Keresés ebben a blogban

2015. január 17., szombat

Hajnal Anna Tudd, mindig ott maradtam – Znaj, tamo sam ostala

Hajnal Anna
Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.


Tudd, mindig ott maradtam

I.
Hogy hajdan, hajdan, hajdan
locsogó patakzajban
hűvös hullámmosásban
lágy gyerektalpon jártam –
hogy onnan elszakadtam?

tudd, mindig ottmaradtam,
kavicsos görgetegben,
nyári patakmederben,
kiálló kő símáján
ott ülök sírva, árván,
honvágy-gyötörte gyermek
kit idegenbe vertek – –

ki velem szemben állasz
tudd, ha késik a válasz
s szavamat csend előzi
kettősségem legyőzi:
a csendben összevontam
magam, s magam kimondtam,
magam, kit itt ismernek,
s magam, ki messzi gyermek – –

II.
tudd, szégyen rámpiríthat,
homlokom kínban izzhat,
tűzvész a felhős alkony – – –
én hűvös messzi parton
fekszem alkonysötétben,
szívem a bársonyrétben
megtörölt, tiszta penge,
megfürösztött a zsenge
lágy fű, megedz a hűség,
legyek kard s egyszerűség – – –

Znaj, tamo sam ostala

I.
Nekada, nekada
u žamoru potoka
u svežini korita
bosa sam hodala –
što sam to ostavila?

znaj, tamo sam ostala,
u valjanju belutka
u letnjem koritu potoka,
na stoletnim stenama
plačući sedim, sama,
u svet sam oterana
al’ sam tamo prikovana – –

protivnici smo, ali
znaj, kad odgovor kasni,
kad nas ćutnja razdvaja,
razum dvojnost svladava:
sebe sam sažimala
ali i pokazala,
sebe, koju tu znaju,
čednu, koju tu ne poznaju – –

II.
Sramota i ruglo
mogu mi nabrati čelo
dok suton vatra nagriza – – –
mene daleko vrelo
smiruje u sumraku,
srce mi je o pliš travnjaka
obrisana čista sablja,
kupala me je jutarnja
rosa, vera klesala,
nek budem mač i naslada – – –

Prevod: Fehér Illés


Szilágyi Domokos Kérvény – Molba


Szilágyi Domokos – Plugor Sándor grafikája
Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.


Borító

Molnár Imre: Alak 1. – Figura 1.


Kérvény

Alulírott, ideiglenes
lakos a XX.
század negyedik, ötödik,
hatodik s hetedik emeletén,
alulírott, vagyona: még 30-40 év,
kamatok: infarktus, vélt véletlen, ki tudná,
vagy szándék, elborult, alulírott,
egyenlőre bejelentve, ott, ahol
köröztetni fogja előbb - utóbb
Elmúlás (őfelsége), és lefoglalja majd
ingó verssorait,
alulírott, külföldi bolygókon honos rokonait tudakozván,
alulírott, született júliusban, elkárhozott
mind a négy évszakban,
alulírott, még mindig félúton
(és félúton tán mindörökké),
alulírott, szolgálatos
a tájon, ahol tinta tóban
béka hangol, sás sötétség sustorog,
csillagokat csődítenek, láthatatlan ostorok,
alulírott, ki szólott nagy-kiáltván:
Hiszek, Uram! Légy segítségül
az én hitetlenségemnek!
alulírott, megutálván a föltámadás szadizmusát,
alulírott, a XX. század hetedik
s a VII. század huszadik emeletén egyszerre,
ideiglenesen;
alulírott, kinek fejére láthatatlan
csillagokról hull látható ezüst-korom,
alulírott, éjjeliőr egy
tört-ezüst koron, amely majd
beolvasztódik alulírottal együtt;
alulírott, aki nem írt alá
szerződést se a régvoltakra,
se a sose-leszre
(vagy volna valami "Gentlemen's Agreement, amelyről
az érdekeltek se tudnak?
jól vagyunk eleresztve!);
alulírott, álomba lassúdó rettenettel,
nem tudván mennyire kelendő
portéka a jövendő, alulírott,
alulírott, ideiglenes,
ideiglenes mindörökké,
meghallgatván a végítélet
trombitáját (Honegger-dallam-volt talán),
alulírott, rovásán több millió
halállal, születéssel, átmenettel,
alulírott, átmenet remény s rettenet közt,
alulírott, ideiglenes,
ideiglenes mindörökké,
alulírott, a hetedik,
a huszadik, az ezredik,
milliomodik halál
és millió-egy születés
súlya alatt, alulírott, alulírott.

