Hajnal Anna Nem szerethet mindenki – Ne može te svako voleti

Hajnal Anna

Gyepüfüzes 1907. 02. 01. – Budapest 1977. 09. 06.

Nem szerethet mindenki Fontos, hogy megtanuld: nem szerethet téged mindenki. Lehetsz te a világ legfantasztikusabb szilvája, érett…, zamatos…, kívánatosan édes, és kínálhatod magad mindenkinek, de ne feledd: lesznek emberek akik, nem szeretik a szilvát. Meg kell értened: hogy te vagy a világ legfantasztikusabb szilvája, és valaki, akit kedvelsz, nem szereti a szilvát, megvan rá a lehetőséged, hogy banán legyél. De tudd, ha azt választod, hogy banán leszel, csak középszerű banán leszel. De mindig lehetsz a legjobb szilva. Vedd észre, hogyha azt választod, hogy középszerű banán leszel, lesznek emberek, akik nem szeretik a banánt. Töltheted életed további részét azzal, hogy igyekszel jobb banán lenni, ami lehetetlen hisz te szilva vagy, de megpróbálkozhatsz megint a legjobb szilva lenni…

Ne može te svako voleti Važno je da naučiš: ne može te svako voleti. Možeš biti najfantastičnija šljiva sveta, zrela..., sočna..., poželjno slatka i sebe svakome možeš nuditi, ali ne zaboravi: postoje ljudi koji ne vole šljivu. Moraš shvatiti: ti si najfantastičnija šljiva sveta i ako neko koga voliš ne voli šljivu, za tebe postoji mogućnost da budeš banana. Ali znaj ako izabereš da budeš banana, bićeš samo prosečna banana. Ali uvek možeš biti najbolja šljiva. Prihvati, ako izabereš da budeš prosečna banana, biće ljudi koji ne vole bananu. Možeš provesti ostatak života u nastojanju da budeš bolja banana što je nemoguće jer si šljiva, ali možeš pokušati da budeš ponovo najbolja šljiva... Prevod: Fehér Illés



Rab Zsuzsa Kívüled élek – Izvan tebe živim

Rab Zsuzsa

Pápa, 1926. július 3. – Budapest, 1998. március 5.

Kívüled élek Órák, napok jéghártyás ablaküvegét lehelgetem, hogy megláthassalak. Gyönyörű arcod tanulom utcán, sínek között, örök életveszélyben, nem tudom hova tartó villamosokon. Kívüled élek, olyan bátran, hogy abban már megláthatnád a vacogást, ha egyszer közelről szemügyre vennéd. De nem is ismersz. Én vagyok az, aki meg tudom szelídíteni szemöldököd egymást-maró kígyóit, aki nem félek, hogy összezúzódom fekete köveiden, aki talán még megbirkózom egyszer iszonyú angyalaiddal, aki be merek lépni hozzád a magad-fonta kettős rács mögé és enni adok neked naponta és megitatlak. Nem is tudsz róla, lehajtott-fejű. Érted-e még az egyszerű beszédet? Bogozd ki göbös sorsodat. Segítek. Aztán visszaadom. Kívüled élek, ilyen siralmas-bátran. Te itt keringsz, még oldozatlanul, csontjaim fehér izzó szálai tízezer voltos áramában.

Izvan tebe živim Zaleđene prozore minuta, dana dahom grejem ne bi li te ugledala. Tvoje krasno lice zazivam na ulici, pruzi, u večnoj opasnosti, po lutajućim tramvajima. Izvan tebe živim tako hrabro, da bi u tom mogao videti zebnju kad bi me jednom izbliza pogledao. Ali ti me ni ne znaš. Ja sam ta koja je sposobna ukrotiti otrovne zmije tvojih obrva, koja se ne boji da će se slomiti na tvom crnom kamenu, koja će se još možda othrvati s tvojim jezivim anđelima, koja se usudila da uđe iza tvojih čeličnih rešetki i svakodnevno te hrani i gasi ti žeđ. Ni ne znaš za to, sagnuto glavo. Da li još shvataš jednostavan govor? Raspetljaj svoju sudbu. Pomažem ti. Ali ti i vraćam. Izvan tebe živim, tako ojađeno-hrabro. Ti tu kružiš, još neotopljeno, u stohiljada-voltnoj struji mojih golih, belih kostiju. Prevod: Fehér Illés Objavljeno: Ezüst híd – Srebrni most Családi kör, Novi Sad (2011)



Petri György Szeretők – Ljubavnici – Liebende

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

Szeretők Kihasadt, mézbelű szilván halódó méh. Együtt pörkölődnek, rohadnak, arannyá, feketévé az elhagyatott kertben.

