Gergely Tamás Einstein meg a lábszag – Ajnštajn i smrad nogu

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Einstein meg a lábszag        Komája szerint relatív időket élnek. Ezen Vadmalac hosszasan elgondolkozott, más mégsem jutott eszébe róla, mint a relativitás meg Einstein. Az elmélet állítólagos feltalálója.      Meg is ijedt kissé. Arra gondolt, mi lesz, ha egyik fordulóban találkozik vele. Mert ugye, az idő nem egyenes, ők meg relatív időket élnek. Ha igaz.      Szóval, ha egyszer csak Einsteinnel találkozik az idő görbületében, s az kinyúl érte, a karjánál fogva elkapja... De hátha izzad a tenyere? Például. Einsteinnek. Nak. Vagy a talpa, esetleg lábszaga van, erről nem olvasott...

Ajnštajn i smrad nogu        Po jaranu u relativnom vremenu žive. Vepar se zbog toga dugo razmišljao ali nešto drugo no relativitet i Ajnštajn nije mu palo na pamet. Navodni pronalazač teorije.      Malo se i uplašio. Na to je mislio, šta će biti ako u jednoj krivini susretne sa njim. Jer dakako vreme nije prava a oni u relativnom vremenu žive. Ako je istina.        Dakle, ako se jednom u krivini vremena susretne sa Ajnštajnom i on se ispruži te ga za ruku zgrabi… Ali možda mu se dlanovi znoje? Na primer. Ajnštajnov. U. Ili njegovi tabani, ne daj bože noge mu smrde, o tome ništa nije čitao…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#9

Jász Attila Üres toronyszoba – Prazna soba zvonika

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Üres toronyszoba
 
Kedves Friedrich, fehér inget veszek a tiszteletedre, a meleg miatt
rövidnadrággal, de nem talállak a házban. Alul, a múzeumodban
dokumentumok, egykor kiadott műveid eredeti példányai. Ahogy
kell. Felmegyek a toronyszobába, ami teljesen üres.  Semmi nyoma
annak a másik életnek.  Kinézek az ablakon és meglátom, ahogy
csapzott hajjal, magas homlokkal visszanézel rám. Épp szállsz be
az egyik hosszúkás csónakba és már evezel is. Érzem. Mosolyogsz
közben kicsit idétlenül. Egyetlen ceruzarajz van csak bennem rólad
verseid nyomán, meglepődöm, mennyire jól adja vissza vázlatszerű
alakod. Mégsem integetek. Mire megmozdulna általam valami, egy
tétova mozdulatcsíra, csak egy papírhajót sodor a Neckar vize a fűzfák
alatt. Kihalászom, az elmosódott sorokból nem értek semmit. Németül
van. Csak az aláírást tudom kibetűzni a versként töredezett, elmaszált
szavak alatt. Scardanelli. Papírhajót hajtogatok belőle újra és vissza-
engedem a vízre. Hunyorogva, a napsütötte virágokra kacsintok. Rád.
 
                                    (Tübingen, 2017. június 22.)
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Prazna soba zvonika
 
Dragi Fridrih, u tvoju čast belu košulju oblačim, zbog vrućine
sa kratkim hlačama, ali u kući te ne nalazim. Ispod, u muzeju su
dokumenti, originalni primerci tvojih nekad izdatih ostvarenja.
Kako treba. Idem u zvonik u sobu, prazna je. Tragova nekog
drugog života nema. Preko prozora virim i ugledam kako sa
čupavom kosom, visokom čelom me pogledaš. Baš u jedan
duguljast čamac ulaziš i već veslaš. Osećam. Usput se smeškaš,
bezoblično. Tragom tvojih pesama o tebi jedan jedini crtež je
u meni, ali za divno čudo ta skica iznenađujuće dobro oslikava
tvoj lik. Ipak ne mašem. Dok bi se u meni nešto pokrenulo, neki
zametak pokreta, voda Nekara ispod vrba samo jednu lađu od
papira nosi. Izvadim, od izbledelih redova ništa ne razumem. Na
nemačkom je. Ispod nejasnih, ispucalih redova pesama samo potpis
mogu odgonetnuti. Skardaneli. Od toga opet lađu od papira pravim
i na vodu stavim. Na suncem obasjano cveće mignem. Na tebe.
 
