Balázs József Hóesés – Sneži

Balázs József 1947. augusztus 30. –

Hóesés A szürke égből hullott könnyek földre érve gyöngyök lettek

Sneži Iz sivog neba pale suze na zemlji u bisere su pretvorene Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Podolszki József Barangoló törzsek – Nomadi

Podolszki József

Feketics, 1946. júl. 28. – Újvidék, 1986. szept. 11.

Barangoló törzsek

Sátraik előtt

a sötétedés biztos határán

pipájuk füstje

szekercék éle

körbe barangol

szürkület kószál a lekek között

és a varázsló

minden titkok első tudója

is beleborzad

*

Puszták porát hordja a szél

csonka fűtövek közt lapul

készülődik már a sivatag

régi áldozások nem segítenek

vadászok hiába járnak oda

több napi lovaglás se kerít vadat nyilaikra

érintetlenül várják a csapdák a ravasz vadorzót

a halászok varsái is napra kerülnek

iszapos víztől sárosan

pásztorok barmai éles levelű gaznak megörülnek

veszőben az élet

bűbájos zacskók és dobok se hoznak változást

halotti torra se futja

hogy megnyugtassák a szaporán elhulló lelkeket

ember áldozat kell

mondja a táltos

meleg vére ahogy kiömlik

a szívben rekedt alvadt duzzadás

belei ráncos tüdőlebenye

még megmutatná mi honnan várható

s kiválasztják az ártatlanokat

kiket az ármány még ez ínségben is félve elkerült

és felszentelt karddal vad éneklések kürtök és dobok zsivajában

a legidősebb jós végzi a szertartást

mit fehér lován ülve néz néma iszonyattal a fejedelem

bor kerül az ivótülökbe

kézről kézre jár a vérrel sűrítet

de ez sem elég

a táltos most koponyát követel edénynek

abból igyanak áldomást hogy a csapásnak vége legyen

s történik minden kedve szerint

ám a puszták pora elülni nem akar

vadak az erdőbe halak a folyóba vissza nem térnek

szitkozódásokká nőtt könyörgések lármája hirdeti

beteljesül ím a végső ítélet

*

Táltos áll magában

nyugodt az arca nincsenek díszei

kezéből a bűvös szerszámok hiányzanak

szavára nem kíváncsi a had

kopják és íjak erősítik férfiak lelkét

az asszonyokkal meg nincs mit beszélni

szól hát a kúthoz kemény szavakkal

ám a kevés józanok már meg nem részegülnek

és a részegültek feje sem tisztul

forr a vér

fröccsen magasra a hadúr fája előtt

hol borral vegyítik és isszák a vezérek

öblös kupákból

hangjuk messzire zeng az eskütevőknek

*

Végszóra érkezik a pásztor

némán nézi a szétszéledőket

döntést hoztak itt a nemzetség férfiai

míg ő karámok közt figyelte füvek pusztulását

hallgatta barmok száraz hörgését

mert a víz a víz van kiveszőben

fonnyad a világ

itt van elhozta végső bizonyságát

minden romlásoknak

furulyacsonk lapul iszákjában

tenni kell tenni kell valamit emberek

mondja a kiürült sátortér előtt

da a szavaktól telített levegő

kiveti hangját

*

Távolra vetődött

barangoló törzsek

hazát keresnek

vándorlások kora

de akad közöttük hódításra termett

ki követni tudja a kóbor szellemet éji időben

és támadnak sűrű sorokba zárt harcos követői

isznak eskütevő vért a kupából

lesznek vezérei az eltévelyedett laza csapatoknak

kürt szava zeng hadak vonulnak

tárt még a világ

*

Csak dalai maradtak a kóbor nemzetségnek

legendákat cipel nyeregkápa alatt

múltat puhítva

barangol egyre

hazát énekelve

Forrás: Podolszki József Barna, Forum 1982. 19-23. old.