Ljubavnici Na ispucaloj medeno-sočnoj šljivi pčela na samrti. U napuštenom vrtu zajedno se žare, trule u zlato, crno. Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Összefonódás - Isprepletenost

Szeretők Kihasadt, mézbelű szilván halódó méh. Együtt pörkölődnek, rohadnak, arannyá, feketévé az elhagyatott kertben.

Liebende  Wie die Biene auf der aufgeplatzten, honigfleischigen Plaume. Gemeinsam schmoren sie, verfaulen sie zum Gold, werden schwarz in dem verlassenen Garten. Übersetzung: Pintér Tibor



Eörsi István Szóba se állj vele! – Nemoj s njim ni pričati!

Eörsi István

Budapest, 1931. június 16. – Budapest, 2005. október 13.

Molnár Imre: A jólértesült – Dobro obavešten

Szóba se állj vele! Visong neki is tán otthon gyermeke, s bóbiskol fókabajszú atyja, a gabonaszárat is tán megsimogatja - itt szóba se állj vele! Itt szóba se állj vele, mert árulás itt az a szó - otthon lehet a becsület embere, itt: gyilkos, elnyomó! Itt szóba se állj vele, ne is nézz rája, tán épp anyádba lőtt bele. Parancsra jött, semmiről sem tehet, lehet. De te iszonyú bűnt veszel magadra, ha csak egy pillanatra szóba állsz vele. Ülj házad elé a padra, sétálj az utcán, húzódj a kapualjba, az emberek felé fordítsad arcod - de gyűlölet kapassa félre fejed, ha őt megpillantod. Hagyjad, hadd lássa, milyen is arcod rándulása: az őszinte undor moccanásait. Lezárt szádnak, behunyt szemednek is meg kell tanulni vallani. Másként tán víg cimborák lehetnétek, de most halálos vétek, ha ránevetsz - ha ránevetsz, bénuljon meg a szád, örökös vigyor merevüljön reád. Ha nem bolydul lelkedben többé, mikor már nem lő, nem lövet, hogy itt ül nyakadon: roskasszanak örökké mázsás malomkövek! Ha engeded, te lány, hogy simogasson, ne válhasson belőled soha asszony, férfi boldog ne legyen veled - legszentebb vágyad gyöngyszemei széjjelperegjenek Te asszony, ha ez megölelhet, csókjától rohadjon széjjel a tested! Ha kedves is volna szívének a gyermek, kisdededet hozzá ne engedd, édesanya! Számára itt fű se teremjen, menjen haza! De amíg itt terpeszkedik, szóba se állj vele! Szóba se állj vele, mert árulás itt a szó - otthon tán lehet becsületes, itt: gyilkos, elnyomó! 1956. november 8.

Nemoj s njim ni pričati! Možda kod kuće dete se i njemu zna radovati i njegov otac brkovima tuljana dremucka, možda klas i on pogladi – tu nemoj s njim ni pričati! Tu nemoj s njim ni pričati, jer tu je reč izdaja – kod kuće može biti čovek poštenja, tu je: ugnjetač, ubica! Tu nemoj s njim ni pričati, nit ga pogledaj, možda baš u tvoju majku pucao. Po naredbi došao, ništa ne može, moguće je. Ali ti užasan greh preuzimaš ako makar i za trenutak s njim pričaš. Sedi ispred kuće na klupu, koračaj ulicom, uvuci se u vežu, pokaži lice ljudima – ali ugledaš li ga neka ti mržnja okrene glavu. Pusti, neka vidi kakav ti je treptaj oka: pomak iskrene gnusnosti. I zatvorene usne, sklopljene oči moraju da nauče svedočiti. Inače biste mogli biti veseli jarani, ali sad je smrtni greh ako mu se nasmešiš – nek ti usne budu uzete ako mu se nasmešiš, nek te večit cerek krasi. Ako više ti se duša ne uzburka, kad već on ne puca, ne da naredbe, da ti tu na vratu sedi: nek te preteški žrvanji večito terete! Ako dopuštiš, ti devojko, da te miluje, od tebe nek nikad žena ne bude, s tobom muškarac nek radosti ne oseti – biseri tvoje žudnje svete neka se rasprše. Ti ženo, ako te taj može zagrliti, od njegovog poljupca neka ti telo istrune! Ako bi mu dete i drago bilo, tvoje čedo do njega, majko, ne pusti! Tu za njega nek ni trava ne raste, neka ide kući! Ali dok se tu širi, tu nemoj s njim ni pričati! Tu nemoj s njim ni pričati, jer tu je reč izdaja – kod kuće može biti čovek poštenja, tu je: ugnjetač, ubica! 8. novembar 1956. Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Titkos ügynök – Tajni agent

