Đorđe Šćepović Doživotna sloboda – Életfogytiglani szabadság

Đorđe Šćepović Podgorica 6. aprila 1983. –

Doživotna sloboda Čelobrdo, oktobar, jeseni gospodnje. Tu smo, tu su. Mi i oni. Ljudi koji se poznaju, ili ne poznaju. To na koncu nije ni važno. Ljudi su pozvali neke druge ljude. Da budu ono što inače jesu. To su jedina očekivanja, da budemo Mi. Ja sam Đorđe, i ja sam pjesnik, tako bi mogla početi seansa kod nekog važnog psihoterapeuta, ili sastanak Društva za odvikavanje od poezije. I tako redom, Faruk, Zvonko, Dino, Saša, Asja i drugi, pozvani od drugih, Vesne, Gorana i Đorđa. Pozvani u Doživotnu slobodu, da, to je pitanje na koje ćemo odgovoriti, ili nećemo, niko nas neće pogubiti ako ne odgovorimo, niko nas neće slaviti ako odgovorimo. Dan drugi donio je početak misije, dan drugi donio je drugačije riječi, i drugačije ljude koji različito opšte sa tom davno izrečenom nadrealističkom sintagmom Doživotna sloboda! Mučimo se, snebivamo se pred njom, strah nas je da ne pogriješimo u otključavanju starog nadrealističkog kazamata. Slobodni da pogriješimo, slobodni da ne pogriješimo, kako god, mi smo tu. Jedni odlaze, drugi dolaze, neki su u međuprostoru, ispraćaju jedne, dočekuju druge. Čelobrdsku rezidenciju ovih dana pohodi  muzika, poezija, pečenje rakije i pravljenje vina, umjetnost kuhinje demonstrira Goran, svakodnevno. Na večerima u konobi ravnopravno učestvuju muzika i tekst, katkad ih prekine neka od mnogobrojnih don huanovskih avantura lokalnog Galeba, s egzotičnim nadimkom LA. Amon Ra je naklonjen ovih dana, u njegovoj smo milosti, u vodi operemo sve naše grijehe, rekao je jedan od nas. Doživotna sloboda je konstrukcija, nešto poput mita, ako mene pitate. Drugi će biti slobodni da se slože, ili ne, svejedno. U jedno sam sasvim siguran, Doživotna sloboda je ujedinitelj, saveznik, upućeni na nju, upućeni smo jedni na druge. I da, zbog nje će rokenrol i poezija ipak biti jedno, ili opet biti jedno, kako vam drago. Bar tih nekoliko sati u lokalnom kafeu.

Életfogytiglani szabadság Cselobrdo*, október, az Úr őszén. Itt vagyunk, itt vagyunk. Mi és ők. Ismerősök és ismeretlenek. Ez tulajdonképpen nem fontos. Valakik valakiket meghívtak. Hogy olyanok legyenek, amilyenek. Egyetlen elvárás, legyünk Mi. Gyorgye vagyok, én is költő vagyok, így kezdődhetne egy fontos pszihiáternél, vagy a költészettől elvonókúráért felelős Társaságnál a szertartás. Sorolom, Faruk, Zvonko, Dino, Szasa, Aszja és mások, akiket Vesna, Goran és Gyorgye hívott meg. Az Örök szabadságba hívottak, igen, ez a kérdés, amire vagy válaszolunk, vagy nem, fejünket senki sem veszi, ha nem válaszolunk, senki sem ünnepel, ha válaszolunk. Másnap, a misszió kezdetén, a második napon másmilyen szavakra és másmilyen embere ébredtünk, akik a régen kiejtett Életfogytiglani szabadság szürrealista kifejezéssel különbözően szeretkeztek! Gyötrődünk, küszködünk előtte, a régi szürrealista földalatti bejáratot kinyitva félünk, nehogy tévedjünk. Szabadon tévedhetünk, szabadon javíthatunk, bárhogyan is, mi itt vagyunk. Egyesek jönnek, mások, mennek, vannak térközben lévők is, vannak kikísértek és vannak köszöntöttek. A Cselobrdo-i rezidenciát ezekben a napokban a zene, a költészet, a pálinkafőzés és a borkészítés ostromolja, a könyhaművészetet Goran mutatja be, naponta. Esténként a fogadóban a zene és a szöveg egyenrangúan szerepelnek, néha megszakítja őket a helybeli Galeb LA szokatlan melléknevet viselő, Don Juan-i ihletésű lovagja. Ámon ezekben a napokban nagylelkű, kegyes hozzánk, a vízben minden bűnünket lemoshatjuk, mondta közülünk valaki. Ha engem kérdeztek, az Életfogytiglani szabadság mondához hasonló szerkezet. Hogy ezzel kik értenek egyet vagy sem, mindegy. Egyben biztos vagyok, az Életfogytiglani szabadság egyesít, szövetséges, akik szolgálják, egymást szolgálják. Ja igen, miatta a rock and roll és a költészet egybe forrnak vagy ismét egyek lesznek, kinek hogyan tetszik. Legalábbis erre a néhány órára, a helyi vendéglőben. *Cselobrdo (Čelobrdo) helység Montenegróban, Budva közelében. A 2003.-as évi népszámlálás szerint 5 (öt) lakosa volt. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://www.seecult.org/blog/dozivotna-sloboda-dorde-scepovic

