Keresés ebben a blogban

2026. július 23., csütörtök

Iskra Peneva Negde između – Valahol a köztesben

 


Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Negde između
 
To nije onaj trenutak izlaska
Odvajanja iz majčine utrobe
Kada se po prvi put udahne
I zaplače

Niti je To
Smrt

To je
Danas
Obezbojena toplota
Tišina koja ne miriše
Zaustavljena
Negde između
Početka i završetka

Jer u prazno
Najlakše ulazi
Ništa
 

Valahol a köztesben
 
Ez nem az anya méhéből
Kiszakadó pillanat
Amikor lélegzethez először jutunk
És felsírunk
 
Ez nem is
Halál
 
Ez
Ma
A színétvesztett melegség
A valahol
A kezdet és a vég között
Megállított
Csend melynek illata nincs
 
Mert az üresbe
Legkönnyebben a semmi
Hatol
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, NIU MIIC, Novi Sad, 2025.

Obren Ristić Ако се овде догоди смрт – Ha itt ér a halál

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ако се овде догоди смрт
 
Ако се овде догоди смрт У клици у пејзажу који јес
Песма Стих Реч и Слика - Зар божанској симфонији
Више од тога - Нем без моћи збора од ваздуха
Срицаћу риме Песник и песма Творца су удес
 
Не овде нема умирања Све се у вечност скаменило
Само пена и небо и бесконачно дубока вечна вода
Мом дивљењу нема краја Ни похлепи ни страсти
Као зрачак радости у трену све се у једну реч слило
 
Ћутим испод Олимпа Не реметим хармонију воде
Ако пронађем праву реч због које лагано умирем
Или годинама мртав у песми васкрсао на раскршћу
 
Светова и векова Упијам сваки зрак и свако бих зрно
Песка довукао за будућу кућу Скровиште од свих
Звери и прибежиште у источним горама На Тресибаби
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
Ha itt ér a halál
 
Ha itt ér a halál A sikolyban e vidéken amely valóban
Vers Szakasz Szó és Kép – Az isteni szimfónia mellett
Kell ennél több – Némán visszafojtott lélegzettel
Tagolom a sorokat Költő és költemény a Teremtő műve
 
Nem itt nincs halál Minden az öröklétbe kövesült
Csak hab és égbolt és végtelen mély időtlen víz
Hódolatomnak nincs határa A mohóságnak se a vágynak se
Örömsugárként pillanat alatt minden egyetlen szóba ömlött
 
Olümposz alatt hallgatok A víz nyugalmát nem zavarom
Ha a megfelelő igét megtalálom mely miatt lassan távozok
Vagy a világok és századok határpontján évek óta halott vagyok
 
A versben feltámadva magamba szívnám a levegőt és a magvakat
Homokot halmoznék a jövendő otthonra A vadaktól védett
Hajlékra a keleti hegységben a Tresibabán1 a menedékházra
 
1Tresibaba (ejtsd: Treszibaba) hegy Szerbia délkeleti részén
 
Fordította: Fehér Illés


2026. július 22., szerda

Ilija Šaula Pjesniku – A költőhöz

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Pjesniku
 
Ne znam svirati gitaru, a tako bih želio
pa bih uz umilne zvuke gitare
da recitujem tvoju poeziju.
Prekrasna i topla proljetnja večer
pozvala me u raskošnu riznicu uspomena.
Sjedeo sam na samom rubu prošlosti
nemo zagledan u predjele iz kojih dopiru zvukovi.
Kad neko želi biti jednako opijen
svakim zanosnim pogledom svoje duše,
on će srcem svirati gitaru,
jer njene strune su neprekidni nemir.
Tvoji su stihovi nemir mog srca.
Tvoja je duša plandište snova, želja i nemira.
Tvoje su ruke produžetak topline tvog pogleda.
Tvoj osmjeh je poezija probudjene doline strasti.
Čujem u tebi gitaru i vidim ruke
zagrljene njenim nemirom.
Iz mene je krenula pjesma,
ljubavna, nježna, zanosna i srećna.
 
Izvor: Ilija Šaula: Duše su bešumne, tihe, Grafičar, Užice, 2026.
 
A költőhöz
 
Nem tudok gitározni, pedig úgy szeretném,
hogy a gitár bódító hangja mellett
szavaljam költeményedet.
Az emlékek gazdag kincstárába
meleg tavaszi est hívott.
Magán a múlt peremén ültem,
némán csodálva a tájat, ahonnan a hangok érkeztek.
Ha valaki lelkének minden varázslatos pillantásával
éppoly részeg akar lenni,
az szívével játszik a gitáron,
mert húrjai a folyamatos nyugtalanság.
Költeményeid szívem nyugtalansága.
Lelked az álmok, a vágyak és a gyötrelem árnyasa.
Karod gyengéd tekinteted folytatása.
Mosolyod a felébresztett szenvedélyvölgy költészete.
A gitárt hallom benned és látom, karod
nyugtalansága öleli.
Költemény fakadt belőlem,
szerelmes, gyengéd, elbűvölt, boldog.
 
