Szente B. Levente (dombormű) – (reljef)

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(dombormű) ebben a dermedt csendben sztalagmit oszlopokként idegvégződéseim le-le csöppennek vért könnyet idéznek

(reljef) u toj ukočenoj tišini završeci mojih živaca poput stalagmita kapaju krv suzu prizivaju Prevod: Fehér Illés



Hárs Ernő Májusi súlytalanság – Majsko bestežinsko stanje

Hárs Ernő

Magyaróvár, 1920. szeptember 26. – 2014. június 4.

Májusi súlytalanság Akácfavirágtól habos nappalok s a csalogányok végetérhetetlen trilláival telt éjszakák között halad a rossz test lassan cél felé, oly könnyedén, oly semmi zajt nem ütve, mintha ólomsúly esztendők helyett csak göndör felhő volna rakománya.

Majsko bestežinsko stanje Između beharom akacije penušavih dana i beskrajnim cvrkutom slavuja punih noći kvarno telo prema cilju polako se kreće, tako olako, tako bez ikakve buke kao da mu je teret mesto olovo teških godina samo kudravi oblaci. Prevod: Fehér Illés



Vajdics Anikó Játék(on kívül) – (Izvan) igre

Vajdics Anikó, Budapest 1964. 10. 19. –  

Játék(on kívül) Valahogyan el kell majd kezdened ezt a verset is; felütni valahol, mint a könyvet, amit csukott szemmel emelsz le a polcról; hagyni, hogy magától kinyíljon, rábökni a legelső szóra, ami szembeötlik, „miért”, és már olvasni is tovább, hiszen ez az, amit te is tudni szeretnél, hogy "miért épül olyan gyarlón minden, hogy néha magas házak beomlanak anélkül, hogy bármi külső okát lelnénk”, borzongva nézni körül, mintha lenne ott Valaki, aki figyel, aki minden lépésedet ismeri; nevetséges, Kafka csaknem száz éve halott, honnan tudhatta volna előre, hogy az egyetlen lehetséges mondatot írja éppen, amivel el tudsz indulni a Temető utcán jobbra fel a kanyaron túl a térig, ártatlan játékaitok egykori színhelyéig, ahonnan nyáron, a nedves fűben fekve, a legszebbnek látszanak a csillagok; nem meghatódni, csak menni, menni végig a búcsúlevelekkel teleszórt Úton, a pocsolyákat és az időzített aknákat gondosan kikerülni, a zsákutcákat jelző táblákat időben észlelni, menni a házak, a kerítések, az utcatáblák, a villanyoszlopok, a nyomóskutak és a tűzcsapok ritkuló menetét elhagyva a szénaboglyákon, a méhkaptárakon és a farakásokon is túl a felhőboglyák, a holdkaptárak, a fénykazlak közelébe, a csillagerdő szélére, ahonnan visszanézve, ártatlan játékaitok egykori színterére, már csak a templomtorony látható. 2014. január 03. Balatonszepezd

(Izvan) igre Moraćeš nekako i ovu pesmu započeti; otvoriti kao onu knjigu koju s police i zatvorenim očima skidaš; pustit da se sama otvori i na prvu reč koja se pred očima pojavljuje pokazati, „zašto“, i već dalje čitati, pa to je ono što bi i ti hteo znati, „zašto se sve tako jadno gradi da se koji put visoka zdanja bez toga sruše da bi vanjski znaci to predskazali“, drhtajući gledati okolo kao da je Neko tamo, ko promatra, ko tvoje korake poznaje; smešno je Kafka je skoro sto godina mrtav, kako bi mogao unapred znati da upravo jedino moguću rečenicu piše čime Grobarskom ulicom desno preko okuke do trga možeš krenuti, do mesta negdašnjih nevinih igara, odakle leti, valjajući se u travi, zvezde su najlepše; ne ganuto, samo koračati duž oproštajnim pismima prepune Ceste, brižljivo izbegavajući lokve i tempirane akne, na vreme opaziti table slepih ulica, koračati ostavljajući niz kuća, taraba, kućnih brojeva, bandera, bunara na točak i požarnih slavina preko plastova sena, košnica i naslaga drveta u blizinu plastova oblaka, mesečevih košnica, snopova svetla, na rub šume zvezda, odakle pogledom unatrag na mesto negdašnjih dečjih igara samo toranj crkve se vidi. Balatonsepezd, 03. januar 2014. Prevod: Fehér Illés