Molba

Niže potpisani, privremeni
stanar četvrtog, petog,
šestog i sedmog sprata
XX. veka,
imovina niže potpisanog: još 30-40 godina,
kamate: infarkt, možda slučajan, ko bi znao,
ili namera, pomračen, niže potpisani,
za sada prijavljen tamo gde će ga
pre ili kasnije (njegovo veličanstvo)
Prolaženje poterati i zapleniti njegove
pokretne stihove,
niže potpisani, za rođacima na stranim planetama traga,
niže potpisani, rođen u julu, proklet
u sva četiri godišnja doba,
niže potpisani, još uvek na pola puta
(i možda zauvek na pola puta),
niže potpisani, služi
u kraju gde u jezeru mastila
žaba zabavlja, tama ševara šušti,
nevidljive kandže zvezde gomilaju,
niže potpisani, urlikom se oglasio:
Verujem, Gospode moj! Pomozi
mom neverstvu!
niže potpisani, naučio sadizam vasrknuća,
niže potpisani, istovremeno je na sedmom spratu
XX. stoleća i dvadesetog sprata  VII. stoleća
privremeno;
niže potpisani, na čiju glavu sa nevidljivih
zvezda vidljiv zlatan dim pada,
niže potpisani, noćni čuvar jednog
razdoblja lomljenog srebra što će se zajedno
sa niže potpisanim stopiti;
niže potpisani, ko ne potpisuje
ugovore sa nekad dešavanjima
i nikad neće dešavanjima
(ili postoji neki „Gentlemen's Agreement” o čemu
ni zainteresirani ne znaju?
baš smo raskalašeni!);
niže potpisani, u san stišajućim užasom,
ne znajući budućnost koliko je
tražena roba, niže potpisani,
niže potpisani, privremen,
zauvek privremen,
poslušajući trube
sudnjeg suda (možda Honegerova melodija bila),
niže potpisani, na grbači sa više milijuna
smrti, rođenja, prelazaka,
niže potpisani, prelaz između nade i straha,
niže potpisani, privremen,
zauvek privremen,
niže potpisani, pod teretom
dvadesete, hiljadite,
milijunte smrti
i milijuntog rođenja,
niže potpisani, niže potpisani.

                             Prevod: Fehér Illés

Borító

Molnár Imre: Alak 2. – Figura 2.





2015. január 16., péntek

B. Tomos Hajnal A csend – Tišina – The silence

B. Tomos Hajnal portréja

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –


A csend

Rengeteg teleírt
lap mögül
a költő halála olyan
mint hosszas
harangozás után
beálló csend

Tišina

Iza bezbroj
ispisanih listova
smrt pesnika je kao
nastala tišina
posle duge
zvonjave

Prevod: Fehér Illés
The silence

From behind masses
of ink-filled sheets
the poet's death resembles
the silence that reigns
After bells cease
Their lengthy tolling

Translated by Andrea Van Horn

Halmai István Ars poetica – Ars poetika

Halmai  István portréja

Halmai István (Mestó)
Lábatlan, 1951. március 25. – Eger, 2001. február 27.


