Hajnal Anna Tudd, mindig ott maradtam – Znaj, tamo sam ostala

Hajnal Anna

Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.

Tudd, mindig ott maradtam I. Hogy hajdan, hajdan, hajdan locsogó patakzajban hűvös hullámmosásban lágy gyerektalpon jártam – hogy onnan elszakadtam? tudd, mindig ottmaradtam, kavicsos görgetegben, nyári patakmederben, kiálló kő símáján ott ülök sírva, árván, honvágy-gyötörte gyermek kit idegenbe vertek – – ki velem szemben állasz tudd, ha késik a válasz s szavamat csend előzi kettősségem legyőzi: a csendben összevontam magam, s magam kimondtam, magam, kit itt ismernek, s magam, ki messzi gyermek – – II. tudd, szégyen rámpiríthat, homlokom kínban izzhat, tűzvész a felhős alkony – – – én hűvös messzi parton fekszem alkonysötétben, szívem a bársonyrétben megtörölt, tiszta penge, megfürösztött a zsenge lágy fű, megedz a hűség, legyek kard s egyszerűség – – –

Znaj, tamo sam ostala I. Nekada, nekada u žamoru potoka u svežini korita bosa sam hodala – što sam to ostavila? znaj, tamo sam ostala, u valjanju belutka u letnjem koritu potoka, na stoletnim stenama plačući sedim, sama, u svet sam oterana al’ sam tamo prikovana – – protivnici smo, ali znaj, kad odgovor kasni, kad nas ćutnja razdvaja, razum dvojnost svladava: sebe sam sažimala ali i pokazala, sebe, koju tu znaju, čednu, koju tu ne poznaju – – II. Sramota i ruglo mogu mi nabrati čelo dok suton vatra nagriza – – – mene daleko vrelo smiruje u sumraku, srce mi je o pliš travnjaka obrisana čista sablja, kupala me je jutarnja rosa, vera klesala, nek budem mač i naslada – – – Prevod: Fehér Illés



Szilágyi Domokos Kérvény – Molba

Szilágyi Domokos – Plugor Sándor grafikája

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Molnár Imre: Alak 1. – Figura 1.

Kérvény

Alulírott, ideiglenes
lakos a XX.
század negyedik, ötödik,
hatodik s hetedik emeletén,
alulírott, vagyona: még 30-40 év,
kamatok: infarktus, vélt véletlen, ki tudná,
vagy szándék, elborult, alulírott,
egyenlőre bejelentve, ott, ahol
köröztetni fogja előbb - utóbb
Elmúlás (őfelsége), és lefoglalja majd
ingó verssorait,
alulírott, külföldi bolygókon honos rokonait tudakozván,
alulírott, született júliusban, elkárhozott
mind a négy évszakban,
alulírott, még mindig félúton
(és félúton tán mindörökké),
alulírott, szolgálatos
a tájon, ahol tinta tóban
béka hangol, sás sötétség sustorog,
csillagokat csődítenek, láthatatlan ostorok,
alulírott, ki szólott nagy-kiáltván:
Hiszek, Uram! Légy segítségül
az én hitetlenségemnek!
alulírott, megutálván a föltámadás szadizmusát,
alulírott, a XX. század hetedik
s a VII. század huszadik emeletén egyszerre,
ideiglenesen;
alulírott, kinek fejére láthatatlan
csillagokról hull látható ezüst-korom,
alulírott, éjjeliőr egy
tört-ezüst koron, amely majd
beolvasztódik alulírottal együtt;
alulírott, aki nem írt alá
szerződést se a régvoltakra,
se a sose-leszre
(vagy volna valami "Gentlemen's Agreement, amelyről
az érdekeltek se tudnak?
jól vagyunk eleresztve!);
alulírott, álomba lassúdó rettenettel,
nem tudván mennyire kelendő
portéka a jövendő, alulírott,
alulírott, ideiglenes,
ideiglenes mindörökké,
meghallgatván a végítélet
trombitáját (Honegger-dallam-volt talán),
alulírott, rovásán több millió
halállal, születéssel, átmenettel,
alulírott, átmenet remény s rettenet közt,
alulírott, ideiglenes,
ideiglenes mindörökké,
alulírott, a hetedik,
a huszadik, az ezredik,
milliomodik halál
és millió-egy születés
súlya alatt, alulírott, alulírott.

https://www.youtube.com/results?search_query=http%3A%2F%2Fyoutu.be%2FUcBni8l1uyc

Molba

Niže potpisani, privremeni

stanar četvrtog, petog,

šestog i sedmog sprata

XX. veka,

imovina niže potpisanog: još 30-40 godina,

kamate: infarkt, možda slučajan, ko bi znao,

ili namera, pomračen, niže potpisani,

za sada prijavljen tamo gde će ga

pre ili kasnije (njegovo veličanstvo)

