno od situacije moj tata zagledan u reku lagano puni lulu razmišlja o nečemu što se nije desilo moj tata nije lep nije bogat ali ženio se nekoliko puta moj tata se čudno osmehuje sam sebi dok šeta knez mihailovom ulicom sa rukama na leđima šeširom na glavi u mornarskom kaputu kao neki penzioner razmišlja o partiji šaha koju je započeo jutros preko elektronske pošte sa prijateljem iz šangaja moj tata kako izgleda čitavog života voli jednu jedinu ženu moj tata čita deset novina i skoro dve knjige dnevno i nije pametniji od toga bar tako kaže moj tata ima trideset dve varjače svaku za poseban sos on luk seče brže i sitnijeod neke bake tetke ili ujne uzgred moj tata povremeno krišom plače kao seckao je luk a onda prošapće na nekom stranom jeziku ode mladost moj tata zatvorenih očiju prepoznaje koje vino su mu sipali samo ako ga pomiriše a dok piše tiho pevuši ariju iz neke opere koju ja nisam ni slušala moj tata je nekad svakog dana jahao a sad samo tužno gleda konje u manježu ili hipodromskom padoku moj tata ume da dugo ćuti ili da dugo priča moj tata zna svakojake sitnice koje vam nikada u životu neće zatrebati moj tata uvek zna gde mu je koja knjiga u biblioteci i šta na kojoj stranici koje knjige piše iako mu biblioteka izgleda prilično neuredno i natrpano moj tata obožava pecanje ali nikad nije kupio štap za pecanje moj tata prima puno pisama i paketa sa knjigama i časopisima iz različitih država pa ga poštar ne voli a ja subotom skidam markice sa koverti i slažem ih u album moj tata u snu govori na francuskom grčkom ili nekom drugom meni nepoznatom jeziku moj tata skuplja plišane medvediće tobože da se deca igraju kad dođu moj tata piše naliv perom koje puni zelenom tintom iz male bočice moj tata gaji cveće ali mu svaki fikus i svaka ljubičica čak i običan ruzmarin uvenu za dve nedelje moj tata nosi somotske pantalone džemper i sako od tvida kaže da mu je udobno ali samo izgleda odrpano moj tata voli da dok šetamo kroz dorćol objašnjava ko je živeo u kojoj zgradi šta je radio čime se bavio koji arhitekta ju je podigao meni je to dosadno moj tata popodne kuva čajeve sa bergamotom jasminom ili vanilom služi ih uz kolačiće sa pekmezom ili medom i veoma retko priča priče o putovanjima moj tata ne nosi sat kaže ne treba mu i nigde ne žuri zato povremeno i kasni moj tata voli da igra tango ali to se ne igra sa ćerkama a i noga kuk i kičma ga bole pa ima izgovor moj tata malo spava puno sanja ustaje pre svitanja i obavezno dremne posle ručka petnaestak minuta budi se kad priđem i šapnem mu kukuriku moj tata ume da piše i levom i desnom rukom podjednako moj tata ne voli da sprema kuću ali je kod njega uvek bolesno čisto moj tata ne voli ni da pegla ali su mu maramice uvek savršeno ispeglane moj tata voli mačke ali nema mačku moj tata po zidovima ima puno slika i crteža konja koje mu poklanjaju prijatelji slikari tropski šešir i čuturice od metala drveta presovane kože moj tata izlazi napolje sa štapom jer je davno pao sa konja sav se polomio moj tata poznaje imena i mirise raznih lekovitih biljaka moj tata na pijaci provodi po dva tri sata birajući povrće moj tata ne tuče decu osim ako guraju dva prstića u struju moj tata je kao mlad preplivao savu kod ušća kaže da mu sad to ne bi palo na pamet moj tata je nekad davno kao student arheologije iskopao mnogo starih grobova ali nije našao ništa zlatno ili mnogo vredno samo nekakvu keramiku bronzu i kamenje moj tata je silne godine proveo na južnim morima ne znam gde su ta mora valjda negde na jugu tad je naučio da jede štapićima i još svašta moj tata ne voli da ide u posete radije prima goste u svojoj kući pa ih onda tera da jedu a kod njega hranu niko ne odbija moj tata ume od papira da napravi kapu brodić i čašu – žabu ne ume moj tata objavljuje knjige ali od toga para nema pa mora da piše i za radio ili novine moj tata povremeno izgleda tupavo kao da ništa ne razume i da nema pojma ni o čemu ali sigurno ga neko negde voli i za njim tuguje a ja imam skoro jedanaest godina pa znam te stvari moj tata je jednom seo u katran na obali dok smo se sunčali pored reke strašno uprljao nove pantalone morale su da se bace moj tata predveče čita sa lupom u ruci moj tata je jednom upao u bazenčić sa zlatnim ribicama u botaničkoj bašti dan-danas pričaju posetiocima kao najbolji vic da se jedan pesnik kupao u tom sićušnom bazenu moj tata se razvodi kad mu žena makar jednom sredi papire na pisaćem stolu moj tata gleda stare crtane filmove i smeje se više nego deca moj tata izgleda hipnotisano kad sviraju korsakova moj tata je najveći stres u životu doživeo kad mu je crko šporet moj tata voli da pušta zmajeve na vetru svakog proleća kupuje novog zmaja i već godinama ide u skadarliju da na dan poezije zvanično pusti vodoskok dok neki drugi ljudi dižu zastavu moj tata je srećan čovek iako se to na njemu ne vidi baš svaki dan moj tata je veliko dete ma koliko to sakrivao onim naočarima sa početka pesme

