Ana Nikvul Holandski šešir – A holland kalap

 

Ana Nikvul Kosovska Mitrovica 17. 10. 1963. –

Holandski šešir
 
dragi moj
nije to tek tako da mi taj šešir zeleni
pristaje i danas
kad si ono došao na kratko iz nedođije
bila sam na groblju
i mirisala sam na nagorele trpavice i sveće ugašene vinom
a ti si doneo taj šešir i čekao da se obradujem kao dete
kažeš sašio ga najveći holandski šeširdžija
po meri mojih misli i vedrini mojih osmeha
kažeš znao je on da ja umem vešto da ga na kažiprstu vrtim
dok ližem obod čaše krvave od vina i mog karmina
i gledam te kroz kroz dim od cigarete dok nas ruši neki bluz
kažeš pristajem ti takt na takt
dok prevodiš moju poludelu pesmu na dač
koju sam noktom urezbarila u paški kamen
kad smo ono bili jedan grumen
kažeš kad ga staviš na glavu i nakriviš
ličiš lizamon dej
kad ruši zid između zaraćenih zveri majke evrope
kažem
pusti sad dragi to
hajde da pojedemo ovaj grumen zemlje grobljanske
umirićemo oluju
da mi ne odnese šešir u kome ću da te ognezdim
i nosim na glavi sve dok mi ponovo dođeš
i ispričaš mi istu priču
a ja je slušam kao da je prvi put
radoznala i zadivljena tvojim borama
i celim tobom laka od težine tvoje
dragi moj
 
Izvor: autor
 
 
A holland kalap
 
kedvesem
nem csak úgy van hogy az a zöld kalap nekem
ma is jól áll
amikor a sehonnanból rövid időre betoppantál
a temetőben jártam
perzselt szempilla- és borral oltott gyertya illatom volt
te meg hoztad azt a kalapot és vártad hogy gyerekként örüljek
állítod a legnevesebb holland kalapos varrta
gondolataim és mosolyom méretére
állítod tudta míg a bortól és ajkamon a rúzstól véres poharat nyalom
és a cigarettafüstön keresztül bluest élvezve nézlek
képes vagyok mutatóujjamon ügyesen forgatni
állítod taktusról taktusra hozzád illek
míg a körmömmel a pági¹ kőbe akkor vésett
félkész versemet dutchra fordítod
amikor egyetlen gomolyag voltunk
állítod ha fejedre teszed és félre fordítod
Lias Dayre hasonlítasz
mikor az európai összeakaszkodott vadak közötti fal omlik
mondom
kedvesem most tedd félre
gyere együk meg ezt a temetőből eredő rögöt
vihart csendesítünk
mindaddig ne hozza el a kalapot melyben fészket neked készítek
és fejemen hordom míg újra el nem jössz
és ugyanazt a mesét el nem mondod
én meg mint először
érdeklődve ráncaidtól megigézve
lényeddel együtt könnyeden hallgatom
kedvesem
 
¹Pag – dalmát sziget
 
Fordította: Fehér Illés

Julija Kapornjai Mađioničar – Varázsló

 

Julija Kapornjai Vrbas, 23. januar 1966. – 

Mađioničar   Hodajući periferijama dana sretoh jednom dete čija me ljupkost i nevinost nagnaše da uzmem ga u naručje i upitam za ime - Zovem se Smrt reče ono - Lepo ime – rekoh Pomalo apstraktno (pomislih) vadeći iz unutrašnjeg džepa sakoa srce koje pretvorih u ružu Njome okitih kosu devojčice Da – u stara dobra vremena mađioničari su bili na ceni   1984.

Varázsló   A peremvárosban sétálva kedves ártatlan gyerekkel találkoztam akit ölbe vettem és neve után érdeklődtem – Nevem Halál mondta – Szép név – állítottam Kissé elvont (gondoltam) kabátom belső zsebéből szívet elővéve melyet rózsává változtattam A kislány haját azzal dísztettem Igen – azokban a régi szép időkben tisztelték a varázslókat   1984.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Biljana Milovanović Živak: Šindlerova lista i strah od struga – Schindler listája és félelem az esztergától

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Šindlerova lista i strah od struga
 
Profesor koji mrzi devojke
U svojoj radionici za mašinsku obradu
Izvodi me ispred table svakoga dana
I postavlja pitanja. Najviše mrzi mene,
Koja sam najlepša u razredu, ali podjednako mrzi
I moju kumu, bucmastu Banaćanku, koja u strug gleda
Kao u nebo prepuno zvezda…
 
Komandat reče: „Napravi mi šarku”,
A Jevrejin skoči, lak, kao prolećni vihor,
Provukavši se kao zmija između Komandanta
I mašine (to će se pokazati kao kobno)
I za tili čas pruži izrađenu šarku.
„Od jutros radiš, a tako si malo uradio”,
Zaključuje komandant i vodi ga na streljanje.
Revolver neće da opali, više puta, uprkos
Želji Komandanta da kazni Jevrejina.
 
