B. Tomos Hajnal Ami megmarad – Što preostane – What's left behind

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Ami megmarad Kék jelek hullnak papírra, És szépen összeáll Mint tavaszi vetés, A friss írás, Emberszívből kipergő Magvak sora – Csak lenne ki kóstolja, A mindennapi vers Megtört kenyerét Mely úgy világít, Mint az utolsó vacsora Fehér üzenete. Nem test táplaléka, De világok vallomása.

Što preostane Plavi znaci padaju na papir I poput proletnje setve srastu, Svež rukopis, Iz ljudskog srca osipan Niz semena – Samo da ima ko da kuša Prelomljen hleb Svakodnevne pesme Koji poput Bele poruke Poslednje večere svetli. Nije obična jeđa, Al je ispovest sveta. Prevod: Fehér Illés

Ami megmarad Kék jelek hullnak papírra, És szépen összeáll Mint tavaszi vetés, A friss írás, Emberszívből kipergő Magvak sora – Csak lenne ki kóstolja, A mindennapi vers Megtört kenyerét Mely úgy világít, Mint az utolsó vacsora Fehér üzenete. Nem test táplaléka, De világok vallomása.

What's left behind Blue marks stream onto paper And nicely piece together As vernal crops, The fresh writing, A string of seeds, Spilling from a human heart – Only there was one to taste The broken bread of Everyday verse, - Illuminating, As the bright message Of the Last Supper. Not the body's nutrition, But the world's confession. Translation Andrea Van Horn

Petri György Éber-álomkép Mayával, gyerekkel – Budna slika sna sa Majom, detetom – Traumbild im Wachen mit Maya und Kind

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

Éber-álomkép Mayával, gyerekkel

Hátadba nyomódik lejárt személyid száma,
az udvar lángra lobban, mint a karbid.
A gyermek álmában megint felül, ellopott
biciklijéről álmodik és a rendőrfőnökről,
ki ezüstsisakban és folyamitengerész-egyenruhában
vérpadra viszi a biciklitolvajt.
Komoran evezünk a gyönyörért,
hajnali Styxen.

Öregasszonyhang herseg az udvarban,
álmunk rothadt tökön tapos.
Szeretlek, kedvesem
tűzvész szemekkel nézel rám,
pillantásodban bozóttűz. Gyújtogatás
a gombás lepedőn.

Nyirkos falak
izzadják a szerelmi kínt,
hűtőszekrényünk felforr.

Izzik a margarin az aranypapírban.

A hajnal
ütésrekész. Nem mentesz meg te sem.
Gázóra kattog. Fürdesz. Gyerekek
várnak. Hogy tudsz rájuk nézni?
Mindig ezen gondolkozom. Én nem tudom…

nem érdekel… Elintézzük magunkban
az életet, aztán essünk egymásnak,
holt a holthoz, sietve, szétesőben.

Budna slika sna sa Majom, detetom

Nevažeći broj lične karte u leđa ti je utisnut,

poput karbida se dvorište zapali.

Dete ponovo se diže u krevetu, o ukradenom

biciklu i načelniku policije sanja

ko u zlatnoj kacigi i uniformi rečne

mornarice

kradljivca bicikla na stratište šalje.

U jutarnjen Stiksu sumorno

veslamo za slast.

U dvorištu glas starice krešti,

naši snovi na truloj bundevi gaze.

Volim te, milo moja

očima vatre me gledaš,

u tvom pogledu vatra šikare. Paljevina

na memljivoj plahti.

Vlažni zidovi

ljubavnu patnju znoje,

provri naš frižider.

Margarin se u zlatnom papiru usijava.

Zora

je spremna za bakrač. Ni ti me nećeš spasiti.

Odbrojava merač gasa. Kupaš se. Čekaju te

deca. Kako možeš pogledati njih?

Uvek o tome razmišljam. Ja ne znam...

ne zanima me... Život međusobno

sredimo, posle nek navalimo jedan na drugog,

mrtvac na mrtvaca, u žurbi, u raspadu.

                             Prevod: Fehér Illés

Traumbild im Wachen mit Maya und Kind

Dir auf die Haut gestempelt die alte Passnummer,
der Hof lodert in Flammen wie Karbid.
Im Traum setzt sich das Kind wieder auf, träumt
vom gestohlenen Fahrrad und dem Polizeihauptmann,
der mit Silbermütze und der Uniform der Flußseeleute
den Dieb zum Schafott abführt.
Finster rudern wir der Lust entgegen,
den morgendlichen Styx entlang.

Es schmettert im Hof eine Altweiberstimme
wir stapfen im Traum durch faule Kürbisse.
Liebste,
Brandalarm liegt dir in den Augen,
die Glut des Unterholzes in deinem Blick. Brandstiftung
auf dem pilzigen Leintuch.
Feuchte Wände
schwitzen die Liebesqual heraus,
unser Kühlschrank brodelt.

