József Attila (Az Isten itt állt a hátam mögött…) – (Tu za leđima mi stajaše Bog)

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

(Az Isten itt állt a hátam mögött…) Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot .................................. .................................. Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon. 1937. október

(Tu za leđima mi stajaše Bog) Tu za leđima mi stajaše bog, A ja zbog njega ceo svet obiđoh. …………………….. …………………….. Četveronoške puzah. Bog pravi na me pogleda i ruku ne dade. Tom slobodom do znanja mi stavi da uspravno stojim smoći ću snage. Pomože, jer ne može pomoći, Beše plamen, ali pepeo ne bi. Kol’ko istine, tol’ko ljubavi. Samnom bi, što ostavi me sebi. Krhko mi telo: strah nek ga čuva! Ali dušu srodnu čekam s osmehom, jer dok je mene, vernost ustrajava, u praznini, na svetu lelujavom. oktobra 1937. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/azisten.htm



Szente B. Levente (lapszélen morzsák) – (mrvice na margini)

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(lapszélen morzsák) 1. csak a trón körül vannak királyok 2. milyen szörnyű a haldokló mellett az órára pillantani 3. az összes határkövet egyetlen pontra kellene helyezni – emlékhelye lehetne e bolond világnak 4. néma összefüggésekben az elhaló tekintetek sora - fáj 5. értelmet, a halálnak soha, soha ne adjatok – eddig miért, miért 6. majd leszünk úgy, mint soha még – mások vigaszául. 2015. augusztus 12. Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=43598

(mrvice na margini) 1. samo oko prestola su kraljevi 2. strašno je pored čoveka na samrti na sat pogledati 3. svakog kamena međaša na jednu jedinu tačku bi trebalo staviti – tom ludom svetu mogao bi mesto sećanja biti 4. niz zamirajućih pogleda u nemim povezanostima – boli 5. smrti razum nikad, nikad nemojte dati – dosad zašto, zašto 6. bićemo tako, kao još nikad – za utehu drugih. 12. avgusta 2015. Prevod: Fehér Illés

Pethes Mária A szerelem koldusa – Prosjak ljubavi

Pethes Mária

A szerelem koldusa A szerelem koldusa vagyok Szívem öklömnyi falára festékszóróval fújták fel nevüket a férfiak Mutatós grafittik lettek és tollpiheként távolodtak el az idő végtelenjében Én csak a szerelem átmeneti szállásadója maradtam de még mindig szelíd erővel hiszem hogy az elém hullajtott kegyes morzsából egyszer hegygörgeteg lesz

Prosjak ljubavi Prosjak ljubavi sam Na majušan zid srca mog muškarci svoja imena prskalicama farbali Lepuškasti grafiti nastali i u beskarju vremena poput pahuljica se udaljavali Ja sam tek prolazna stanica ljubavi ostala ali još uvek krotkom snagom verujem da će se ispred mene pala velikodušna mrvica jednom u pomeranje brda pretvoriti Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/04500/04589/html/#22  

 



Déri Balázs Mózes és Áron – Mojsije i Aron

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

James Tissot: Mózes és Áron a néphez szólnak – Mojsije i Aron narodu govore

Mózes és Áron „Áron pedig mélyen” (Lv 10,4) Mikor a tűz megemésztette két fiát, – a testüket nem, a köntösüket nem, csak a lelküket –, a nép kiáltozott, és Áron hallgatott. Mikor kivitték a fiait, lelkük nélkül a testüket, köntösükben, Izráel egész háza sírt, és Áron hallgatott. A lisztáldozatot, a legszentebbet megette, kovász nélkül, de a húst elégette, és hallgatott. Akkor Mózes rárivallt, és szólt Áron. És Mózes hallgatott. Az Örökkévaló is hallgatott.

