Bátai Tibor A csoda halála – Smrt čuda

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

A csoda halála számítottál-e erre számíthattál-e erre mikor még ártatlanul elterülve a fűben eltökélted a visszatérést a forráshoz s fogadkoztál holnapra eléred a tengert számíthattál-e erre jelenése a köznapinak immár ez a csoda a csoda halála pörögsz sajkádban szabad vízen számíthattál-e erre és mégis még mindig bizonyság kell bizonyság végső nyúlsz hányadszor a sebekbe futó árkaiba elkapart hegeknek vizébe zúzódások barlangtavának tükrébe szerelmek tengerszemének tamásabb te ama bibliainál is számíthattál-e erre igenis erre számítottál erre készültél ott a fűben viseled valamennyi stigmáját e kornak s még mindig makacsul hiszed nem kell istenülnöd boldogulhatsz emberül

Smrt čuda dal si na to računao dal si mogao na to računati dok još nevino valjajući na tratini odlučio vraćaš se izvoru i tvrdio stićićeš sutra do mora dal si mogao na to računati da ta pojava svakodnevnice to čudo je smrt čuda na slobodnim vodama u svom čamcu se vrtiš dal si mogao na to računati ipak još uvek treba potvrditi konačno potvrditi koliko put takneš rane dubine zaceljelih ožiljaka skrivena jezera kontuzija poput morskih oka ogledala ljubavi ti ko si i od onog biblijskog veći nevernik dal si mogao na to računati da na to si računao i tamo na tratini se na to spremio nosi svaku stigmu te ere i još uvek tvrdoglavo veruješ ne trebaš se u boga pretvoriti možeš ljudski prosperirati Prevod: Fehér Illés



Bella István Csak az a fény – Tek ona svetlost

Bella István – Pank Antal bronz emléktábla

Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.

Csak az a fény Már nem érdekel a láng, a lobogás, csak az a fény, mely pólyál, melegít, csak az a Nap, mely világít: anyás. Visszaadja sugarát, melleit. Nem érdekel a tüzek tüze sem. Hamuvá roskaszt, hamvamba visszaás. Bekormozódó életüvegemen nézem, mint málló napfogyatkozást, messzi magam: ahogy tolul, tolul elém, körülem egy feketeség, elfed előlem, s azt súgja botorul: kivilágosodsz, kivirulsz, ha égsz.

Tek ona svetlost Više mi ne znači plam, buktanje, tek ona svetlost, što optoči, ugreje, tek Sunce, što obasja: majka je. Zrake prinosi, dojke daruje. Ni vatra vatre mi ne znači ništa. U pepeo se kruni, ukopa u moj pepeo. Kroz čađavo staklo svog života gledam, kao pomračenje sunca osulo, dalekog sebe: kako predamnom, okolo gomila se, gomila jedno crnilo, zaklanja me ispred sebe i šapuće blesavo: osvetlićeš se, procvetaćeš, ako budeš goreo. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés



Déri Balázs A soriai rebe sírfelirata – Epitaf rabina iz Sorije

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

A soriai rebe sírfelirata                    „jó vénségben, öregen és betelve” (Gn 25,7)                    Avruhom Zvi ben Efrajim Fisl barátomnak A műemléktemplom hátsó falán három tárló, a boldog XIII. század jelzéseivel. Az elsőben arasznyi, színezett agyagszobor: az Anya, Gyermekével. A másodikban egy állati lapockacsont, rajta egy iskolás gyermek följegyzései: hatágú csillagban talán egy pythagorasi feladvány s arab betűs szöveg. A harmadik tárlóban egy félbetört szarkofágfedél. A kőbe vésett héber szöveg könnyen olvasható: „Abban a pillanatban megszűnt a látomás….. amikor meghalt egy bölcs, egy …..ember, egy rabbi, teljes….. -val, Abraham Szatabi.” Elhatározod, hogy majd utánanézel, mit írt, miről volt nevezetes a soriai rebe. S hogyan egészítik ki a szöveget a tudományos közlemények, az ismétlődő formulák ismeretében. Neveken és jelzéseken gondolkodva jársz a tárlók előtt, balról jobbra, aztán jobbról balra. Aztán vissza. A Gyermek, az Anya, a Király, az elűzött, az Ősatya. A Pátriárka, a megtagadott, a Király, az Anya, a Fiú. Ez jut eszedbe, amikor a boldog XIII. századból való, töredékes szöveget olvasod, a soriai rebe epitáfiumát, a bölcs és istenfélelemmel teli emberét, akinek halálakor megszűnt a látomás.

