Katzler Hilda Farsangban – U vreme poklade

Katzler Hilda

Farsangban Amikor a lét minden dimenziója a szeretet vásznára vetül, amikor a tudatalatti ismerős jeleket kódol a felejtés áramlataiba, amikor a hazugság megszégyenül a lélek labirintusaitól, amikor a megbocsátás rádöbben a lényegére, amikor az emlékezet tükröt tart a képmutatásnak, és ezek nemcsak jelmezek, akkor, csakis akkor higgy annak, aki lecsókolja maszkodat… és ha megfogja a kezed, tudni fogod, a másik álarc mögött ki lehet!

U vreme poklade Kad svaka dimenzija postojanja na platno ljubavi se projicira, kad poznanik u podsvesti u tokove zaborava znakove kodira, kad se laž u lavirintu duše osramoti, kad oprost sa zaprepašćenjem dođe do suštine, kad sećanje licemerju ogledalo pokazuje, i to nisu samo maske, tada, tek tada veruj onome, ko ti krinku s poljupcem skida... i ako ti ruku uhvati, znaćeš, ko može biti iza druge maske! Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=977059972375171&set=a.310749959006179.73708.100002135310590&type=3&theater

Bánki Éva Szabadon – Slobodno

Bánki Éva Nagykanizsa 1966. szeptember 17. –

Szabadon Egy gésa öltözik, majd levelet diktál, vár még, a haját igazítja, körme hegyével gyümölcsöskertet rajzol egy üvegtálra. Üvegből vannak a körmei, és üvegből van a kert is. Reggel tüllel borítja, kék lakkal borítja este, így él, üzeneteket kap. Ha nem vigyáz, madarak törnek rá. A szeretői csak annyit árthatnak, mint az eső az üvegkertben. Hisz ő a hóról álmodik.

Slobodno Jedna gejša se oblači, pa pismo diktira, još čeka, popravlja kosu, na jednu činiju vrhom noktiju voćnjak crta. Nokti su joj od stakla, a i vrt je od stakla. Ujutro tilom pokriva, uveče plavim lakom, tako živi, poruke dobiva. Ako ne pazi, ptice ju napadaju. Njeni ljubavnici samo toliko mogu joj štetiti, koliko kiša staklenoj bašti. Pa ona o snegu sanja. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://ujnautilus.info/banki-eva-versei 

Filip Tamás Előkészület - Priprema

Filip Tamás Budapest 1960. július 13. –

Előkészület Először is keríts mardosó lángokat valahonnan, aztán próbálj arany lótuszt ültetni közéjük, és kormozott üvegen át figyeld, ahogy a fehér izzásban gyökeret ver. A sírfeliraton van időd  gondolkozni: akinek szánod, még meg sem született.

Priprema Prvo nađi negde razbuktalu vatru, zatim pokušaj u sredinu zlatnog lotosa saditi i preko čadžom zasenjenog stakla promatraj, u usijanoj belini kako pušta korenje. Razmišljati o nadgrobnom natpisu imaš vremena: kome si namenio, još se nije ni rodio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1601/mind-el-filip-tamas-versei



Fellinger Károly Gombnyomásra – Dodirom na dugme

Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Gombnyomásra A képzeletet a valósággal összekötő alagúton angyalok és ördögfiókák robotolnak, az idő toborozza valamennyit, kis- ujjukban van minden tudományuk, át- rágva magukat az ismétlődésen, ami csak egyetlen egyszer sikerül az életben, akkor is mesés kincsre lelnek, például a kőkecskére, ki- csavarható a farka, a bendője tele megemésztetlen arannyal, fel- színre hozva lótrágyává változik.

Dodirom na dugme U tunelu što maštu sa javom spaja anđeli i đavolčići kuluče, vreme ih vrbuje, svo zna- nje im je u malom prstu, sav- ladavši ponavljanje, ali u životu to jedan jedini put uspeva, ali tad baslosnovno blago nađu, na primer kamenu kozu, rep može biti odvrnut, utroba mu je nesvarenim zlatom pun, iznevši na površinu u balegu se pretvara. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kulter.hu/2014/06/fellinger-karoly-versei/

A. Túri Zsuzsa: Fantom – Fantom

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Fantom Nappallá tett éjszakák  furcsa álma  vakszürke és késéles  csöndre vált ma, kitalált majd megrettent fals remények gúnyos magány tükreként révbe érnek. Kétértelmű mondatok káoszában virtuális ping-pongban, híg csodában, újrarajzolt naprakész szép mesében hinni új vígasztalást dőreség, nem? Frusztrált, de vad fantomok suttogása, odakint uhuszárnyak surrogása, vonzalom és taszítás rejtjelekben látszólagos lebegés fellegekben... Ajándék csavarodva színspirálba kápráztató képeket inspirálva, Ariadné fonala elszakadva érdes, régi szíveken fennakad ma. ... Csalóka a holdfény. A Nap fényét látod Kivetítve másra. Csalóka az álmod. Ne nézz fel a Holdra, Míg a Napot várod, Édenről ne álmodj: Földi utad járod.

