Bella István Az első mozi – Prvi bioskop

Bella István

Székesfehérvár, 1940. augusztus 7. – Budapest, 2006. április 20.

Az első mozi Reflektoroz, medret váj az éjbe a szél. Sárga fényhasáb. Porszemek, molekulák – lebegnek benne levelek, ágak. Kettészeli az éjszakát. A folyó vásznára vetít gyors holdat, rudalózó árnyakat. Fülüket hegyezik, nézik örökké felhők és kutak. Hát neked mit mutat? Ejtőernyőt, zuhanó hajadat, hátracsukló pőre templomokat, gyors késeket, villanó arcodat, kalimpáló kalodát, lábadat – és magamat, a bedőlt ég alatt.

Prvi bioskop Reflektira, vetar u noć korito kopa. Žuti snop svetla. Zrnca prašine, molekule – u njemu krošnje, grane lepršaju. Noć preseče. Na platno reke brzog meseca projicira i sene. Uši naroguše, večni oblaci ih gledaju i sarandže. A tebi šta pokazuje? Padobrana, tvoju pletenicu, ogoljelu napuklu crkvu, brze noževe, odsjaj na tvom licu, klateće klade, tvoju nogu – i ispod srušenog neba glavu moju. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://dia.jadox.pim.hu/jetspeed/displayXhtml?docId=0000000312&secId=0000029351&mainContent=true&mode=html



Danja Gašpar Svi me odlasci vode u pjesmu – Távozásaim költeménybe vezetnek

Danja Gašpar Đokić Ploče Luka, 05. oktobar 1960 –

Svi me odlasci vode u pjesmu otići od tebe značilo bi otići od same sebe zato ne volim odlaziti osim u pjesmu u kojoj te ljubim crveni karmin kao rubin večeras ima moć vatre izgaram od riječi ljubav čista ekstaza usana pa ja te ljubim a ti voliš ovaj moj jezik kojim govorim koliko te trebam iskrenošću zabilježenog trena tek polegla na drage ruke kosa je postala vjetar što vrišti od plamena pa ti me ljubiš govoriš prstima dodirujući vrelinu daha što rasprsnut će se kao sunce nebo ovo jezgra utrobe moje pjesma ova u kojoj i kad te krhkošću riječi ne volim od siline cjelim bićem volim te dok šapućem zašto nikad neću otići od tebe gledajući zanesena tvoje oči bljesak u njima ja ti u meni cijeli moj život ljubavi pjesma je kojom si me naučio hodati.

Távozásaim költeménybe vezetnek elhagyva téged magamat hagynám el ezért nem szeretek távozni csak a költeménybe ahol téged csókollak mint a rubin a vörös kármin ma este a tűz erejével bír éget egy szó a szerelem az ajkak rajongása szeretlek és szereted ahogy karodra borulva egy őszinte ellesett pillanatban elmondom mennyire kellesz hajam maga a szél lángolva sikong szeretsz ujjaiddal beszélsz ahogy az izzó leheletet érinted mely elillan mint a nap ez az ég bensőm titka ez a költémény melyben ha a kifejezések esendősége miatt tán nem is szeretlek egész lényemmel szeretlek míg suttogom miért nem hagylak el megigézve nézem szemed villanását benne vagyok bennem vagy egész életem szerelem dal mellyel megtanítottál járni. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/danjadjokic/posts/1017448058265874?comment_id=1017806081563405&notif_t=like 

József Attila (Az Isten itt állt a hátam mögött…) – (Tu za leđima mi stajaše Bog)

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

(Az Isten itt állt a hátam mögött…) Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot .................................. .................................. Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon. 1937. október

(Tu za leđima mi stajaše Bog) Tu za leđima mi stajaše bog, A ja zbog njega ceo svet obiđoh. …………………….. …………………….. Četveronoške puzah. Bog pravi na me pogleda i ruku ne dade. Tom slobodom do znanja mi stavi da uspravno stojim smoći ću snage. Pomože, jer ne može pomoći, Beše plamen, ali pepeo ne bi. Kol’ko istine, tol’ko ljubavi. Samnom bi, što ostavi me sebi. Krhko mi telo: strah nek ga čuva! Ali dušu srodnu čekam s osmehom, jer dok je mene, vernost ustrajava, u praznini, na svetu lelujavom. oktobra 1937. Prevod: Maša Starec i Fehér Illés

Forrás: http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/azisten.htm



Szente B. Levente (lapszélen morzsák) – (mrvice na margini)