№ ¼   apám arca szomorú fáradt három szemüvegét alkalmakként váltogatja apám a folyót nézve pipáját lassan tölti töpreng a meg sem történtről apám nem szép nem is gazdag de többször nősült apám míg a knez mihajlova sétányon hátratett kézzel kalappal a fején matrózkabátban mint holmi nyugdíjas sétál önmagát szórakoztatva furcsán mosolyog közben az elektromos postán keresztül sanghaji barátjával reggel megkezdett sakkpartijára gondol apám úgy tűnik egész életén keresztül egyetlen egy nőt szeret apán naponta tíz újságot és akár két könyvet is olvas de ettől nem lesz okosabb legalábbis ezt mondja apámnak harminckét főzőkanala van külön minden szószra egy-egy a hagymát a mamától a nagyitól vagy a nagynénitől gyorsabban vágja és apróbbra mellesleg apám néha titokban sír állítólag hagymát vág majd idegen nyelven suttogja oda az ifjúság apám csukott szemmel ha megszagolja felismeri poharába milyen bort töltöttek míg ír számomra ismeretlen operaáriákat dúdol apám egykor minden nap lovagolt most csak szomorúan nézi a lovakat az istállóban vagy a hippodrom kerítése mögött apám képes hosszan hallgatni de mesélni is apám mindenféle az életben sosem kellő apróságokról tud apám akkor is ha rendetlennek tűnik mindig tudja könyvtárában melyik könyv hol áll és melyik könyv melyik oldalán mit ír apám imád pecázni de pecabotot sosem vett apám különböző országokból sok levelet és könyvekkel folyóiratokkal tele csomagokat kap ezért a postás nem szereti én meg szombatonként a borítékokról a bélyegeket leáztatom és albumba helyezem apám álmában franciául görögül vagy számomra ismeretlen nyelven beszél apám plüss-medvéket gyűjt állítólag ha jönnek a gyerekek játszhassanak apám kis üvegből zöld tintával töltött töltőtollal ír apám virágokat tart de minden fikusz és minden ibolya még az egyszerű rozmaring is két hét alatt elhervad apám bársony nadrágot kardigánt és tweed zakót hord állítja így kényelmes de csak toprongyos apám szeret a dorćolon1 sétálni közben elmondja melyik házban ki élt mivel foglalkozott ki építette de mindez nekem unalmas apám délutánonként bengamott jázmin vagy vanília teát főz lekváros vagy mézes kaláccsal együtt kínálja és utazásairól csak nagy ritkán mesél apám órát nem visel állítja neki nem kell sehová sem siet ezért időnként késik is apám szereti a tangót de lányaival sosem táncol mellesleg csípője is gerince is fáj hát jó kifogás apám keveset alszik sokat álmodik pirkadat előtt kel ebéd után kötelezően negyed órát szundít akkor ébred amikor fülébe súgom kukurikú  apám úgy a jobb mint a bal kezével egyformán ír apám takarítani nem szeret de nála mindig minden betegesen tiszta apám vasalni sem szeret de zsebkendői mindig tökéletesen vasaltak apám szereti a macskákat de macskája nincs apám szobájában a falak tele vannak festő-barátitól kapott lovat ábrázoló képekkel fémből fából préselt bőrből készült csutorákkal meg ott a trópusi kalap apám bottal jár mert egyszer a lóról leesve összetörte magát apám ismeri a különböző gyógynövények neveit és illatait apám a piacon zöldségféléket válogatva több órát tölt apám a gyerekeket nem veri hacsak két ujjukat az áramba nem dugják apám fiatal korában átúszta a szávát a torkolatánál állítja most eszébe sem jutna apám mint archeológiai egyetemista sok régi sírt tárt fel de aranyat vagy igazán értékes tárgyat sosem talált csak holmi keramikát bronztárgyakat meg köveket apám hosszú éveket a déli tengereken töltött nem tudom hol vannak azok a tengerek talán valahol délen akkor tanult meg pálcikákkal enni meg még sok minden mást apám nem szeret vendégségbe menni inkább otthonában a vendégeket szereti akiket étellel kínál amit senki sem utasít el apán tud papírból sapkát hajót meg poharat készíteni – de békát nem apám több könyvet írt de azért pénzt nem kapott így kénytelen a rádiónak és az újságoknak írni apám néha mintha buta lenne mintha semmit sem értene fogalma semmiről sem lenne de biztosan szereti valaki és kesereg miatta én majdnem tizenegy éves mindezt tudom apám egyszer a folyó partján míg napoztunk kátrányba ült nadrágját bemocskolta el kellet dobni apám napnyugtakor nagyítóval olvas apám egyszer a botanikus kertben az aranyhalas tóba esett manapság is mint legjobb viccet mesélik egy költő ebben a tavacskában fürdött apám válik ha az asszony akár egyszer is íróasztalán a papírokat rendezi apám szereti a régi rajzfilmeket és a gyerekeknél is többet nevet apám megbabonázottnak tűnik mikor korsakov műveit hallgatja apám életében a legnagyobb megrázkódtatás a tűzhely lerobbanása apám szereti a sárkány-eregetést minden tavasszal újat vesz évek óta a skadarlijára2 megy hogy ott míg egyesek felhúzzák a zászlót ő a vízesést avatja apám boldog ember még akkor is ha ez minden nap nem látszik rajta apám egy nagy gyerek ezt azokkal a vers eleji szemüvegekkel akár mennyire is leplezni akarja   1Dorćol (ejtsd: Dortyol) – belgrádi, egykor török lakta városnegyed a Duna mentén 2Skadarlija (ejtsd. Szkādārlijā) bohém negyed Belgrád központjában   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 37 – 40.

