Enes Halilović Linea – Linea

Enes Halilović Novi Pazar 05. mart 1977. –

Linea I prođoše vremena. Tolika prođoše vremena, a nijedna kazaljka nije se pobunila. Nijedna sekunda nije se umorila. Ni zub vremena nije stradao od karijesa. Ni dan se nije izgubio, ni sedmica, ni godina. Ni sat za satom nije zakasnio. Nijedan tren nije pretrčao tren. Nigdje se ništa nije razvezalo. Ni minut se nije okliznuo. I dođoše vremena.

Linea És elmúlt az idő. Annyi idő elmúlt, de egyetlen óramutató sem lázadt fel. Egyetlen másodperc se fáradt el. Az idő fogát a fogszuvasodás nem kezdte ki. Egyetlen egy nap se, hét se, év se veszett el. Óra sem késett le óráról. Percet egyetlen perc sem hagyott el. Sehol semmi sem vált nyilvánvalóvá. A pillanat sem botlott meg. És eljött az idő. Fordította: Fehér Illés

Izvor: http://okf-cetinje.org/enes-halilovic-diskretna-matematika/

Sead Husić Mostarska/Posvećeno P. Zupcu – Mosztári/Zubac P.-nek ajánlva

Sead Husić Tuzla 28. april 1986. –

Mostarska/Posvećeno P. Zupcu Govorio sam joj da je glupa. Govorio sam o teškim modrim kišama što su onda nad Mostarom lile. Govorio sam joj o elegijama što su nad nama kao dudovi, zreli i plavi, padali. Govorio sam joj onda kad je nad Mostarom nebo okrvavljeno bilo i most pod kojim sam sanjao o njoj – svijetloj i plavoj – porušen bio... Govorio sam joj o Svetlani! Govorio sam joj: ne budi glupa, ne budi derište. Govorio sam o Emini i kako i danas kiše padaju nad Mostarom. Govorio sam joj kako ne bih mogao tek tako                                                              tamo s nekom Svetlanom. Pobogu? Kako bih mogao?! Govorio sam joj u kasnu jesen, poturajući joj Liriku Itake, kako sam ljetos gledajući u kajsije sjećao se Svetlane, tamo neke... Kako sam u to mlado ljeto pronašao smiraj na ulici, mostarskoj i kišnoj, čekajući Kajana u studentskom, poput plava dječaka koji čeka da dođu po njega. Govorio sam joj. Sve sam joj govorio. Kako ću otići. Kako ću pisati pisma. Kako ću tamo negdje sanjati o njoj koja se sjeća mene kako prstima – kao po mojim stihovima, kao po ružama... Govorio sam joj da je glupa. Govorio sam o teškim modrim kišama što su onda nad Mostarom lile. Govorio sam joj. Sve sam joj govorio. Govorio sam joj o jednoj Svetlani i tamo nekim mostarskim kišama!

Mosztári/Zubac P.-nek ajánlva Mondogattam, buta vagy. És a Mosztárt áztató súlyos, kék esőkről beszéltem. Az érett és kék eperként körülöttünk hulló bús sorokról beszéltem. Akkor szóltam hozzá, mikor Mosztár felett véres volt az ég és a híd, amely alatt róla álmodtam – a fényes és kék – lerombolt volt... Tündéről beszéltem neki! Mondogattam: ne légy buta, ne légy szertelen. Emináról beszéltem és ahogyan Mosztárt most is esők áztatják. Arról beszéltem, hogy csak úgy, ott, holmi Tündével nem tudnék. Istenem? Hogyan is                                                        tudnék?! A késő őszről beszéltem, Itaka költészetét erőltetve, ahogyan a nyáron, az érett barackot látva egy Tünde jutott eszembe... Ahogyan azon a fiatal nyáron, az egyetemi városban, szőke fiúként, aki arra vár, jőjjön valaki érte, Kajanra** várva a mosztári, esőáztatta utcán, megleltem                                               nyugalmam. Beszéltem. Mindenről beszéltem. Hogy elmegyek. Hogy leveleket írok. Hogy ott valahol róla álmodok, róla aki emlékszik arra, ahogyan ujjaimmal – mint költeményeimen, mint a rózsákon... Mondogattam, buta vagy. A Mosztárt áztató súlyos, kék esőkről beszéltem. Beszéltem. Minderől beszéltem. Egy Tündéről beszéltem és ott holmi mosztári esőkről! *Zubac, Pero (1945) – az egyik vezető bosnyák(?), szerb(?), jugoszláv(?) költő. Legismertebb verse: Mosztári esők (Mostarske kiše) - https://feherilles.blogspot.rs/2013/05/pero-zubac-mostarske-kise-mosztari-esok.html **Azon az estén, Kajan Ibrahim (1944) – bosnyák irodalmár mosztári könyvbemutatóján  a promotor szerepében a fiatal költő lépett fel. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Milica Petričević 24. – 24.

