B. Tomos Hajnal Poetica – Poetika – Poetica

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Poetica A költőt a kor szüli mint mindent mi képlékeny, mozgó és vérzékeny – mégis sarkára hág, felesel, szavába vág, szeretné hinni, hogy ő minden időé, a kortalan valóé, melyet naponta kiterít a papír boncasztalán mint sebész, szétszed, tetten ér, kimetsz, majd hátrahagy, csöppet másképp, csöppet szíve képére gyúrva.

Poetika Pesnika vek stvara kao sve što je plastičan prokrvljen je i pokretan – ipak usprotivi se, upada u reč, laje, voleo bi verovati da svakom vremenu pripada, bezvremenskoj stvarnosti, što svakog dana na stol za seciranje papira prostire poput hirurga raseče, na delu ga hvata, iseče, pa ostavi, nekako drukčije, nekako prema svom srcu oblikovano. Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Átváltozás (I) – Preobražaj (I) – Transformation (I)

Poetica A költőt a kor szüli mint mindent mi képlékeny, mozgó és vérzékeny – mégis sarkára hág, felesel, szavába vág, szeretné hinni, hogy ő minden időé, a kortalan valóé, melyet naponta kiterít a papír boncasztalán mint sebész, szétszed, tetten ér, kimetsz, majd hátrahagy, csöppet másképp, csöppet szíve képére gyúrva.

Poetica Age of present spawns the poet, Akin to all things melding, Mobile, and exposed to bleeding, Even so, he steps on toes, Saucy, in his two cents throws, Believes in the pretense, He's part of every tense, Of ageless existence, Laid on display every day On the sheet's dissection table As a surgeon,  he dismembers, Spies red-handed, and he severs, Then abandons, Slightly altered, Slightly shaped after his own heart. Translated by Andrea Van Horn

Molnár Imre: Átváltozás (II) – Preobražaj (II) – Transformation (II)

Cseke Gábor Sok szép jelige – Mnoštvo lepih lozinki – Many pretty passwords

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Sok szép jelige

jelszók és jeligék ideje ez
azt mondom pimpam és mi sem történik.
jó, akkor hát legyen páncél. vagy bogár.
netán repkény. az eredmény ugyanaz.
"ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel".
nem tudom, amit tudnom kellene.
amit tudok, azzal mit sem érek.
pedig mennyi szép jeligét tudnék nektek kitalálni feltálalni
azért az egyért
az egyetlenegyért
cserébe
mely lakatod nyitja tegnapom holnapom

mondanám maszlag vagy hogy szilánk
a találgatást egyelőre
folytatom

Mnoštvo lepih lozinki

to je vreme lozinki i šifara

kažem pimpam i ništa se ne događa.

dobro, pa neka bude pancir. ili kukac.

možda bršljan. isti je rezultat.

„ko ovde ulazi nek svaku nadu ostavi“.

ne znam šta bi trebao znati.

s tim šta znam ništa ne postižem.

a koliko bi lepih lozinki mogao za vas izmisliti otkriti

u zamenu

za onu jedinu

za onu jednu jedinu

kojom ti lokot moje juče i sutra otvara

rekao bi koještarija si krhotina

nagađanje za sada

nastavljam

                             Prevod: Fehér Illés

Many pretty passwords

'tis the time of codes and passwords

I say pimpam and nothing happens.

fine, then let it be armour. or bug.

perhaps ivy. The result is similar.

"abandon all hope, ye who enter here".

I don't know what I should already know.

what I do know, is worthless.

yet, how many pretty passwords I could come up with

offer them

in exchange

for the one

the only one

that opens your lock my yesterday,  my tomorrow

I could try hogwash or splinter

for now  the guesswork

continues

                             Translated by Andrea Van Horn



Eörsi István Újabban – U zadnje vreme

Eörsi István

Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Molnár Imre: A lámpa szelleme (I) – Duh svetiljke (I)

Újabban zsendül bennem a gyanú, miszerint a látszat segítségével becsaptam magam, hetvenhárom évig úgy éltem, mintha nem érnék soha véget. Újabban mellém szegődött koromfekete éjben Leukémia asszony, neve után ítélve görög szépség, lantot pengető múzsaféleségnek képzelem el, ki fehér lepelbe bújtatja megejtő tagjait, barna haja a hátára omlik - a másik neve is szép, megnyerő hangzású, “Heveny”, ízt, csínt, tüzet ad a klasszikus zengésű női csábításnak – újabban liaisonom van a koromfekete éjben Leukémia Hevennyel, és nászunk gyümölcse ezúttal bennem érik. Új, lázas helyzet ez, mely most még megszokhatatlan, mint újdonság, sokat ígérő, mint távlat – miféle távlat? Hisz éppen a táv került a kétely kereszttüzébe – mint távlat csupa forró feszültség és jeges reménytelenség, mely tán újdonsággal kecsegtet - De miféle újdonsággal? Fennakadok e kérdés kampóján, kapálódzom, leszakadok róla, futok a frizsiderhez kikapom belőle a fokhagymás disznósajtot, Leukémia, drága, ne bánkódj, amiért az új szenzációkat – ameddig tehetem még - elegyítem a régi romlatlan örömökkel - minden más tekintetben tiéd az utolsó szó.

