Petrőczi Éva Variáció – Varijacija

Petrőczi Éva Pécs, 1951. április 7. –

Variáció „Hajad tövében forró tajték…”, kendő ha volnék, zsebedben hogyha laknék, belőled észrevétlen kortyolhatnék, el nem engedném illatod, nem lennék tőled-jóllakott. „Hajad tövében forró tajték…”, kendő ha volnék, veled hallgatnék, hajtásaimba bújtatnám lélegzeted, kendő ha volnék – nem lehet. „Hajad tövében forró tajték…”, kendő ha volnék, mindig kezedbe lopózhatnék, kileshetném, ahogy elcsitul lassan magát őrző akaratod. Kendő ha volnék – nem vagyok.

Varijacija „U korenu kose ti je vruća pena...“ da sam marama, i ako bi u tvom džepu stanovala, iz tebe bi neprimetno srkala, ne bi ti miris pustila, ne bi se s tobom zasitila. „U korenu kose ti je vruća pena...“ da sam marama s tobom bi ćutala, tvoj dah bi u mojim borama čuvala, da sam marama – nije moguće. „U korenu kose ti je vruća pena...“ da sam marama, uvek bi u tvoje ruke sakriti mogla, vrebala bi kako tvoja sebe čuvajuća volja polako se stiša. Da sam marama – nisam. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Petrőczi Éva legszebb versei, Ab-Art Győr, 2017. 61. old.

Acsai Roland Egy medúza szoknyája alatt – Ispod suknje jedne meduze

Acsai Roland Cegléd, 1975. június 16. –

Egy medúza szoknyája alatt „Mitől olyan szomorúak a bálnák?” – Kérdezte lányom, amikor az Állatkerti Műanyagbúra alatt először hallott Bálnaéneket. Álltunk a búra alatt, Mint egy óceánba merülő búvárharangban, Mint egy buborékban, Mintha egy medúza üvegszoknyája alatt. „Mitől olyan szomorúak a bálnák?” Hirtelen nem tudtam, mit felelni, De most már tudom a választ: Mert túl nagy a szívük.

Ispod suknje jedne meduze „Zbog čega su kitovi tako tužni?” – Pitala me je kćerka kad je ispod Plastičnog zvona Zoološkog vrta Pesmu kita prvi put čula. Ispod zvona smo stajali Kao u nekom zvonu što se u okean spušta, Kao u nekom mehuru, Kao ispod staklene suknje neke meduze. „Zbog čega su kitovi tako tužni?” U tom trenu nisam znao šta bi odgovorio, Ali sad već odgovor znam: Jer im je srce prevelik. Prevod: Fehér Illés

Forrás: Acsai Roland: Szellemkócsagok

Lőrincz P. Gabriella Hideg – Zima

Lőrincz P. Gabriella Beregszász 1982. március 23. –

Hideg Nem voltak lábai Keze is csak egy és egy negyed Haza indultam épp Hátamon zsák két kezem tele Fejgörcsöt kaptam a novemberi széltől Megrántotta a tolószéket Kis híján fölborult Már segíteni indultam De nem volt rá szükség Mi lehet olyan fontos Hogy majdnem meghal érte A telefonja szólt Üzenete érkezett Milyen jó lehet Üzenetet kapni Ebben a rohadt hidegben

Zima Nije imao noge Od ruku tek jednu čitavu Baš sam kući krenula Na leđima naprtnjača ruke su mi pune Zbog novembarskog vetra glava mi je u grču Trgnuo je invalidska kolica Skoro se prevrnuo Već sam u pomoć krenula Ali nije bilo potrebno Šta može biti tako važno Da čovek maltene za to život daje Telefon mu se oglasilo Poruka je stigla U toj prokletoj zimi Kako može biti prijatno Poruku dobiti Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.irodalmijelen.hu/2017-jan-30-1049/illeszkedes-lorincz-p-gabriella-versei

Željko Krznarić ... (Dok je nije bilo) – ...(Míg nem létezett)

Željko Krznarić Varaždin 12. mart 1946. –

... (Dok je nije bilo) ...Dok je nije bilo mislio sam Horizont je tek samo crta ravna Mislio sam ljubav je kao neka nauka A kad je došla shvatio sam Ljubav je tako jednostavna Baš kao i ona....