Epitaf rabina iz Sorije „dobro je biti ostarelo i zasićeno u iskonu” (Gn 25,7) Mom prijatelju Avruhom Zvi ben Efrajimu Fislu Na zadnjem zidu spomen crkve tri držača sa oznakama sretnog XIII. stoleća. U prvom obojen kip od gline veličine pedlja: Majka sa Detetom. U drugom lopatična kost životinjskog porekla sa beleškama jednog školarca: u šestokrakoj zvezdi valjda Pitagorova postavka i tekst sa arapskim slovima. U trećem držaču polomljen poklopac sarkofaga. Jasno se vidi u kamen urezan jevrejski tekst: „Vizija je u istom trenutku prestala... kad je umro jedan mudrac, jedan... čovek, rabin, sa punim... Abraham Satabi.“ Odlučio si, već ćeš pogledati šta je pisao, zbog čega je bio rabin iz Sorije poznat. I naučna saopštenja, na koji način dopunjuju tekst u svetlu formula koje se ponavljaju. Ispred držača o imenima i znakovima razmišljajući  [hodaš, sa leva na desno, pa sa desne na levo. Zatim nazad. Dete, Majka, Kralj, prognanik, Praotac. Patriarh, proteranik, Kralj, Majka, Mladić. Toga se setis, čitajući izlomljen tekst iz sretnog XIII. stoleća, epitaf rabina iz Sorije, mudraca i pobožnog čoveka, čijem srmću prestala je vizija. Prevod: Fehér Illés



B. Kiss Tamás Mindenféle ingesek – Svakakvi košuljaši

B. Kiss Tamás Budapest, 1958. október 2. –

Mindenféle ingesek Mindenféle ingesek jöttek. Einstandolták a távolságot, mint üveggolyót, s még álmod is, s a nyelved. S hány életet nemecsekesítettek. Hőstettbe? Tettbe? Tevésbe, levésbe, meg nem születésbe haltak. S hány új osztály gründolt grundod helyén. S hányan névtelenedtek. A halál csak tünde kaland lett, a gittegylet örök. Egy verkliszó. Nemecsekek, nem jelölt sírba nem temetettek, egyenként, egyre megnevezlek. (1999 február 14. – 2000 február 1.)

Svakakvi košuljaši Svakakvi košuljaši su došli. Kao staklenu kuglu osvojili su daljinu i tvoje snove i tvoj jezik. I koliko života osakatili. U junaštvu? U delu? Umrli su u stvaranju, bitisanju, u nerođenju. I koliko novih staleža na tvoje mesto nastanilo. I koliko njih su bezimeni postali. Smrt je tek čarobna pustolovina postala, družina besposličara je večna. Glas vergle. Bezimene, u neobeležena groblja ne sahranjene, vas jedan po jedan oslovljavam. 14. februar 1999. – 1. februar 2000. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.montazsmagazin.hu/b-kiss-tamas-sakkjatszmak-es-versek-bvoeleteben/

Bella Beáta Figyeld szívedet… – Promatraj svoje srce…

Bella Beáta Szentendre, 1969. szeptember 24. –

Figyeld szívedet… Figyeld az elsötétült égbolt alatt, a kietlen partot. A csendet! Ahogy körbefon, ahogy meglebbenti a szél a fodrokat, az ezüst hídon. Figyeld szívedet, ahogy ütemet ver, ahogy pulzál a vér az ereidben. A magányt! Ahogy rád telepszik, mint a hajnalban leszálló köd a Duna felett. Figyeld, mit suttognak a fák, mikor fészket rak a nyár. Illatától részegen fekszel, kitudja hol-mezőben, hol a lankák ívet húznak előtted. Figyeld az ablakon át, ahogy az eső mossa az utat. Az áradatot! Ahogy magával sodorja az őszben hömpölygő leveleket, mikor aludni tér a bolondos nyár. Figyeld, ahogy lehunyom szemem, ahogy együtt dobog a szívem veled. Ne kérdd miről álmodok... Csak hagyd szunnyadni a lenyugvó Napot, ha  kihunynak az utolsó fények, a város felett.