Fantom Čudnan san u dan pretvorenog mraka danas u gvozdenosivu, oštru tišinu se pretvara, izmišljena pa prestrašena lažna nadanja kao ogledalo podrugljive samoće pronašle jataka. U haosu dvosmislenih misli virtualnom dvoboju, u varnoj čaroliji, novosmišljenoj uvek prisutnoj izmišljenoj priči zar nije ludost ispočetka verovati? Šapat frustriranih, divljih fantoma, vani udarci krila sova, privlačnost i odbojnost u tajnim znacima prividno lebdenje u oblacima.. Na spiralu boja navijena nagrada čarne slike razvija, Ariadnina pokidana žica zakači se za hrapava stara srca. ... Varljiva je mesečina. Projicirano sjaj Sunca na drugom vidiš. Varljiv ti je san. Nemoj Mesec gledati Dok Sunce čekaš, Zalud sanjaš o Edenu: Zemaljskom cestom koračaš. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

B. Kiss Tamás Hordod a múltad – Tegliš svoju prošlost

B. Kiss Tamás Budapest, 1958. október 2. –

Hordod a múltad Bágyoni Szabó István soraira Európa tág huzatában kényszerű békekötések hantja alatt nagyhasú hatalmak pipafüstje ködében hiába hangzik a távoli kürt csak ne lőnék a menekülő katonákat! csak ne lőnék!! Ne kaszabolnák!!! meghasadt fájás a fejsze korom a fák zöld forradalma a föld kiről is úgy írnak a költők mint aki megtart ébreszt magasságos udvar kokárdás képmutatók szaporodó szobrok üdvözlő beszédek behúznak pörgetnek álarcosbálba jaj hol a tiszta szó tükreid szétrepedeznek szűkülő szembogarak ki ád küszöböt biztos küszöböt annak ki estében is esélytelenséggel küszködött kivert szemfogak kiürített homlokok deszkázzák ablakszemem emlékezve mindenre énekbe dermedve hordod a múltad ne szólj elárulhat a nyelv ne szólj megvéd a nyelv rendben hát jöjjön a befelé-út csak a hit csak a lélek háza csak az ének a lélek tornya térdre ne rogyna: a mi igazunk az amit tehetünk s ahogyan a mi igazunk az ha megvagyunk ébredő gyermekeinkkel ---------------- 1986.

Tegliš svoju prošlost Povodom stihova Ištvana Saboa Bađonia U širokoj promaji Evrope ispod humki nasilnih sklapanja mira u magli dima iz lula kuljavih moćnika daleki rog zalud odzvanja vojnike u begu bar da ne gađaju! bar da ne gađaju!! Ne kolju!!! sekira je rascepana bol zelena revolucija drveća čadž zemlja koja je i tako opevana kao neko ko te drži budi uzvišen dvor licemeri sa kokardom množe se spomenici počasni govori u krabuljni ples vuku vrte joj gde je čista reč raspucaju ti ogledala zenice se sužavaju ko daje prag siguran prag onome ko i u padu sa beznađem se mučio izbijeni očnjaci ispražnena čela oblažu mi oči svoju prošlost na sve se sećajući ukočeno u pesmu nosaš ne zbori jezik te može izdati ne zbori jezik će te zaštititi u redu nek dođe cesta koja unutra vodi tek vera tek dom duše tek pesma zvonik duše da se ne spotakne: naša istina je to što uraditi možemo i kako naša istina je ako sa našim sinovima koji se bude postojimo ---------------- 1986. Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=853787551359053&set=a.572823129455498.1073741829.100001834493058&type=3

Acsai Roland A hegy vendégei – Gosti planine

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

A hegy vendégei Beleírtuk nevünket A hegy vendégkönyvébe. Odafönt, közvetlenül a szirt alatt. A fák oda már nem követhettek. Sorban lemaradoztak Még a legkitartóbbak is: A fenyők és a nyírek. Fekszik a könyv egy sziklán, Magasan, odafönt. Szél lapozgat benne, Betemeti a hó, Amíg mi reggelit készítünk, Autóba szállunk, vagy gyereket Nevelünk. És ott lesz akkor is, Ha egyszer majd elfelejtjük, Hogy valamikor egy hegy Vendégei voltunk.

Gosti planine Upisali smo se U gostinsku knjigu planine. Gore, neposredno ispod hrida. Stabla već tamo nisu nas mogli pratiti. Zaostale su redom Čak i najizdržljiviji: Borovi i breze. Knjiga na jednoj steni leži, Gore, u visini. Vetar ju lista, Sneg zakopa, Dok mi doručak pravimo, U auto ulazimo ili dete Odgajamo. I biće i tad tamo Ako jednom zaboravimo Da smo jednom Bili gosti jedne planine. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.barkaonline.hu/blog/1195-acsai-roland-versei