Szilágyi Domokos Tél – Zima

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Tél Kitalálta a halált, széppé tette, hogy ne lássam, s hogy ne sírjak, könnyeimet gyönggyé fagyasztotta. A fák büszkén viselik angóra lombjaikat, szelíd-karmú cinkelábak alatt jég-xilofon csetten. – Csontja ezüst jégből, bőre tejút-hideg gyolcsból (szagtalan-szigorú-szép liliom): jön, jön a hópihe-szirmú, szememet lefogja. Megjöttél, kicsike? De meg ám.

Zima Izmislila je smrt, da nju ne vidim u lepotu pretvorila, i da ne plačem moje suze u bisere ledila. Drveća oholo nose svoje angorske krošnje, pod nogama senica pitomih kandži prasak ledenog ksilofona se čuje. – Kosti su joj od srebrnog leda, koža od platna hladnog mlečnog puta (lep-strog-bezmirisan ljiljan): laticama snežnih pahuljica dolazi, dolazi, prekriva mi oči. Jesi li stigala, malecka? I te kako. Prevod: Fehér Illés



Kemenczky Judit Märy nagymama üzenete halála után – Poruka bake Meri iza svoje smrti



Kemenczky Judit

Budapest, 1948. augusztus 9. – Budapest, 2011. augusztus 19.

Märy nagymama üzenete halála után a fák levelein üldögélek fekete rózsa gomblyukamban izzása melegít nyelvem pirosra kékre festem s hogy mozogni lusták combjaim fészkül éjjeli madarak kivájták a gázszámlák a zálogcédulákkal vándorló ágynemű                TIÉD hát ne feledd befizetni                                     kiváltani s a kék bőrönd is ami a kórházban maradt az ég itt mintha vasból volna és rézből öblös mélye időnként felfénylik                                                  aztán elsötétül volt idő egykor hogy falánkak voltunk                                                           te meg én most már levegő ujjakkal testembe szőttelek a növényektől letarolt földben jaj milyen ének összezúz láthatatlan hangjegyek üres kottalapok közé emel

Poruka bake Meri iza svoje smrti na listovima krošnji sedim u rupici za dugme sa crnom ružom njena usijanost me greje jezik crveno plavo bojim i jer su mi butine tranjave da se miču noćne ptice u gnezdo izdubile računi za gas sa kvitama zalagaone kotrljajuća posteljina je                    TVOJA pa ne zaboravi uplatiti                                    iskupiti i plav kovčeg što je u bolnici ostao ovde je nebo kao da je od gvožđa i bakra obla dubina katkad zasvetli                                             zatim se zatamni dešavalo se da smo pohlepni bili                                                     ti i ja sad sam te već prozračnim prstima u telo mi utkala u zemlji od biljaka opustošene jao kava pesma zdrobi me nevidljivi muzički znaci među prazne listove nota dižu Prevod: Fehér Illés

 Forrás: http://forum.index.hu/Article/showArticle?na_start=9782&na_step=30&t=9096344&na_order=