Promatraj svoje srce… Promatraj pustu obalu ispod zatamnelog neba. Tišinu! Kako te optoči, kako vetar na srebrnom mostu nabore prhne. Promatraj voje srce, kako takt udara, kako krv u tvojim žilama pulsira. Samoću! Kako se na te sruši, kao jutarnja magla na Dunav. Promatraj, kako šapuću stabla kad leto gnezdo pravi. Od mirisa omamljeno ležiš na kozna gde-livadi gde ispred tebe svodove obronci vuku. Promatraj preko prozora kako cestu kiša pere. Bujicu! Kako sa sobom u jesen opalo lišće nosi kad vragolasto leto usni. Promatraj, kad oči zatvaram, kako moje srce zajedno s tobom kuca. Ne pitaj o čemu sanjam… Tek pusti da Sunce na zalasku zadrema kad se nad gradom zadnja svetla gase. Prevod: Fehér Illés



Bayer Béla Fohász – Molitva – Stoßgebet – Oraison jaculatoire

Bayer Béla Váralja, 1951. május 17. –

Fohász Add teljesedését megcsonkult szavaknak, őrizd szemeinknek a látás gyönyörét, vedd kongó-fájdalmát őrült harangoknak és vigyázzad hitemnek ember melegét.

Molitva Neka ožive osakaćene reči, sačuvaj užitak vida našim očima, uzmi zvučan bol pomahnitalim zvonima i sačuvaj mojoj veri ljudsku toplinu. Prevod: Fehér Illés

Fohász Add teljesedését megcsonkult szavaknak, őrizd szemeinknek a látás gyönyörét, vedd kongó-fájdalmát őrült harangoknak és vigyázzad hitemnek ember melegét.

Stoßgebet Lass die Erfüllung der unvollständigenWorte zu, behüte  für unsere Augen die Wonne des Sehens, nimm die schallende Pein der  wahnsinnigen Totenglocken, und bewahre die Menschenwärme meines Glaubens! Nachdichtung: Bayer Béla

Fohász Add teljesedését megcsonkult szavaknak, őrizd szemeinknek a látás gyönyörét, vedd kongó-fájdalmát őrült harangoknak és vigyázzad hitemnek ember melegét.

Oraison jaculatoire Comble, ô Seigneur, la partie tronquée de nos mots. Garde, ô Seigneur, l’agrément de vue de nos yeux. Accepte, ô Seigneur, la douleur carillonante de chloches engourdies.Veille, ô Seigneur, sur la chaleur humaine de ma croyance. Traduit: Zsoldos Imre svd.

Györe Balázs j. a. – a. j.

Györe Balázs Budapest, 1951. május 8. –

j. a. volt kanász szárazdajka fahordó kenyeres cukrászfiú hajósinas kukoricacsősz mezei napszámos bankhivatalnok könyvügynök egyleti szolga házitanító rikkancs csomagkihordó borfiú könyvelő magyar-francia levelező takarító bölcsész és szerkesztő próbált meghalni lúgkővel gázzal kötéllel bicskával méreggel és vonatelgázolással

a. j.* bio je svinjar usahla dadilja drvonoša pekar slastičar pomoćnik šegrt na brodu poljak kukuruzišta težak na poljima činovnik u banci posrednik knjiga sluga u udruženju domaći učitelj kolporter raznosač paketa pomoćnik u vinariji knjigovođa mađarsko-francuski dopisnik čistač filozof i urednik pokušao je umreti lužinom gasom užetom čakijom otrovom i gaženjem voza *Atila Jožef Prevod: Fehér Illés