Dušan Gojkov № 22 - № 22

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 22   mahnito sam otkinuo komad svoje utrobe bacio ga na mermerni pod u hodniku a vani je padalo već danima godinama prokleto bilo i kišne gliste su bežale iz raskvašene zemlje na beton

№ 22   eszelősen szakítottam ki gyomromból egy darabot a folyosón a márvány padlóra dobtam kinn meg esett már napok évek óta átok volt az átázott talajból az esőgiliszták is a betonra menekültek   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 44.

Dušan Gojkov № 20 - № 20

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 20   evo opraštam se od tebe dragi moj ni ona tvoja ulica što vodi do parka koju sam toliko voleo zbog poslastičarnica ne zove se više isto ni sladoleda više nema   ovom alejom nekad su hodali tadeuš i vasko za njima sen jednog desetogodišnjeg dečaka na raspustu   sve do vodotornja pa onda levo do belih klupa kugle šimšira vlažne su kao i tad nekad davno   bronzane žabe koje su u boljim danima vodu prskale sad su suve zarđale   čak i stara pumpa je nestala ipak pred paviljonom ostali su neki davni mirisi cvrkut ptica   evo jutro je ponovo i nije više onako lep dan kao juče nedelja je porodični ljudi sede u svojim domovima pripremaju ručkove vole se svađaju preziru ili već nešto   danas idem natrag da bih sutra prekosutra već bio doma   smešno   navikao sam se i na onu bocu mleka novine pred vratima izjutra topao kroasan susetke što šetaju sićušne pse krmeljivu concierge   a ovde nekad davno sumrak osvetljen samo vatrom kamina u kojem su cepanice fino pucketale mirisale na dom   srednji talasi na starom prastarom radio aparatu sa „magičnim okom” (johanesburški simfonijski orkestar, gustav maler, recimo)   šolja toplog čaja komad svežeg mramornog kolača debeo džemper neka dobra stara knjiga   da li je ikada bilo ičeg od ovog grada od te kuće od te sobe od tog mira i tišine da li je postojalo   išta   ne znam više ništa ne znam ništa   otkako je posečeno onih sedam jablanova pod prozorima

№ 20   nos búcsúzom tőled cimborám annak a parkba vezető utcádnak a neve is változott amit a cukrászda miatt annyira szerettem  és fagylalt sincs többé   ezen a fasoron egykor tadeus1 és vasko1 sétáltak mögöttük meg szünidőben egy tizenéves gyerek   egészen a víztoronyig majd balra a fehér padig a puszpáng levelei mint egykor nedvesek   a jobb napokat megélt vizet csorgató bronz békák most szárazak rozsdásak   még a régi pumpa is eltűnt mégis a csarnok előtt megmaradt valami a régi illatból és a madárcsicsergés   íme ismét reggel van és már nem oly szép mint a tegnap vasárnap lévén a családos emberek otthon tartózkodnak ebédet készítenek szeretik netán lenézik egymást pörölnek   ma visszaindulok hogy holnap holnapután már otthon legyek   nevetséges   megszoktam azt az üveg tejet is reggel az ajtó előtt az újságot a meleg a croissant a kutyákat sétáltató szomszédasszonyokat a csipás házmestert   itt valaha a szürkületben csak a kandalló tüze világított melyben otthon-illatot terjesztve hasábfák pattogtak   középhullámok a „varázsszemmel” rendelkező ősrégi rádióból (mondjuk Gustav Mahler és a Johannesburgi szimfonikusok)   egy csésze meleg tea egy darab márványkalács meleg dzsemper jó könyv   volt-e valaha is valami ebből a városból házból szobából nyugalomból csendből egyáltalán   létezett-e   nem tudom immár semmit sem tudok   amióta az ablak előtt azt a hét jegenyefát kivágták   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 41-42.