Kőhalmi Ildikó 184. szútra – 184. sūtra

Kőhalmi Ildikó Miskolc, 1967. július 9. –

184. szútra a megrekedés szabdalt szalagok élezett végek elvásott fogak a szemüregben keserű zselé beljebb már semmi hangosan tóduló vér csönd vagy iszonyú zaj van aritmia légszomj elemi életfunkciók minden más kiékelve a rámpán korántsem egyensúlyhelyzet ez hát a hirtelen halál a kétségbeesés és összeomlás napja végzetes maga a vákuum teljes elsötétítés fekete lyukba zuhannak a tervek onnan se ki se az üresség szétáradása az idő egyáltalán nem rövidül ólmozott nappalok odakint eső állítólag nyár bárhonnan érkezik unott arcát mutatja érdekes eddig mindennek színe volt mikor lett tartalmatlan szürke és fakó a féltékenység legalább nem hivalkodik senki nem beszél ne is szóljon lőporos hordót a föld belsejébe ezermilliárd atomtöltet egyetlen szívben képtelenség és úgyse és mindegy és felesleges és az edény kiürítése legyen vége az önsokkolásnak rossz gondolatok bombatölcsérei mentén végzett mutatványoknak az egész artista világ egy kifeszített kötélen libeg csak annak félelmetes aki görcsösen féli a halált az indulat lenyugszik mint a nap ha zuhanni kell mély levegő ott lent a szabadulás vizei lesznek amikor elmúlik a harag a fájdalom és az önzés nyilvánvalóvá válik a lehetőség go beyond* a jelenségek üressége nincs ami jó és nincs ami nem ha van hát úgy ahogy az elmében megterem nem valóság nem képzet nincs vonzás nincs hiány nincs önvaló káprázat mindez csak érzet vakon gyötör de látóvá tesz a felismerés minden lélegzetvétellel könnyebb a létezés természetében lényeget látni önmagában minden csak az ami függetlenül a rásatírozott érzések valósnak vélt illúziójától gaté gaté páragaté páraszamgaté bódhi szváhá gaté gaté páragaté páraszamgaté bódhi szváhá gaté gaté páragaté páraszamgaté bódhi szváhá

184. sūtra zapinjanje seckane vrpce izoštreni krajevi utrnuti zubi u očnoj šupljini gorak žele dalje unutra ništa glasno naviruća krv tišina je ili užasna galama aritmija manjak vazduha osnovne životne funkcije sve ostalo je prekriženo na rampi daleko je od stanja ravnoteže to je dakle nagla smrt dan očaja i propasti sam vakum je koban potpuno zamračenje planovi u crnu rupu padaju odatle nema kud rasprostranjivanje praznine vreme se uopšte ne skraćuje dani su olovo teški vani kiša pada navodno je leto bilo od kud stiže otužno lice pokazuje interesantno do sada sve je svoju boju imao odkad pust postao siv je i bezbojan ljubomora se makar ne razmeće niko ne govori neka se i ne oglasi bure sa barutom u sredinu zemlje milijarda atomskih naboja u jednom jedinom srcu besmislica je i onako ne i svejedno je i suvišno je i praznjenje suda neka bude kraj vlastitom šokiranju uz bombe rđavih misli izvršenim predstavama čitav svet kao artisti na nekoj razapetoj žici balansira samo onom je zastrašujuće ko se od smrti užasava uzbuđenje ako pasti treba poput sunca u zalasku se stiša dubok uzdah tamo dole su vode oslobađanja kad ljutnja bol samoljublje prolaze mogućnosti jasne postanu go beyond* praznina pojava nema dobrog i rđavog ako nešto ima takav je kako se u umu razvija nije stvarnost nije utvara ne postoji privlačnost nema manjka samosvesti sve je to opsena samo je osećaj što slepo mrcvari ali prepoznavanje vraća vid sa svakim udisajem bitisanje postane lakši videvši u prirodi suštinu sam u sebi sve je samo to što je neovisno od iluzije nakalemljenih osećaja shvaćanja stvarnosti gatē gatē pāragatē pārasamgatē bodhi svāhā gatē gatē pāragatē pārasamgatē bodhi svāhā gatē gatē pāragatē pārasamgatē bodhi svāhā Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://comitatusfolyoirat.blogspot.gr/2013/02/kohalmi-ildiko-versei-envilaglotusz.html

*

Choli Daróczi József Halott hajós – Mrtav lađar

Choli Daróczi József, Bedő, 1939. május 26. –

Halott hajós Révész voltam, boldog voltam. Halott lelkek közt hajóztam. Hordtam át halottakat, most már vihetem magamat. Vinném, vinném: már nem lehet, elúsztattam lelkemet. Halott lelkű hajós vagyok: halott hajók, halott hajós.

