Valentina Novković Милост – Kegyelem

 

Valentina Novković Beograd, 16. 05. 1973. – 

Милост
 
Препознаје ли хук неодговора
окот риђе лисице,
поклекне ли гора кад јој с леђа
прилазиш?
Ако јеком не откликнеш, може ли те земља
на плећима понети, ако путем не коракнеш,
може ли те небо међ своје сврстати?
 
Вишак сам у речима што се на
муцање ослањају, у редовима
за место умањена, смешно
гиздава у очима што једну боју препознају,
чуварка огњишта које ватром неће
запламсати.
 
Каприци, нашивци, заџепци ничему
корисни као уходана војска марширају,
у локвама се очаја огледају, новојутра
очекују што ће их с векнама милости
послужити.
 
Недовршено плетиво мустрама се опире,
како најежен у крајеве што с маслинама
древнују?
 
Izvor: Валентина Новковић: Небогледни пев АСоглас д.о.о. Зворник, 2022. стр. 9.
 
 
Kegyelem
 
Felismeri-e a vörös róka fiadzása
a nem-válasz huhogását,
megroggyan-e a hegy, ha hátulról
lépsz hozzá?
Ha jajszóval nem kiáltasz vissza, vállán a föld
képes lesz-e magával vinni, ha út közben nem lépsz,
képes lesz-e a menny sorai közé befogadni?
 
A dadogásra támaszkodó szavakban
a felesleg, a sorokban
a kicsinyítés helye vagyok, az egy színt felismerők
szemében a nevetségesen ékes és
a tűzhely lángra nem lobbanó
őre is én vagyok.
 
A semmire se való szeszélyek, foltok,
mellékzsebek gyakorlott katonaságként menetelnek,
a tócsákban iszonnyal szembesülnek,
a kegyelem kenyerét az új reggeltől
várják.
 
A befejezetlen kötés mintákkal lázad,
ahogy az olajfákkal együtt vénülők
libabőrrel?
 
Fordította: Fehér Illés

Snježana Rončević Mogući portret stanovnika ravnice – A síkság lakosának lehetséges arcképe

 

Snježana Rončević Vrbaška 1959. –

Mogući portret stanovnika ravnice ili optimistička pjesma Igorem   Željna živih likova tvoj portret neću naslikati.   Ne pravim mjesta, ni precima, ni potomcima na trošnom zidu galerije.   U znojavu košulju odijevam kožu. Idem za tvojim mirisom.   Trag kučkina legla u raspukloj zemlji pronalazim. I zmijin svlak. Tješiš me. Tu mora biti života.   Plodno je. Rastu žito i korov. Živa braća mrtvu odmjenjuju u čekanju žetve. Vjetrovi ravnaju sat na gumnima.   Ja pjevam. Iz grla mi rastu lelekače. Moje lice nema godine. Oko mi je varka plaveti daljine. Nigdje se nisam rodila. To me iznova živu, u tebi prepoznaju.

A síkság lakosának lehetséges arcképe avagy derűlátó vers Igorral   Élő alakokra vágyva arcképedet nem készítem el.   A romos fal képtárában helyet sem elődöknek, sem utódoknak nem készítek.   Bőrömet izzadt ingbe öltöztetem. Szagodat követem.   A nőstény fészek nyomát a meghasadt földben találom. És a kígyó levedlett bőrét. Vigasztalsz. Itt életnek kell lennie.   Termékeny. Nő a gabona és a kóró. Aratásra várva a halott testvéreket élők váltják. Az órát, ahol a gabonát verik, a szelek igazítják.   Dalolok. Torkomból siratóasszonyok nőnek. Arcom éveket nem tükröz. Szemem a messzi kék tüneménye. Sehol sem születtem. Engem élve, újra és újra, benned ismernek fel.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Snježana Rončević Pustanja Besjeda Banja Luka 2009. str. 44.