Fordította: Fehér Illés


Srđan Opačić Грађење приче – Mesealkotás

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Грађење приче
 
(Песнику Браниславу Вељковићу)
 
1.
Сваког је јутра
из једне улице
по једну коцку
 
И пролазници су
и радници су
и народни посланици
 
Сви су могли
ал` нико није
а он је јавно
 
Сваког јутра
из једне улице
по једну коцку.
 
2.
Ко је коцку дотакао
или је само видео
или о њој причао
Бивао је јунаком
приче у настајању
и не питајући се
 
Београђани су
ишли да је виде
и да буду виђени
Крајинци
хајдук-Вељкови
Вељковићу
газили је
па и једни и други
ушли у причу.
 
3.
Изустио је Цезар
и постала је
историјска чињеница
 
Рушила је силнике
пустошила богате
лаковерне учила памети
 
Много доцније
изградила је Вегас
и Монте Карло
 
Никада пре није
темељила приче
ни познавала Музе.
 

Mesealkotás
 
(Branislav Veljković1 költőhöz)
 
1.
Minden reggel
egy utcából
egy kockát
 
Járókelők is
munkások is
népképviselők is
 
Mindenki megtehette
da senki sem tette
ő meg nyilvánosan
 
Minden reggel
egy utcából
egy kockát.
 
2.
Aki a kockát megérintette
vagy csak látta
vagy beszélt róla
Beleegyezése nélkül
lett a keletkező mese
hőse
 
Jöttek a belgrádiak
hogy lássák
és magukat mutogassák
A krajinaiak
hajduk Veljko emberei
Veljkovićot
gázolták
egyik is másik is
mesehős lett.
 
3.
Kimondta Cézár
és történelmi tény
lett
 
Hatalmasokat buktatott
gazdagokat kifosztott
hiszékenyeket tanított
 
Sokkal később
felépítette Vegast
és Monte Carlot
 
Előtte mesét
sosem alkotott
Múzsát se ismert.
 
1 Branislav Veljković (ejstd: Brāniszláv Vēlykovity, 1948. –) szerb költő
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 12-14.

2026. július 19., vasárnap

Ilija Bakić: *** (usta su srasla…) – *** (a száj összenőtt …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***
 
usta su srasla
ljušture reči talože se
među zubima
paraju nepce
 
u međuvremenu
sa ptica je otpalo perje
blato vri
ekseri rđaju
krompir klija u mraku
hleb plesnavi
 
vezan čvorovima živaca
vid puzi po zidu streline
masne
boje
pupak otvaraju čelični prsti
čiviluka
dah utrobe diže se
jedini sa prozirnom hladnoćom
kristalne šupljine pokrova
pod kojim truli
"geometrija naracije"
 
 

***
 
a száj összenőtt
a fogak közé
szókérgek ülepednek
a szájpadlást hasogatják
 
időközben
lehullottak a tollak a madarakról
forr a sár
rozsdásodnak a szögek
krumpli csírázik a sötétben
penészedik a kenyér
 
idegcsomók kötötte
tekintet kúszik a falon
kövér
színek
a köldököt a fogas acélujjai
nyitják
száll a gyomor lehelete
a szemfedő kristályos üregében
az egyetlen átlátszó zimankó
mely alatt a „narráció mértana”
rothad
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Neda Gavrić Ребро – Borda

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Ребро
 
Створена од твог ребра
не знадох.
Да ћеш без њега
лакше ходати
него ја у штиклама.
 

Borda
 
Bordádból teremtetten
nem tudtam.
Hogy nélküle
könnyebben jársz
mint én tűsarkú cipőben.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Оно што ниси знала о љубави, АCоглас, Зворник, 2026.

Nenad Grujičić Песма иза брда – Hegy mögötti dal

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Песма иза брда
 
Мајка је најлепша
у дворишту крај бунара.
Капи се проспу из ведра
и дођу за њом у кућу.
Над столом – дуга.
Од једне шаре справља се супа.
Покрај чиније – још две дугине боје:
Румено печење и чокањ!
Отац недељом чисти пиштољ,
синоћ је био на пиру.
Мирише весеље из опрљене цеви.
Неко ће лупнути о прозор
и брзо нестати.
Тад ми се јавља глас.
Са залогајем у грлу одлазим у воћњак.
Рано ме цвеће надахњује
на разговор с непознатим.
Све траје док не утихне песма иза брда.
Тад целу кућу оборе снови
и кроз мали век 
лизну позиви на живот.
 

Hegy mögötti dal
 
Anyám legszebb
az udvarban, a kút mellett.
A cseppek a vödörből
a házba kísérik.
Az asztal felett – szivárvány.
Egy csóvából leves készül.
A levesestál mellett – még két szivárványszín:
Barnapiros sült és kupica!
Apám vasárnaponként revolverét tisztítja,
tegnap este ünnepelt.
Ünneplés-illatú a perzselt cső.
Valaki kopog az ablakon
és eltűnik.
Akkor szólít egy hang.
Torkomban falattal megyek a gyümölcsösbe.
A korai virágözön késztet
az ismeretlennel való párbeszédre.
Tart, míg a hegy mögötti dal el nem csitul.
Az egész ház álomba szenderül
és rövid időre
megérint az életre hívó szó.
 
Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor