Danijela Trajković Uspavanka – Altató

Danijela Trajković Vranje 30. јanuar 1980. –

Uspavanka Pomiriši svoj jastuk pre nego što krenete u nove avanture tvoj ortak čuva tajne vaše koje pretvara u obične mirise kako ih niko a naročito ona ne bi razaznao žmuri da mrak ne bi pošao sa vama i zaklonio me ni za šta ne brini jutro dolazi na brzom konju ali tebe nosi nevidljivi i ti si nevidljiv na njemu a vreme nevidljive ne dira.

Altató Szagold meg párnádat mielőtt új kalandra vágyva útra kelsz társad őrzi a titkokat egyszerű illatokká változtatja nehogy bárki is pláne ne ő a nő felismerje hunyd be a szemed nehogy a sötét veletek menjen és engem eltakarjon ne aggódj sebes paripán érkezik a reggel de téged a láthatatlan visz és rajta te is láthatatlan vagy a láthatatlanokat pedig az idő nem gyötri. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Bogdan Bogdanović Пoстмодерна басна – Posztmodern mese

Bogdan Bogdanović Subotica 25. avgust 1984. –

Пoстмодерна басна                 Подмукла се представа одвија у позоришту лутака, обезглављена руља кличе и аплаудира док угојени крмци повлаче конце иза кулиса. Подмукла се представа одвија у позоришту лутака. Калигулин магарац црвени од стида док скоројевић купује углед на распродаји; светина развлачи усне у одвратан кез а с излога статусни симболи привлаче малоумне. Подмукла се представа одвија у позоришту лутака…

Posztmodern mese A bábszínházban galád a játék, a fejvesztett tömeg tapsol kiabál a kulisszák mögött meg a szálakat elhízott disznók mozgatják. A bábszínházban galád a játék. Kaligula szamara pirul érzi ez megaláztatás míg az újgazdag kiárusításon vesz tekintélyt; a tömeg egyre csak vigyorog a kirakatokban meg az együgyűeket státusszimbólumok igézik. A bábszínházban galád a játék… Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nebojša Vasović Имати и бити – Birtokolni és létezni

Nebojša Vasović Kraljevo 1953. –

Имати и бити Он је мимао све... пратњу, шофера, јагуар, јахту, океан, кавијар, доларе, космос, билијар. Ја нисам имао ништа. Само његову жену, понедељком и средом од једанаест до три. C′est la vie!

Birtokolni és létezni Mindene volt… kíséret, sofőr, jaguár, jacht, óceán, kaviár, dollárok, világűr, biliárd. Nekem semmim sem volt. Csak a felesége, hétfőn és szerdán tizenegytől háromig. C′est la vie! Fordította: Fehér Illés

Izvor: Небојша Васовић: Гонг у житу Матица српска Нови Сад 1991. str. 11.

Snježana Rončević Bez potrebe da se objašnjavam – Felesleges magyarázkodás helyett

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Bez potrebe da se objašnjavam Ja uvijek zaboravim bitne stvari u ophođenju sa životom. Krv predaka u žilama. (To me košta ožiljka na rebru Adama, od kog sam sačinjena). Važne riječi pri prepoznavanjima. (To me košta praznog okna na prozoru kuće. Ponovo je sagradih na vjetrometnoj poljani). Od zašto i kako sazdana su sva moja braća. Bez potrebe, da se objašnjavam, plaćam danak. Svaku noć potajno liježem sa Pontijem Pilatom. Posle igre, zajedno peremo ruke. Šeretski bratimimo lica nad varljivom vodom. Oči pijanaca prepoznaće me u vrzinom kolu. Pašće cena ljudskom rodu, zanavijek.

Felesleges magyarázkodás helyett Az élettel való viszonyomban a fontos dolgokat mindig elfeledem. Ősök vére az erekben. (Ez összetevőmet, Ádám bordáján a sebhelyet jelenti). Fontos kifejezések a felismerésekkor. (Ez számomra a házon üres ablakkeretet jelent. Szélfútta mezőn építettem újra). Testvéreimet miért-ből és hogyan-ból teremtették. Felesleges magyarázkodás helyett, bűnhődök. Titokban, minden éjjel Poncius Pilátussal hálok. A játék után, kezünket együtt mossuk. A csalóka víz felett huncutkodva barátkozunk. A sors sodrásában majd a részeg szemek ismernek fel. Csökken az emberiség értéke, mindörökre. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 45.