V. P. Игралиште крај канала – A kanális melletti pálya

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

Игралиште крај канала   Стајао сам на ивици широког канала, кроз жичану ограду посматрајући фудбалски терен локалног зонаша. Полупоцепану мрежу на ближем голу.   Изнад канала, на другој страни, дизали су се дивовски јаблани – али не знам да ли су били дивовски због моје тадашње дечачке висине или су одиста били исполини...   Публика је долазила у хаосу, задржавала се поред аут линија извучених белом кречном бојом. Плави дресови играча беху избледели као сиво небо над игралиштем.   Одлучивао сам да ли да прескочим канал или останем с ове стране жице и игралишта и посматрам предстојећи фудбалски меч. А кад се зачула сучева пиштаљка,   прескочио сам канал, као да сам имао крила, провукао се испод жице и ушао у публику са коца и конопца – осећајући нејасну радост.   Ничег се другог не сећам јасно – ни резултата, ни туче навијача, ни доласка полицијске марице, мада секвенце старог филма назрем у илуминацији.   Све то памтим само због тог скока, уствари, скока којим сам се придружио пролетерској гомили, одједном сасвим задовољан... на неки начин.   На неки начин спокојан у ишчекивању свега што ће се из тог потеза изродити доцније – сутра, прекосутра, кроз четрдесет година, ево данас...

A kanális melletti pálya   A széles kanális szélén álltam, a helyi alacsony osztályban játszó csapat focipályáját a drótkerítésen keresztül néztem. A közelebbi kapu szakadozott hálóját.   A másik oldalon a kanális fölé hatalmas jegenyefák emelkedtek – igaz, nem tudom, akkori gyerek magasságom miatt tűntek hatalmasoknak, vagy tényleg azok voltak…   A közönség rendezetlen sorokban érkezett, a fehér mésszel kihúzott partvonal mellett tartózkodott. Akár a pálya feletti szürke ég, a játékosokon a kék mezek kifakultak voltak.   Tanakodtam, átugorjam-e a kanálist, vagy az elkövetkező mérkőzést a drótkerítés és a pálya ezen oldalán maradva nézzem. De ahogy a bíró a sípjába fújt,   mintha szárnyaim lettek volna, ugrottam át a kanálist, a drótháló alatt átbújtam és a közönség között találtam magam – érthetetlen örömérzés fogott el.   Tisztán, másra, nem emlékszem – az eredményre se, a tömeg-verekedésre se, az érkező rabszállító kocsira se, a régi film részleteit, ritka, visszatérő pillanatokban sejtem.   Mindezt azért az egy ugrás miatt jegyeztem meg, tulajdonképpen az ugrásért, mellyel a proletár tömeghez csatlakoztam, megelégedetten… valamilyen módon.   Valamilyen módon a várakozásban megnyugodva, maga a tett, ugyan milyen következményekkel jár – holnap, holnapután, negyven év múlva, íme ma…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Васа Павковић: На одморишту, Народна библиотека „Стеван Првовенчани“ Краљево, 2019. стр. 25-26.

Đorđe Kuburić *** (Сви демони) – *** (A kísértetek)

 

Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

***   Сви демони све мачке и наказе сви пси и све змије сви су изашли ноћас из књига и рукописа које сам сустао оставио отворене на столу и сви они све але и сва та чудовишта умигољила су ми у сан распршила космос успоствила хаос тмину непознати архетим којег никад нећу схватити

***   A kísértetek a macskák és a torzszülöttek a kutyák és a kígyók ma éjjel az asztalomon nyitva hagyott félretett könyvekből és kéziratokból egyszerre másztak ki és ők mindannyian mindahány rém és lidérc álmomba tekeredett szétszórták a világegyetemet káoszt homályt teremtettek ismeretlen ős-lenyomatot amit megérteni sosem fogok     Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ђорђе Кубурић: Зашто волим виски и друге изабране песме. Нишки културни центар, 2006.

Zoran Bognar Crni kosač – Fekete kaszás

 

Zoran Bognar Vukovar 30. januar 1965. – 

Crni kosač   Hej ti, Crni kosaču, ti jedini besmrtniče kršten mudrošću i Luciferovom krvlju u beloj noći; ti što imaš ključeve od svih grobova i pomićeš teške kamene ploče što razdvajaju humke zemlje; ti što nas kroz milenijumske vetrove učiš da nema smisla ni u životu, ni u smrti, jer živeti znači graditi jedrenjak i škrinju istovremeno; ti što nam svakodnevno iz dubine praznine i veličine (nepre)bola svedočiš da nijedan život nije večan, da nijedna smrt nije večna, i da postoji samo umiranje i ponovno rađanje... odmori se i ti malo, napravi pauzu... bar jedan ubogi dan...   Beograd, 2018.