                                     (Tibingen, 22. juni 2017.)
Prevod: Fehér Illés

Turczi István: Felfedezők – Istraživači

 

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Felfedezők   A világ, akár a kitárulkozó női test, ősidők óta felfedezésre vár. Költők jöttek, bunkóval, irónnal, megfejteni a pillanat örökkévaló szentségeit. Tudósok jöttek, 160-as IQ-val, kifejteni az örökkévalóság pillanatnyi szentségeit. A költők és tudósok igazi felfedezők: Ugyanazt nézik (ó, kitárulkozó, női test!) amit mindenki lát, s közben észrevesznek valamit, mit addig nem látott meg senki sem!

Istraživači   Svet je, kao razgolićeno žensko telo, odvajkada na otkrivanje čeka. Dolazili su pesnici, toljagom, olovkom, da večne svetinje trenutka raspetljaju. Dolazili su naučnici, sa 160 iku, da trenutne svetinje večnosti raskantaju. Pesnici i naučnici su pravi istraživači: Isto gledaju (o, razgolićeno žensko telo!) što svako vidi i usput primete nešto što još niko nije ugledao!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Turczi István Legszebb versei, Belvárosi könyvkiadó Budapest, 2006. 61. old.

Zoran Bognar Papaver somniferum – Papaver somniferum

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. –

Papaver somniferum                                                                                                                        D. J. Danilovu   Ovaj svet je samo privid. Mozaik sačinjen od bizarnih krhotina samoljublja, licemerja i pohlepe.   A mi, poput dece opijuma, neoprezno samouvereni kročimo tim lažnim Putem Svile...   Slatke reči u magnovenju eskapade oduvek su imale gorak okus.   Ponašamo se kao da ništa nismo naučili od naših predaka i kao da smo sve udaljeniji od izvora svetlosti.   Bože, zar smo se tako brzo zaboravili?!!   Očevi opijuma nikad nisu verovali ni ambisu, ni horizontu...  U Zlatnom Hramu makovi veruju samo suncu!

Papaver somniferum                                                                                                                   D. J. Danilovnak   Csak látomás ez a világ. Az önimádat, a képmutatás és a kapzsiság torz törmelékéből összeállt mozaik.   Mi meg, mint ópium-utódok, ezen a hamis Selyem Úton nyeglén, hanyagul megyünk…   A ködös virtuskodásban a mézédes szavak íze ősidők óta keserű.   Úgy viselkedünk, mintha elődeinktől semmit sem tanultunk volna, mintha a fény forrásától egyre messzebb lennénk.   Istenem, ilyen gyorsan feledtünk?!!   Az ópium-apák szakadéknak, láthatárnak sosem hittek… Az Arany Szentélyben a mák csak a napnak hisz!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Zoran Bognar: Srbijo, mogu li da budem tvoj sin Balkanski Književni Glasnik Beograd 2019. str. 63.

Milica Milenković Božični kolač – Karácsonyi kalács

 

Milica Milenković Niš, 12. maj 1989. – 

Božićni kolač   Majka će, o Božiću, prste u njivu u seme u žito da umesi mušku snagu vodenicu točak i kamen. Majka će, o Božiću, volove u jaram kuću kraj druma zmiju pod ambar mrtve pod prag. Majka će još samo krst po sredini, raskršće i putokaz.

Karácsonyi kalács   Az anya majd, a Karácsonyról, ujjait a mezőbe, a vetőmagba, a gabonába, hogy férfias erőt dagasszon a vízimalomba, kerékbe, kőbe. Az anya majd, a Karácsonyról, az ökröket a járomba, a házat az út mellé, a kígyót a hombár alá, az elhunytakat a küszöb alá. Az anya majd, középre még a keresztet, válaszút és útmutató.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://blacksheep.rs/tri-pesme-milice-milenkovic/

Snježana Rončević Nigdina sa vlastitim imenima – Sehol-sincs saját nevünkkel

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Nigdina
sa vlastitim imenima¹
 
Dragala sam te, poznatim imenima,
pomerajući prst na geografskoj karti.
 