Milica Petričević Cetinje 10. oktobar 1994. –

24. Ako bi ti bio Ti isti onaj čovjek toplih ruku još toplije duše sa svemirom u očima. Ako bih ja bila Ja ista ona djevojčica iz snoviđenja Tvoja Dvadeset ljeta unazad Izgubljene godine više ne bi bile izgubljene. I znao bi da ona stranica nikada prazna nije ni bila.

24. Ha te ugyan az a csillagokkal tele szemű meleg kezű még melegebb lelkű ember lennél. Ha én Én lennék ugyan az az álombéli Húsz évvel ezelőtti Lánykád Az elveszett évek nem lennének elveszettek. És tudnád az az oldal sosem volt üres. Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Faiz Softić *** (Uzmi jednu dlaku) – *** (Végy egy szőrszálat)

Faiz Softić Vrbe kod Bijelog Polja 1958. –

*** Uzmi jednu dlaku ispod lijevog pazuha i posadi je gdje si mislio orah. Drugu, iz lijevog pazuha, posadi gdje si mislio trešnju. I tako redom: usij se u se. Kad pronikneš: lisje svijetom prospi. Skrivenog u kaleme smrt te neće naći. Zalud će njušiti basamake. Ko pseto izgladnjelo.

*** Végy egy szőrszálat  a bal hónaljad alól és ültesd el ahová diófát akartál. A másikat, a jobb hónod alólit, ültesd el ahová a cseresznyefát akartad. És így sorjában: magadat önmagadba ültesd el. Ha kikelsz: a leveleket szórd szét a világban. A halál az oltóvesszőben meg nem talál. A hágcsókat hiába szaglássza. Kiéhezett kutyaként. Fordította: Fehér Illés

Izvor: Faiz Softić: Dok vode teku. NVO Centar za kulturu –Bihor, 2016. 17. str.

Lennert Móger Tímea Híd – Most

Lennert Móger Tímea Zombor, 1981. május 20. –

Híd Anyám főz Az étel szaga Paripák hada Haza-híd Hozzád hív Ködbe vesző vesző Minden gondolat: Te vagy

Most Mama vari Miris jestiva Trupa ata Most pletera Do tebe tera U magli nestali prut Je svaki sud: Ti si Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://timea-versei.doroszlo.net/html/2008.htm

Bátai Tibor Mégis itt – Ipak tu

Bátai Tibor Budapest, 1951. február 17. –

Mégis itt

túl messze merészkedtél
nem gondoltad végig hogy van olyan pont
ahol nem lehet befejezni
csak abbahagyni
megalkuvások láncolata nélkül
innen
visszafelé sem vezet út

mennyire ügyeltél pedig hogy kínos helyzetbe ne kerülj
mégis magad állítottál csapdát
magadnak

szavak helyett hasztalan kutat az önérzet
alkalmas gesztus után
amellyel presztízsveszteség nélkül kikeveredhetnél

megkönnyebbülsz amikor ráébredsz
itt fogsz gyökeret verni

Forrás: https://www.facebook.com/literaturairodalmiesmuveszetimagazin/photos/a.855090311249275.1073741828.855068047918168/1470273583064275/?type=3&theater

Ipak tu

predaleko si otišla

nisi uzela u obzir da postoji takva tačka

gde se završiti ne može

samo ostaviti

bez niza nagodbi

odavde

put ni nazad ne vodi

a koliko si pazila da u ćorsokak ne stigneš

ipak stupicu samoj sebi

si pravila

umesto reči ponos za prigodnim gestom kojim bi se

bez

gubitka autoriteta mogla bi me preboleti zalud tragaš

biće ti olakšanje kad se osvestiš

korene tu ćeš pustiti

Prevod: Fehér Illés

Szente B. Levente A tűz – Vatra

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

A tűz Vajon  hol ér véget a gőg? - Vajon hányféle a jóság? Nem-e olyan mint mesében a varázslás? Az istenek között néha azon tűnődöm, szerénységünk ha lángra lobban, talpon, orcánkban büszke pírral, vajon ki maradna?

Vatra Gde li se obest završava? - Dobrota koliko lica ima? Možda je kao u bajci tek čarolija? Između bogova katkad o tome razmišljam, ako bi naša skromnost plamtiti počela, na našim obrazima ponositim pirom, ko bi uopšte ostao? Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://kafe.hhrf.org/?p=45931