Fekete kaszás   Te Fekete kaszás, te egyedüli halhatatlan, aki a fehér éjben bölcsességgel és Lucifer vérével keresztelt; te, aki minden sír kulcsával rendelkezel és a halmokat, földeket elválasztó súlyos kőlapokat mozgatod; te, aki az évezredes szeleken keresztül arra tanítasz bennünket, értelmetlen úgy az élet, mint a halál, hisz míg élünk, vitorlást és koporsót egyszerre építünk; te, aki naponta az űr mélyéből és a kín nagyszerűségéből tanúsítod, egyetlen élet sem örökös, egyetlen halál sem örökös, csak elmúlás és újjászületés van… pihenj te is egy kicsit, állj meg… legalább egyetlenegy napra…   Belgrád, 2018.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.zoranbognar.com/pesme

Jász Attila Enyhe fuvallat – Lahor

 

Jász Attila Szőny, 1966. március 26. –

Enyhe fuvallat
 
A világ bármelyik részén ülhetnék így a teraszon éjjel,
bor, szőlő és gyertya mellett, a horizonton tenger, előtte
a parti házak ablakai kivilágítva. Alattam egy olajfaliget,
felettem reflektorként a telihold. Mellette néhány mozdu-
latlan felhőfoszlány, órák óta bámulom.  Nem mozdulok
én sem, enyhe fuvallat jelzi az olajfák hegyén, még élek,
nem állt meg az idő teljesen. Néha azt hiszem, mindezt
csak képzelem. Pedig annyi ok lenne szomorúnak lenni.
 
(Vodnjan, Horvátország)
 
Forrás: Jász Attila: Belső angyal Kortárs könyvkiadó Budapest 2019.
 
 
Lahor
 
Ovako  noću  na terasi u svetu bilo gde bi mogao sedeti,
pored  vina,  loze  i  sveća, na horizontu je more,  ispred
osvetljeni prozori priobalnih kuća. Ispod mene maslinjak
je,  iznad  kao  reflektor pun mesec. I po koji nepomičan
obris  oblaka,   satima  posmatram.  Ni  ja  se ne  mičem,
na   vrhu   maslina   tek   lahor   označava,  još  sam  živ,
vreme  nije  potpuno  stalo.  Koji  put  mislim  da sve to
samo zamišljam. A toliko razloga ima da budeš tužan.
 
(Vodnjan, Hrvatska)
 
Prevod: Fehér Illés

Gergely Tamás Nedvzöld – Sokzelena

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Nedvzöld   Születésnapi ajándék Muhi Sándornak        Ültek a folyó partján. Vadmalac meg a komája.        - Figyeled?- mondta Vadmalac. - Ma olyan "nedvzöld" a színe.      A koma egyre csak mormolta:        - Nedvzöld, nedvzöld.      Majd Vadmalachoz fordult:        - Ennek a folyónak ezer színe van. Mert te adsz nevet nekik.      - No - válaszolta Vadmalac.      Leszakított egy fűszálat, azt a mancsában szétmorzsolta, s az eredményt megmutatta a komájának: valóban nedvzöld színe lett.

Sokzelena   Rođendanski dar Šandoru Muhiju          Na obali reke su sedeli. Vepar i njegov jaran.        – Vidiš li? – reče Vepar. – Danas kao da je „sokzelena”.        Jaran mrmlja, ponavlja:        – Sokzelena, sokzelena.        Pa se Vepru obratio:        – Ova reka hiljadu boja ima. Jer joj nazive ti deliš.        – No – odgovori Vepar.        Otrgnuo je vlas trave šta sa šakama razmrvio a rezultat jaranu pokazao: dobivena boja je zaista sokzelena.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#183