József Attila A bőr alatt halovány árnyék – Bleda sena pod kožom

József Attila

(Budapest, 1905. április 11. – Balatonszárszó, 1937. december 3.)

A bőr alatt halovány árnyék

Egy átlátszó oroszlán él fekete falak között,
szívemben kivasalt ruhát hordok amikor megszólítlak
nem szabad hogy rád gondoljak munkám kell elvégeznem, te táncolsz,
nincsen betevő kenyerem és még sokáig fogok élni,
5 hete, hogy nem tudom mi van veled
az idő elrohant vérvörös falábakon
az utak összebújnak a hó alatt,
nem tudom, hogy szerethet-e téged az ember?
néma négerek sakkoznak régen elcsendült szavaidért.

1927. jan.

Bleda sena pod kožom

Među crnim zidovima proziran lav,

kad te oslovljavam u srcu ispeglano odelo nosim,

ne smem na tebe misliti čeka me posao, ti plešeš,

nemam šta u usta staviti i živeću još dugo,

5. nedelja je da ne znam šta je s tobom

vreme na jarkocrvenim drvenim nogama prohujalo

ceste se ispod snega priljubile,

ne znam dal te čovek može voleti?

nemi crnci vuku figure za tvoje odavno stišane reči.

januara 1927.

                             Prevod: Fehér Illés



B. Tomos Hajnal Egy szál tollal – S jednim perom – With a single feather

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –



Egy szál tollal Barbár súlyok ellenében, mennyi bástyafalat, ágyútölteléket, kilátótornyot, faltörő kost és elmés falovat kell napjában kitalálnod, hogy kezedben egy szál tollal megóvd a repülést.

S jednim perom Protiv varvarskih tegova koliko odbrambenih zidova, topovskih metaka, osmatračnica, gvozdenih ovana i dovitljivog drvenog konja trebaš svakodnevno izmisliti da s jednim perom u ruci očuvaš let. Prevod: Fehér Illés

Egy szál tollal Barbár súlyok ellenében, mennyi bástyafalat, ágyútölteléket, kilátótornyot, faltörő kost és elmés falovat kell napjában kitalálnod, hogy kezedben egy szál tollal megóvd a repülést.

With a single feather Against savage masses,  how many bastion walls, cannon-fodders, lookout towers, battering - rams and shrewd wooden horses do you need to invent daily, that you may protect the flight with a single feather in your hand. Translated by Andrea Van Horn

Rafi Lajos Fekete május – Crni maj

Rafi Lajos

Jobbágyfalva 1970. – Gyergyószárhegy 2013. 06. 24.

Fekete május Természetesen csak annyit akarok, amennyit egy ember akarhat megtartó és létösztönével, a túlélés becsületével. Minden percem mostoha jóság, földözvert csoda, amit az istenek most formálnak bennem újra. Kínjaim hát a számba veszem. Körülfon a rettegés, bánat, mint egykor Krisztust az alázat, átadnak engem is a keresztfának. Csak azt akartam, sétáljunk, együtt. Nem szédítelek, csak egy percet. Rügybe szöknek a fák s nyomja fejem a fekete május. Hazudtam?

Crni maj Naravno samo toliko želim koliko jedan čovek nagonom samoodržavanja, poštenjem preživljavanja poželeti može. Svaki minut mi je maćehinska dobrota, o zemlju udareno čudo što bogovi sad formiraju ponovo u meni. Pa poređam svoje muke. Obavija me zebnja, tuga, kao nekad poniznost Hrista, raspeću i mene predaju. Samo sam hteo da šetamo, zajedno. Ne zavaravam te, samo minut. Na granama nabrekli pupoljci i tišti me crni maj. Jesam li lagao? Prevod: Fehér Illés



https://www.youtube.com/watch?v=LB3bc7r9f5M