U zadnje vreme klija u meni sumnja prema kojoj pomoću utvare sam sebe prevario, sedamdesettri godine živeo tako kao da sam beskonačan. Nedavno tokom jedne garave noći pridružila mi se gospođa Leukemija, sudeći prema imenu Grčka lepotica, zamislio nju kao nekakvu muzu koja na lauti svira, koja belom skutom skriva čarobne udove, njene lokne na leđa padaju – i drugo njeno ime je lepo, očaravajući zvuči, „Akutna“, klasičnoj milozvučnoj ženskoj pomami ukus, okus, vatru daruje – u zadnje vreme u garnoj noći u tajnoj ljubavnoj vezi sam sa Leukemijom Akutnom i plod naše ljubavi ovog puta neće sazreti. Nova, grozničava situacija na koju za sada se ne mogu naviknuti, kao novina mnogo obećava, kao budućnost – kakva budućnost? Pa upravo je perspektiva stigla u unakrsnu vatru sumnje – kao perspektiva samo je vruća napetost i ledena beznadežnost koja možda sa novinom mami – Ali sa kakvom novinom? Zapinjem na čengelu tog pitanja, koprcam se, otkidam se, trčim do frižidera zgrabim belim lukom namazanu švarglu, Leukemijo draga ne tuguj zbog toga što nove senzacije – dokle god sam u mogućnosti – sa starim neiskvaranim radostima mešam – u svakom slučaju zadnja reč je tvoja. Prevod: Fehér Illés



Molnár Imre: A lámpa szelleme (II) – Duh svetiljke (II)

Pintér Tibor E. P. sírjánál – Kod groba E. P. – La mormântul lui E. P.



Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –

 

E. P. sírjánál A kőnél nehezebbet emeltél Ha szökken a vers és tovább dörömböl Nem marad égbolt mi föléd boruljon És Olga veled van… San Michele 2013. nov. 7.

Kod groba E. P. Od kamena si teže dizao Ako šikne pesma i dalje čegrta Ne preostane neba što bi na te nagnuo I Olga je s tobom… San Mikele 7. novembar 2013. Prevod: Fehér Illés

E. P. sírjánál A kőnél nehezebbet emeltél Ha szökken a vers és tovább dörömböl Nem marad égbolt mi föléd boruljon És Olga veled van… San Michele 2013. nov. 7.

La mormântul lui E. P. Ai ridicat ceva mai greu ca piatra Dacă saltă poemul și ciocănește mai departe Nu rămâne cer ce să te-acopere și Olga-i cu tine... San Michele 2013. nov. 7. Traducere: P. Tóth Irén

PT 2014 novemberében megjelent Tárgyak, élőlények című kötetéből (Fekete Sas Kiadó), a szerző engedélyével.

Iz zbirke Predmeti, živa bića PT-a objavljene novembra 2014. (Fekete Sas – Budimpešta) s posebnom dozvolom autora.

https://www.youtube.com/watch?v=F5JtHhmMqWs

Matija Bećković Poeziju više niko neće pisati – Verseket többé senki sem fog írni

Matija Bećković, Senta 29. novembar 1939. –

Poeziju više niko neće pisati 

Poeziju više niko neće pisati
Opevani predmeti napustiće pesme
Nezadovoljni kako su do sada tumačeni i prepevavani.

Sve što je bilo predmet poezije
Ustaće protiv nje i njenog kukavičluka!
Stvari će same izražavati nešto od onoga što se
nisu usudili pesnici.
More – stara lektira pesnika zauvek će
napustiti poeziju
I vratiti se svome grobu u kome je odraslo.
Zalazak sunca izblamiran u pesmama,
Zvezdano nebo dovedeno do kiča,
Dići će ruke od poezije!
Ruže insistiraju na svojoj boji
I neće pristati na prevrtljivost pesnika.
Reč sloboda će pobeći iz poezije i vratiti se
svome značenju
Pesnici neće imati jezika na kome bi pevali.
Između poezije i pesnika neće biti nikoga
I pesme će tada napasti pesnike,
Tražeči od njih da ispune obećanja.
Pesnici će pokušati da izmaknu ispred onog što
su rekli,
Ali će ih stići ono što su izmišljali i
predviđali.
Poezija će tražiti njihove živote
Da bi njene metafore bile istinite i potvrđene.
U novim generacijama:
Niko po tu cenu neće hteti da bude pesnik,
A pesnik se ne može biti drukčije u tolikoj laži.
Budući pesnici radiće pametnije poslove.
Slobodni ćovek neće pristati da piše pesme
Da bi zbog toga bio pesnik,
A pesnik se ne može biti drukčije.
Drvo, dojučerašnji simbol u poeziji,
Zapevaće na trgu o svojoj mračnoj prošlosti
I niko neće moći da ga zameni
Jer zna o sebi bolje od ikoga!
Pravi pesnici će biti protiv poezije,
A pravi pesnici svuda u svetu misle istu misao.
Zbog ugleda u očima pravih pesnika,
Poeziju više niko neće pisati.