…Mrguda, Ljubija, Prosara, Gradina …
 
Svuda si hodio, pomiren raskršćima,
nemiran pred vrtlozima, bezmostih voda.
 
…Brzave, Ponora, Ljutave, Bistrice …
 
Naš su usud gradovi bez rijeke.
Što je meni kuća, tebi je raskuća.
 
Zgradivljeni zemljom i vodom,
vatru smo u oči udomili.
 
I tako smo se, nemušti ljubili,
suprotnim se vjetrovima dozivajući.
 
Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 17.
 
 
Sehol-sincs
saját nevünkkel¹
 
Ujjamat a térképen mozgatva
ismert nevekkel becéztelek.
 
…Mrguda, Ljubija, Prosara, Gradina² …
 
A kereszteződésekbe megnyugodva, az örvények, híd
nélküli folyók előtt nyugtalankodva jártad a világot.
 
…Brzave, Ponora, Ljutave, Bistrice³ …
 
Sorsunk a folyó nélküli városok.
Ami számomra otthon, számodra rom.
 
Földdel, vízzel elragadva
honosítottuk meg szemünkben a tüzet.
 
És így, ellenkező szeleket idézve
némán csókoltuk egymást.
 
¹A Marko Grbićnek szentelt Sehol-sincs a nyárban ciklus 1. verse
²Boszniai hegyek
³Boszniai hegyi folyók
 
Fordította: Fehér Illés

Katarina Sarić Miholj – Ősz

 

Katarina Sarić Budva 10. mart 1976. – 

Miholj   Kad dođe ono vrijeme kojemu se sabire i oduzima a uvijek nekako s miholjem dođe   Kad prezrijeva grožđe i prska voda na usta a stari vraćaju na kamena kućišta   Ko bi mu ga znao tad za išta pa pomiješam žito s kukoljem i ne znam tad kako sam uopšte živa kako uspjela i kako promašila baš svaki koš ćorava kokoš   Kako sam mogla voljeti i tebe i njega i ovoga i onoga ponavljati uvijek one iste male slatke riječi vezivati se za sitnice koje svaka na jednu liče i sve su obećane i sve medene da se umre do naredne   Zar ljubav može biti ako nije do groba Ili smo samo potrošna roba svi mi bez razlike   Kako sam mogla ređati slike igrati se staklenim perlama nervima čerupati naživo udove razvaljivati pa slagati se iznova od prstiju do tjemena od tebe do njega do naredna   Blago onima koji od kuće i ognjišta dalje vidjeli nisu nikada ništa do on nju i ona njega i onaj komadić obradiva dvorišta na prisojnoj strani sve je i svega   Kad dođe ono vrijeme da životu položim račun privežem čun za obalu a uvijek nekako s miholjem dođe da zamami   Ja umiješam žito s kukoljem pa skokom daljem

Ősz   Mikor eljön az összeadás és kivonás ideje és valahogy mindig az ősszel érkezik   Mikor túlérik a szőlő és fröccsen a szájban a víz az idősek meg a kőházakba térnek vissza   Ki tudja ilyenkor mi minden történik hát gabonát konkollyal keverek és azt sem tudom egyáltalán élek-e mi sikerült és mit vétettem éppen minden nyeremény veszett fejszenyél   Hogyan szerethettelek téged is őt is ezt is amazt is mindig ugyanazokat az édes szavakat ismételtem az egymásra hasonlító apróságokhoz kötődtem és mindegyik ígért és mindegyik mézédes a következő halálig   Lehet szerelem ha nem sírig tartó Vagy csak fogyóeszközök vagyunk mi mindannyian kivétel nélkül   Hogyan sorakoztathattam a képeket játszottam üveggyöngyökkel idegekkel végtagokat elevenen sanyargattam romboltam majd mindent újra összeraktam az ujjaktól a fejtetőig tőled hozzá a következőig   Szerencsések akik házuknál tűzhelyüknél távolabb soha semmit sem láttak a férfinek a nő a nőnek a férfi meg az elfoglalt területen az a megművelhető udvarrész a mindent jelenti   Mikor eljön a számadás ideje a parthoz kötöm a csónakot valahogy mindig az ősszel érkezik hogy csábítson   Én gabonát konkollyal keverek majd továbbszökdelek   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor