Keresés ebben a blogban

2016. március 1., kedd

Katzler Hilda Variációk a retorikáról vagy erotikáról? – Varijacije na retoriku ili erotiku?


Képtalálat a következőre: „katzler hilda”

Katzler Hilda


Variációk a retorikáról vagy erotikáról?

1. AMIKOR…

Amikor mellém hevertél, halkan sikkantott lepedőnkön az éj.
Álmukból eszméltek a vágyak,
a gátlás semmivé ájult,
illatok suttogtak titkokat egymásnak…
Bekötött szemmel érzékek terceltek,
finom húrokat pendített a csend,
szimfóniát játszott az érzés,
kacéran a végtelenbe zeng…


A dal egyre erősebben szól, a szétfolyó idő lassan csordogál,
önfeledtre hangol…
Egy mosoly szélén cseppen,
mikor csúcsra ér a perc, szétrobban
a pillanattal, és párnába gyűrődik a rend.
Függyöny redői közt bújik a sóhaj,
csendesen búcsúzik az est.


2. AMIKOR…

Amikor először öleltél, megszelidültek az árnyak,
halkan sikkantott lepedőnkön a fény,
álmukból eszméltek a vágyak.
A gátlás egy sóhaj szárnyán reppent,
illatok suttogtak titkokat,
érzékek terceltek kacéran, bekötött szemmel,
finom húrokat pendített a csend,
szimfóniát játszott az érzés, egyre erősebb…


A szétfolyó idő lassan csordogál, egy mosoly szélén cseppen, miközben
csúcsra ér a perc, szétrobban a pillanattal,
és párnába gyűrődik a rend.
Testünk még lebeg, mikor lábujjhegyen
eloson az est.
Varijacije na retoriku ili erotiku?

1. Kada…

Kad si pored mene prilegao,
noć je na plahti tiho kriknula.
Osvestila se čežnja iz sna,
ukočenost u nesvest isčezla,
što su mirisi šaputali tajna je ostala...
Svezanim očima osetila gukali,
tišina tanane niti udarala,
žudnja simfoniju svirala,
izazovno u beskraj odvanja...

Pesma je sve glasnija,
rastočeno vreme polako teče,
milina je što vlada...
Kapne sa ruba jednog osmeha,
kad časak na vrhunac stiže, skupa
s trenom eksplodira, i red u jastuk se nabora.
Uzdah među borama zavese se skriva,
veče tiho se oprašta.

2. Kada...

Kada si me prvi put grlio,
senka se pripitomila,
sjaj na plahti tiho kriknuo,
osvestila se čežnja iz sna.
Ukočenost na krilima uzdaha odlepršala,
što su mirisi šaputali tajna je ostala,
izazovno osetila gukali, svezanim očima,
tišina tanane niti udarala,
žudnja simfoniju svirala, sve je jača...

Polako teče rastočeno vreme,
kapne sa ruba jednog osmeha, kad
časak na vrhunac stiže, sa trenom eksplodira
i red u jastuk se nabora.
Naša tela još lebde, kad na prstima
veče odbasa.

Prevod: Fehér Illés


2016. február 29., hétfő

Bella Beáta Mondd meg – Reci mi


Képtalálat a következőre: „bella beáta”

Bella Beáta Szentendre, 1969. szeptember 24. –

Mondd meg
Mondd meg  ki is  vagyok én
és miért keresem a nyíló orgona
illatát ha a tavasz jő,
és miért vágyom ölelni a csendbe
fulladt partot köröttem,
ha széthordja a szél, a lépteimben
mormogott igéket mögülem.

Mondd meg ki is vagyok én
és miért keresem a fűben búvó
ciriplő tücsök dallamát,
és miért vágyom a megnyíló ég alatt
nevén szólítani kicsiny csillagomat
ha lezárt szemhéja alól, könnyét ejti
és eső mossa az elszáradt avart.

Te tudod ki is vagyok én
és miért keresem ifjúságom
havakban hulló nyarait,
miért vágyok a zöld dombok hátán
magányosan megpihenni
és ha megkérdik tőled, ismered talán
keresed régen elfeledett nyomát
hol a fűzfák suttognak ezer mesét,
és a folyó dúdolja búsan még a  dalát.
Reci mi
Reci mi ko sam ustvari
i kad proleće stigne
zašto tražim miris jorgovana u cvatu,
i zašto sam željna
u tišinu utonulu obalu grliti,
kad će u moje korake mrmljanu
molitvu vetar razneti.