József Attila (Szállj költemény…) – (Leti pesmo…)

József Attila – Emléktábla Csillag István alkotása

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

(Szállj költemény...) Szállj költemény, szólj költemény mindenkihez külön-külön, hogy élünk ám és van remény, – van idő, csipjük csak fülön. Nyugtasd a gazdagok riadt kis lelkét - lesz majd kegyelem. Forrást kutat, nem vért itat a szabadság s a szerelem. Szólitsd, mint méla borjuszáj a szorgalmas szegényeket - rágd a szivükbe - nem muszáj hősnek lenni, ha nem lehet. 1937. márc. eleje

(Leti pesmo...) Leti pesmo, reci pesmo ponaosob, stigni svima, ima nade, živi jesmo, zgrabi je, vremena ima. Duh bogatih uspokoji sitan, plah – biće milosti. Izvor tek, a ne krv, poji žeđ slobode i ljubavi. K'o teleta setna usta, zbori, sirotinji vrednoj - srcu dopri - nije nužda kad je nemoć biti heroj. Početak marta 1937. Prevod: Maša Starec i  Fehér Illés

Bella Beáta Megbújnék benned – Sakrila bi se u tebi

Bella Beáta Szentendre, 1969. szeptember 24. –

Megbújnék benned megbújnék kezedben ágaidba kapaszkodnék ringanék a szélben hullajtva hervadó szirmait a nyárnak táncolnék  selyem köntösbe font éj-hajnal ragyognék benned mint drágakő-ékszer fátyolba bújtatott hullámokon  úszó messzi fények. megbújnék szemed azúrkék tengerének est-csillagain viharfelhőben fényeddé lennék cseppekben folynék völgyeiden át  fodros ráncaiban megbújva benned arcomat temetném mint hajnal-pír rózsás ajkaimon érezném ízében titkos randevú halkuló sóhaját.

Sakrila bi se u tebi sakrila bi se u tvojoj ruci hvatala bi se za tvoje grane ljuljala bi se u vetru prosipajući uvele latice leta plesala bi u svileni ogrtač upletene zore u tebi bi poput dragog kamena u skut obavijena na valovima poloveća daleka svetlost sjala. Sakrila bi se na zvezdama plaveta tvoga oka u oblacima vihora bi tvoj sjaj bila kapima bi tekla skrivajući u naborima tvojih dumača svoje lice bi u tebi sahranila kao rumenila zore na mojim ružičastim usnama bi osetila okus tihog uzdaha tajnog sastanka. Prevod: Fehér Illés

Bátai Tibor Nem leszek ott – Neću biti tamo

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Nem leszek ott Itt a helytállás helye. Ám mi van, ha mégis másutt. Tudhatjátok, hogy nem én leszek ott. Sehol. Soha. Bár akkor már itt se.

Neću biti tamo Tu je mesto odgovornosti. Ali šta onda ako je ipak drugde. Budite sigurni da ja neću biti tamo. Nigde. Nikad. Mada tad već ni tu. Prevod: Fehér Illés

Ady András Genézis – Geneza

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Genézis   éjjelenként, miután mindent odaadtam neked, s minden adhatót tőled elvettem,  mikor egymásra dobott testekkel pihenjük a kínvallatással felérő kéjt, nem ritkán a leggonoszabb varázslást idézem: jó lenne, ha kicsit meghalnál, hogy általam feltámadhass, de csak bennem!

Geneza   tokom noći, posle čega sam ti sve dao i sve što se od tebe oduzeti može oduzeo, kad se na jedan drugog nabacanim telima od naslade vredne mučenja odmaramo, neretko najgoru čaroliju prizivam: bilo bi dobro kad bi malo umrla da bi zahvaljujući meni vaskrsnuti mogla, ali samo u meni!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=39887