Mojsije i Aron „A Aron duboko” (Lv 10,4) Kad mu je vatra oba sina progutala m – ne njihova tela, ogrtače, samo duče – narod galamio a Aron šutio. Kad su mu sinove odneli, ne i duše samo tela, u ogrtačima, čitav Israel plakao a Aron šutio. Žrtvu brašna, ono sveto pojeo, bez kvasca, ali meso spalio i šutio. Tad ga Mojsije izgrdio i Aron govorio. A Mojsije šutio. I Vekovit je šutio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.multesjovo.hu/en/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/116/

Ismeretlen festő – Nepoznat autor: 

Mózes és Áron a fáró előtt – Mojsije i Aron ispred faraona

Szabó T. Anna Au lecteur – Za čitaoca

Szabó T. Anna Kolozsvár, 1972. június . –

Au lecteur Te olvasó, ki fürdesz a szavakban, és spórlásból vagy éppen kényelemből más használt vizében mosod magad, a nyelv őseleméből kiszakított, tűrhetően szűk térben nem feszengsz? Mit remélsz? Felfrissülést? Tisztaságot? Ha kellemesen melenget, elég? Elnyúlsz benne, és kitöltöd egészen. Ha kád a vers – kilépve meztelen vagy.

Za čitaoca Ti čitaoče, ko u rečima se kupaš i zbog štednje ili recimo udobnosti u vodi već upotrebljenoj se pereš, ne vrpoljiš li se u podnošljivo uskom prostoru, iscepanog iz iskonskih osnova jezika? Šta očekuješ? Osveženje? Čistoću? Dal je dovoljno ako te prijatno ugrijava? Ispružiš se u njemu i potpuno ispuniš. Ako je pesma kāda – iz nje istupivši go golcat si. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://szabotanna.com/versek/szabo-t-anna-au-lecteur/

 



Szente B. Levente Hadd maradjak… – Neka ostanem

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Hadd maradjak…             Hadd maradjak az, Ki voltam, Szükséges fölösleg, Idők hátán tenyered, Bing-bangot játszó óra. Vagy holdra vonyító kutya, Nefelejcs virág az ismeretlen kertben, Szemed sarkában Lopakodó felhő – Kapu, melyen, Ha majd úgy akarod, Emlékeidben örökké Hazatalálsz. Forrás: a szerző

Neka ostanem… Neka ostanem taj Ko sam bio, Nužan višak, Na ramenu vremena tvoj dlan, Sat koji otkucajima se igra. Ili pas koji na mesec cvili, U nepoznatom vrtu nezaboravak, U krajičku tvog oka Oblak što se prikrada – Kapija kroz koju, Ako želiš, U tvojim uspomenama uvek Kući stižeš. Prevod: Fehér Illés

Bari Károly Azt hiszitek – Zar verujete – You Think

Bari Károly Bükkaranyos 1952. október 1. –

Azt hiszitek Azt hiszitek, hogy csak én ácsorgok fényért és szeretetért a város kapuja előtt, én korbácsolom a ziháló szél hátát átkaimmal és üvöltöm az égig kivetettségem siralmait: tizenhat évem nem elég arra, hogy befogadjatok, nem elég arra, hogy fejemről letépjétek a megaláztatás pókhálóit? Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcárjaival megajándékozzatok!

Zar verujete Zar verujete da ispred gradske kapije samo ja isčekujem svetlost i toplinu, kletvama samo ja šibam leđa uzburkanog vetra i samo ja urlam do neba plač prezira: svojih šesnajt godina nije dovoljno da me prihvatite, nije dovoljno da sa moje glave paučinu poniženja otkidate? Izvan gradskih kapija mnogi čekamo da nam podarite monete poverenja! Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.romapage.hu/article204-BARI-KAROLY  

Azt hiszitek Azt hiszitek, hogy csak én ácsorgok fényért és szeretetért a város kapuja előtt, én korbácsolom a ziháló szél hátát átkaimmal és üvöltöm az égig kivetettségem siralmait: tizenhat évem nem elég arra, hogy befogadjatok, nem elég arra, hogy fejemről letépjétek a megaláztatás pókhálóit? Sokan várjuk a kapukon kívül, hogy bizalmatok rézkrajcárjaival megajándékozzatok!

You Think You think it’s only me standing about for light and for love before the port of the city, I thrash the panting wind’s back with my curses and roar to the sky the laments of my being outcast: are my sixteen years not enough for you to accept me, not enough for you to rip off from my head the cobwebs of humiliation? There are many of us waiting outside the ports for you to present us with coppers of your confidence. Translated by N. Ullrich Katalin

                                                                          Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Bari_K%C3%A1roly-1952/Azt_hiszitek/en