Nomadi

Ispred svojih šatora

na sigurnoj granici sutona

dim lula

oštrice sekira

kruži

među dušama sivilo luta

i vrač

prvi znalac svake tajne

takođe zadrhti

*

Vetar prašinu pustare nosi

između sakatih gomila trava se skriva

pustinja se već priprema

stara žrtvovanja ne pomažu

lovci u lov zalud kreću

njihove strele divljač ne nalaze

lukavog krivolovca stupice netaknuto čekaju

od mulja uprljane vrše ribara

na suncu samuju

stoka pastira oštrolisnom korovu se obraduje

život se gubi

promenu krasne kese i bubnjevi ne donose

i samrtna gozba izostane

da sve češće izgubljene duše umire

ljudska žrtva je potrebna

reče čarobnjak

kako njegova topla krv curi

u srcu zaostalo zgrušeno nabreknuće

njegova creva naborani zalisci pluća

još bi pokazali odakle šta se može očekivati

i izaberu nedužne

koje je zavera i u oskudici uplašeno zaobišla

i prosvetljenom sabljom u metežu divljih pesama truba i bubnjeva

obred nastariji prorok vrši

što poglavar na belom konju s užasom promatra

u kalež krvlju zgusnuto vino se sipa

iz ruke u ruku kola

ali ni to nije dovoljno

čarobnjak sad za posudu lobanju zahteva

da se udar sudbe završi neka halvaluk iz toga piju

i sve se prema njegovoj žeji dešava

ali prašina pustare se ne stiša

divljač u šumu ribe u reku se ne vraćaju

galama u proklinjanje pretvoreno preklinanje oglašava

zadnji sud evo ostvaruje se

*

Usamljeno stoji čarobnjak

lice mu je smiren ukrase skinuo

u ruci čarobne predmete ne drži

četa ge ne sluša

duše muškaraca koplja i strele jačajau

a sa ženama nema šta da se priča

pa tvrdim rečima bunaru govori

ali malobrojni prisebni više se zanesu

niti glave opijenih se ne bistre

krv ključa

ispred stabla poglavara visoko prsne

gde veziri sa vinom mešaju te

iz oblih pehara piju

glas zaverenika daleko se čuje

*

Pastir na kraju obreda stiže

razilazeće nemo gleda

muškarci plemena odluku su doneli

dok je on nestanak trave među oborima promatrao

suv hropot stoke slušao

jer voda voda se gubi

svet vene

tu je konačan dokaz

svake propasti

u prtnjači patrlj frule mu je

ljudi treba treba nešto učiniti

ispred ispražnjenog trga šatora kaže

ali glasovima pun vazduh

njegov glas potisne

*

U daljinu stigla

lutajuća plemena

domovinu traže

era seoba je

ali među njima i za osvajanje stvorenog ima

ko nestalan duh tokom noći pratiti zna

i ratoborni sledbenici u gustim redovima se javljaju

iz pehara krv zakletve piju

i raskalašene čete vezire će dobiti

čuje se rog vojske su u pokretu

svet je još otvoren

*

Od nomadskih plemena tek su pesme ostale

ispod sedla omekšavajući prošlost

legende nosa

o domovini peva

i neprekidno luta

Prevod: Fehér Illés

Szabó Palócz Attila Tehertételek – Iskušenja

Szabó Palócz Attila Zenta 1971. november 30. –

Tehertételek kértelek volna másra is talán, mit még sejtés sem jelez, kértelek volna, ha nem holmi rejtjel ez; lápos révben őszi est, ennek terhe csak…

Iskušenja možda bi te i na nešto drugo molio, to što još ni slutnja ne nagoveštava, molio bi te da nije skrivena oznaka; na močvarno pristanište jesensko veče pada, teret toga samo... Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Dijana Tiganj Jelovnik za ljubavnike – Étlap szerelmeseknek

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Jelovnik za ljubavnike Vještica sam.  Spremam ti večeru. Zavešću te. Poješću ti srce.  Uzimam nož  i režem bilje kojim ću tu utrobu u  požudu pretvoriti. Jezikom oštricu kušam. Kašikom miješam smjesu. Tučkom ti ponos mrvim  i muški ego gnječim. Ostaće od tebe samo mrve Krpom obrisane. U vrelim tiganju  jezik ću ti ispeći. Oklagijom ću ti riječi  u tijesto pretvoriti.  Sve će ići glatko.  Viljuškom ću ti oči probosti. Vidjećeš samo mene. U zarđalom tanjiru serviraću  drugima sliku naizgled  srećnog para.

