Bella István Szanaszét széledt ujjaimmal – Na sve strane razišlim prstima

Bella István

Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.

Szanaszét széledt ujjaimmal Szanaszét széledt ujjaimmal elveszett koponyám most megkeresem, szanaszét széledt ujjaimmal elveszett koponyám most elveszejtett arcom elé emelem, – Hadd nézzék egymást! Egyiket a másik.

Na sve strane razišlim prstima Na sve strane razišlim prstima sad svoju izgubljenu lobanju tražim, Na sve strane razišlim prstima svoju izgubljenu lobanju sad ispred svog izgubljenog lica dižem, – Neka gledaju! Jedan drugoga. Prevod: Fehér Illés



B. Tomos Hajnal Nem-tánc – Ne-ples – Non-dance

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Nem-tánc Láttam a meztelen táncosokat: felugráltak a szökőkutakra, bepörögtek a metróállomásokra, tangólépésben röpültek át az utcákon - könnyűek voltak, mert nem viselték az elviseltet, nem szabódtak ólom-mintákba, nem öltötték magukra cicomák álarcát, nem szorultak gombok és cipzárak közé, csak olyanok voltak, amilyenek.

Ne-ples Videla sam gole plesače: na fontanama skakali, u stanicama metroa su se vrtili, preko ulica plešući leteli – lagani su bili jer nisu nosili istrošeno, odbacili olovne modele, nisu obukli kićene čuvide, nisu se zaglavili među dugmadima i zipovima, samo su takvi bili kakvi jesu. Prevod: Fehér Illés

Nem-tánc Láttam a meztelen táncosokat: felugráltak a szökőkutakra, bepörögtek a metróállomásokra, tangólépésben röpültek át az utcákon - könnyűek voltak, mert nem viselték az elviseltet, nem szabódtak ólom-mintákba, nem öltötték magukra cicomák álarcát, nem szorultak gombok és cipzárak közé, csak olyanok voltak, amilyenek.

Non-dance I glimpsed the nude dancers: they jumped up on fountains, they whirled by metro stations, they flew in tango steps through the streets - they were weightless, for they did not wear the outworn, were not tailored by lead-molds, did not sport a mask of fineries, were not constricted by buttons and zippers, they were, just as they are. Translated by Andrea Van Horn

Ady András Ormon – Na vrhu

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Ormon olyan fejnehézzé tevő, előrehullást ígérő helyen lakni, teljes odaadást élni, ahonnan mindennek csakis, ám atomokig részletes, madártávlata van, magasban létezni, az oda felcipelt saját és másoknak is kötelező értelmekkel, huszonnégy órás állandó ügyelet, lepillantás és nem lenézés a látó, lehetőleg mindent tudásért, nap, mint nap fürkészés és nem felügyelet: te megteheted, hogy lélektraverzek tetején legyen a minden iránt barát, a mindenik tüzet távolról láttató magasles … igaz, te a belső tornyokon sosem szédültél, a külsőkön sem 2015. március 27.

Na vrhu na takvom mestu živeti koja težinu stvara, pad obećava, doživeti potpunu predaju, odakle sve samo, do atoma detaljnu ptičju perspektivu ima, u visu za sebe i druge obaveznim shvatanjima koje sami odveli postojati, dvadesetčetiri satno neprekidno dežurstvo, osmatračnica je pogled a ne prezir, po mogućnosti za znanje, iz dana u dan ispitivanje a ne nadziranje: ti možeš uraditi da na vrhu traverza duše visinska zaseda koja svaku vatru s visine pokazuje prema svemu prijatelj bude... istina je, na nutarnjim kulama nikad nisi imala vrtoglavicu, a ni na vanjskim 27. mart 2015. Prevod: Fehér Illés

Demény Ottó Csillagszóró – Prskalica

Demény Ottó

Budapest, 1928. április 5. – Budapest, 1975. december 12.

Csillagszóró Én már csak egyre készülődöm pontosan megrendülés nélkül amit láttam amit megértem szép volt nehéz volt sokszínű örökös készenlét vesződés a társakkal és önmagammal olykor még a tárgyakkal is ráncok buktatók fényhibák apró zökkenők a szövegben de hisz én mindenre ügyeltem nem is mondhat rám rosszat senki egyedül önmagam bírája s makacs ura a tartománynak mégis egyet hadd mondok el: mikor a csillagszóró árus elémrakta dobozait s megkérdeztem mire jó mindez? azt felelte - már semmire! s megértettem rossz volt a kérdés örülni kell a szikrák láttán a tűzzel együtt kell lobogni különben minden semmitérő játékomat jobb ha elejtem