Profesor sedi i gleda u mene sa gađenjem
Dok stojim u stavu mirno pred njim
Kao Jevrejin pred SSS komandantom,
I deklamujem teze od korice do korice,
A strug (to vam je mašina u našoj učionici)
Izgleda kao maketa vasionskog broda –
Za nas koji više volimo poeziju.
 
Izvor: : https://covjekcasopis.art.blog/2020/02/26/biljana-milovanovic-zivak/
 
 
Schindler listája és félelem az esztergától
 
A lányokat gyűlölő tanár
Műhelyében, a gépekkel tele tanteremben
Minden nap szólít, a tábla elé állít
És kérdez. Legjobban engem gyűlöl,
Az osztály szépségét, de komaasszonyomat,
A dundi bánátit is gyűlöli, aki az esztergára,
Akár a csillagos égre néz…
 
Szól a parancsnok: „Csuklót készíts”,
Ugrik a zsidó, könnyed, akár a tavaszi szél,
Kígyóként siklik a Parancsnok és a gép
Között, (mint később kiderül, ez lesz a veszte)
És a kész csuklót pillanatok alatt nyújtja.
„Reggel óta dolgozol és csak ennyit tettél”,
Állapítja meg a parancsnok és a vesztőhelyre vezeti.
A revolver egyszer sem sül el, pedig a Parancsnok
A zsidót mindenképpen meg akarja büntetni.
 
Ül a tanár, utálattal néz rám,
Míg vigyázz állásban előtte állva,
Mint a zsidó az SS parancsnok előtt,
Szóról szóra szavalom a tételt,
Az eszterga meg (tantermünkben egy gép)
Űrhajó mintapéldányra hasonlít –
Szerintünk, akik a költészetet szeretjük.
 
Fordította: Fehér Illés

Szente B. Levente Üresedő lelkünk romos oltárán - Na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Üresedő lelkünk romos oltárán
 
és a kenyér mindig elfogy,
csak a kés, a kés – az, ugyanaz marad.
 
kíméletlenül, mint az idő, úgy változik
markolatán az ujjlenyomat hangulat.
 
a teríték mellett, sokan vagyunk egyedül.
emberül tán. letükrözve, akár a régi szép fényképeken is:
 
másoktól, egymásnak. ajándék emlékül, tőlem, neked.  
egy éhes, meg nem értett, örökbefogadott Isten homlokán.
 
és immár, ki-ki a maga Bábelének toronymagas tetején.
a szent dac asztalán. üresedő lelkünk romos oltárán.
 
kenyér. kés. ujjlenyomat.
 
Forrás: a szerző
 
 
Na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše
 
i hleb uvek nestaje,
samo nož, nož – taj isti ostaje.
 
na dršci raspoloženje otiska prstiju
poput vremena nemilosrdno se menja.
 
pored postavljenog stola nas usamljenika mnogo je.
valjda ljudski. snimljeno kao na starim fotografijama:
 
od drugih, jedni drugima. za uspomenu, od mene, tebi.
na čelu jednog neshvaćenog, gladnog, usvojenog Boga.
 
i evo, svako na svom nebosežnom vrhu svog Babela.
na stolu svetog prkosa. na razrušenom oltaru naše ispražnjene duše.
 
hleb. nož. otisak prstiju.
 
Prevod: Fehér Illés

Jász Attila Egyszeri üdvözlet – Jednokratna zdravica

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Egyszeri üdvözlet¹
 
Az angyal Franciaországból érkezett, hóna alatt trombitával,
vagyis kis bőrönddel, abban hozta el. Üzenetét. Azt kürtölte
szét a teremben, ahol játszott. És nem is volt különösebben
megrázó, mivel csak annyit bízott rá az Úr, játsszon szépen. 
 
¹Erik Truffaznak
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Jednokratna zdravica²
 
Anđeo je iz Francuske stigao, sa trubom ispod pazuha,
ustvari sa malim koferom u čemu je doneo. Poruku. Šta
je u sali dok svirao, širio. I nije bila posebno potresna,
jer Gospod mu je samo toliko poverio da lepo svira.
 
²Eriku Trufazu
 
Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás Kettejükről szól – O njima dvojici

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Kettejükről szól        - Gyere csak! - mondja a komájának, ahogy az belép. Még be se lép, lába a levegőben. Láthatóan fontos a közölnivalója.      Az is.      - Álmomban színdarabot írtunk. Írtuk, illetve benne is voltunk.      Komája csak nézi, felhúzott bal szemöldöke homlokán ragad. A kíváncsiságtól.      - Azaz kettőnkről szólt a darab, nem volt készen, folyamatosan írtuk.      Komája megkockáztat itt egy kérdést:      - Aztán miről szólt a darab?      - Hát ez az. Arról szólt, hogy nem tudjuk, miről szól.      - Szóval nem volt kifejlete.      Vadmalac folytatni akarta, de komája áttért konkrétumokra:      - Szedik fel a flasztert. Itt, az utca végén.      Eltátja Vadmalac a száját:      - Hát azt meg miért?

