Dejan Spasojević Aфоризми XIV. – Aforizmák XIV.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми XIV.   Књига му је мрак, зато не дају да угледа свјетлост дана. Кад кренеш да причаш о себи и стању у друштву или ћеш критиковати или показати амбицију , а то носи ризик, тако да је најбоље ћутати. Сво је добро док људско понашање не почне да вријеђа вјештачку интелигенцију.   Пожељне су оштре мисли и блага нарав. Смјеста су поручили:  доста је тапкања у мјесту! Археологија ума: копање по сјећањима и успоменама.   Џаба му је што је њихов кад није „сав свој’’.   Развој вјештачке интелигенције код нас је дошао до оне народне „Aл ти доћи ћу ја’’. Били су као шипка и бубањ све док није пролупао. Џаба исписујемо историју кад нам је стално мијењају.   Њихово понашање вријеђа чак и вјештачку интелигенцију.

Aforizmák XIV.   A könyv számára homály, napvilágra ezért nem engedik. Ha önmagadról vagy a társadalomról beszélsz, vagy bírálsz vagy becsvágyat mutatsz, ez viszont kockázatos, hát jobb, ha hallgatsz. Minden rendben van, míg az emberi magatartás el nem kezdi sértegetni a mesterséges intelligenciát.   Üdvös az éles elme és a békés természet. Helyben azt üzenték: elég volt a helyben topogásból. Elme-archeológia: kutatás az emlékekben, örökségben.   Hiába az övéké, ha „nincs magánál”.   A mestersége intelligencia fejlődése nálunk elérte a közmondás szintet: „Majd gyüvök”. Úgy éltek, mint az ütő és a dob, míg el nem tört. Hiába írjuk a történelmet, mikor állandóan változtatják.   Viselkedésük még a mesterséges intelligenciát is sérti.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Kajoko Jamasaki Сан или успомена – Álom vagy emlék

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Сан или успомена     Ту престаје стаза. (Пре него што си ме нашао.)   Дете носи воду да посети храст.   Под небеским сводом жива бића шапућу.

Álom vagy emlék   Itt az út vége. (Nem találtál meg.)   A gyerek vizet visz, hogy meglátogassa a tölgyet.   Az égbolt alatt élőlények suttognak. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Miodrag Jakšić Da prolog bude samo jedan refren – Az előhang egyetlen refrén legyen

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Da prolog bude samo jedan refren
 
Iznemoglo, uzdisajno, uživajući mirno, élvezem
Sviram gitaru, intimno. gitárom pengetem, meghitten.
Onako, kako inače to ne znam da radim.
Krenem, pa se vadim...
Jednako loše kao pre 36 godina na radnoj akciji Jasenovac 88.
Što bi rekao moj kum, u srcu te nosam...
I kao da se ništa nije promenilo.
Sve iste pesme sviram, rovarim,
Te iste akorde kvarim
I slike slične škrabam.
Tebi se jedino, nadam.
Hiljade pesama napisah od tada...
Milione ih čuo i voleo.
Mnogo učinio, još više hteo...
Sve je prolazilo toliko tečno, da u roman stane na prvoj strani,
Duša se time hrani, da prolog bude samo
jedan refren. Prezren. Lenézett
Toliko toga, toliko svega, a isto sve...
Volim te kao pre...
Akordi isti, melodije te.
Dodirujem gitaru čitav dan,
Taj umireni rokenrol...
Samo zato, da joj zahvalim za bol,
u jabučicama prstiju, za nesazvučje moga glasa i njenog sinhrona...
Razlici u dva tona.
Pesmu ti sklapam,
Čvrstu kao dom...
I da, Da, da...
Sam sam sa njom. Gitarom tom…
Ne brini, spavaj blaženim snom.
 
Izor: autor
 
 
Az előhang egyetlen refrén legyen
 
Kimerülve, elcsigázva élvezem
Ahogy gitárom meghitten pengetem.
Úgy, ahogy különben nem tudom.
Elkezdem, nem megy...
Ugyanolyan rosszul, mint 36 éve a Jaszenovac 88 munkaakción.
Ahogy sógorom mondaná, a szívemben hordalak...
És mintha semmi sem változott volna.
Ugyanazt játszom, ráfogom,
Ugyanazokat az akkordokat rontom,
És hasonló képeket ecsetelek.
Egyedül téged várlak, reménykedek.
Ezrévek írtam azóta a dalokat...
Ki tudja mennyit hallgattam, szerettem.
Sokat tettem, még többre törekedtem...
Minden oly egyszerű volt, egy regény első oldalára elférne,
A lélek ezzel táplálkozik, az előhang egyetlen
Refrén legyen. Lenézett.
Annyi minden, annyi valahány, de az egész ugyanaz...
Szeretlek, mint egykor...
Ugyanazok az akkordok, a dalok,
Egész nap gitárom tartom.
Az a menyugodott rock and roll...
Csak azért, hogy köszönetet mondjak,
ujjaim hegyében a fájdalomért, hangom, az összecsengés torzulásáért...
A két hang közötti különbségért.
Dalt neked állítok össze,
Otthon-szilárdat...
Hogy, Igen, hogy...
Egyedül vagyok. A gitárral...
Ne aggódj, legyen nyugodt az álmod.
 
Fordította. Fehér Illés

 

Ilija Bakić: *** (zglobovi lanca…) – *** (…lánc-csuklók…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   zglobovi lanaca uvijeni u maramicu plućnu bačeni izajednosmernih ogledala ne rađaju   klupko kanapa namotano je na koren glasa   plima guta kalendar mora leda perad kljuca kreč zidova između cigli leže upotrebljena sečiva grudobrana njihove košuljice nisu više glatke oblik pravilan ali ćutanje koža čini ih nevidljivim   s druge strane linije ipak drhte koreni biljaka pokriveni telom ravnodnevice razapete preko kostura stolica

***   a tüdőlebenybe csavart egyirányú tükrök mögé dobott lánc-csuklók nem szülnek   a zsinegköteg a hang gyökerére tekert   dagály nyeli a jégtenger kalendáriumát a meszet a falon háziszárnyasok csipkedik a téglák között használt mellvédélek hevernek ingük immár nem sima alakjuk szabályos de a bőr hallgat ezért láthatatlan   a vonal másik oldalán mégis remegnek a székvázra feszített napéjegyenlőség testével takart növénygyökerek   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Neda Gavrić Бдење – Virrasztás

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Бдење Ја бдим, ти спаваш.   Поред тебе се испружила самоћа свом дужином својом.   Да си бдио, и ти би је видио.

Virrasztás   Én virrasztok, te alszol.   Melletted teljes hosszában hever a fájdalom.   Te is látnád, ha virrasztanál.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Оно што ниси знала о љубави, АCоглас, Зворник, 2026.

Ilija Šaula Anina soba – Anna szobája

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Anina soba   U mojoj sobi spavaju ptice, u grudima mi nebeska soba. Često ulazim u nju, u njoj vidim što u ludilu života ne mogu ni da zamislim. Ponekad i moje ptice dolepršaju u tu sobu, ali ne čujem im cvrkut, možda su opsjednute pa ne cvrkuću. Primjetila sam, kad su sa mnom u sobi, dovoljno je da pomislim da mi sjednu na rame i one su to već učinile. Primjetila sam kad žele da se dozivaju cvrkutom, ne cvrkuću, ali se sporazumjevaju. Ta soba u mojim grudima nema prozora, vrata se otvaraju na jednu i na drugu stranu, tako da ne znam, kad u nju uđem a kad izađem. Krevet u toj sobi ne postoji ali svejedno se u njoj najbolje odmorim. U njoj nema nijedne lampe, a ispunjena je blistavom svjetlošću. Nisam primjetila, ni sto, ni stolicu a čini mi se, da sam baš u toj sobi sakupila najljepše misli i čitala najzanimljiviju knjigu, zavaljena u udobnu stolicu. Nisam primjetila ni tepih, pa čak ni pod, ali nikad nisam propala hodajući sobom, sama sa sobom. U tu moju sobu još niko nije ušao osim mojih ptica i učinilo mi se da smo se ponovno upoznavale jer bile su mi toliko drage, kao kad sam ih prvi put prislonila uz grudi i nježno poljubila. Nekad, poželim da moja soba ima prozore, a onda sam shvatila da mi nisu potrebni, jer svejedno vidim van te sobe a spoznala sam da se iz vana ne može vidjeti unutrašnjost moje sobe. Voljela bih da se nastanim vječno u tu sobu zajedno sa pticama i da sobujemo u našoj sobi, okovane božanskom ljubavi.

Anna szobája   Szobámban madarak pihennek, mellemben mennyei szoba. Gyakran térek be, benne látom azt, amit az eszeveszett életben el sem tudok képzelni. Néha madaraim is abba a szobába röppennek, de csicsergésüket nem hallom, talán megszállottak, hát nem csicseregnek. Észrevettem, mikor velem vannak a szobában, elég, ha gondolatban megkívánom, üljenek vállamra és már meg is tették. Észrevettem, mikor csicsergéssel akarják egymást szólítani, nem csicseregnek, de megértik egymást. Annak a szobának, ott mellemben, nincs ablaka, ajtaja mindkét irányba nyílik, így nem tudom, mikor megyek be és mikor ki. Abban a szobában ágy sincs, mindegy, ott tudok pihenni. Benne egyetlen lámpa sincs, de ragyog. Asztalt, széket sem vettem észre, mégis úgy tűnik, kényelmesen elhelyezkedve éppen abban a szobában olvastam a legérdekesebb könyvet, gyűjtöttem legszebb gondolataimat. Szőnyeget sem vettem észre, még padlót sem, de a szobában sétálva, egymagamban, sosem zuhantam le. Abba a szobába, madaraimon kívül,  még senki sem lépett mégis úgy tűnt, ismét megismerkedtünk, számomra oly kedvesek, mintha mellemre vonva először csókolnám őket. Néha szeretném, ha szobámon ablak lenne, de megértettem, nincs rá szükségem, hisz így is mindent látok és felismertem, így kívülről nem lehet látni, mi van a szobában. Szeretnék mindörökre abba a szobába költözni, és a madarakkal együtt abban a szobában isteni szeretetbe láncolva lakni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Nenad Grujičić Царске намигуше – Birodalmi kacérkodónők

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Царске намигуше   Таква су времена. Ни љубав није што је. Не сустиче срећника у загрљају.   Ево познатог случаја: Расан песник – коњоводац лирике, у опроштајним чекаоницама живота порубљује женске сукње и опева полупана колена царских намигуша што низ пролетња губилишта под гиљотинама најлепшег цвећа ридају.   Бити осећајан и чемеран  – шта му то дође?   Ја добро видим брлог у кориту женског лица пљуснутог на постељу плача.

Birodalmi kacérkodók   Ilyen időket élünk. A szerelem se az, ami. A kiválasztottat nem tárt karokkal várja.   Íme egy közismert eset: Az ismert költő – a költészet éllovasa, az élet istenhozzád várótermében női szoknyákat szegélyez és a birodalmi kacérkodónők összetört térdeiről regél akik a tavasz vesztőhelyén, a legszebb virág pallosa alatt zokognak.   Érzékenység, elkeseredettség – mit is akar mondani?   A női arcmélyedésben a sírás fekhelyére csapódott pocsolyát jól látom.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.