Bíró Tímea Szomjúság – Žeđ

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Szomjúság   alig esik mostanában a nap ránk szárítja a szegénységet anya fogja a hasát birkózik a méhével én az éhséggel az iskolában köhögök ne hallják a gyomorkorgást a szomszéd kecske tőgyéből egy ember fekve szopja a tejet lopva él a nagymama volt a legéhesebb teleette magát tablettákkal és soha többé nem kelt fel a koporsónál is mondtam neki igyon szódabikarbónát azt mondták nem hallja az angyalok énekelni tanítják este a szobában a cigarettaparázs lett az összes fényforrás nem látom a számtanpéldát anya rám szól keljek korán az elektrovojvodina kikapcsolta a világítást nem értem miért kivételeznek juliéknál világít az egész ház megfőztük apának az utolsó szem tarhonyát viszi munkába holnap ezért két csészével ihatunk indiai teát a sötétben ők is alig látnak mégis anya cigarettát sodor apa kötelet

Žeđ   u zadnje vreme jedva pada sunce nas siromaštvom prekriva majka stomak drži sa matericom se rva ja sa glađu u školi kašljem da mi krčanje želuca ne čuju mleko iz vimena koze suseda jedan čovek ležeći siše kradimice živi najgladnija je baka bila najela se tableta i nikad više nije ustala i uz les sam joj rekla neka soda bikarbonu pije rekli su ne čuje nju pevati anđeli uče uveče je u sobi jedini izvor svetla žar cigara bila zadatak iz matematike ne vidim mama me upozorava neka rano ustanem elektrovojvodina je svetlo isključila ne shvatam zašto prave iznimke kod julije čitava kuća je osvetljena ocu smo zadnje zrno tarane skuhali na posao nosi sutra zbog toga dve šolje čaja možemo popiti u mraku i oni jedva vide ipak mama cigaru pravi otac uže   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 23-24. old.

Méhes Károly Mi a tavasz? – Šta je proleće?

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Mi a tavasz?   Én is költöző vagyok. Nem madár, még csak a képzelet szárnyán se, egyhelyű, de mégis. Valaki más érkezik belém, akinek nagyon megörülök. Az égről lerántanak egy fáradt fóliát, a fények összevesznek rajtam. Hihetetlen, hogy mindez folytatás, a sötét és a hideg egyenesen leszármazása. Egy bokor fényes ágát, mint a kisbaba ujját, morzsolgatom.

Šta je proleće?   I ja se selim. Ne kao ptica, niti na krilima mašte, u jednom mestu, ipak. Neko drugi stiže u meni, kome se zaista obradujem. Sa neba umornu foliju skidaju, svetla se na meni svađaju. Neverovatno je da je sve to nastavak, direktno poreklo mraka i hladnoće. Svetlu granu jednog žbuna poput prsta novorođenčeta trljam.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás Óvatosan – Oprezno

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Óvatosan          Jobb kezében a petróleumos bödönt meg a gyufát vitte, a balban mindössze a szemétkosár volt, lehetetlen hát, hogy ekkor hullott volna ki.        A papírlapot azután találta meg, hogy kidobta a hamut a vödörből, és végigkutatta az égetés helyét.        Már csak ez a két szó állt rajta: „a félelmet”.        Igen, valójában nem akkor, nem, később, s a szél fújhatta ki, hisz a lap széle meg volt pörkölődve, s rajta csak ez a két szó állt.

Oprezno        U desnoj ruci badanj sa petrolejem i šibicu je nosio a u levoj svega korpu za smeće držao te je nemoguće da je baš tada ispalo.      Parče papira tek posle je našao kad pepeo iz čabra već izbacio te mesto izgaranja pretražio.      Samo jedna jedina reč je bila vidljiva: „strah”.      Da, u stvari ne tada, ne, kasnije, vetar je mogao odneti, jer rub stranice bila je opržena i na njoj samo ta jedna reč stajala.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Biljana Milovanović Živak: Страх од струга, други део – Félelem az esztergától, második rész

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Страх од струга, други део
После двадесет година

На прослави Дана школе
На којој сам почасни гост
Командант је весео таман толико
Да му рука падне на моје раме.
 
Као да смо мокра браћа која управо
Излазе из кафане, па каже:
„Честитам ти награду! Драго ми је што си
Тако успешна. А ја сам те малтретирао.
После ми је било жао. Било ми је жао.”
 