Mrtav lađar Skeledžija sam bio, sretan sam bio. Među mrtvim dušama plovio. Prenosio mrtvace, sad već sebe mogu nositi. Nosio bi, nosio bi: nije više ostvarivo, svoju dušu otpustio. Lađar sam sa mrtvom dušom: lađe mrtve, lađar mrtav. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/magyarorszagi_nemzetisegek/romak/fekete_korall_2/pages/017_Choli_Daroczi_Jozsef.htm



Pethes Mária Szerelem – Ljubav

Pethes Mária – Péli Tamás festménye

Szerelem Szülőföldet teremtek halhatatlanságodnak, ahol júliusi záporok emelnek fémszobrokat érted. Teremtek sebezhetetlenséget, nehogy dühöm parittyái kárt tegyenek törékeny arcvonásodban. Alkotok felismerhető évszakokat, helyeket, amik kizárólag értünk léteznek. Csak el ne illanj mint küszöb fölött a fénycsík, ha az ajtón túl könnyelmű kéz leoltja a villanyt. Csak el ne tűnj mint lávafolyamban folyékonnyá váló táj, mert beköszönt a látszatidő, s a helyek, amik általunk léteznek, nem élik túl.

Ljubav Tvojoj besmrtnosti stvaram domovinu gde ti metalne biste julski pljuskovi dižu. Nepovredivost stvaram, ne bi li praćke mog besa tanane crte tvoga lica ozledile. Prepoznatljiva godišnja doba sazdam, mesta koja isključivo zbog nas postoje. Samo nemoj nestati kao zrak svetla iznad praga kad na vratima neka lakoumna ruka svetlo ugasi. Samo nemoj iščeznuti kao u toku lave u tečnost pretvoren pejzaž,  jer vreme privida stiže i mesta koja s nama postojala, neće preživeti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.artpresszo.hu/content/szerelem-1

Szente B. Levente Ha volna – Ako bi

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ha volna a hópehelynek szíve ha volna nem olvadna el ………………….. elvérezne szótlan Forrás: a szerző

Ako bi pahuljica snega srce imala ne bi se istopila ...................................... nemo bi iskrvarila Prevod: Fehér Illés

Rafi Lajos Késői ősz – Kasna jesen – Late Autumn

Rafi Lajos

Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.

Késői ősz Kiégések mindennapjain bújócskát játszom, már harminc éve. S arcom beporosodott pórusait ülik a megemlékezések. Így járok tovább a dermesztő télben, miértek hálás köszönetével. Tudom, már csak az unokák mondják rólunk az igazat. Fiaink csak a fejünkhöz fogják verni, a sóba mártott szavakat.

Kasna jesen Već trideset godina igram žmurke na izgaranjima svakodnevnice. I prašinom prekrivene pore moga lica sećanja opterećuju. U cičoj zimi ovako krećem dalje, u pratnji pitanja sa zavalnošću. Znam, samo će o nama istinu unuci govoriti. Sinovi, u sol umočenim rečima, samo će nam glavu razbiti. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.oszk.hu/kiallitas/erdelyi/rafilajos.htm

Késői ősz Kiégések mindennapjain bújócskát játszom, már harminc éve. S arcom beporosodott pórusait ülik a megemlékezések. Így járok tovább a dermesztő télben, miértek hálás köszönetével. Tudom, már csak az unokák mondják rólunk az igazat. Fiaink csak a fejünkhöz fogják verni, a sóba mártott szavakat.

Late Autumn On days of burnout I’ve been playing hide-and-seek for thirty years now. And the dusty pores of my face are filled with remembrances. Thus I walk on in the piercing cold winter with grateful thanks for why-s. I know: only the grandchildren will tell the truth about us. Our sons will only throw in our face the words dipped into salt. Translated by N. Ullrich Katalin

Forrás: http://www.magyarulbabelben.net/works/hu/Rafi_Lajos-1970/K%C3%A9s%C5%91i_%C5%91sz/en/51279-Late_Autumn