Danja Gašpar Đokić Zaboravi me probuditi – Ne ébressz fel

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Zaboravi me probuditi hoćeš li se sutra sjećati ovih ruku što sam ti ih prinjela na grudi kao kruh i sol uz uzdrhtalo vriskanje snom dodirnute utrobe gdje su se razrnile sve prošle nevjerice i mog glasa u naviranju klasje moje dok si povijao naletom tvojih dlanova u onom trenutku bljeska kad sam postala boginja prvog uzleta reci mi hoćeš li pamtiti bezvuk narednog jutra u kojem smo skupljali ostatke prošlih samoća kroz želju da ih nikada više ne obučemo na sebe i da li ćeš primijetiti poruku koju sam ti ostavila titranjem svakog bivšeg straha pored tvog uzglavlja ljubavi ako odeš nemoj me buditi

Ne ébressz fel emlékszel-e majd holnap erre a kézre melyet mint kenyeret és sót helyeztem melledre a reszketőn sikongó álomérintett anyaméhre ahol szétporladt a múltbéli hitetlenség és elcsukló hangomra abban a fényes pillanatban tenyered símítása után lehulló fejkendőmre mikor az első szárnysuhintás istennője lettem mondd megjegyzed-e a másnap reggeli csendet melyben a múlt magánykacatait gyűjtöttük egybe azzal hogy soha többé nem vesszük fel és észreveszed-e  fejed mellett hagyott üzenetemet melyben régi félelemeim remegnek szerelmem ha elmégy ne ébressz fel Fordította: Fehér Illés



Irfan Horozović Hladno jutro na trgu Svete Elizabete – Hideg reggel a Szent Erzsébet téren

Irfan Horozović, Banja Luka 27. aprila 1947 –

Hladno jutro na trgu Svete Elizabete Niko nije ovdje osim išćekivanja Zatvorena su vrata svih kuća i ljudskih i Božijih Pomišljam: ni ja nisam tu Iščekivanje sam Iščekivanje iščekuje samo sebe

Hideg reggel a Szent Erzsébet téren A várakozáson kívül senki sincs itt Minden kapu zárt az embereké is Istené is Arra gondolok: én sem vagyok itt Várakozás vagyok A várakozás csak önmagát várja Fordította: Fehér Illés



Ady András Megnyugtat – Umiri me

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Megnyugtat egy pillanat, s rám tekintesz, ebben megvan minden, amit szeretők, gyermek és társ iránt egyaránt anyák, s idős, jó-meleg illatú aggódók adhatnak: hit nélkül, de egyfajta se előre, se hátra beismeréssel szemlélem: ahogy minden ilyen momentum mintává égeti önmagát, s a jól ismert volt-, van-, lesz-sablonokat tartalmastól átírja bennem

Umiri me tek jedan trenutak, kad me pogledaš, u tvom pogledu je sve što prema ljubavnicima, detetu i jaranu majke i pomalo ostareli dobrodušni brižnici sposobni dati: bez vere sa ni napred niti nazad priznanjem promatram: kako svaki takav momenat sebe u uzorak peče i dobro poznate bio-, ima-, biće šablone u meni novoj proceni podvrgne Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=42531

Bari Károly Város – Grad

Bari Károly Bükkaranyos 1952. október 1. –

Város Beton-fák ágain Neon-madarak lobogtatják Üvegszárnyukat. Kockakővel sebzett utcák Kúsznak a zaj-rengetegben, Piszkos por-csuhájukat fújja a szél. Itt élek én. Eget-hasogató csörömpölés a párnám, nem tudok aludni, visszatérek útjaimra, árnyak vonulnak előttem rángó szájakkal: az idő vas-szögeit rágják. Kőbe temetkezem szívem gyökeréig. Mellemen hömpölyög szúrós fényeivel az éjszaka, üvegszárnyukkal verdesik szemem a neon-madarak, beton-fák ágaira kötözöm sorsom. Szomorú vagyok: az arcok összegyűjtött mosolyából és a szemek mélyén lapuló szeretetből még nem fontam virág-csokrot, egy Embernek, aki csillag-tűzben égő szívével megvilágítja a várost!

