Petri György Szeretők – Ljubavnici – Liebende

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

Szeretők Kihasadt, mézbelű szilván halódó méh. Együtt pörkölődnek, rohadnak, arannyá, feketévé az elhagyatott kertben.

Ljubavnici Na ispucaloj medeno-sočnoj šljivi pčela na samrti. U napuštenom vrtu zajedno se žare, trule u zlato, crno. Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Összefonódás - Isprepletenost

Szeretők Kihasadt, mézbelű szilván halódó méh. Együtt pörkölődnek, rohadnak, arannyá, feketévé az elhagyatott kertben.

Liebende  Wie die Biene auf der aufgeplatzten, honigfleischigen Plaume. Gemeinsam schmoren sie, verfaulen sie zum Gold, werden schwarz in dem verlassenen Garten. Übersetzung: Pintér Tibor



Eörsi István Szóba se állj vele! – Nemoj s njim ni pričati!

Eörsi István

Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Molnár Imre: A jólértesült – Dobro obavešten

Szóba se állj vele! Visong neki is tán otthon gyermeke, s bóbiskol fókabajszú atyja, a gabonaszárat is tán megsimogatja - itt szóba se állj vele! Itt szóba se állj vele, mert árulás itt az a szó - otthon lehet a becsület embere, itt: gyilkos, elnyomó! Itt szóba se állj vele, ne is nézz rája, tán épp anyádba lőtt bele. Parancsra jött, semmiről sem tehet, lehet. De te iszonyú bűnt veszel magadra, ha csak egy pillanatra szóba állsz vele. Ülj házad elé a padra, sétálj az utcán, húzódj a kapualjba, az emberek felé fordítsad arcod - de gyűlölet kapassa félre fejed, ha őt megpillantod. Hagyjad, hadd lássa, milyen is arcod rándulása: az őszinte undor moccanásait. Lezárt szádnak, behunyt szemednek is meg kell tanulni vallani. Másként tán víg cimborák lehetnétek, de most halálos vétek, ha ránevetsz - ha ránevetsz, bénuljon meg a szád, örökös vigyor merevüljön reád. Ha nem bolydul lelkedben többé, mikor már nem lő, nem lövet, hogy itt ül nyakadon: roskasszanak örökké mázsás malomkövek! Ha engeded, te lány, hogy simogasson, ne válhasson belőled soha asszony, férfi boldog ne legyen veled - legszentebb vágyad gyöngyszemei széjjelperegjenek Te asszony, ha ez megölelhet, csókjától rohadjon széjjel a tested! Ha kedves is volna szívének a gyermek, kisdededet hozzá ne engedd, édesanya! Számára itt fű se teremjen, menjen haza! De amíg itt terpeszkedik, szóba se állj vele! Szóba se állj vele, mert árulás itt a szó - otthon tán lehet becsületes, itt: gyilkos, elnyomó! 1956. november 8.

Nemoj s njim ni pričati! Možda kod kuće dete se i njemu zna radovati i njegov otac brkovima tuljana dremucka, možda klas i on pogladi – tu nemoj s njim ni pričati! Tu nemoj s njim ni pričati, jer tu je reč izdaja – kod kuće može biti čovek poštenja, tu je: ugnjetač, ubica! Tu nemoj s njim ni pričati, nit ga pogledaj, možda baš u tvoju majku pucao. Po naredbi došao, ništa ne može, moguće je. Ali ti užasan greh preuzimaš ako makar i za trenutak s njim pričaš. Sedi ispred kuće na klupu, koračaj ulicom, uvuci se u vežu, pokaži lice ljudima – ali ugledaš li ga neka ti mržnja okrene glavu. Pusti, neka vidi kakav ti je treptaj oka: pomak iskrene gnusnosti. I zatvorene usne, sklopljene oči moraju da nauče svedočiti. Inače biste mogli biti veseli jarani, ali sad je smrtni greh ako mu se nasmešiš – nek ti usne budu uzete ako mu se nasmešiš, nek te večit cerek krasi. Ako više ti se duša ne uzburka, kad već on ne puca, ne da naredbe, da ti tu na vratu sedi: nek te preteški žrvanji večito terete! Ako dopuštiš, ti devojko, da te miluje, od tebe nek nikad žena ne bude, s tobom muškarac nek radosti ne oseti – biseri tvoje žudnje svete neka se rasprše. Ti ženo, ako te taj može zagrliti, od njegovog poljupca neka ti telo istrune! Ako bi mu dete i drago bilo, tvoje čedo do njega, majko, ne pusti! Tu za njega nek ni trava ne raste, neka ide kući! Ali dok se tu širi, tu nemoj s njim ni pričati! Tu nemoj s njim ni pričati, jer tu je reč izdaja – kod kuće može biti čovek poštenja, tu je: ugnjetač, ubica! 8. novembar 1956. Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Titkos ügynök – Tajni agent