O njima dvojici        – Dođi već! – reče jaranu na samom ulazu. Još nije ni stupio unutra, noga mu u vazduhu visi. Očigledno nešto važno želi saopštiti.      Stvarno je važno.      – U snu smo pozorišni komad pisali. Pisali smo, ustvari i unutra smo bili.      Jaran ga samo gleda, čudom se čudi obrve su mu na čelo ostali. Zbog znatiželje.      – Što smo pisali o nama smo pisali, nismo završili, stalno smo pisali.      Jaran u tom momentu usudio se upitati:      – Pa o čemu govori ono napisano?      – U tome je problem. Govori o tome da ne znamo o čemu govori.      – Znači nema završetka.      Vepar je hteo nastaviti ali jaran nešto konkretno tvrdio:      – Razbijaju pločnik. Tu, na kraju ulice.      Vepar se začudio:      – A to zbog kog đavola?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#179

Turczi István: Akár egy nyitvahagyott mondat – Poput otvoreno ostavljene rečenice

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Akár egy nyitvahagyott mondat
 
                           Reload: Baka István Döbling
 
Indul. Kell a séta. A kerteket a köd még elborítja.
Ha kinyújtja a kezét, és próbálja elérni a Napot,
egy kerítésbe ütközik, ami áramot vezet. Azt érzi,
hogy nem érez semmit. Kihűlt belőle az a finom
remegés, ami a testé. Indul. A démonait sétáltatja.
Belső éje szerteárad. Virrasztásával Isten mit akar?
Hangok követik, visszhang lett maga is. Kevesebb
zajjal jár, ha engedelmeskedik. Úgy tesz, mintha
nem is volna. Nincs tisztább dolog a megérkezésnél.
Az a másik élet, ahogy elgondolja, mit fog csinálni,
ha már nem csinál semmit, az is csak elgondolás.
Semmi sem valódi, kérdés is, válasz is homályba hull,
és nem tudni, hol rontotta el. Kitartott, dallamtalan
zokogás kockázza lépteit. Magyarország nincs többé,
már csak benne él. Kialudt a fényt adó tekintet.
Már csak mások szavaival mondható el, ami maradt.
Érzi gyomrában a görcsöt, ahogy feszül, ahogy nem
akar véget érni, vagy ő nem akarja, hogy véget érjen.
Miért olyan nehéz minden? Ki szülheti őt újra e világra?
Indul. Bátornak kell lennie, tudja. A bátorság, akár egy
nyitva hagyott mondat. Maga ellen fog dönteni, akármi
lesz. Közel a nap, hiába próbálná visszatartani. Hányat,
mondd, hányat kell még aludni addig, Istenem?
 
Forrás: https://www.esolap.hu/authors/2-turczi-istvan/2296.html
 
 
Poput otvoreno ostavljene rečenice
 
                                 Reloud: Ištvan Baka Debling
 
Polazi. Šetnja je potreba. Vrtove još magla prekriva.
Ispruži li ruku u pokušaju da Sunce dohvati, ogradu
dotiče u kojoj struja struji. Oseća da ništa ne oseća.
Nestade onaj fini drhtaj što telu pripada. Polazi.
U šetnju sa svojim demonima. Unutrašnja noć
mu se raširila. Njegovim bdenjem Bog šta želi?
Glasovi ga prate i on sam je odjek postao. Manja
je galama ako posluša. Pravi se kao da ni ne
postoji. Od čulnog opažanja ništa nije čistije.
I onaj drugi život, kako zamišlja, šta će raditi
kad već ništa neće raditi samo je uobrazilja.
Ništa nije stvarno, i pitanje i odgovor u magli se gubi
te ne zna se gde je pokvario. Izdržao je, korake
bezglasan jecaj šara. Mađarska više ne postoji,
samo u njemu živi. Svetlost u pogledu se ugasila.
Tek rečima drugih se može ispričati šta je ostalo.
Oseća grč u stomaku, kako se napinje, kako se ne
završava ili on sam ne želi da se završi. Zašto je
sve tako teško? Ko može njega ponovo roditi?
Polazi. Zna, hrabar mora biti. Hrabrost je poput
otvoreno ostavljene rečenice. Bilo kako, protiv
sebe će odlučiti. Dan je blizu, zalud želi zadržati.
Bože, koliko, dotle koliko će trebati još spavati?
 
Prevod: Fehér Illés