Dušan Gojkov № 21 - № 21

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 21   jedan izveštačeno slobodan skok i ono što je ostalo klati se na vetru vrlo neumesno u ovakvoj prilici ubrzo zbog sunca i vrućine, svakako počinje da smrdi kroz vekove čak   dugo razmišljam bez razočarenja u suštinu te misli samo tako o punoći boje na primer   tvrdim da ne bi vaskrs'o da ga nisu izdali uvek vaskrsnu izdani

№ 21   egy mesterségesen szabad ugrás és az ami marad a szélben leng ilyen helyzetben hamarosan a napon, a hőségben, mindenképpen visszataszítóan, századokon át csak bűzt áraszt   illúzióvesztés nélkül elmélkedek egy gondolat lényegéről csak úgy például a szín teljességéről   állítom ha nem árulják el nem támad fel az elárultak mindig feltámadnak   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 43.

Dušan Gojkov № 18 - № 18

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. – 

№ 18   veče nakon umorne šetnje po kraju nazove me prijatelj stari koji već dugo nije tu ali, ipak, čovek čije mišljenje i dalje cenim razgovaramo njemu je žena sa decom na izletu ja ženu trenutno nemam prvo se pitamo za zdravlje to je uobičajeno onda šta ko radi niko ništa, naravno pišemo obojica ali to niko ne objavljuje a i ako neko objavi niko ne čita nakon toga razmenjujemo recepte za zdravu hranu obojica smo u poznim četrdesetim ili ranim šezdesetim zavisi kako ko priznaje a nismo ni imućni pa moramo da se hranimo zdravo razgovor prekidamo ili da on s druge strane žice naspe sebi novu ili ja sebi onda pevamo u glas preko telefona jednu romansu iz starog kraja tenor i bas-bariton ne zna se ko gore i hrapavije zvuči i tako v e č e  n a m  p r o đ e

№ 18   barátom aki már régen elment, de véleményét továbbra is becsülöm este a kimerítő séta után hívott fel beszélgetünk felesége a gyerekekkel kirándult nekem feleségem jelen pillanatban nincs először egészségünkről számolunk be ez a szokásos majd ki mit csinál senki semmit, természetesen mindketten írunk de senki sem publikál és ha publikál is senki se olvassa ezután recepteket cserélünk hogy egészségesen táplálkozzunk mindketten a negyvenes évek végén vagy a hatvanas évek elején vagyunk attól függően, ki mit vall be de vagyonunk sincs tehát egészségesen táplálkozzunk a beszélgetés meg-meg szakad vagy ő a vonal másik végén tölt magának vagy én magamnak majd énekelünk a telefonon keresztül egy románcot a régi szép időkből tenor és bassz-bariton nem tudni ki a rekedtebb és így e l m ú l t  a z  e s t e   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 35-36.

Dušan Gojkov № 7 - № 7

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 7   žitka masa krcka pod zubima kralj lutaka (neka kombinacija bicikla i šupljih kostiju) pleše kao odjavna špica za dečji film bez gledalaca lobanja prokišnjava kroz veliku rupu koju sam prosvrdlao sâm curi sećanje u želudac napinje ga do prsnuća svet se smanjuje na nekoliko kubnih santimetara daha toplote mraka

№ 7   fogaim közt rágós massza ropog a babakirály (a kerékpár és az üreges csontok fura párosítása) az üres nézőtér előtt játszott gyerekfilm köszönet nyilvánításaként táncol a koponya a saját magma által fúrt hatalmas lukon keresztül ázik az emlékezet a gyomorba csorog pukkanásig feszíti a világ néhány köbcentiméter lélegzetre bensőségre homályra zsugorodik   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 18.