József Attila A bőr alatt halovány árnyék – Bleda sena pod kožom

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

A bőr alatt halovány árnyék

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

1927. jan.

Bleda sena pod kožom

Među crnim zidovima proziran lav,

kad te oslovljavam u srcu ispeglano odelo nosim,

ne smem na tebe misliti čeka me posao, ti plešeš,

nemam šta u usta staviti i živeću još dugo,

5. nedelja je da ne znam šta je s tobom

vreme na jarkocrvenim drvenim nogama prohujalo

ceste se ispod snega priljubile,

ne znam dal te čovek može voleti?

nemi crnci vuku figure za tvoje odavno stišane reči.

januara 1927.

                             Prevod: Fehér Illés



B. Tomos Hajnal Egy szál tollal – S jednim perom – With a single feather

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –



Egy szál tollal Barbár súlyok ellenében, mennyi bástyafalat, ágyútölteléket, kilátótornyot, faltörő kost és elmés falovat kell napjában kitalálnod, hogy kezedben egy szál tollal megóvd a repülést.

S jednim perom Protiv varvarskih tegova koliko odbrambenih zidova, topovskih metaka, osmatračnica, gvozdenih ovana i dovitljivog drvenog konja trebaš svakodnevno izmisliti da s jednim perom u ruci očuvaš let. Prevod: Fehér Illés

Egy szál tollal Barbár súlyok ellenében, mennyi bástyafalat, ágyútölteléket, kilátótornyot, faltörő kost és elmés falovat kell napjában kitalálnod, hogy kezedben egy szál tollal megóvd a repülést.

With a single feather Against savage masses,  how many bastion walls, cannon-fodders, lookout towers, battering - rams and shrewd wooden horses do you need to invent daily, that you may protect the flight with a single feather in your hand. Translated by Andrea Van Horn

Rafi Lajos Fekete május – Crni maj

Rafi Lajos

Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.

Fekete május Természetesen csak annyit akarok, amennyit egy ember akarhat megtartó és létösztönével, a túlélés becsületével. Minden percem mostoha jóság, földözvert csoda, amit az istenek most formálnak bennem újra. Kínjaim hát a számba veszem. Körülfon a rettegés, bánat, mint egykor Krisztust az alázat, átadnak engem is a keresztfának. Csak azt akartam, sétáljunk, együtt. Nem szédítelek, csak egy percet. Rügybe szöknek a fák s nyomja fejem a fekete május. Hazudtam?

Crni maj Naravno samo toliko želim koliko jedan čovek nagonom samoodržavanja, poštenjem preživljavanja poželeti može. Svaki minut mi je maćehinska dobrota, o zemlju udareno čudo što bogovi sad formiraju ponovo u meni. Pa poređam svoje muke. Obavija me zebnja, tuga, kao nekad poniznost Hrista, raspeću i mene predaju. Samo sam hteo da šetamo, zajedno. Ne zavaravam te, samo minut. Na granama nabrekli pupoljci i tišti me crni maj. Jesam li lagao? Prevod: Fehér Illés



https://www.youtube.com/watch?v=LB3bc7r9f5M

Pethes Mária A megbékélés mosolya – Osmeh pomirenja

Pethes Mária – Péli Tamás festménye

A megbékélés mosolya

Sok időbe telik mire rájössz

nem másokban

magadban kell megtalálnod önmagad

.

Ott állsz a százszor újraélt múlt színpadán

ahogy a kertben a magányos barackfa

de már nem fáj

hogy a kiváltság visszhangjával teli város

elutasítja a szeretet megsemmisítő erejét

Nem csábít az álmatlanság szirénéneke

Hasztalan próbálják csillapítani vágyaid

a távolság ízétől megkeseredett meglepetések

Hiába esküszik föl elpusztításodra

a nyugtalanság és a remény káprázata

.