Étlap szerelmeseknek Boszorkány vagyok. A vacsorát neked készítem. Meghódítalak. Szívedet felfalom. Fogom a kést és zöldséget szeletelek azzal amellyel ezt a gyomrot sóvárgássá változtatom. Az élét nyelvemmel próbálom. A keveréket kanállal keverem. Büszkeségedet termővel zúzom és férfi mívoltodat sajtolom. Csak morzsák maradnak belőled Ronggyal letöröltek. Nyelvedet forró serpenyőben égetem. Szavaidból nyújtófával metéltet készítek. Minden oly magától értetődő. Szemedet villával döföm át. Majd csak engem látsz. Rozsdás tálcán tálalom a vendégeknek a látszólag boldog pár képét. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://libela0.blogspot.rs/2017/11/poezija-dijana-tiganj.html

Enesa Mahmić Pismo Cvetajeve – Cvetajeva levele

Enesa Mahmić 4. mart 1989. –

Pismo Cvetajeve Rainer, Odgovaraj samo sa da Na sve što ja hoću Iz toga neće proizaći ništa strašno.1 Vrijeme velike gladi Otupila su me za zlo U ove sitne sate Umjesto kruha jedem njemačku poeziju I nadam se, nadam da ćeš pisati. A Volga se ispriječila između nas Volga isprljana krvlju i barutom Silne granice i barikade Svaki dan donosi istu borbu Istu otupljenost Ponekad mi se čini da nisam dorasla ljubavi Kao da znam samo žaliti. Znam da ćemo se sresti negdje Možda to mora biti veliki grad? Mali gradovi ponekad obmanu Dani protiču u dnu pustih ulica Uvlačim pogled Gdje faun ispija noćnu ogoljenost grozdova Ne, ne bojim se umrijeti ovdje Niti strepim od krvoločnih čuvara Samo piši. 1Odlomak iz pisma Marine Cvetajeve

Cvetajeva levele Rainer, Mindenre ami akarok Csak igennel felelj Ebből semmi rossz nem származik.* A nagy éhinség miatt A gazság már nem lázít Így az éj közpén Kenyér helyett német költészetet fogyasztok És remélem, remélem jelentkezel. Elválaszt bennünket a Volga A vérrel és lőporral szennyezett Volga Határok és barikádok Minden nap ugyan azt a harcot hozza Ugyan azt a fásultságot Néha úgy érzem a szerelmet nem érdemlem Mintha csak gyászolni tudnék. Tudom valahol majd találkozunk Talán nagy városnak kellene lenni? A kisvárosok néha átvernek A napok az utcák mélyén telnek Tekintetemmel oda húzódok Ahol faun szemezi az éji csonka fürtöket Nem, nem félek a haláltól A vérszomjas porkoláboktól sem félek Csak írj. *Részlet Marina Cvetajeva leveléből Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Faiz Softić Kolona – Embersor

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. - 

Kolona           Pobjeglim iz Sirije Znam. Dobro poznajem taj put. I ne smijem se zakleti da ja Ili neko iz kolone Koja se protezala od Bosne Do kraja Svijeta Nije zgazio mrava. Mrava iznad čijeg rasta Ljudi divljaju do besvijesti, Ili do umora. Znam, bježao sam i strah gnjilio Pod mojim pazuhom. Strah i stid - Od kuće rodne bježimo. Tražeći dom padamo u nepovrat. Sa mnom je išao pod ruku moj strah I šaptao mi uspavanku. Jer tamo – ko me čeka?! Ko će se smilovati da primi sve moje Patnje, Strepnje, Sve moje falinke I sve moje želje, Jer – živ sam, ili to želim biti. Stid me što bježim, I hulja što postah. Sve to znam i srce mi postaje bomba, bomba koja će me ubiti. Na nebu zvijezde Puće usnicama i zabezeknute šute. Da nismo utekli Oni bi nas ispratili Ili se na hiljadu načina dovijali Da nas nema. I nema nas. Evo nas u koloni sanjalačkoj Pred pendrecima, žicama, Pred pticama čiji se let kameni. Kako su ozeble ruke prazne! Milosti, dajte milosti.... Mrtva poručuju djeca dok ih more istura na obalu pješčanu. Ja nisam harfa Niti onaj zgaženi mrav A mogao sam biti ili ću biti. Mrav iznad čije visine divljamo. Ukorelu nosimo krv I svoje sjeme nosimo u neki nepoznati kraj, Sjeme iz kojega ćemo pronići, I biti suncokreti. Ako nam se smiluju...