Reci mi ko sam ustvari
i melodiju u travi skrinevog cvrčka
zašto tražim,
i zašto sam željna ispod otvorenog neba
svoju zvezdicu imenom osloviti
kad iza zatvorenih kapaka suze pušta
i osušenog šušnja kiša topi.

Ti znaš ko sam ustvari
i u pepeo pale leta svoje mladosti
zašto tražim,
zašto sam željna na zelenim humkama
usamljeno se odmoriti
i ako te upitaju, možda ti je ona poznata
tražiš njen odavno zaboravljen trag
gde vrbe hiljade bajke šapću
i reka još pevuši njenu pesmu žalnu.

Prevod: Fehér Illés

2016. február 28., vasárnap

Lennert Móger Tímea Kezdetben – U početku


Képtalálat a következőre: „lennert móger tímea”


Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –


Kezdetben (A változat)

Végül azt terveztem
legyen tél
az ablakunkban
legyen új
a sárga hold
szemben a
templomban
benn
őz-barna csíkhalak
(hagyd magad!)
csontozat
nélkül
U početku (Varijanta A)

Na koncu sam isplanirala
u našem pendžeru
neka bude zima
žut mesec
neka bude nov
nasuprot u
crkvi
unutra
jelen-braun piškori
(opusti se!)
bez
kostura

Prevod: Fehér Illés
Forrás: Lennert Móger Tímea: Innensemerre szigetek, zEtna-Basilicus. 2015. 35. oldal.


Kedetben (B változat)

Végül azt terveztem
legyen tél
az ablakunkból
a sárga hold
új
Szemben a
templom tövében
viselős
szentség(törő)
(er)ős
szőke tél
benn
őz-barna csíkhalak
(hagyd magad!)
csontozat
nélkül

U početku (Varijanta B)

Na koncu sam isplanirala
neka naš pendžer
u zimu se pretvori
žut mesec neka bude
nov
Nasuprot u
podnožju crkve
drevna
sveto(grdna)
(brid)ka
blonda zima
unutra
jelen-braun piškori
(opusti se!)
bez
kostura

Prevod: Fehér Illés

2016. február 26., péntek

Fekete Anna Vanílialekvár – Pekmez od vanilije

Képtalálat a következőre: „fekete anna”
Fekete Anna Komárom, 1988. –
 
 Vanílialekvár

Mint valami zárda,
habos, csipkés,  kupolás, tornyocskás.
Alzheimer Haus a hegyekben, kutyák
és kardvirágok őrzik, meg egy borókasövény.
Itt találkozhat az öngyilkos Habsburg herceg
a keleti fonton maradt nagybácsik szellemével.
És nincs más, csak ötven öreg hölgy és dallamok,
varázsütésre megtalált levelek, régen elhagyott,
de hajnalban feltámadt gyerekek. A cukorkék
hegyek közt könnyed lebegés marad a bűnökből:
fátyol, fahéjas tekercs, vanílialekvár. Nincs is más itt,
csak tollpihével tömött zsákok, szigorúan őrzött
játékbabák, összetört és megtalált nevek.
Mindig hajnalban jönnek a férfiak,
hogy elvigyék a holttesteket.


Pekmez od vanilije

Kao neki samostan,
penast, čipkast, sa kupolama, kulama.
U brdima Alchejmer Haus, psi
i gladiole čuvaju, i živica od smreke.
Princ samoubica od Habsburga na istočnom frontu
ostavljenim stričevim duhovima ovde se može naći.
I nema ničeg drugog samo pedeset starica i melodije,
čarolijom nađena pisma, odavno napuštena
ali u zoru vaskrsla deca. Među bonbonplavim
brdima od grehova lepršavo lebdenje ostaje:
veo, rolada sa cimetom, pekmez od vanilije. Tu ničeg
drugog nema, samo paperjem puni džakovi, strogo
čuvane lutke, razbijena i nađena imena.
Muškarci uvek ujutro dolaze,
da mrtvace pokupe.

Prevod: Fehér Illés

2016. február 25., csütörtök

Szabó Lőrinc Ima a gyermekekért – Molitva za decu


Képtalálat a következőre: „szabó lőrinc”

Szabó Lőrinc – Rippl-Rónai József pasztellje
Miskolc, 1900. március 31. – Budapest, 1957. október 3.

Ima a gyermekekért

Fák, csillagok, állatok és kövek,
szeressétek a gyermekeimet.

Ha messze voltak tőlem, azalatt
eddig is rátok bíztam sorsukat.

Énhozzám mindig csak jók voltatok,
szeressétek őket, ha meghalok.