Már tudod

minden hajnal új fénnyel szórja fel a bejáratot

és mielőtt minden emléked kioltja a feledés

a szerelem kiadatlan szobája ablakán beragyog

egy lángra éhes csillag

Kívánságaidat fölülmúlja az elfogadás dicsősége

és arcodat kiszépíti a megbékélés mosolya

Osmeh pomirenja

Dugo vremena ti treba da shvatiš

sebe ne u drugima

u sebi trebaš pronaći

Na bini sto puta preživele prošlosti stojiš

kao u vrtu samotna kajsija

al više ne boli

da grad pun odjekom privilegija

odbija uništavajuću snagu ljubavi

Besana pesma sirena te ne mami

Od okusa daljine gorka iznenađenja

zalud ti pokušavaju žudnju stišati

Opsena nemira i nade

zalud se kuni da će te smrviti

Već znaš

svaka zora ulaz novim sjajem ozari

i pre no što ti svaku uspomenu izbriše zaborav

preko prozora neiznajmljene sobe ljubavi zablista

zvezda gladna plamena

Slava prihvatanja nadjača tvoju znatiželju

a lice ti osmeh pomirenja krasi

                             Prevod: Fehér Illés

Hajnal Anna Te, ki az éjben énekelsz – Ti, ko u noć pevaš

Hajnal Anna

Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.

Te, ki az éjben énekelsz I. Eső esik s künn nőnek füveid, te legjobb, akié vagyok hullasd rám égi cseppjeid, szomjas füved vagyok… füved, fád, boldog állatod, növesztesz, itatsz, csókjaid átjárják zsenge tagjaim hajlásait. Széppé fürösztött örömed, ó nézz rám mindig! el ne hagyj! vágyaid hadd formáljanak, formák mestere vagy. Lehelletedben leng hajam, s öröm reszketteti szivem, te szerető, szerettető, vedd el szivem… Te ki az éjben énekelsz, a cseppek csöpp fülemilék, szivem szólalt meg? vagy szived énekli szét szerelmünk, amely édesebb jázminoknál s illatosabb, kedvesebb hangú nálad nincs, ének mestere vagy. II. Fogadj el, hadd legyek tied mint erdőn tiszta szarvasok, akiket táplál, rejteget füvekkel, fákkal vadonod, kiknek léptében táncod lejt és könnyűséged száll, szökell, s gőzölgő boldog orrukon szabadságod lehell… Szabadság, illat szivemen! erdőt idéző tág lehek, éjjel és ázott lomb szaga, esők, szelek és fellegek; értetek fájó szerelem álmomban is sír, felriad, mint messze, hegyről zuhanó, testvérnek felelő patak.

Ti, ko noću pevaš I. Kiši i vani tvoja trava raste, ti najbolji, čiji sam, svojim nebeskim kapima me obasipaj, tvoja žedna trava sam... tvoja trava, drvo, sretna životinja, hraniš me, napajaš, poljupcima optočiš obline mojih nežnih udova. Kupajući se u tvojoj radosti lepota postala, o uvek me gledaj! ne napuštaj me! nek me tvoja žudnja formira, majstor si obličja. Moja kosa u tvom dahu se giba, od radosti se podrhtava moje srce, ti koji ljubiš i na ljubav navodiš uzmi moje srce... Ti ko noću pevaš, kapi su sićušne ševe, oglasi li se moje srce? il našu ljubav koja je slađa i lepšeg mirisa od jasmina tvoje srce razglasi, od tvoga nema lepšeg glasa, majstor si pevanja. II. Prihvati me, nek budem tvoja kao na čistini šume jeleni koje tvoja divljina travom, drvećem hrani, skriva, u čijim koracima me tvoj ples čara i tvoja lakoća skakuta, leprša, i njihovim parom punih njuški diše tvoja sloboda... Sloboda, na mom srcu aroma! širok uzdah koji šumu priziva, noću miris pokislog ševarja, kiše, vetrovi i oblaci; ljubav koja čezne za vama i u mom snu plače, trgne se iz sna, kao u daljini sa brda padajući potok koji svom bratu odgovara. Prevod: Fehér Illés