Saša Mićković Umreti uz osmeh – Mosolyogva meghalni

Saša Mićković Špital 23. 07. 1980. –

Umreti uz osmeh

I

Treba umreti mirno, bez glasa, jeze, plača,

tiho, spokojno, nežno, prepustiti se trenu.

Čovečju dušu kosmos i sjaj zvezda izglača,

dok vreme tajnovito s očiju skida mrenu!      

Jedino duša bistra zemni pogrom nadjača,

jer Bog je svetlodašni neguje umivenu!

Kreacija smo koja u ciklusu se kreće,

bili smo voda, zemlja, ljudi, bosiok, cveće!

II

Treba umreti blago, sa osmehom svilenim,

niz lice koje modro prepušta se snu strasno,

i lebdeti lakoćom krilima oblivenim,

andjelskim  zlatoprašjem... Pevati, pevat glasno!    

Bez straha i teskobe, vrememom razlivenim,

lutajmo vasionom, himničnim kretom časno!    

  

Bez suza, o, bez suza, uz osmeh modrog lica,

nek' mre se u tišini, uz cvrkut Eden ptica!

Pariz, 23.08.2015.

Mosolyogva meghalni

I

                                                                

Elmúlni nyugodtan, borzongás, sírás nélkül kell,

csendesen, szelíden a pillanatba elveszni.

Az űr és csillagok fénye simítja lelkünket,

míg az idő titokban szemünkről a fátyolt leveszi!

Az üldözést túlharsogni csak tiszta lélekkel lehet

mert a fenséges Isten a tisztákat dédelgeti.

Szakaszokban menetelő alkotások vagyunk,

víz, föld, emberek, bazsalikom, virágok voltunk!

II

Lágyan kell meghalni, arcunkon selymes mosollyal

mely az álomba kéken, epedve merül, süppedni

és angyali aranyporral behintett szárnyakkal

könnyedén lebegni... Teli torokkal énekelni!

Félelem, szorongás nélkül, könnyed mozdulatokkal

kell az éterben szétfolyó időben csellengeni!

Könny nélkül, ó, könny nélkül, a kék arc mosolyával,

távozzunk, csendben, édeni madarak dalával!

Párizs, 2015. 08. 23.

Fordította: Fehér Illés  

Izvor: http://antologija.weebly.com/sascarona-mi263kovi263.htm

Umreti uz osmeh I Treba umreti mirno, bez glasa, jeze, plača, tiho, spokojno, nežno, prepustiti se trenu. Čovečju dušu kosmos i sjaj zvezda izglača, dok vreme tajnovito s očiju skida mrenu!     Jedino duša bistra zemni pogrom nadjača, jer Bog je svetlodašni neguje umivenu! Kreacija smo koja u ciklusu se kreće, bili smo voda, zemlja, ljudi, bosiok, cveće! II Treba umreti blago, sa osmehom svilenim, niz lice koje modro prepušta se snu strasno, i lebdeti lakoćom krilima oblivenim, andjelskim  zlatoprašjem... Pevati, pevat glasno!   Bez straha i teskobe, vrememom razlivenim, lutajmo vasionom, himničnim kretom časno!   Bez suza, o, bez suza, uz osmeh modrog lica, nek' mre se u tišini, uz cvrkut Eden ptica! Pariz, 23. 08. 2015.

Mosolyogva meghalni I                                                                  Elmúlni nyugodtan, borzongás, sírás nélkül kell, csendesen, szelíden a pillanatba elveszni. Az űr és csillagok fénye simítja lelkünket, míg az idő titokban szemünkről a fátyolt leveszi! Az üldözést túlharsogni csak tiszta lélekkel lehet mert a fenséges Isten a tisztákat dédelgeti. Szakaszokban menetelő alkotások vagyunk, víz, föld, emberek, bazsalikom, virágok voltunk! II Lágyan kell meghalni, arcunkon selymes mosollyal mely az álomba kéken, epedve merül, süppedni és angyali aranyporral behintett szárnyakkal könnyedén lebegni... Teli torokkal énekelni! Félelem, szorongás nélkül, könnyed mozdulatokkal kell az éterben szétfolyó időben csellengeni! Könny nélkül, ó, könny nélkül, a kék arc mosolyával, távozzunk, csendben, édeni madarak dalával! Párizs, 2015. 08. 23. Fordította: Fehér Illés



Puskás György Történet – Događaj

Puskás György

Algyógy, 1911. júl. 4. – Marosvásárhely, 2004. szeptember 11.