Ars poetica    

akkor inkább a föld
akár ha sóval is behintett
mint a galambrajok villogó vakui
az összefolyó égtől néhány centire

inkább a léptek
bizonytalan kopogó bakái
mint a szárnyalás
az egyre sűrürlő semmibe

inkább felfénylő reggelekben
hazányi széles szabad terek pacái
nem lökhajtásosokkal összekarcolt
nyári ég

inkább reccsenő gerinccel
naponta fölállni
s az elfeketülő földdel szemben
pár percet állni még

inkább olcsó kocsmák
mocskos abroszain robbanó könny
mint az időn
a piszkossárga lék

Ars poetika

dakle rađe zemlja
makar i posoljena
nego sevajući blesci jata golobova
par santimetara od nebeskog svoda

rađe bat
neizvesnih koraka
nego let
u sve gušće ništa

rađe u sjajnoj zori mrlje
širokih slobodnih prostora
nego nadzvučnim šarama išarano
letnje nebo

rađe iznemoglom kičmom
svakodnevno ustati
i nasuprot pocrnjeloj zemlji
još par minuta stajati

rađe raspršena suza na prljavim
ubrusima jeftinih birtija
nego prljavožuta pukotina
vremena

Prevod: Fehér Illés


2015. január 15., csütörtök

Rafi Lajos Güdüci február – Februar u Gedecu – February in Güdüc

Rafi Lajos
Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.



Güdüci február

A szél odakint a térdén töri a fákat.
Fütyülök rá. Beszél a nőkről a székely.
Torkomban érzem a vágyat:
nyalintsak vele egy pohárral.

…mert igaza van, s életét megedzette
a föld meg a kín.
Szépségét érzi ő is a szónak, s a szíve
ha sír:
locsolni próbálja a torkát.

Túl a hegyen, a tüzes napot fedi
a füst.
Szép lenne itt nekem is minden,
tördel a kín. Nézem a székelyt.
Kék szemében béke hajnalok,
kezével mintha csillagokat fogna:
most faragja fából a holnapot.


Februar u Gedecu

Napolju drva vetar na kolenima slama.
Fućka mis se. Transilvanac o ženama priča.
Žudnju u grlu osećam:
makar s čašom da stišam.

... jer je u pravu, njegovog života zemlja i patnja
čeličali.
Lepotu reči i on oseća, a srce mu kad
ispašta:
utoliti spiranjem grla pokušava.

Užarenog sunca iza brda dim
prekriva.
Tu bi mi bilo sve lepo,
patnja me kida. Gledam Trnasivanca.
U njegovim očima pitoma svitanja,
rukom kao da zvezde hvata:
sutra od drva sad klesa.

                             Prevod: Fehér Illés


February in Güdüc

Outside, the wind smashes the tree into pieces.
That doesn’t bother me. The Szekler is talking about women.
My throat feels dry;
I want to take a dram with him.

… because he has rights, and his life has been tempered
by the earth and by torments.
He also knows the beauty of words,
and when his heart weeps,
he moistens his throat.

Beyond the mountain, the glowing sun
is covered with smoke.
Everything could be lovely for me too.
But pain tortures me. I look at the Szekler.
In his blue eyes is a dawning peace
as if he has captured a star;
now he carves his tomorrow from wood.

                             Translated by Janna Eliot



2015. január 14., szerda

Eörsi István Belépett a kerti ajtón – Prekoračila prag vrta

Eörsi István
Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Borító

Molnár Imre: A csók – Poljubac 

Belépett a kerti ajtón

Belépett a kerti ajtón,
aztán mégsem ment tovább,
jelképes pillanat jött:
bizarr csók a rácson át.

Mennyi meghitt árnyú rácsot,
milyen bezárt kapukat
görbített el és nyitott ki
az a cinkos mozdulat,
ahogy pirosan, párásan,
pucéran, mint két falánk,
félénk állat, összebújt a
zúzos rácsok közt a szánk.