Tél, tavasz, nyár, ősz, folyók, ligetek,
szeressétek a gyermekeimet.

Te, homokos, köves, aszfaltos út,
vezesd okosan a lányt, a fiút.

Csókold helyettem, szél, az arcukat,
fű, kő, légy párna a fejük alatt.

Kináld őket gyümölccsel, almafa,
tanítsd őket csillagos éjszaka.

Tanítsd, melengesd te is, drága nap,
csempészd zsebükbe titkos aranyad.

S ti mind, él‹ és holt anyagok,
tanítsátok őket, felhők, sasok,

vad villámok, jó hangyák, kis csigák,
vigyázz reájuk, hatalmas világ.

Az ember gonosz, benne nem bízom.
De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.

Igaz rokon, hozzátok fordulok,
tűz, víz, ég s föld leszek, ha meghalok;

tűz, víz, ég és föld s minden istenek:
szeressétek, akiket szeretek!
Molitva za decu

Šume, zveri, zvezde i kameni,
Moju milu decu volite mi.

Kad god nas razdvajaše daljina,
Sudbu njihovu poverih vama.

Uvek dobri beste prema meni,
volite ih molim vas, umrem li.

Godišnja doba, reke, gajevi,
moju milu decu volite mi.

Pute od peska, kamena, asfalta,
mudro vodi curicu, dečaka.

Ljubi mi vetre, njihova lica,
travo, steno, budi im uzglavica.

Plodove im jabuko uruči,
zvezdana noći, ti ih pouči.

Uči, zagrej ih, ti sunce sjajno,
u džepove ulij zlato tajno.

I sve vi žive i mrtve tvari,
učite ih oblaci, orlovi,

divlje munje, dobri mravi, puževi,
na njih mi pazi, svete svemoćni.

Čovek je opak, ne verujem mu,
Vatra, voda, zemlja, meni rod su.

Rođaci moji, vas osloviću,
mrtav vatra, voda, zemlja, biću.

Vatro, vodo, zemljo, bogovi svi:
one koje volim, volite i vi.

Prevod: Maša Starec i Fehér Illés



2016. február 24., szerda

Szente B. Levente Ima – Molitva

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –


Ima

a festmény
a zene
a költemény –
imát dobban a szív
lüktet ér
csók alatt a halánték
imát mondok mikor
egy szelet kenyeret
kezedbe adok.

tovább a tied –
hogy szádba veszed
kicsinyeknek és nagyoknak
csókkal vagy nélküle
tovább hogyan adod
te tudod.
Molitva

slika
muzika
pesma –
srce molitvu lupa
žila kuca
čelo je ispod poljupca
molitvu govorim
kada ti komad hleba
pružim.

tvoje je –
u usta ćeš staviti
deci i odraslima
s poljupcem ili bez
kako ćeš dati
ti znaš.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=46383

2016. február 23., kedd

Pethes Mária Felismerés – Prepoznavanje


Képtalálat a következőre: „pethes mária”
Pethes Mária – Szetandrássy István grafikája
 
 
Felismerés
 
amikor elvirágzik benned a félelem
hogy mulasztásaid bepótolni már nem
jut időd fogaid csikorgatod de felkelsz
megkapaszkodsz az anyagmegmaradás
törvényében pedig tudod mindenképp
felülírja a halál anyádat is pillekönnyűvé
szerette aztán lesétálsz a Tóhoz nézed
ahogy hattyúk és récék folyamatosan
hajtják lábukkal a vizet hogy ne tudjon
befagyni a lihogó megnyugszol feltámad
benned a tett akkor is ha pillanatnyilag
nincs meg hozzá az erő és kisóhajtod
uram bocsáss meg nem tudok veled
tovább társalogni állandóan mozgatnom
kell a szeretet állóvizét nehogy befagyjon
az emberek szíve
Prepoznavanje
 
kad u tebi strah precveta
i tvoje propuste više nemaš vremena
nadoknaditi uz škrgut ali ustaješ
hvataš se za zakonitost održavanja
materije iako znaš da smrt dakako
i tvoju majku nadpisuje u leptirovu
lakoću pretvara pa odeš do Jezera
gledaš da labudovi i gnjurci nogama
ispod sebe neprestano mrtvu vodu teraju
da se ne bi smrzla smiriš se vaskrsne
u tebi volja iako u tom trenutku još
nemaš dovoljno snage i uzdahneš
gospode moj oprosti ne mogu s tobom
dalje pričati vodu stajačicu ljubavi
bez prekida moram micati da ljudsko
srce ne bi se smrzo
 
 Prevod: Fehér Illés