Prskalica Već samo na jedno se spremam tačno bez potresa što sam video i doživeo bilo je lepo teško mnogobojno večito u pripravnosti sukobi sa jaranima i sa sobom koji put i sa predmetima nabori stupice svetlosne greške u tekstu sitni prekidi pa ja sam na sve pazio loše o meni niko ne može govoriti ja sam sebi sam sudija i svojeglavi gospodar provincije nešto ipak da ispričam: kad je prodavač prskalica svoje kutije ispred mene stavio i upitao čemu sve to služi? odgovorio – više ni za što! i shvatio pitanje krivo postavio gledajući iskre treba se radovati zajedno sa vatrom plamtiti inače bolje je da svaku svoju bezvrednu igračku ispustim Prevod: Fehér Illés

Simon Balázs Jézus harmadik utolsó szava – Treća zadnja reč Isusa

Simon Balázs

Budapest 1966. november 6. – Budapest 2001. június 12.

Jézus harmadik utolsó szava Csak ülni így a Napnak háttal, Szinte félálomban, várni, míg, Elintézi a dolgokat, olyan Helyzetben, mintha elhinném, Hogy máshogy is lehet – Dolgom a csöndes várás, súlyos Szemhéjjal a félárnyékban, Amíg vergődik, rókaszínű Csendben süllyed minden, egy Szőnyeg, ételmaradék és Mindenekfelett a test, már Foszló anginú dunyhák és párna Közt, egy tolószék félrebillen, Kék műbőr huzatú és gyógyszerek, Immár szükségtelen, mintha egy Megfeszült végakarat bízta volna Egymásra őket, mint Jézus az anyját És egy idegent, anyám, ez a fiad, Súgta, fiú, ő az anyád, utána mondom, Mint egy gép, anyám, ez a fiad, fiú, Ő az anyád, még van kinek, még tétje Van, még tart, rókarege, róka, rege, Tart még, látom, mint öreg csónaktest, Pereg szét már a tér körülötte, és Semmi sincs, csak ez a madárcsönd, Eső előtt, mikor a róka eltűnik, anyám, Itt a fiad, mondom.

Treća zadnja reč Isusa Sedeti tek tako leđima okrenuto Suncu, Skoro u polusnu, čekati dok Sređuje stvari, u takvom Položaju, kao da poverujem, Da se i drukčije može – Posao mi je tiho čekanje, teškim Kapcima u polumraku, Dok se otima, sve u tišinu Boje lisice tone, jedan Tepih, ostatak hrane i Iznad svega telo među Perinama i jastucima sa rascepanim Darovcem, nagnuta kolica za guranje, Plava presvlaka od umetne kože i lekovi, Već su nepotrebni, kao da ih je neka Razapeta poslednja volja jednog drugom Poverila, kao Isus svoju majku i Jednog stranca, majko moja, to je tvoj sin, Šapnuo je, ona je tvoja majka, ponavljam, Kao neka mašina, majko moja, to je tvoj sin, Dečko, ona je tvoja majka, još ima kome, još Ima značaja, još traje, priča lije, lija, priča, Još traje, vidim, kao starog trupla čamca, Oko njega već se rasprši prostor i Nema ničeg samo ta ptičja tišina Pre kiše kad lija nestaje, majko moja, Tu je tvoj sin, velim. Prevod: Fehér Illés



Györe Balázs Születésnapomra – Za moj rođendan

Györe Balázs Budapest, 1951. május 8. –

Születésnapomra a meg nem száradt pizsamámat egy zacskóban hurcolom keresztül a városon a margitszigeten vállfára teszem míg teniszezem a villamoson hónom alá szorítom ki ne csússzon a múzeumban fogason csüng néhány elintézendő ügy az írók boltjában egy szék támláján figyeli mit ebédelnek a lányok ha estére megszárad felvehetem

Za moj rođendan svoju neosušenu pidžamu preko grada u nekoj kesi teglim dok na ostrvu Margit igram tenis na vešalicu stavim na tramvaju pod pazuhom stiskam da se ne bi iskliznula u muzeju na čiviluku visi neke stvari za rešavanje u prodavnici pisaca sa naslona jedne stolice promatra kako devojke ručaju osušiće li se do večeras obući ću Prevod: Fehér Illés



József Attila Tudod, hogy nincs bocsánat – Znaš da oprosta nema – Mercy Denied Forever – Du weißt, es gibt kein Verzeihn

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez. Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned. 1937. július-augusztus