Prolaženje poterati i zapleniti njegove

pokretne stihove,

niže potpisani, za rođacima na stranim planetama traga,

niže potpisani, rođen u julu, proklet

u sva četiri godišnja doba,

niže potpisani, još uvek na pola puta

(i možda zauvek na pola puta),

niže potpisani, služi

u kraju gde u jezeru mastila

žaba zabavlja, tama ševara šušti,

nevidljive kandže zvezde gomilaju,

niže potpisani, urlikom se oglasio:

Verujem, Gospode moj! Pomozi

mom neverstvu!

niže potpisani, naučio sadizam vasrknuća,

niže potpisani, istovremeno je na sedmom spratu

XX. stoleća i dvadesetog sprata  VII. stoleća

privremeno;

niže potpisani, na čiju glavu sa nevidljivih

zvezda vidljiv zlatan dim pada,

niže potpisani, noćni čuvar jednog

razdoblja lomljenog srebra što će se zajedno

sa niže potpisanim stopiti;

niže potpisani, ko ne potpisuje

ugovore sa nekad dešavanjima

i nikad neće dešavanjima

(ili postoji neki „Gentlemen's Agreement” o čemu

ni zainteresirani ne znaju?

baš smo raskalašeni!);

niže potpisani, u san stišajućim užasom,

ne znajući budućnost koliko je

tražena roba, niže potpisani,

niže potpisani, privremen,

zauvek privremen,

poslušajući trube

sudnjeg suda (možda Honegerova melodija bila),

niže potpisani, na grbači sa više milijuna

smrti, rođenja, prelazaka,

niže potpisani, prelaz između nade i straha,

niže potpisani, privremen,

zauvek privremen,

niže potpisani, pod teretom

dvadesete, hiljadite,

milijunte smrti

i milijuntog rođenja,

niže potpisani, niže potpisani.

                             Prevod: Fehér Illés



Molnár Imre: Alak 2. – Figura 2.



B. Tomos Hajnal A csend – Tišina – The silence

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –



A csend Rengeteg teleírt lap mögül a költő halála olyan mint hosszas harangozás után beálló csend

Tišina Iza bezbroj ispisanih listova smrt pesnika je kao nastala tišina posle duge zvonjave Prevod: Fehér Illés

The silence From behind masses of ink-filled sheets the poet's death resembles the silence that reigns After bells cease Their lengthy tolling Translated by Andrea Van Horn

Halmai István Ars poetica – Ars poetika

Halmai István (Mestó)

Lábatlan, 1951. március 25. – Eger, 2001. február 27.

Ars poetica     akkor inkább a föld akár ha sóval is behintett mint a galambrajok villogó vakui az összefolyó égtől néhány centire inkább a léptek bizonytalan kopogó bakái mint a szárnyalás az egyre sűrürlő semmibe inkább felfénylő reggelekben hazányi széles szabad terek pacái nem lökhajtásosokkal összekarcolt nyári ég inkább reccsenő gerinccel naponta fölállni s az elfeketülő földdel szemben pár percet állni még inkább olcsó kocsmák mocskos abroszain robbanó könny mint az időn a piszkossárga lék

Ars poetika dakle rađe zemlja makar i posoljena nego sevajući blesci jata golobova par santimetara od nebeskog svoda rađe bat neizvesnih koraka nego let u sve gušće ništa rađe u sjajnoj zori mrlje širokih slobodnih prostora nego nadzvučnim šarama išarano letnje nebo rađe iznemoglom kičmom svakodnevno ustati i nasuprot pocrnjeloj zemlji još par minuta stajati rađe raspršena suza na prljavim ubrusima jeftinih birtija nego prljavožuta pukotina vremena Prevod: Fehér Illés



Rafi Lajos Güdüci február – Februar u Gedecu – February in Güdüc

Rafi Lajos

Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.

Güdüci február

A szél odakint a térdén töri a fákat.
Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.
Torkomban érzem a vágyat:
nyalintsak vele egy pohárral.

…mert igaza van, s életét megedzette
a föld meg a kín.
Szépségét érzi ő is a szónak, s a szíve
ha sír:
locsolni próbálja a torkát.

Túl a hegyen, a tüzes napot fedi
a füst.
Szép lenne itt nekem is minden,
tördel a kín. Nézem a székelyt.
Kék szemében béke hajnalok,
kezével mintha csillagokat fogna:
most faragja fából a holnapot.

Februar u Gedecu

Napolju drva vetar na kolenima slama.

Fućka mis se. Transilvanac o ženama priča.

Žudnju u grlu osećam:

makar s čašom da stišam.

... jer je u pravu, njegovog života zemlja i patnja

čeličali.

Lepotu reči i on oseća, a srce mu kad

ispašta:

utoliti spiranjem grla pokušava.

Užarenog sunca iza brda dim

prekriva.

Tu bi mi bilo sve lepo,

patnja me kida. Gledam Trnasivanca.

U njegovim očima pitoma svitanja,

rukom kao da zvezde hvata:

sutra od drva sad klesa.