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(lapszélen morzsák) 1. csak a trón körül vannak királyok 2. milyen szörnyű a haldokló mellett az órára pillantani 3. az összes határkövet egyetlen pontra kellene helyezni – emlékhelye lehetne e bolond világnak 4. néma összefüggésekben az elhaló tekintetek sora - fáj 5. értelmet, a halálnak soha, soha ne adjatok – eddig miért, miért 6. majd leszünk úgy, mint soha még – mások vigaszául. 2015. augusztus 12. Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=43598

(mrvice na margini) 1. samo oko prestola su kraljevi 2. strašno je pored čoveka na samrti na sat pogledati 3. svakog kamena međaša na jednu jedinu tačku bi trebalo staviti – tom ludom svetu mogao bi mesto sećanja biti 4. niz zamirajućih pogleda u nemim povezanostima – boli 5. smrti razum nikad, nikad nemojte dati – dosad zašto, zašto 6. bićemo tako, kao još nikad – za utehu drugih. 12. avgusta 2015. Prevod: Fehér Illés

Pethes Mária A szerelem koldusa – Prosjak ljubavi

Pethes Mária

A szerelem koldusa A szerelem koldusa vagyok Szívem öklömnyi falára festékszóróval fújták fel nevüket a férfiak Mutatós grafittik lettek és tollpiheként távolodtak el az idő végtelenjében Én csak a szerelem átmeneti szállásadója maradtam de még mindig szelíd erővel hiszem hogy az elém hullajtott kegyes morzsából egyszer hegygörgeteg lesz

Prosjak ljubavi Prosjak ljubavi sam Na majušan zid srca mog muškarci svoja imena prskalicama farbali Lepuškasti grafiti nastali i u beskarju vremena poput pahuljica se udaljavali Ja sam tek prolazna stanica ljubavi ostala ali još uvek krotkom snagom verujem da će se ispred mene pala velikodušna mrvica jednom u pomeranje brda pretvoriti Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/04500/04589/html/#22  

 



Déri Balázs Mózes és Áron – Mojsije i Aron

Déri Balázs Orgovány, 1954. augusztus 4. –

James Tissot: Mózes és Áron a néphez szólnak – Mojsije i Aron narodu govore

Mózes és Áron „Áron pedig mélyen” (Lv 10,4) Mikor a tűz megemésztette két fiát, – a testüket nem, a köntösüket nem, csak a lelküket –, a nép kiáltozott, és Áron hallgatott. Mikor kivitték a fiait, lelkük nélkül a testüket, köntösükben, Izráel egész háza sírt, és Áron hallgatott. A lisztáldozatot, a legszentebbet megette, kovász nélkül, de a húst elégette, és hallgatott. Akkor Mózes rárivallt, és szólt Áron. És Mózes hallgatott. Az Örökkévaló is hallgatott.

Mojsije i Aron „A Aron duboko” (Lv 10,4) Kad mu je vatra oba sina progutala m – ne njihova tela, ogrtače, samo duče – narod galamio a Aron šutio. Kad su mu sinove odneli, ne i duše samo tela, u ogrtačima, čitav Israel plakao a Aron šutio. Žrtvu brašna, ono sveto pojeo, bez kvasca, ali meso spalio i šutio. Tad ga Mojsije izgrdio i Aron govorio. A Mojsije šutio. I Vekovit je šutio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.multesjovo.hu/en/aitdownloadablefiles/download/aitfile/aitfile_id/116/

Ismeretlen festő – Nepoznat autor: 

Mózes és Áron a fáró előtt – Mojsije i Aron ispred faraona

Szabó T. Anna Au lecteur – Za čitaoca

Szabó T. Anna Kolozsvár, 1972. június . –

Au lecteur Te olvasó, ki fürdesz a szavakban, és spórlásból vagy éppen kényelemből más használt vizében mosod magad, a nyelv őseleméből kiszakított, tűrhetően szűk térben nem feszengsz? Mit remélsz? Felfrissülést? Tisztaságot? Ha kellemesen melenget, elég? Elnyúlsz benne, és kitöltöd egészen. Ha kád a vers – kilépve meztelen vagy.

Za čitaoca Ti čitaoče, ko u rečima se kupaš i zbog štednje ili recimo udobnosti u vodi već upotrebljenoj se pereš, ne vrpoljiš li se u podnošljivo uskom prostoru, iscepanog iz iskonskih osnova jezika? Šta očekuješ? Osveženje? Čistoću? Dal je dovoljno ako te prijatno ugrijava? Ispružiš se u njemu i potpuno ispuniš. Ako je pesma kāda – iz nje istupivši go golcat si. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://szabotanna.com/versek/szabo-t-anna-au-lecteur/