Es glüht die Margarine im Goldpapier.

Dann schlägt der
Morgen zu. Auch du wirst mich nicht erretten.
Der Gaszähler tickt. Du badest. Kinder
warten. Wie kannst du sie anschauen?
Immer denke ich daran Und weiß es nicht …
Es interessiert mich nicht … Jeder erledigt das Leben
für sich, dann auf, fallen wir übereinander her,
Tote über Tote, eilig, auseinanderfallend.

                             Übersetzung: Gahse Zsuzsanna

 



Ladányi Mihály Párhuzamosok – Paralele

Ladányi Mihály (Mihalj Ladanji)

Dévaványa, 1934. február 12. – Csemő, 1986. szeptember 20.

Párhuzamosok

Én nem vittem sokra. Te mennyire vitted?
Tulajdonképpen egy senki vagyok. Te mi vagy?
Én verseket hagyok csak magam után. Te mit?
Elfut ez a zűrzavaros élet. A tied nem?
Addig persze még belémköt pár hivatalnok. Például te is.

Paralele

Ja baš nisam puno postigao. A ti dokle si stigao?

Ustvari ja sam samo jedan niko. A šta si ti?

Ja samo pesme ostavljam iza sebe. A ti?

Otiče ovaj ušeprtljen život. Zar tvoj ne?

Naravno dotle će se još nekoliko ćata za mene zakačiti. Na primer i ti.

                             Prevod: Fehér Illés

 



Weöres Sándor Prae-existentia – Pre-egzistencija

Weöres Sándor 

 Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.

 

Prae-existentia Isten gondol öröktől fogva téged, elméjében léted mint szikla áll. Mi ehhez mérve habfodornyi élted? és mit változtat rajtad a halál?

Pre-egzistencija Bog od pamtiveka misli na te, poput stene postojiš u umu njegovom. U usporedbi s tim tvoj vek dužine uzdaha šta je? i šta će se promeniti poigra li smrt s tobom? Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: http://www.muveszetek.hu/napsziget/kl-060.htm

Weöres Sándor Post-existentia – Post-egzistencija

Weöres Sándor (Šandor Vereš)

( Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.)

 

Post-existentia Nem nyughatsz addig, se halva, se élve, míg át nem szőtted árnyad és szined a szerelem végtelen szőttesében, a béke aztán lesz tied.

Post-egzistencija Ni živ, ni mrtav dotle ne možeš mirovati dok sa bezgraničnom vezu ljubavi svoju senku i boju prepleo nisi, mir će tvoj tek posle biti.                              Prevod: Fehér Illés



Pilinszky János Elég – Dosta – Enough

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Elég A teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb. Innét odáig. Kő, fa, ház. Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem. És mégis olykor belép valaki és ami van, hirtelenűl kitárúl. Elég egy arc látványa, egy jelenlét, s a tapéták vérezni kezdenek. Elég, igen, egy kéz elég amint megkeveri a kávét, vagy ahogy "visszavonúl a bemutatkozásból", elég, hogy elfeledjük a helyet, a levegőtlen ablaksort, igen, hogy visszatérve éjszaka szobánkba elfogadjuk az elfogadhatatlant.

Dosta Koliko god je stvorenje širok, i od obora je oskudniji. Odavde do tamo. Kamen, drvo, kuća. Premećem. Rano dolazim, zakasnim. Ipak koji put ulazi neko i postojanje odjednom se raširi. Dosta je prizor jednog lica, prisustvo nekog, i tapete počinju krvariti. Da, dosta je način kako jedna ruka pomeša kafu, ili kako „se povlači nakon upoznavanja“, dosta je da zaboravimo mesto, bezvašdušan niz prozora, da, da noću nakon povratka u našu sobu prihvatimo neprihvatljivo. Prevod: Fehér Illés

Enough

However broad Creation is,
it’s narrower than a sty.
From here up to there. Stone, wood, house.
I bustle and fuss about. I come early, I’m late.

And still, someone enters now and then,
and everything here will suddenly open up.
It’s enough to see a face, someone being here,
and tapestries will start bleeding.

A hand, yes, a hand stirring a coffee
will be enough, or a hand
„withdrawing from greeting someone”,
it’s enough to forget the place,
the airless row of windows, yes,
so that returning to our room at night
we can accept what’s unacceptable.

                             Translated by N. Ullrich Katalin



Szilágyi Domokos Kívánság – Želja

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Róma, Santa Maria in Trastevere, mozaik – Rim, St. Marija u Trastaveru, mozaik

Kívánság Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, a szívekben legyen karácsony!

Želja Ne u zvezdama, u snegu, ne na svečanom mekom kolaču, ne na okićenom boru, neka bude Božić u srcu! Prevod: Fehér Illés

A. Dürer: Születés – A. Direr: Rođenj