                             Prevod: Fehér Illés

February in Güdüc

Outside, the wind smashes the tree into pieces.
That doesn’t bother me. The Szekler is talking about women.
My throat feels dry;
I want to take a dram with him.

… because he has rights, and his life has been tempered
by the earth and by torments.
He also knows the beauty of words,
and when his heart weeps,
he moistens his throat.

Beyond the mountain, the glowing sun
is covered with smoke.
Everything could be lovely for me too.
But pain tortures me. I look at the Szekler.
In his blue eyes is a dawning peace
as if he has captured a star;
now he carves his tomorrow from wood.

                             Translated by Janna Eliot



Eörsi István Belépett a kerti ajtón – Prekoračila prag vrta

Eörsi István

Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Molnár Imre: A csók – Poljubac 

Belépett a kerti ajtón Belépett a kerti ajtón, aztán mégsem ment tovább, jelképes pillanat jött: bizarr csók a rácson át. Mennyi meghitt árnyú rácsot, milyen bezárt kapukat görbített el és nyitott ki az a cinkos mozdulat, ahogy pirosan, párásan, pucéran, mint két falánk, félénk állat, összebújt a zúzos rácsok közt a szánk. (1966. január 17.)

Prekoračila prag vrta Prekoračila prag vrta, naposletku nije dalje išla, sledio simboličan trenutak: preko rešetaka neobičan poljubac. Koliko prisnih senovitih rešetaka, koliko zatvorenih dveri iskrivio i otvorio taj pokret saučesnički, kako su se zarumenjeno, zamagljeno, nago, kao dve pohlepne, bojažljive životinje, među rešetkama naše usne spojile. (17. januar 1966.) Prevod: Fehér Illés



Petri György Reggel szoktál jönni – Obično ujutro dolaziš

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

Reggel szoktál jönni

Gyakran úgy ébredek, mint halálom után.

Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása
annak, amit a hétköznapi nyelv
úgy mond: Valósággal újjászülettem.

Keskeny derengés ujjnyi bor felett,
kétséges élfény egy távoli fémtárgyon:

mindez artikulált - mint egy mondat,
noha csupán egy mondat benyomása.
Felirattöredék egy likacsos kövön,
melyet bizonnyal elhengeríteni kéne.

Véget nem érő reggelben próbálok
következtetni a körülvevő
dolgokból kilétemre. Eközben a szükségek
ténykedésre késztetenek, persze:
ablakot nyitok, vizet iszom, majd ürítkezek.
S bár a vizsgálódásban mindez határozottan zavar,
előnyei is vannak. Egy fogkefe segít
körülhatárolni a korszakot (ötven év pontossággal);
a kusza jelek, amit egy papíron
találok: B. Gy. -t felhívni 9-kor:
nemcsak az írásbeliséget bizonyítják meggyőzően,
hanem a (viszonylag) magas technikai civilizáció
jelenlétét is. Továbbá: az írás magyarul
tudó személytől származik (de ez még
nem igazít el a helyet illetően).

Aztán csöngetnek és - megérkezel.
S én, tehetnék-e mást, elhalasztom
a kérdés végleges, megnyugtató
tisztázását, és: - Vagyok, aki vagyok
(hiszen valaki, nemde, biztosan),
ösztöneimre bízva
magam, odateszem a kávét,
s megkérdezem: Mi van?
Bár, tudom, erre se lehet felelni.

Molnár Imre: Cím nélkül – Bez naslova

Obično ujutro dolaziš

Često se budim kao posle svoje smrti.

To je (nešto dublja) formulacija

onoga što u svakodnevnom govoru

nazivaju: Ponovo sam se rodio.

Svitanje nad tankim slojem vina,

sporan odsjaj na dalekom metalnom predmetu:

sve to artikulirano – kao jedna rečenica

mada je samo utisak jedne rečenice.

Krhotina natpisa na rupičavom kamenu

što bi svakako trebalo otkotrljati.

U beskrajnom jutru pokušavam

iz suštine stvari nešto o sebi

doznati. U međuvremenu me potrebe

na aktivnosti primoraju, naravno:

otvaram prozor, vodu pijem pa praznim.

Mada sve to zasigurno mi smeta u ispitivanju,

ima i prednosti. Jedna četka za zube pomaže

uokviriti razdoblje (sa tačnošću od pedeset godina);

zamršeni znaci koje sam na jednoj cedulji

našao: nazvati B. Đ u 9 sati:

ubedljivo ne samo pismenost dokazuju

nego i prisustvo (relativno) visoku tehničku

kulturu. Nadalje: spis potiče od osobe

sa poznavanjem mađarskog jezika (ali to još

ne upućuje na mesto događaja).

Zatim zvone i – stižeš.

A ja, bi li mogao nešto drugo, odložim

krajnje i zadovoljavajuće rešenje

problema, i: - Jesam ko jesam

(valjda neko, zar ne, zasigurno),

prepuštajući se valstitim

nagonima, pristavim kafu

i upitam: Šta je?

Mada znam ni na to se ne da odgovoriti.

                             Prevod: Fehér Illés