Történet A költő elindult És nem nézett vissza Nem köszönt senkinek A szavak kútjába Egy ezüst pénzt dobott És szomorúan nézte Ahogy az villogva Jobbra-ballra billegve Száll le a mélybe A költő elindult Tenyerében égtiszta szavakkal És lányok mosolyával A költő elindult És nem nézett vissza

Događaj Krenuo je pesnik I nije se osvrnuo Nije nikog pozdravio U bunar reči Srebrnjak bacio I tužno gledao Kako svetlucajući Levo-desno ljuljajući se U dubinu se spusti Krenuo je pesnik Na dlanu sa nebeskočistim rečima I osmehom devojaka Krenuo je pesnik I nije se osvrnuo Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=47392

Lennert Móger Tímea Irgalmatlan – Nemilosrdan

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. – Fotó: Végel Dániel

Irgalmatlan A hideget nem lehet elfelejteni. A fázás emléke maradandóbb. Mint a tűzé. Október végén. November elején halálos fagyok ígérete kíséri az embert. Bármi történik vele. Nem a jóra és nem a rosszra fog visszaemlékezni. Azokból a napokból. Hanem arra. Hogy fázott. Irgalmatlanul. Soha szebb nyarat. Annál. Ami elmúlt. Pók a falon az új idő. (Sz)ámítás. Örökérvényű apák és anyák tündökölnek a versben. Ami csak a miénk. A szerelem szeretete. Az irgalom szeretete. A nem szerethetőt szeretni. Az irgalom definíciója. Izgalmas halált adj, Istenem! Legyen benne élet! Az élet-verseny győztesei. És a halandók szépei vagyunk. Ha szépen halunk. Nem elég. A harsány öröm és a mély bánat. Egy járda. Amin naponta járok. Alagútrendszerek nem csak mélyben és sötétben vannak. Átjárás. Két időszámítás és hely között. Nem ott lenni. Ahol a másik. Ott lenni és nem ott lenni. Nem ott lenni és ott lenni. Az agyad és a(z) (sz)íved közötti úton. Az elméd és a szellemed közötti úton. Vagy két utca között. Van veszély. Elgáncsolnak vagy botlasz. Mindegy. Jár(j).

Nemilosrdan Zima se ne zaboravlja. Uspomena na zebnju je trajnija. Od vatre. Krajem oktobra. Početkom novembra čoveka obećanje smrtonosnih mrazeva prati. Bilo šta da se dogodi s njim. Ne na bobro ili zlo će se sećati. Iz onih dana. Nego na to. Da mu je zima bila. Nemilosrdno. Nikad lepšeg leta. Od onog. Što je prošlo. Novo vreme je pauk na zidu. Račun/obmana. U pesmi očevi i majke večnih vrednosti sjaje. Što je samo naše. Ljubav ljubavi. Ljubav milosrđa. Voleti ono što se ne može voleti. Definicija milosrđa. Gospode moj, uzbudljvu smrt mi omogući! Nek u njoj bude života! Pobednici takmičenja života. I lepojke smo smrtnika. Ako lepo umiremo. Nije dovoljna. Zvučna radost i duboka tuga. Pločnik. Na čemu svakog dana koračam. Sistemi tunela ne samo u dubini i tami postoje. Prolaz. Između dva računanja vremena i mesta. Ne biti tamo. Gde je drugi. Biti tamo i ne biti tamo. Ne biti tamo i biti tamo. Na cesti između tvog mozga i srca/svoda. Na cesti između tvog razuma i duha. Ili između dve ulice. Opasnost postoji. Nogu ti podmetnu ili se spotičeš. Sve jedno je. Hoda(j). Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.zetna.org/zek/folyoiratok/139/lennert1.htm



Jancsó Noémi Az égig érő nefelejcsek szobája – Soba do neba rastućih spomenaka

Jancsó Noémi

Kolozsvár 1988. március 7. – Kolozsvár 2010. július 25.

Az égig érő nefelejcsek szobája (Második szoba) Hic. Nunc. Et semper. drága, szeretett D. L.-nek –  csak gurulni csak a réten csak felállni csak keréken csak a feketére festett nyikorgó tolószéken – csak felállni csak ölelni csak bár egyszer átölelni. Csak a kart karodba tenni, Csak megfogni, csak ölelni, Csak bár három lépést tenni. – Buddha-mosoly. Nyugalom. – Csak bár egyszer... – Nyugalom. Az ablakból bekiabál a fény, az erdő, az őzek. Ott fent pedig teát főznek. Forró italt, kék csészében, aranycukorral. A felhők a fák fején henyélnek. – Nyár van; lüktet az aszfalt, a szervezetekben lüktet a vér. A felhők egymáson henyélnek és csókolóznak, bujálkodnak a méhek. – A bőrömbe betűket vések, D.L., piros festékkel, hic, nunc, Semper...amíg elenyészek. – Csak lennél az ablakon innen. Csak valaki, aki hús-vér. Aki még ma ideér. Egyetlen kirgiz szempár. Egy út Japánba, Indiába, Óradnára, Vagy egy séta a parkban, legalább. Egy csók. Egyszer. Itt. Most. Drágám, igyekszel? – Messenger-ablakok. Egy kamera a képernyő bal alsó szögletén. És néha én is ott vagyok. – Rozsdásak már az ablakok. S veszettül nevet kint a fény. Egy csók kell, csak egyszer. Ha elkésel, tudod, addigra meghalok. -   Messenger-ablakok. Itt, most. Sietnem kell, hogy elérjem a villamost. várj rám, várj, várj. várj várj várj várj várj várj türelemmel. hic, nunc. Et semper.