Verseket többé senki sem fog írni 

Verseket többé senki sem fog írni

A megénekelt tárgyak elhagyják a verset

Elégedetlenül a móddal ahogy eddig magyarázták és dalolták őket.

Minden ami eddig a költészet tárgya volt

Fellázad ellene és gyávasága ellen!

Maguk a dolgok fejezik ki amit

nem mertek a költők.

A tenger — a költők régi olvasmánya a költészetből

kivonul örökre

És visszatér sírjába ahol növekedett.

A versekben megszégyenített naplemente

A giccsessé alázott csillagos ég

Leveszi kezét a költészetről!

A rózsák ragaszkodnak saját színükhöz

És nem állnak rá a költők kétszínűségére.

A szabadság szó megszökik a versekből és

visszatér jelentéséhez

Nem lesz a költőknek nyelvük melyen énekelhetnének.

A költészet s a költők közt senki sem fog állni

S a versek fellázadnak a költők ellen

Követelve tőlük hogy váltsák be ígéretüket.

A költők megpróbálnak majd kitérni az elöl

amit mondták

De utolérik őket koholmányaik és

jóslataik.

A költészet életüket kéri.

Hogy metaforáik igazak és igazoltak legyenek.

Az új nemzedékből senki sem akar majd

Költő lenni ezen az áron

Ám költők másképp nem lehetnek ekkora hazugság közepett.

A jövő költői okosabb dolgokat cselekszenek.

A szabad ember nem egyezhet bele a versírásba

Hogy azért legyen költő

Ám költők másképp nem lehetnek.

A fa mely mindmáig csak szimbólum volt a költészetben

Sötét múltjáról kezd énekelni a téren

És senki sem tudja majd felváltani

Mert önmagát mindenkinél jobban ismeri!

Az igazi költők kiállnak majd a versek ellen

S az igazi költők a világ minden pontján ugyanazt gondolják.

Hogy megőrizze tekintélyét az igazi költők szemében

Verseket többé senki sem fog írni.

                             Fordította: Brasnyó István



Branislav Petrović Ne, nije to ljubav – Nem, ez nem szerelem

Branislav Petrović

Bjeluša, 7. april 1937. – Beograd, 26. septembar 2002.

Ne, nije to ljubav Malo smo se gledali, malo smo se smejali, malo smo pričali, i malo se ljubili. Ne, nije to bila ljubav! Mislio si da te nisam volela, mislila sam da me nisi voleo ipak: rastanak je nekako čudno boleo!

Nem, ez nem szerelem Egy kicsit szemeztünk, egy kicsit nevettünk, egy kicsit beszélgettünk és csókolóztunk. Nem, nem volt ez szerelem! Azt hitted nem szeretlek, azt hittem nem szeretsz mégis: keservesen fájt az elválás! Fordította: Fehér Illés



Branko Miljković Kap mastila – Tintacsepp

Branko Miljković

Niš 29. januar 1934. – Zagreb 12. februar 1961.

Kap mastila šta sve može da stane u kapi mastila jedno nenapisano sunce jedna nepotpisana ptica jedan nenacrtani cvet i još će ostati toliko da se napiše epitaf: dve su zvezde zanoćile u čijem srcu u čijoj noći zatim su dva cveta nikla iz čije krvi iz čije krvi i dve su ptice poletele iz čije glave u čiju noć dve zvezde dva cveta dve ptice niko ne zna čije su niko ne zna odakle su

Tintacsepp mi minden nem fér egy tintacseppbe egy meg nem írt nap egy aláíratlan madár egy le nem rajzolt virág és még a sírfeliratra is futja: kinek a szívében kinek éjében éjszakázott két csillag kinek a véréből kinek a véréből nőtt azután két virág és kinek a fejéből kinek éjébe szállt két madár két csillag két virág két madár senki sem tudja hová tartoznak senki sem tudja honnan jöttek Fordította: Fehér Illés