Tibély Orsolya Így lesz – Tako će da bude

 

Tibély Orsolya Budapest, 1998. február 14. – 

Így lesz   Hideg burkok hámsejtjei. Takarók húzódnak rá, szájára tapad a lepedő, lábujjáról lelóg a köröm. A legjobb bújócska helyeket keresi, csuklójánál fogva vezetik. Műanyag lavór, giliszta csali, homoklapát. Felnőni olyan, mint részegnek lenni, vele történik, és mégsem vele. Egyszer az éjszakaira vár, aztán szülőin ül. A napok négyzetek  egy papírlapon, a napok körbejárnak, a napok egyesével téphetők le a falról. A napok felkelnek, és hidegen hagyják.   Azt hitte magányos lesz. Mégis volt min gondolkodni, voltak könyvek, és volt alkohol. Nem mert többé véleményt formálni. Minek. Miről. Szélben forgó acél kakas minden érv, nyikorog. Sok étel hidegen finomabb, ő is kihűlt. Ágyakról álmodik, galambokról aluljárókban. Van teste, egyre jobban van.   A buszok csak akkor érkeznek meg ha várnak rájuk. Holtteste termőföldben fekszik majd, a föld mélyén, ott is csuklani fog, ha beszélnek róla. Úgy legyen.

Tako će da bude   Epitelne ćelije hladnih omotača. Prekrivači se navlače na njega, plahta se na usta lepi, sa nožnog prsta nokat visi. Najbolja mesta traži za skrivalicu, hvatajući ručni zglob ga vode. Lavor od plastike, mamac za gliste, lopata za pesak. Odrasti je tako kao pijan biti, s njim se događa ipak ne s njim. Jednom na noćnu vezu čeka, pa na roditeljima sedi. Dani su kvadrati na listu papira, dani kruže, dane sa zida pojedinačno se mogu kidati. Dani ustaju i na hladnom ga ostavljaju.   Verovao je da će da bude usamljen. Ipak imao je o čemu da razmišlja, bile su knjige i bio je alkohol. Više nije smeo da formira mišljenje. Zašto. O čemu. Svaki argument je čelični petao što se u vetru vrti, škripi. Mnoga jela bolja su ohlađeno, i on se ohladio. O krevetima sanja, o golubovima ispod podvožnjaka. Ima telo, sve bolje se oseća.   Autobusi samo tada stižu ako ih čekaju. Njegovo mrtvo telo će u crnici da leži, u dubini zemlje, i tamo će da štuca ako će o njemu da govore. Neka bude tako.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.irodalmijelen.hu/2025-aug-13-0908/takarok-huzodnak-ra

Székelyhidi Zsolt Máshol – Drugde

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Máshol   Fő feladatom a megbocsátás. Jól tűröm a felejtést. Sokat kívánnak tőlem a gyerekek. Időnként lemaradok levegővételekről. Elszalasztanak a hétköznapok. Lerogyok a kanapé mellé olyankor, és órákig próbállak kedvelni. Fő kapaszkodóm, hogy van értelem a szobában, a házban, amibe vendégednek kértél, és ahol te szinte sosem vagy otthon. Mindenből kihagyva őrködöm magunkon, és képzelem, hogy egyszer elmegyünk, és megleszünk nélküled.

Drugde   Glavni zadatak mi je oprost. Dobro podnosim zaborav. Deca od mene mnogo zahtevaju. Koji put zaostajem sa uzdisaja. Propuštaju me radni dani. U tim momentima pored kanabe se srušim i satima pokušavam da te volim. Glavni oslonac mi je, da ima smisla u sobi, u kući u što si me molila da ti gost budem, gde ti maltene nikad nisi doma. Iz svega izostavljeno čuvam nas i zamišljam da ćemo jednom da odemo i bez tebe postojimo.    Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://barkaonline.hu/szepirodalom/18-versek/8926-szekelyhidi-zsolt-versei

Király Farkas Álmod, ha láthatom – Tvoj san, ako mogu da vidim

 

Király Farkas Kolozsvár, 1971. május 7. – 

Álmod, ha láthatom   Az utolsó mozgó én magam voltam. A világ molekuláiban, azoknak atomjai körül még keringenek az elektronok, különben összeroppanna a mindenség – de nem, nem történik, láthatóan és egyelőre nem. Egy másodperc töredéke ez – vagy végtelen idő. Láthatom az álmod. Igaz, csak színeit és ritmusát. Ahogyan váltja egymást a pörgő napraforgók aranya s a hömpölygő füzek zöldje. Ahogy a búzatáblák az égbe emelkednek, és szőkeségük találkozik a tengerszemkékséggel. Madártollak fehérje és feketéje táncol mozdulatlanul, sápadt csigaház és sötét szarvasbogár találkozik holtak és elevenek mérkőzésében. Másodperc töredéke ez, amikor –