(1966. január 17.)
Prekoračila prag vrta

Prekoračila prag vrta,
naposletku nije dalje išla,
sledio simboličan trenutak:
preko rešetaka neobičan poljubac.

Koliko prisnih senovitih rešetaka,
koliko zatvorenih dveri
iskrivio i otvorio
taj pokret saučesnički,
kako su se zarumenjeno, zamagljeno,
nago, kao dve pohlepne,
bojažljive životinje, među
rešetkama naše usne spojile.

(17. januar 1966.)

Prevod: Fehér Illés



2015. január 13., kedd

Petri György Reggel szoktál jönni – Obično ujutro dolaziš

Petri György
Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.



Reggel szoktál jönni

Gyakran úgy ébredek, mint halálom után.

Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása
annak, amit a hétköznapi nyelv
úgy mond: Valósággal újjászülettem.

Keskeny derengés ujjnyi bor felett,
kétséges élfény egy távoli fémtárgyon:

mindez artikulált - mint egy mondat,
noha csupán egy mondat benyomása.
Felirattöredék egy likacsos kövön,
melyet bizonnyal elhengeríteni kéne.

Véget nem érő reggelben próbálok
következtetni a körülvevő
dolgokból kilétemre. Eközben a szükségek
ténykedésre késztetenek, persze:
ablakot nyitok, vizet iszom, majd ürítkezek.
S bár a vizsgálódásban mindez határozottan zavar,
előnyei is vannak. Egy fogkefe segít
körülhatárolni a korszakot (ötven év pontossággal);
a kusza jelek, amit egy papíron
találok: B. Gy. -t felhívni 9-kor:
nemcsak az írásbeliséget bizonyítják meggyőzően,
hanem a (viszonylag) magas technikai civilizáció
jelenlétét is. Továbbá: az írás magyarul
tudó személytől származik (de ez még
nem igazít el a helyet illetően).

Aztán csöngetnek és - megérkezel.
S én, tehetnék-e mást, elhalasztom
a kérdés végleges, megnyugtató
tisztázását, és: - Vagyok, aki vagyok
(hiszen valaki, nemde, biztosan),
ösztöneimre bízva
magam, odateszem a kávét,
s megkérdezem: Mi van?
Bár, tudom, erre se lehet felelni.

Borító

Molnár Imre: Cím nélkül – Bez naslova

Obično ujutro dolaziš

Često se budim kao posle svoje smrti.

To je (nešto dublja) formulacija
onoga što u svakodnevnom govoru
nazivaju: Ponovo sam se rodio.

Svitanje nad tankim slojem vina,
sporan odsjaj na dalekom metalnom predmetu:

sve to artikulirano – kao jedna rečenica
mada je samo utisak jedne rečenice.
Krhotina natpisa na rupičavom kamenu
što bi svakako trebalo otkotrljati.

U beskrajnom jutru pokušavam
iz suštine stvari nešto o sebi
doznati. U međuvremenu me potrebe
na aktivnosti primoraju, naravno:
otvaram prozor, vodu pijem pa praznim.
Mada sve to zasigurno mi smeta u ispitivanju,
ima i prednosti. Jedna četka za zube pomaže
uokviriti razdoblje (sa tačnošću od pedeset godina);
zamršeni znaci koje sam na jednoj cedulji
našao: nazvati B. Đ u 9 sati:
ubedljivo ne samo pismenost dokazuju
nego i prisustvo (relativno) visoku tehničku
kulturu. Nadalje: spis potiče od osobe
sa poznavanjem mađarskog jezika (ali to još
ne upućuje na mesto događaja).

Zatim zvone i – stižeš.
A ja, bi li mogao nešto drugo, odložim
krajnje i zadovoljavajuće rešenje
problema, i: - Jesam ko jesam
(valjda neko, zar ne, zasigurno),
prepuštajući se valstitim
nagonima, pristavim kafu
i upitam: Šta je?
Mada znam ni na to se ne da odgovoriti.

                             Prevod: Fehér Illés