Dušan Gojkov № 6 - № 6

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 6   na zidu obešeni vladimir marlena anđelčić kako se šminka stojeći na stoličici u kupatilu (ogledalo je previsoko postavljeno a ona je sićušna) telefonska slušalica u providnoj vreći ne, to ipak nije taj zid deca crtaju batu i seku što–se–za–ruke–drže sa kućicom drvećem oblacima pticama tarabom oko kućice u pozadini s druge strane zida u kupatilu curi neka cev svuda po podu voda stan miriše na sve osim na mene i nju prebrzo prebrzo

№ 6   a falon felakasztott vladimir marlene az angyal a fürdőszobában arcát széken állva festi (a tükör túl magasan van ő meg alacsony) átlátszó zacskóban a telefonkagyló nem, ez mégsem az a fal a gyerekek házzal fákkal felhőkkel madarakkal ház körüli kerítéssel kislányt és kisfiút rajzolnak akik-egymás-kezét-fogják a háttérben a fal másik oldalán a fürdőszobában csőrepedés minden vízben úszik a lakás illatokkal telt az enyémet és az övét kivéve túl gyorsan túl gyorsan   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 17.

Dušan Gojkov № 9 – № 9

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 9   kamioneti vozila za dostavu zveckaju boce mineralne vode u kartonskom sanduku poneki prolaznik rano jutro u novinama ništa kao i obično kafane za imućne ’boeme’ otvaraju vrata čuje se iznutra tih razgovor dok se aparati za kafu zagrevaju odozdo odozgo sa svih strana mrmori grad   tu je samo ova klupa što žulja sa drveta sleće gugutka delimo kiflu ptice mogu neverovatno mnogo da pojedu

№ 9   teherautók szállítókocsik a kartondobozokban ásványvizes palackok koccannak egy-egy járókelő kora reggel az újságok semmitmondóak mint általában a gazdag bohémek előtt kávéházak nyílnak míg a kávéfőzők melegednek benn csendes a társalgás innen is onnan is minden irányból városi nyüzsgést hallani   itt csak ez a kemény pad a fáról gerle száll mellém megosztjuk a kiflit a madarak hihetetlenül sokat képesek enni   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 20.

Dušan Gojkov № 15 - № 15

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 15   ljubavi sve zaboravljene jutarnji čaj s malo mleka svi iznevereni prijatelji toplina zajedničkog kreveta izlasci i zalasci sunca rastanci i raskidi pokušaji smrdljivi pikavci u pepeljari ispijeni limunovi u čašama od sinoć kravata preko naslona stolice lakirani nokti u leđima zgusnuti dim po sobama dosada

№ 15   szerelem minden feledésbe merül kevés tejjel a reggeli tea a cserbenhagyott barátok a közös ágy melege a napkelték és naplementék az elválások és szakítások a próbatételek a büdös csikkek a hamutartóban az esti pohárból fogyasztott citromlé a székkarfán lógó nyakkendő hátamban a lakozott körmök szobánkban a sűrű füst az unalom   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 28.

Dušan Gojkov № 13 - № 13

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 13   sanjao si noćas nobelovu nagradu pa je ispalo da su ti samo puna creva i da valja otići odsedeti na šolji uz novine i cigaretu neki tip vezao bombu oko struka pobio sto dvadeset nevinih u južnoj americi rodilo se dete sa dve glave u africi palo drvo ubilo trideset jednog čoveka a naša privreda napreduje uostalom ti si izuzetno dobro situiran čovek divna žena dobra deca mlada ljubavnica dobar posao stan skoro nov auto članstvo u nekoliko cenjenih udruženja predsednik tri-četiri ugledna žirija za dodelu književnih nagrada koje nose imena provincijskih pesnika što pomreše prerano ili prekasno od loše rakije groznog duvana džangrizavih žena dosade dakle samo ti još nobelova nagrada fali čuj svi smo mi to već toliko puta progutali popušili toliko puta uzastopce jablane moj čemu služi bilo ko od nas moj genije tvoj genije noša moje ćerke i ti što tvrdiš da imaš vizije ma daj prijatelju prijatelji moji kolege lepo je svima vama rekao majakovski a ako ruski ne čitate zogović je sve to fino preveo pa knjige u šake i trt

№ 13   éjjel a nóbel díjról álmodtál de kiderült csak beleid telítettek és jól teszed ha újsággal cigarettával együtt klotyóra ülsz egy akárki derekára bombát kötött százhúsz ártatlannal végzett dél-amerikában kétfejű gyermek született az afrikában kidőlt fa harmincegy embert csapott agyon gazdaságunk meg erősödik különben te módfelett gazdag ember vagy gyönyörű asszony rendes gyerekek fiatal szerető jó munka lakás majdnem új gépkocsi néhány tekintélyes egyesületi tagság három-négy rangos olyan irodalmi díj zsűri elnökség amely a rossz pálinka silány dohány zsémbes asszony unalom miatt túl korán vagy éppen későn meghalt jelentéktelen költő nevét viseli tehát neked csak a nóbel díj hiányzik hallod mi mindannyian ezt már annyiszor lenyeltük elszívtuk annyiszor egymás után daliám bárki közülünk mire szolgál géniuszom géniuszod lányom bilkója és te aki állítod látomásaid vannak na nem barátom barátaim munkatársak majakovszkij szépen megmondta és ha oroszul nem tudtok zogović1 mindent pazarul lefordított hát könyvet a kézbe és tűnés   1zogović – Radovan Zogović (1907 – 1986) Majkovszkij verseit (a manapság nem létező?) szerb-horvát nyelvre kitűnően fordító montenegrói költő.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 24-25.