Grad Na granama drveta od betona Neon-ptice Staklenim krilima mašu. U prašumi galame puze Kaldrma kamenjem ranjene ulice, Prljave im mantije od prašine vetar duva. Ja tu živim. Jastuk mi je neboparajući zveket, spavati ne mogu, svojim stazama se vraćam, ispred mene zgrčenim usnama prolaze senke: eksere vremena grizu. Do korena moga srca u kamen se ukopam. Noć sa svetlima punim bodlji na grudima mi se kotrlja, moje oči neon-ptice staklenim krilima udaraju, svoju kob na grane drveta od betona vežem. Tužan sam: još nisam pravio buket iz sakupljenih osmeha i na dnu očiju skrivene ljubavi, Čoveku, ko svojim srcem što u vatri zvezda gori grad osvetljuje. Prevod: Fehér Illés



B. Tomos Hajnal Ha láthatnád – Ako bi mogao videti

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Ha láthadnád (az emberhez) Ha valaha láthatnád sárgára mart csontjaid egy gödör alján, üres szemüregedből bámulna az, ki valaha voltál s bordáid kamrájában tátongana legyőzöttséged - akkor értenéd csak meg, mennyire egyformán szeret bennünket a teremtő természet.

Ako bi mogao videti (čoveku) Ako bi ikad mogao na dnu neke jame svoje kosti požutele videti iz prazne očne šupljine bi te taj promatrao ko si nekad bio i u komori rebara tvoj poraz zjapio – tek bi tad shvatio koliko nas priroda koja stvara jednako voli. Prevod: Fehér Illés

Dvorák Etela Végül is – Na koncu konca

Dvorák Etela Udvard 1955. augusztus 16. –

Végül is végül is a mindenség meglehet te magad vagy fölismered ébredéskor megtörténik minden nap a csoda szenvedés gyengédség szívdobbanás megújuló csontig hatoló emberközelség göröngyök felett gyönyört trillázó nyitnikék

Na koncu konca Na koncu konca moguće je da ti sama si vasiona prepoznaješ prilikom buđenja čudo svakog dana se ponovo rodi iskušenje ganuće otkucaj srca obnavljajuća do kosti prodreća blizina čoveka nad gromadama o nasladi cvrkuće ševa Prevod: Fehér Illés



Pethes Mária Létkép – Slika života

Pethes Mária

Létkép ki festi fehérre a kétségbeesett anyák bíbor színű álmát ki dúdol altatót a rettegés bokraiba bújó embereknek ki cserél izzót az energiatakarékos szívekben ki emeli föl a kilátástalanság bermuda- háromszögében eltűnt napokat ki menti meg a hajótörött célokat ki szabadítja ki a szerelmet szomorú roncsaiból ki szelídíti meg a töviseket lődöző virágot ki teremt biztonságot a gyermekkor kapszulákban őrzött homokszemeiből ki varázsol új édent a fák forgácskupacából ki terít meg az embernemzetség utolsó vacsorájához

Slika života ko pretvara grimizan san očajnih majki u belo ko pevuši uspavanku u džbunovima strepnji sakrivenim ljudima ko menja sijalicu u srcima na štednju energije naviknutima ko diže u beznadežnom trokutu bermuda nestale dane ko spašava brodolom doživele ciljeve ko oslobađa ljubav iz tužnih olupina ko pripitomi cvet iz kojeg bodlje strše ko stvara sigurnost iz zrnca peska dečjeg doba koji su u kapsulama čuvani ko čara novog edena iz gomila iverja ko postavlja stol za zadnju večeru ljudskog roda Prevod: Fehér Illés