И гледа у мене, сада као дечак
Који није успео да изврши наређење
Да изриба каду у купатилу тог истог Команданта
И потом због тога бива стрељан.
 
П.c.
Ја сам му одавно опростила,
Али мој Лирски Субјект – није.
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Félelem az esztergától, második rész
Húsz év után
 
Az Iskolanap ünnepségén,
Melyen díszvendég vagyok,
A Parancsnok éppen annyira vidám,
Hogy karja vállamra essen.
 
Mintha testi-lelki barátok lennénk, akik éppen most
Jönnek ki a kávéházból és mondja:
„Kitüntetésedhez gratulálok! Örülök, hogy
Ilyen sikeres vagy. Én meg sanyargattalak.
Azóta megbántam. Tényleg megbántam.”
 
Engem néz, most kisgyerekként, mint
Akinek a parancsot nem sikerült végrehajtani, miszerint
Ugyanazon Parancsnok kádját a fürdőszobában nem mosta ki,
És ezért kivégezték.
 
P. s.
Én már rég megbocsátottam,
De Lírai Énem – nem.
 
Fordította: Fehér Illés

Željka Avrić Жеља – Kívánság

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Жеља   стижу нам празници време жеља доба самоће   под великом небеском шатром на свету изгубљених људи у кући која није дом   шта нам још треба осим нежности   тегобним уморним неприметним тишини  сличним ветру истоветним   шта нам још треба осим ћутања   реч је оштра и крхка празна као одјек чувај се њене сенке   пловидбом усидрени са циљем у лутању заносни скрушени у шапутању и шкргутању   шта нам још треба осим сунца   звезде су хладне далеке а месец равнодушно нем кораци као ноћ пред смакнуће   нежности треба да свему смисао дамо зрно капљицу мрву мало нежности само   да би нам поглед био Сунце певало срце ћутањем се разумели

Kívánság   érkeznek az ünnepek a kívánságok ideje a magány kora   a mennyei sátor alatt az elveszett emberek világában a házban mely nem otthon   a gyengédségen kívül mi más kell nekünk   az elcsigázottaknak fáradtaknak észrevétleneknek csendhez hasonlóaknak széllel egyenrangúaknak   a hallgatáson kívül mi más kell   éles és törékeny a szó üres akár a visszhang árnyékától óvakodj   a hajóutakra horgonyozott bolyongásra utaltaknak a suttogásba és fogcsikorgatásba lelkesedetteknek megtörteknek   a napon kívül mi más kell   a csillagok hidegek távol vannak a hold egykedvűen néma a léptek mint a kivégzés előtti éj   gyengédség kell hogy egy szem csepp morzsa gyengédséggel mindennek értelmet adjunk   hogy tekintetünkben a Nap legyen szívünk daloljon egymást szó nélkül megértsük   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Srđan Sekulić Crtami i rezami – Rajzolgatás, vagdosás

 

Srđan Sekulić Priština 23. novembra 1993. – 

Crtami i rezami Izvlačim linije na pozadini bele hartije.   Ruka se savija. Pokušavam da dirigujem bojicama.   A hartija prima razne oblike i forme nažalost!   Uspeo sam da prenesem svoju bedu, zapravo.

Rajzolgatás, vagdosás   Vonalakat a fehér papír hátoldalára húzogatok.   Hajlik a kéz. A színeket próbálom vezényelni.   A papírlap meg különböző alakokat és formákat ölt, sajnos!   Tulajdonképpen saját nyomoromat sikerült átvinni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://strane.ba/srdan-sekulic-pet-pjesama/

Srđan Opačić Клошар – A csavargó

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Kлошар   Пронађи клошара у неком буџаку или у центру града Пружи му уточиште, уљуди га. Можда има два факултета, Можда само није имао среће, Можда је веровао људима... Опери га, опеглај, обриј, подшишај, маникирај... Дај му шансу да покаже да је бољи од неких из твог окружења, који изгледају уљудно, али су клошари изнутра. У ствари, не тражи себи невоље, можда је јуродив!

A csavargó   Nyújts menedéket egy holmi eldugott helyen vagy a város központjában talált csavargónak, tedd emberré. Talán csak szerencséje nem volt, Talán hitt az embereknek… Mosd, borotváld, nyírd meg, körmeit vágd le, ruháit vasald ki… Adj neki lehetőséget, hogy megmutathassa, néhány udvarias, de belül csavargó környezetedben élőnél jobb. Tulajdonképpen ne keresd a bajt, az is lehet, vallásbolond!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр.34.