Dušan Gojkov № 10 - № 10

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 10   jednog jutra / travnato maglovitog / sergej aleksandrovič, vladimir vladimirovič, federico garcia / i grand maître / šta će on tu / sede / čaj piju, jasno / u sali luksor hotela, moskva / a kroz prozor / otvoren / sneg   za susednim stolom / gabriele d'annunzio, james joyce, filip filipović, heinrich böll / palinku piju, madžarsku, jasno / a bruno venturini / peva / peva / peva / dok ljubomir micić meša karte / za jednu finu / popodnevnu / partiju belota

№ 10   egy áprilisi / ködös reggel / sergej aleksandrovič, vladimir vladimirovič, federico garcia / és grand maître / mit keres ő itt / ülnek / teáznak, természetesen /a luksor hotelben, moszkvában / az ablakon keresztül meg / a nyitotton / hó   a mellettük lévő asztalnál / gabriele d'annunzio, james joyce, filip filipović, heinrich böll / pálinkát isznak, magyart, természetesen / bruno venturini meg / énekel / énekel / énekel / míg ljubomir micić a kártyát keveri / egy kellemes / délutáni / belot partira   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 21.

Dušan Gojkov № 5 - № 5

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 5
 
/ vidiš li me / kako sedim s glavom u šakama / dok kiša / dok ptice / a dok sunce /
 
/ ogromna činija puna grožđa na stolu / otkud mi ta uspomena / to je valjda bila neka proslava / ne znam / bilo je i čaša s vinom / moja lula / ona keramička / jedan fotoaparat amaterski / nečiji / gomila prljavih tanjirića / kašičica / moj musav pulover / prebačen preko naslona stolice / palica za kriket / pažljivo naslonjena na zid / peglaš moje košulje / gola do pojasa / prebacuješ kosu iza uha / hranim ptice mrvicama / sipam ih na prozorski sims / ptice u gomili / bore se za hranu / skaču jedna preko druge / guguču / guču / guču /
 
/ dišem duboko /
 
/ tvoja ruka u džepu mog mantila / prsti glatki hladni / kao smaragdi / ali to je neka druga priča / venecijanska /
 
/ iz moderne / neudobne / metalne stolice / posmatram odsjaj zalaska na sveže opranom prozoru / prijatelj gleda nekako preko mog ramena / u zid verovatno / o nečemu misli / u daljini u magli u sumraku / grade se nova naselja /
 
/ u uglu zablista komad stakla / bolest / visi na zidu / više kao dekor / nežan / plavičast dodir / puka slučajnost / bolje obavi poslove oblaci neće pobeći biće uvek na nebu iako ne baš isti no to i nije toliko važno / ne čekaj više telefonski poziv ili ono značajno pismo više nema nikog ko bi te pozvao bolje obavi poslove / misli na budućnost / eh / budućnost / pluća puna dima izbezumljene oči / pada / pada / zbijene duše ispod strehe / nebo eksplodira / dečak što se guši / u trolejbusu / punom senfa / a između zidina / debelih / ja sedim / patiniran / smeđa muzika / tamna pruga na svetloj pozadini / lelujavo prilazi / približava se / sve više / ljudima što sede / posmatraju svoje utrobe / kako sluzavo smrde s poda / gledam iz prikrajka / stresam se od zadovoljstva /
 
/ danas / kad pokušavam da se prisetim / gde sam sve bio / koja sam sve mesta / u životu / video / kakve sam crvenoplave zalaske sunca / posmatrao / u kojim sam se morima / kupao / kojim šumama / hodio / ne mogu /
/ glupo / ali ničeg se ne sećam / šteta / bilo je tu puno lepog /
/ verovatno /
/ ipak /
/ pamtim /
 
/ (degutantno, no šta ću) /
 
/ skoro svih mesta / i svih prilika / kad sam /
 
/ u automobilu / što je vozio serpentinama oko konjica / mnogo pre ovog najnovijeg / rata / bio sam još mali / preko svoje usnule sestre / ona je bila besna / a meni / iako mi je bilo loše / meni je ipak bilo zabavno / jer uvek je ona bila ta koja je meni smeštala zvrčke / u bolnici / kad su mi vadili krajnike / pa je i medicinska sestra / neka mlada / (mislim) / i lepa / (volim da mislim) / sedela na ivici mog kreveta / plakala / jer je detetu / meni / tako strašno loše / buffet brioni / u ulici ive lole ribara / tačno preko puta krčme boka / sad srušene / čučavac / eh da / u toaletu finog francuskog restorana / negde u aziji / pa u vojsci / kad smo opet kolektivno / jako sunce / i loš ručak / a kuvara nigde / da ga priupitaš / u svom krevetu kad sam / no to nije ni važno / osvestilo me je / pa sam prestao / kad me je neki momak / onako / reda radi / lupio u stomak / nasred ulice / u sred belog dana / baš bez razloga / a nisam ga ni poznavao / kad sam posle boce vina / otišao u podrum / gde je bilo puno ljudi / i muzika svirala glasno / pa na povratku / s kratkog službenog puta / po pantalonama kolege iz ’naše borbe’ / u autobusu punom novinara / e tad me baš nije bilo sramota / tad sam stvarno pokvario stomak
 
eto ovo me je podsetilo / ne znam kako / na ćebe na kojem smo / prostrtom po podu / prvi put vodili ljubav / a koju godinu kasnije u njega zamotali psa / kad je uginuo / mrtav pas u našem ćebetu / to mu dođe normalno / (kažu da se čak i šamael na kolenima moli / ali to ne pomaže / bar ne meni) /
 
/ eto i ti / crvenoplavi zalasci sunca / ma sigurno ih je bilo /
 
oh,
 
/ kako su lepi / čempresi uz groblje
 
Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 13 – 16.
 
 
№ 5
 
/ látod / ahogy fejemet tenyeremben tartva ülök / míg az eső / míg a madarak / míg a nap /
 
/ az asztalon szőlővel megrakott hatalmas tál / honnan ez az emlék / talán holmi ünnepély / nem tudom / borral tele pohár is volt / a pipám / az a kerámia / egy amatőr fényképezőgép / valakié / egy halom piszkos tányér / maszatos pulóverem / a szék karfáján lógott / krikett ütő / óvatosan a falhoz állították / ingemet vasalod / félmeztelenül / hajad füled mögé dobod / morzsával madarakat etetek / az ablakpárkányra szórom / az ételért harcolnak / egymáson keresztül ugrálnak / csiripelnek / csipcsirip / csipcsirip /
 
/ mélyen lélegzek /
 
/ kezed kabátom zsebében / ujjaid simák hidegek / mint a smaragd / de ez másik mese / velencei /
 
/ modern / kényelmetlen / fémszékből / a frissen mosott ablakon keresztül figyelem a naplementét / barátom valahogy vállam felett nézi / valószínű a falat / gondolatban / a messzeségben a ködben az alkonyatban / új települést építenek /
 
/ a sarokban üvegdarab villan / betegség / a falon lóg / inkább díszítésként / mellékes / kékes érintés / inkább tedd a dolgod a felhők nem szöknek el mindig az égen lesznek igaz nem ugyanazok de ez nem is olyan fontos / a telefonhívást ne várd többé azt a fontos levelet se senki sincs aki hívhatna inkább tedd a dolgod / a jövőre gondolj / ej / jövő / füsttel tele tüdő kétségbeesett szemek / esik / esik / lelkek szorosan egymás mellett az eresz alatt / robban az ég / a fulladó gyerek / a mustárral tele / trolibuszban / a vastag / várfalak közt meg / én ülök / patinásan / szürke zene / a világos háttérben sötét vasút / lebegve jön / közelít / mind jobban / az emberekhez akik ülnek / bensőjüket figyelik / ahogy a földről bűzt árasztanak / félre állva szemlélem / a megelégedettségtől remegek /
 
/ ma / mikor fel akarom idézni / mi mindenhol voltam / életemben / hány helyet / láttam / milyen vörös-kék naplementéket / figyeltem / mely tengerekben / fürödtem / milyen erdőkben / csatangoltam / nem tudom /
/ ostobaság / de semmire sem emlékszem / kár / sok minden szép volt /
/ valószínű /
/ mégis /
/ megjegyeztem /
 