Tvoj san, ako mogu da vidim   Poslednji koji se kretao ja sam sam bio. U molekulama sveta, oko njihovih jezgara još kruže elektroni, inače svemir bi se srušio – ali ne, ne desi se, očigledno i za sada ne. To je delić jedne sekunde – ili beskrajno vreme. Mogu da vidim tvoj san. Istina je, samo njegove boje i ritam. Kako se menjaju zlato suncokreta što se mota i zeleno vrbe što se kotrlja. Kako pšenična polja do neba se dižu i njihova blondina sa plavo planinskog jezerca se susreće. Belo i crno ptičjih perja nepomično pleše, bleda puževa kuća i taman jelenak se susreće na utakmici mrtvih i živih. Delić sekunde je to, kad –   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.helikon.ro/bejegyzesek/almod-ha-lathatom-versek

Hegedüs Katalin Megint mit? – Ponovo šta?

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május 03. –

Megint mit?   Nézel rám, mint egy kubista arckép az üvegtéglán, szigorúan, mert a kubista arcképek mindig szigorúak és nem tudom, mit követtem el, de az biztos, hogy valamit elkövettem, mert szigorúan nézel, miközben én egy impresszionista kertben szaladgálok szalaggal a hajamban és egy francia dalt éneklek, amit a Montmartreon szoktak a kislányok, ebben a dalban már benne van a mosónők szomorúsága és a kéjlányok reménytelensége a szerelemre, vajon mit követtem el, hogy kubista hidegséggel bünteted impresszionista hajlamaimat?

Ponovo šta?   Gledaš me, poput profila kubista na staklenoj cigli, strogo, jer profili kubista su uvek strogi i ne znam šta sam skrivila, ali je sigurno da sam nešto skrivila, jer me strogo gledaš dok ja u jednom impresionističkom vrtu trčkaram sa trakom u kosi i neku francusku pesmu pevam što šiparice na Monmartru običavaju, ta pesma već sadrži tugu pralja i beznadežnu ljubav bludnica, šta sam skrivila da moje impresionističke sklonosti hladnoćom kubista kažnjavaš?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/hegedus-katalin-versei/

Bauman Beatrix Bianka Rizoszféra-gyökerek – Koreni rizosfere

 

Bauman Beatrix Bianka Szerszárd, 2005. – 

Rizoszféra-gyökerek
 
Nem minden szívnek van térfogata
 
kórházban fekszik, élet-halál között
az út szélén találtak rá, berúgva, fél arcra leszakadt, családja nincs
halottat szeretni hazugság, a hazugság ármány
haljon meg, lecsúszott alkoholista, büdös is
sűrűbb anyagú test kisebb térfogatot foglal el
hamis hivatástudat keveredik muskátliszaggal, antikrisztus bélyege
rizoszféra-gyökerek fonnak törött csontokat
összeforrtak odafent
 
Paks, 2024. szeptember 1.
 
Forrás: https://www.szovetirodalom.com/2024/09/02/bauman-beatrix-bianka-rizoszfera-gyokerek/
 
 
Koreni rizosfere
 
Nema svako srce volumen
 
u bolnici leži, između života i smrti
na kraj puta je nađen, pijano, pola lice mu je otkinut, porodicu nema
laž je mrtvaca voleti, laž je zavera
neka umre, propala pijandura, a i smrdi
telo sa gušćom masom zauzima manji volumen
mirisom muškatla se lažna profesionalna svest meša, beleg antihrista
slomljene kosti koreni rizosfere previjaju
gore su srasli
 
Pakš, 1. septembar 2024.
 
Prevod: Fehér Illés

Dejan Spasojević Aфоризми VI. – Aforizmák VI.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми VI.   Некад смо имали историју умјетности, a данас слање умјетности у историју. Откако су укинули батине завладале су вуцибатине.   Практично гледано, то је теоретски немогуће. Још je само ваздух бесплатан, а он је за живот најскупљи.   Смањи причу, ометаш рикање. Више не знамо да ли смо у крду или у јату. Наш председник говори тихо, али звучи као њихов гласноговорник.   Њему не смета ништа, осим свега. У циљу очувања мира појачали су наоружавање. Некад смо имали тешку индустрију, а данас лаке ноте.   То више није тај народ, то нису више те пословице. Ако буде Трећег, Четвртог неће бити сигурно. Да ли је рупа на чамцу на нашој страни или није, питање је сад?!