Znaš da oprosta nema Znaš da oprosta nema zalud je zato čama. Budi, što bi bio: muško. Trava ti u stopama. Greh neće biti lakši, uzalud ćeš plakati. Što si tu kao svedok bar za to se zahvali. Ne kuni se, ne sudi, sam sebi kriv ne budi, ne kleči, ne osvajaj, rulji se ne priljubi. Svuda višak ostani, ne vrebaj lica tajni. Čovek si, tu čovečnost, od sebe ne odstrani. Pamti kako si hroptao i zalud preklinjao. Na sopstvenom suđenju krivo si svedočio. U slomu oca zvao,  čoveka, kad je bog pao. U psihoanalizi bludnu decu našao. Verovao rečima, plaćenim okriljima, gle, niko nikad ne reče, u tebi dobrog ima. Lažno su te voleli, laž ti ljubav kameni. Sad napeto oružje na prazno srce stegni. Sva načela ostavi, stremi vernoj ljubavi, kao pas veruj onom, ko u tebe verovao bi.. jul-avgust 1937. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez. Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned. 1937. július-augusztus

Mercy Denied Forever Mercy denied forever, pain's but a vain endeavour, be what you should be: manly. Grass in your footsteps ever. Sin is beyond endurance, weeping, vain self-abhorrence. Even for this, be grateful, warrant for your existence. Renounce self-flagellations, promises, accusations, both conquest and surrender, the call of crowds and nations. Avoid another's uses, nor spy into abuses. And do not scorn the human: you are what it produces. You begged for pity, croaking, in vain, remember, choking, and bore yourself false witness in your own trial's convoking. You sought a father, even on earth, if not in heaven. In Freud the wicked children you found, still unforgiven. You trusted words' illusions, paid comforters' delusions, but no one ever trusted the goodness of your visions. They loved you by their lying, your lying killed your loving, therefore the pistol-barrel aimed at your blank heart dying. Or cast out doctrine's power, hope true love yet will flower, doglike, you'd trust whoever trusted you for an hour. Translated by Ozsváth Zsuzsanna and Frederick Turner

Tudod, hogy nincs bocsánat Tudod, hogy nincs bocsánat, hiába hát a bánat. Légy, ami lennél: férfi. A fű kinő utánad. A bűn az nem lesz könnyebb, hiába hull a könnyed. Hogy bizonyság vagy erre, legalább azt köszönjed. Ne vádolj, ne fogadkozz, ne légy komisz magadhoz, ne hódolj és ne hódits, ne csatlakozz a hadhoz. Maradj fölöslegesnek, a titkokat ne lesd meg. S ezt az emberiséget, hisz ember vagy, ne vesd meg. Emlékezz, hogy hörögtél s hiába könyörögtél. Hamis tanúvá lettél saját igaz pörödnél. Atyát hivtál elesten, embert, ha nincsen isten. S romlott kölkökre leltél pszichoanalizisben. Hittél a könnyü szóknak, fizetett pártfogóknak s lásd, soha, soha senki nem mondta, hogy te jó vagy. Megcsaltak, úgy szerettek, csaltál s igy nem szerethetsz. Most hát a töltött fegyvert szoritsd üres szivedhez. Vagy vess el minden elvet s még remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, ki bízna benned. 1937. július-augusztus

Du weißt, es gibt kein Verzeihn Du weißt, es gibt kein Verzeihn, lass also die Reue sein. Sei, was du wärest: ein Mann, über dich wächst Gras allein. Schuld lässt sich so nicht zähmen, vergeblich deine Tränen. Um dieses zu bezeugen, sollst du dich dankbar geben. Lass Klagen und Beschwören, du sollst dir selbst gehören, nicht huldigen, nicht rauben, auf keine Truppe schwören. Sollst überflüssig bleiben und das Geheimnis meiden, dein Menschsein aber achten, denn Mensch bist du zu leiden. Denk an dein vieles Klagen, dein flehendes Verzagen, dein falsches Zeugensagen im eigenen Verfahren. Suchtest Gott in deiner Not, Menschen, wenn er sich nicht bot, analytisch in der selbst Fandest du den frühen Kot. Glaubtest den leichten Sätzen, Leuten, die willig schwätzten, und sieh, keiner war bereit, sich für dich einzusetzen. Sie liebten dich betrügend, du kannst nicht lieben lügend, so nimm nun diese Waffe, dein leeres Herz berührend, oder meid kaltes Denken, Lass treu die Liebe lenken, denen ganz blind zu glauben, die dir Vertrauen schenken. Übersetzung: Wilhelm Droste