/ (visszataszító, de mit tehetek) /
 
/ szinte minden helyet / minden alkalmat / amikor /
 
/ gépkocsiban vagyok / amely a konjic¹ körüli szerpentineken járt / jóval a legújabb / háború előtt / még gyerek voltam / alvó nővéremen keresztül / dühös volt / de számomra / pedig rosszul voltam / mégis mulatságos / mert mindig ő volt az aki velem pimaszkodott / a kórházban / mikor mandulaműtétem volt / még a nővér is / valami fiatal / (gondolom) / és szép / (szeretek képzelődni) / ágyam szélén ült / sírt / mert a gyerek / én / olyan rosszul van / büfé brijuni² / ivo lola ribar utca / pontosan a boka kocsmával szemben / a most ledöntöttel / guggolda³ / na igen / egy előkelő francia étterem mosdójában / valahol ázsiában / majd a katonaság / amikor ismét kollektíva vagyunk / erős napsütés / és rossz ebéd / a szakács sehol / hogy megkérdezd / saját ágyamban vagyok / de ez nem fontos / kijózanított / és abbahagytam / mikor egy suhanc / csak úgy / kedvtelésből /gyomron vágott / az utcán / fényes nappal / minden ok nélkül / és nem is ismertem / mikor egy üveg bor után / a pincébe mentem / ahol sok ember tartózkodott / és hangos volt a zene / majd hazafelé / a rövid hivatalos útról / munkatársunk „harcunkból eredő” nadrágjáért / az újságírókkal tele autóbuszban / na akkor éppen nem szégyenkeztem / akkor gyomrom tényleg émelygett
 
íme ez emlékeztetett / nem tudom hogyan / a takaróra / a padlóra terítettre amelyen / először szeretkeztünk / melybe pár évvel később a kutyát takartuk / mikor kimúlt / a takarónkban döglött kutya / ez természetes / (állítják még sámuel is térdelve imádkozik / de ez nem segít / legalábbis nekem) /
 
/és azok / a vörös-kék naplementék / biztosan voltak
 
ó
 
/míly szépek / a sír melletti fenyők
 
¹Konjic – (Konyic) – helység Bosznia-Hercegovinában és a Neretva mellékfolyója
²Brijuni – szigetcsoport, helység, nemzeti park Horvátországban
³guggolda – guggolós wc, egyetemista koromban használt kifejezés
 
Fordította: Fehér Illés

Dušan Gojkov № 2 – № 2

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 2   šta bih sve mogao da kažem o dimnjaku crnom koji se vidi sa terase šta bih sve mogao da kažem o „načinu gospođe i obrazima seljanke” o pokisloj skadarliji o „monoklu” kod kojeg se sedi dok ne dođe vreme da se ode jer bi i konobari išli kućama šta bih sve mogao da kažem o cveću ukradenom pa poklonjenom nekom nepoznatom sa stola pored „prevari muža odlazeći da se počešljaš u nekom boljem hotelu” dođavola nikako da sretnem tu ines

№ 2   mi mindent tudnék mesélni a kéményről a feketéről a teraszról láthatóról mi mindent tudnék mesélni a „hölgyek mikéntjéről és a parasztlányok arcáról” a megázott skadarlijáról1 a”monokliról” ahol míg ki nem dobnak bennünket ülünk mert a pincérek is haza mennének mi mindent tudnék mesélni a virágról a lopottról majd ajándékba adottról egy ismeretlennek a szomszéd asztalnál „férjedet csald meg egy jobb szállodából való távozáskor fésülködj meg” az ördögbe is sehogy sem találkozok azzal az Inezzel2   1Skadarlija – ejtsd: Szkadarlija, belgrádi bohém városnegyed 2Inez – Inez, ne hagyd magad, Arsen Dedić horvát költő verse   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 8.

Dušan Gojkov № 1 – № 1

 

Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

№ 1
 
ona
tužno pakuje zimske stvari u ormar
pokušava da se seti
gde je izgubila prošlu godinu
prošlu godinu
koja je prva i poslednja za mnogo toga
on
nalakćen na krevetu
piše beznačajne patetične stihove koji se čak ni ne rimuju
a ustvari pokušava da se seti
kako i gde je dođavola izgubio prošlu godinu
prilazi prozoru proleće je
ulica je mračna i više nema one svetlosti zlatne i zrnaste s drvene bandere
one svetlosti što miriše na svež vruć hleb
i na zimu
sećaš se da smo pre nekog vremena planirali da otputujemo u pariz
a još uvek nismo otputovali
zajedno
kažeš kafa ti se hladi
dobro je pisati poeziju
uvek pri ruci imaš papirić na koji možeš da spustiš koštice iz knedli sa šljivama
 
Izvor: Dušan Gojkov: Tužne šansone, Kornet Beograd 2015. str. 7.
 
 
№ 1
 
a nő
szomorúan raktározza a téli holmit a szekrénybe
megpróbálja felidézni
hol veszítette el a múlt évet
a sok mindenre
első és utolsó múlt évet
a férfi
az ágyon könyököl
patetikus jelentéktelen sorokat ír még csak nem is rímelnek
de valóban próbálja felidézni
az ördögbe is hogyan és hol veszítette el a múlt évet
az ablakhoz megy tavasz van
az utca sötét hiányzik a fapóznáról az az aranyban csillogó fény
a friss kenyér és tél illatával rendelkező
fény
emlékszel korábban terveztük párizsba utazunk
de el még nem utaztunk
együtt
állítod hűl a kávé
érdemes verseket írni
mindig kéznél van egy papírszelet melyre a gombócból a szilvamagot teheted
 
Fordította: Fehér Illés