Aforizmák VI.   Egykor volt művészettörténetünk, manapság van a történelembe művészet-küldésünk. Amióta eltörölték a verést, verőlegények uralkodnak.   Ez a gyakorlat szempontjából elméletben lehetetlen. Már csak a levegő ingyenes, de ami az életet illeti, a legdrágább.   Rövidítsd a mesét, zavarod az üvöltést. Immár nem tudjuk, hogy csordában vagyunk-e vagy madárrajban. Elnökünk csendesen beszél, de úgy hangzik mintha szóvivőjük lenne.   A mindenen kívül semmi sem zavarja. A béke érdekében fegyverkeznek. Egykor nehéziparunk volt, ma könnyűzenével rendelkezünk.     Ez többé nem az a nép, ezek többé nem azok a közmondások. Ha a Harmadikat ébresztik, Negyedik biztosan nem lesz. A csónakban a luk a mi oldalunkon van vagy nem, ez itt a kérdés?!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Miodrag Jakšić Kad ne misliš na laž, neće je ni biti – Ha nem gondolsz a hazugságra, nem is lesz

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Kad ne misliš na laž, neće je ni biti
 
Da proniknemo u suštinu laži, pokušavamo.
Oba pola, sa obe strane, zatežu.
Tope se glečeri, ruše se vekovi i oklopi viteza rđaju, a opne laži jačaju.
Osvešćenje sebi okrenuto, tiho i jasno, u tebe želi da uđe.
Otvori mu vrata.
Ne pazi na dodatne abrove kojima ti kite um, usresređena budi ka njemu.
Lagaćeš kad moraš. Moranje je stanje, svaki dan što ga donosi. Svi lažu, glasno sebi u usne trpaš, pa igraj tu igru i ti.
Otrovima te kite svakojake osobe bliske. Svakoj od njih uzvraćaš ljupko, u laž upakovan poklon.
Opireš se i vrdaš. Laž u dokolici, veliku nesreću stvara.
Koliko čovek može biti iskren?
Malo ili nedovoljno. Nikako ili jalovo. Nagoni drugi, pritisci jači, daju ti impuls za novu laž.
Kažem ti smireno, saopštim smerno, da ne bude da je rečeno, reda radi i duhovito. Saslušaj.
Trudim se smisleno, učinim praktično, da prevari zatvorim vrata.
Pokušaj.
Ko može da bude tu, prisutan i čist, kada ga laž zajaši, onda je spreman da mu otkaže, da ga odagna.
Kad ne misliš na laž, neće je ni biti.
Osmehom u brk je ubij. Saseci sotonu, smislom.
Okreni glavu na drugu stranu i korak produži dalje. Ako je ulica duga, ne spuštaj pogled ka pločniku, već podigni glavu i usmeri je skulpturama zgrada, akademizma. One teraju laž.
Savladaćeš njegovu kob, kao manekenke što pistu pregaze lako i svi ih zbog toga vole.
I ako je laž uvek prisutna,
Usmeri je ka istini.
Zaćuti ako treba, ako samo laž moraš prevaliti s usta.
I to je, neka, pobeda.
 
Izvor: autor
 
 
Ha nem gondolsz a hazugságra, nem is lesz
 
Hatoljunk a hazugság lényegébe, próbáljuk meg.
Mindkét nem, mindkét oldalról, fitogtatnak.
Olvadnak a gleccserek, eltűnnek a századok, rozsdásodnak a vértezetek, a hazugság burkolata meg erősödik.
A tudat önmaga felé fordul, csendesen és tisztán, beléd törekszik.
Nyiss előtte ajtót.
Ne törődj az elmédet ékesítő felesleges pletykákkal, csak rá figyelj.
Majd hazudsz, ha kénytelen vagy. A kényszer állapot, mindennapi felhozatal. Mindenki hazudik, hangosan, tele szájjal, hát ezt a táncot te is járd.
Méreggel ékesít mindenféle hozzád közelálló. Mindenkinek mosollyal válaszolj, hazugságba burkolt ajándék.
Ellenállsz, köntörfalazol. Az unalomban kimondott hazugság szerencsétlenséget okoz.
Mennyire lehet őszinte az ember?
Kicsit vagy nem eléggé. Sehogyan vagy meddőn. Egyéb ösztönök, kényszerhelyzetek újabb hazugságokra buzdítanak.
Nyugodtan mondom, csendesen közlöm, hogy ne csak a rend kedvéért, szellemesen szóljak. Hallgass meg.
Értelmemmel igyekszem, a gyakorlatban is teszem, az ajtót a csalás előtt bezárni.
Próbáld meg.
Az, aki jelen van és tiszta, mikor a hazugág megnyargalja, képes levetni magáról.
Ha nem gondolsz a hazugságra, nem is lesz.
Bajusz alatti mosollyal öld meg.
Fordítsd el a fejed és lépj tovább. Ha hosszú az utca, ne az aszfaltot nézd, emeld fel a fejed, tekints a házakon lévő szobrokra. Hazugságra azok ingerelnek. Legyőzöd a rendeltetést, mint a kifutót a könnyedén sétáló modellek. Ezért szeretik őket.
Még akkor is, ha a hazugság mindenütt jelen van.
Az igazság felé mozdulj.
Hallgass, ha csak a hazugságot kell elhallgattatnod.
Ez is valamilyen győzelem.
 
Fordította: Fehér Illés