Aranyi László Átértékelődés – Preustrojavanje

Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

Átértékelődés

„Szép a rút és rút a szép, Sicc, mocsokba, ködbe szét.”

………Nem vagyok jó. A jóság gyakran álszent.
Fejéről farkára, helyet cserélt fent és lent.
………Minden igaz,
és semmi sem az.
………Taszít a szép, az egész, és a befejezett,
………a való mindig torz, hiányos, elfajult,
az egyensúly élettelen,
s hazug illúziókkal sújt.

………Látom a hús-vér-csont mögöttest,
………Grál-üst habzó levében a vicsorító koponyát,
………………korhad-rothad-mállik a kézzelfogható; kocsonyás,
………mézízű nedvekből nyal a sír mohó nyelve,

közben a pecér földet lapátol a megboldogultra. Az őszinteség
mindig  rombol, tagad, s van, akit csak a téboly tesz szerethetővé.

Forrás: http://ujnautilus.info/atertekelodes

Preustrojavanje

„Lep je ružan a ružan je lep, Sicc, razlaz u maglu, izmet.“

………Nisam dobar. Dobrota je uglavnom licemerna.

Sa glave na rep, gore i dole promenili su mesta.

………Istina je to sve

i baš ništa nije.

………Lep, čitav i savršen odbija,

……....istina je nakaradna, izvitoperena,

ravnoteža je bezživotna,

lažnim iluzijama kažnjava.

………Vidim šta je iza mesa-krvi-kostiju,

………U penušavoj tekućini kondira cereću lobanju,

………………očito raspada-truli-propada; piktijast,

………pohotan jezik groba sokove ukusa meda liže,

grobar usput na blaženog zemlju baca. Iskrenost

uvek razara, negira, od nekih umiljate tek bezumlje pravi.

Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva *** (megtanulhattam...) – *** (svašta sam mogla...)

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

*** megtanulhattam sok mindent és persze az ellenkezőjét

*** svašta sam mogla naučiti ali i ono suprotno Fordította: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gergely Tamás Öregszik – Stari

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Öregszik Aznap egyenesen mogorva volt. Komája az elején nem értette az okát. Hát próbálkozott: – Az időjárás? – Szomorúság ért? – Megbántottalak? Vadmalac nem szólt. Csak legyintett a kérdésekre. Végül elárulta keserűségének az okát: – Itt ülök a lakásomban. A kedvenc székemen. Lehetőleg nem is mozdulok. Öregszem mégis. Nem tudta a Koma, hogy sírjon vagy kacagjon…