Rade Šupić Allegro – Allegro

Rade Šupić Lazarevac 3. decembar 2000. –

Allegro Будиш ме очима које затварају небо   1. Можда имамо једну једину сличност што нас раздваја а то је име цвета који волимо Јутро и дивне Очи које су умрле у својој несавршености   2. Када бих поново ушао у ту шуму спаса верујем да бих се присетио свог погубљења ту где Почивају сва буђења и моје око у првом делу мене Ал не вене реч већ сиромашна жеља да се проживи живот који ће други само осетити рукама Рекао сам све што сам желео да пробудим на овом свечаном тлу ал света нема у сну речи који тражим

Allegro Eget záró szemekkel ébresztesz 1. Talán egyetlenegy párhuzam választ el bennünket a szeretett virág neve A Reggel és a saját gyarlóságában meghalt gyönyörű Szem 2. Ha ismét ebbe a megváltás erdejébe mennék itt ahol minden ébredés és elsődleges részem szeme is Nyugszik hiszem kivégzésem eszembe jutna Nem a szó hervad a földönfutó kívánság élni az életet melyet mások csak kezekkel éreznek Amit akartam elmondtam hogy ezen a szent földön felébresszem de a keresett szavak álomvilágában senkit sem találok Prevod: Fehér Illés

Izvor: https://www.onlajnpoezija.com/2020/08/rade-supic-allegro.html?fbclid=IwAR0739HeLOvuM9E-YQW9brUWNvx0eQrq4IjpOkMC3QQaJjXypvXftVdNZaw

Nikola Vujčić Pitam se – Magamtól kérdem

Nikola Vujčić Velika Gradusa 27. juni 1956. – 

Pitam se

Da li je svetlost zbroj sjaja zvezda i sunca i
mesečevog kamenja koja se presijava?
Jer dok do nas stigne mlakušna, izjedu je dubine,
progutaju je prazna grla nevidlјivih bića.
I kad kroz sve prođe, kad se provuče i procedi,
nama ostaje tek ova
blaga pomrčina,
čas jarka i prozirna,
čas puna crnina.

Izvor: https://strane.ba/nikola-vujcic-pesme/

Magamtól kérdem

Vajh a fény a csillagok, a nap és

az izzó holdkő csillogásának összege?

Mert míg ernyedten hozzánk ér, mélységek marcangolják,

láthatatlan lények falánk torkokkal nyelik.

És mikor átkúszva, megszűrve mindenen túl van,

nekünk csak ez

a hol ragyogó, átlátszó,

hol egészen fekete

szelíd homály marad.

Fordította: Fehér Illés

Turczi István: Cogito úr bólint, tehát vagyok – Gospodin Kogito klimne, dakle postojim

Turczi István Tata 1957. október 17. –

Cogito úr bólint, tehát vagyok

[Remake: Zbigniew Herbert]

Most,    hogy     magunkra    maradtunk,   végre  beszélhetünk

egymással  mint  férfi   a   férfival.  Tudom,  kifakadásom  nem

kíván     római      jellemet.     Hajlamos    vagyok   elveszni   a

részletekben, és fel van jegyezve néhány más baklövésem is.

Így  aztán  egyenlőtlen  a  küzdelem, bár drámai epizódokban

bővelkedik.  Például  a  saját  halál  esete,  melynek   dátuma

ízlésem   szerint   biztosan   nem   vonul  be  a  történelembe.

Olyannak  képzelem,   ahogy   búcsúzáskor   elmozdul  a  táj.

Közeledik  a  távol,  távolodik  a közelség. Vonatra szállsz, és

igeidőt   váltanak   a   sínek.   Amióta  a  tárgyak  oly  sötéten,

gyűlölködve  kerülnek,   többet  gondolok  rá.  Eldönthetetlen,

álom-diktátum ez, vagy éber  nézet, amely mögött valaki más

már   lesben   áll.   Rég   eladtam   könnyeim,   kerteket  sem

ápolgatok   fejemben,   és   most  nem  könnyű  felcserélni  a

tápláló kínt új reményre. Majd  kinézek  egy jó száraz helyet,

és elásom utolsónak szánt szavaimat.

Forrás: Turczi István A változás memóriája Palatinus Budapest, 2011.

Gospodin Kogito klimne, dakle postojim

[Remake: Zbignjev Herbert]

Sad,    kad    smo   sami  ostali,  konačno  kao muškarac  sa

muškarcem    možemo    razgovarati.    Znam,    svoj   ispad

ne    zahteva    rimski    karakter.  Sklon  sam  izgubiti  se  u

detaljima  i  par svojih drugih promašaja isto su zabeležene.

Tako   borba  nije   ravnopravna ,  ali   puna  je  dramatičnih

momenata.   Primera    radi   slučaj    vlastite   smrti  šta  po

mom   ukusu   istorija    zasigurno    neće    zabeležiti.  Tako

zamišljam   kako   prilikom    oproštaja   pejzaž  se  pomera.

Daljina  se  približava  a  blizina  se  udaljuje.  Ulaziš  u  voz

i šine vereme glagola menjaju. Otkad me predmeti mračno,

sa  prezirom  obilaze,  sve više  mislim  na nju. Nerešivo je,

da  li je to diktat sna ili trezan pogled  iza  kojeg  neko drugi

već  vreba.  Svoje  suze  sam  odavno  prodao,  u  glavi niti

vrtove  ne  negujem  te  sad  hranjivu patnju  za novu nadu

zameniti nije lako. Već ću neko prikladno  suvo mesto naći,

i pokopaću svoje za zadnju priliku namenjene reči.

Prevod: Fehér Illés