...(Míg nem létezett) ...Míg nem létezett úgy gondoltam A horizont csak egy egyenes vonal Úgy gondoltam holmi tudomány a szerelem De amikor megérkezett megértettem Pont olyan egyszerű a szerelem Mint ő... Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Faiz Softić Subota – Szombat

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

Subota Sve što je najljepše – Na pijaci. Jabuke branice U sepadima Ko zvijezde u izvorima. Sir u žutim kacama Na samarima. Djeca za začuđenim ovcama niz put. Umjesto pjetlova svitanje javlja fijukom brezov prut. Subota. Ko na mravinjaku. sva pijaca miriše mojim selom. S vagom u ruci kraj kace kao uvijek moj otac stoji gospodske ruke i usta dok sir probaju gleda. Navečer uz klanac konji će mršavi roptati i djeca umorna na samarima drijemati. Ugasiće se svjetla i grad će otići pod jorgane. Brezovom metlom čistač će sa pijace lijeno selo moje pomesti i noć će umorna na obrisanu kaldrmu sjesti.

Szombat Minden ami szép – A piacon van. A kosarakba szedett almák forrásbeli csillagok. A tehernyergek sárga dézsáiban sajt. Az úton csodálkozó bárányokkal gyerekek. A pikadatot kakasszó helyett nyírvesszősuhintás jelzi. Szombat. Mint a hangyaboly. A piac szülőfalum illatát idézi. Mint mindig a dézsa mellett mérleggel a kezében apám áll míg a sajtot kóstolgatják az urak kezét száját mustrálja. Este a szurdokban lesoványodott lovak hörögnek a fáradt gyerekek meg a tehernyeregben szenderegnek. Eloltják a lámpákat és takaró alá rejtőzik a város. Az utcaseprő vesszőseprűvel takarítja a piacot lomha falumat és az éj fáradtan ül a feltakarított macskaköves utcára. Fordította: Fehér Illés

Izvor – Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 17. str.

Dijana Tigan Cifre – Számok

Dijana Tiganj Prizren 06. februar 1995. –

Cifre Nulom se hrani pijani otac. Jedno. Ne, dvoje djece.  Dva sina čuče u uglu  i igraju se sa četiri crna klikera.  Trudna žena u stomaku osjeća treće dijete. Bezlični trup biće sa pet udova.  Šest godina trpi batine, svaka joj je zla maćeha.  Sedam dana krije svoja stidna mjesta i gleda djecu. Svakom na licu osam rana. Osam sestara.  U glavi misli : Još mjeseci devet.

Számok Nullával táplálkozik a részeg apa. Egy. Nem, két gyerek. A két fiú a sorkban guggol, négy fekete golyóval játszanak. A terhes asszony hasában a harmadik gyerekét érzi. Öt végtagú jellegtelen törzs. Az ütlegelést hat éve tűri, számára mindenki gonosz mostoha. Szeméremrészét hét napja takarja és a gyerekeket nézi. Nyolc seb minden arcra. Nyolc nővér. Gondolkodik: Még kilenc hónap. Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://libela0.blogspot.rs/2017/11/poezija-dijana-tiganj.html?m=1

Rebeka Čilović To veče – Azon az estén

Rebeka Čilović Berane 8. jul 1988. –

To veče To veče me je volio bezuslovno Aplaudirao stihovima koje ne razumije I gledao me milo To veče je htio da mi pokloni šumu Zauzvrat je tražio da mu napišem pjesmu Rekla sam da žurim Čeka me čas klavira (ne sviram klavir) Od tada sve rjeđe zove I rjeđe poklanja šumu Volio me je

Azon az estén Azon az estén feltétel nélkül szeretett Igaz nem értette de verseimnek tapsolt És kedvesen nézett Azon az estén ajándékba erdőt akart adni Kért neki írjak verset viszonzásként Azt mondtam sietek Zongoraórám van (nem zongorázok) Azóta egyre ritkábban hív És ritkábban ajándékoz erdőt Szeretett Fordította: Fehér Illés

Izvor: Rebeka Čilović Album za prognane JU Ratkovićeve večeri poezije. 2017. str. 19.