Stari Onog dana baš je namrgođen bio. Jaran ga na početku nije shvatio. Pa pokušavao: – Vreme? – Nešto tužno si čuo? – Jesam li te uvredio? Vepar nije odgovorio. Samo je odmahivao. Na kraju je otkrio razlog njegovog ogorčenja: – Evo, sedim u svom stanu. Na omiljenoj stolici. Niti se ne pomeram. Ipak starim. Jaran nije znao dal da zaplače ili da se nasmeje... Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lenolaj.hu/2018/07/17/gergely-tamas-oregszik/ 

Ady András Lehetne az is – Moglo bi i ono biti

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Lehetne az is annyira villódzott a minap egy házfölötti csillag, olyan kacsintás, fénymorze özönbe kezdett, hogy nem kellett sokáig találgassak onnan ki üzenhet, igen, tudom, de ez nem fizika: anyu, ott figyelemfelkeltően lóbált egy kozmikus Carpati-csikket ...és azóta jópárszor megtörtént már ugyanaz, s bár lehet, hogy csak szokása szerint ki-kiül cigarettázni a hűvösbe, én azt hiszem jelezni kíván valamit: hív, vagy maradást kér tőlem, nem értem, csak szeretném ha teljesülne bármi is az, szeretném, ha mint akit megértettek: újra boldog lenne

Moglo bi i ono biti jedna zvezda iznad našeg krova pre neki dan čudnim sjajem je zasjala, poput nekog miga morseove kodove u obliku sjaja slala, nisam dugo nagađao ko bi mogao od tamo poruku slati, da, svestan sam, to nije fizika: mama tamo da privuče pažnju opuškom Carpati-cigare je mahala ... i od onda više puta isto to se dogodilo, i moguće je da po njenom običaju katkad zasedne da u hladu u miru cigaru ispuši, a ja verujem neke znakove šalje: zove me ili moli da ostanem, ne razumem, ali bi voleo da se ta želja makar kakva bila ispuni, voleo bi da kao neko koga su shvatili: ponovo sretna bila. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Márkus László Episztola – Epistola

Márkus László Miskolc 1955. február 13. –

Episztola Köszöntlek hajnal, hozsánna néked! Téged dicsőít minden madárdal,  a völgyben bujdokló ércsobogás. Áldásodra vágyik a mákoshajú tollnok, egy átvirrasztott, magányos éj után, Szánd meg hát! Terítsd hajlott hátára fényből szőtt palástod s vess fejére glóriát! 2018. 07. 27.

Epistola Svanuće, pozdravljam te, budi blažen! Pesmom te slavi svaka ptica i u dolini skrivena rečica. Posle neprospavane, samotne noći poeta kovrđžave kose tvoj blagoslov traži, Pa smiluj! Na leđa stavi mu svoj plast od svetla i na glavu gloriju! 27. 07. 2018. Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Nagy L. Éva Végzet – Sudbina

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Végzet csupaszra mart szívvel kiáltok nem vagyok az aki voltam mindenemet oda adtam látom érzelem veszve maradt a magányos este ha meghalok vihar leszek szélt verek és fát tördelek felsírnak a hullámhabok könnyeznek a kis patakok kérdezik hogy mi lett velem néma szóval felelgetek úgy sem várok feleletet ember voltam amim csak volt szétosztottam becsaptak és el is hagytak fojtó éj szalad felém koldultam a szeretetért ilyen az ember végzete elcsitul szép csendben mint az éjjeli zene

Sudbina ogoljelim srcem povičem nisam ta koja sam bila sve što sam imala poklonila vidim osećaji su izgubljeni ostale su usamljene večeri umrem li vihor ću biti stvoriću vetra, stabla lomiti zaplakaće valovi suziće potoci pitaju šta je sa mnom nemo odgovaram ta odgovor ne čekam čovek sam bila šve što sam imala podelila prevarili su me i napustili noć koja guši prilazi mi zbog ljubavi sam prosjačila takva je čovekova sudbina stiša se kao noćna muzika Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://montazsmagazin.hu/nagy-l-eva-versei