Embersor           Szíriai menekülteknek Tudom. Azt az utat jól ismerem. És nem mernék megesküdni hogy én Vagy valaki  a Boszniától a Világ végéig húzódó Embersorból Hangyát nem gázolt. Az emberek által ájulásig Vagy haláláig gyötört Hangyát. Tudom, menekültem és a félelmet Hónom alatt tápláltam. Félelmet és szégyent – Szülőházunkból menekülünk. Hazát keresve visszautat nem hagyva. Velem együtt félelmem jött kézenfogva És altatódalt ő suttogott. Mert ott – ki vár?! Ki lesz az a kegyes, aki meghallgatja Szenvedésemet, Szorongásomat, Panaszaimat És kívánságaimat, Mert – élek, vagyis szeretnék. Mert menekülök, szégyellem És düdös, mert menekülő lettem. Mindent tudok és szívem bombává alakul, engem ölő bombává. Az égen a csillagok megrepedt ajkakkal, megdöbbenten hallgatnak. Ha nem szöktünk volna, Ők kísértek volna ki Vagy ki tudja milyen módon tesznek arról, Hogy ne legyünk. És nem vagyunk. Itt az álmodozó embersorban vagyunk, Gumibotok, Szögesdrótok, Kővé vált madarak Előtt. Hogy fáznak az üres kezek! Könyörüljetek, könyörüljetek… A tenger által homokparta dobott Halott gyerekek üzenik. Én nem vagyok hárfa Sem az eltaposott hangya, Pedig lehettem volna vagy lehetek még. Hangya, amelyen bosszúnkat kitöltjük. Az ismeretlenbe Makacsul visszük Vérünket és ivarsejtünket, Ivarsejtünket, amelyből Napraforgó lesz. Ha megkönyörülnek… Fordította: Fehér Illés

Izvor: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 60-61. str.

Kim Addonizio What do women want? – Amit a nők akarnak

Kim Addonizio Bethesda 31. jul 1954. –

What do women want?

I want a red dress.

I want it flimsy and cheap,

I want it too tight, I want to wear it

until someone tears it off me.

I want it sleeveless and backless,

this dress, so no one has to guess

what’s underneath. I want to walk down

the street past Thrifty’s and the hardware store

with all those keys glittering in the window,

past Mr. and Mrs. Wong selling day-old

donuts in their café, past the Guerra brothers

slinging pigs from the truck and onto the dolly,

hoisting the slick snouts over their shoulders.

I want to walk like I’m the only

woman on earth and I can have my pick.

I want that red dress bad.

I want it to confirm

your worst fears about me,

to show you how little I care about you

or anything except what

I want. When I find it, I’ll pull that garment

from its hanger like I’m choosing a body

to carry me into this world, through

the birth-cries and the love-cries too,

and I’ll wear it like bones, like skin,

it’ll be the goddamned

dress they bury me in.

Forrás: https://www.poetryfoundation.org/poems/42520/what-do-women-want

Amit a nők akarnak

Piros ruhát akarok.

Legyen rövid és olcsó,

testhezálló, hordjam mindaddig,

míg valaki le nem szakítja rólam.

Legyen ujjatlan és hátul nyitott

ez a ruha, hogy ne kelljen találgatni,

mit rejteget. Az utcán Triftija és

az alkatrészek üzlete előtt akarok gyalogolni,

a kirakatokban csillogó rengeteg kulcs előtt,

Vong úr és felesége előtt, akik a kávézóban állott

fánkot árulnak, Gera testvérek előtt, akik

a disznókat, sikamlós pofájukat vállaikkal felpeckelve,

a teherkocsikról talicskába dobálják.

Úgy akarok gyalogolni, mint ezen a bolygón

az egyetlen nő és választhatok.

Azt a piros ruhát akarom.

Azt akarom, hogy

páni félelmedet igazolja bennem,

hogy bizonyítsa, se te se bármi más

nem érdekel,

kivéve, teljesüljön akaratom. Ha megtalálom, a fogasról

úgy tépem le, mintha testet választanék

amelyik erre a világra

szülői sikolyok és szeretői sóhajokkal kísérve kézbesít,

és csontokként, bőrként viselem,

átkozott ruha lesz

melyben el is temetnek.

Fordította: Fehér Illés