Soba do neba rastućih spomenaka (Druga soba) Hic. Nunc. Et semper. dragom, voljenom D. L.-u – samo se kotrljati samo na zaravanu samo ustati samo na čekrku samo na crno obojenom škripajućem naslonjaču – samo ustati samo grliti samo bar jednom zagrliti. Samo ruku u tvoju ruku staviti, Samo uhvatiti, samo grliti, Samo bar tri koraka napraviti. – Budin smešak. Smiraj. – Samo bar jednom… – Smiraj. Preko prozora svetlost, šuma, srne pozdravljaju. A tamo gore čaj kuvaju. Vruć napitak, u plavoj šolji, sa zlatnim šećerom. Oblaci na glavi borika bogu dane kradu. – Leto je; pločnik kuca, u organizmima krv kola. Oblaci jedni na drugima bogu dane kradu i pčele se ljube, bludniče. – U kožu vlastitu slova urezujem, D. L., crvenom bojom, hic, nunc, Semper… do umora. – Bar da si s ove strane prozora. Bar neko ko je živo stvorenje. Ko će još danas banuti. Jedan jedini par kirgiskih očiju. Jedan put u Oradnu, Japan, Indiju, Ili makar jedna šetnja u parku. Jedan poljubac. Jednom. Sad. Tu. Dragi moj, trudiš li se? – Messenger-prozori. Jedna kamera u levom donjem uglu ekrana. I ja sam koji put tamo. – Prozori su već zarđani. I vani svetlost pobesnelo se smeje. Jedan poljubac treba, samo jednom. Ako zakasniš, znaš, umreću do tada. – Messenger-prozori. Tu, sada. Žuri mi se da bi tramvaj uhvatila, čekaj me, čekaj, čekaj. čekaj čekaj čekaj čekaj čekaj strpljivo čekaj. hic, nunc. Et semper. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/05242013-1031/jancso-noemi-1988-2010-versei



Sinkovits Péter Miniatúrák – Miniature

Sinkovits Péter Zenta, 1946. május 26. –

Stratégia kioltott tüzek eldobott azbesztruhák boldogan minta vakondok Egysoros Mi úgy tanultuk, a háború volt. Áthangolódás és most megmentelek szólá a hang fogadalmaimból kiszabadítva

Strategija ugašene vatre odbačena odela od azbesta sretno poput krtice U jednom redu Mi smo tako učili, rata je bilo. Preokretanje i spasiću te sad reče glas oslobađanjem iz mojih zaveta Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://adattar.vmmi.org/cikkek/14841/hid_1990_04_05_sinkovics.pdf

           http://adattar.vmmi.org/cikkek/16651/hid_2000_06-07_11_sinkovits.pdf

Szögi Csaba Itthon – Kod kuće

Szögi Csaba  Szabadka, 1975. november 30. –

Itthon Egy döglött macskába botlasz az úton. Mohón megzabálod a felét, majd kiköpve egy férget, elmélázol a tetem felett, hogy milyen rőd vagy. Ámbár jobb így, mint józanon. Belerúgsz egyszer, s továbblépsz a hideg kristályrácsok felett...

Kod kuće Na cesti naletiš na neku crkotinu mačke. Polovinu s lakoćom poždereš, pa crv ispljunivši, iznad crkotine počinješ razmišljati, koliko si prost. Mada bolje je ovako, nego trezno. Nogom ju jednom udariš, i iznad hladnih kristalnih rešetaka dalje kreneš… Prevod: Fehér Illés

Forrás: A „Korai orgazmus” c. kötetből



Danyi Zoltán Miniatúrák II. – Miniature II.

Danyi Zoltán Zenta 1972. május 1. –

Tévedés Minden tévedésed egy elmulasztott szürkület, egy elveszített hajnal. Naspolya Ereszkedő köd és szitáló eső mossa a kertben a naspolyafát. Ebben a lassú szitálásban vagy, ebben a szelíd ereszkedésben - Rejtély Madár, fakérgen lekúszó napfény – nem lehetetlen, az árnyék földet ér. Sohase tudod meg, ki tette.

Omaška Svaka tvoja omaška je jedno propušteno sumračje, jedno izgubljeno svitanje. Mušmula  Mušmulu u vrtu magla koja se spušta i lagana kiša pere. U tom sporom rominjanju si, u tom pitomom spuštanju – Zagonetka Ptica, na kori drveta silazeći sjaj sunca – nije nemoguće da će senka prizemniti. Nikad nećeš saznati, ko je učinio. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://terebess.hu/haiku/danyiz.html