Gergely Tamás/ Gyalai István: Fragmentárium 2/21 – Fragmentarij 2/21

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Fragmentárium 2/21        Te se rejtõzködj, Seres! Hajtsd félre azokat a sásokat, s ugorj bele a vízbe. Az áramlatba. Az életbe fejest. Az egyetlenbe, ami elõtted áll. Nincs választásod. Találd meg a zavarosban a helyed. Ez a Gyalai is, látod, elõbb elmondta, hogy szavaim letaglózták, nem látta értelmét semminek. '81-ben volt. Aztán mégis végigcsinálta az életet, igaz, más fõvárosban, Bukarestet otthagyta. Otthagytuk mind a ketten. Szóval, MERJ ÉLNI, Szocska. Ez lopott kifejezés, kölcsönvett, a Facebookon látott, naponta nézem, leszûröm abból, hol áll a világ. Nem Szocska, persze, hanem Seres. A lényeg, megértetted: NE ADD FEL. Ha kell, haladj a mocsokban, ne féld az ünneplõ gatyád, ússzál a szarban, de ne add fel. Te annyit tehetsz, más dönt a sorsod felõl. Ez a Szocska is, akit említettem, mozdonyvezetõvé küzdötte fel magát. Korán meghalt. De nem mozdony ütötte el, hanem egy autó. C’est la vie! Kolozsvári tájszólásban: Cseszt la vie! Ilyen az élet.

Fragmentarij 2/21          Ni ti nemoj da se skrivaš, Pivaru! Odmakni trstiku i skoči u vodu. U strujanje. U život, naglavačke.  U jedini što je ispred tebe. Izbor ne postoji. Nađi svoje mesto u mutnom. Vidiš, i ovaj Đalai je malo pre rekao da su ga moje reči uništile, nije video ništa što bi smisla imao. 81. je bilo. Pa je ipak uradio život do kraja, istini za volju u drugom glavnom gradu, ostavio je Bukurešt. Obojica smo ostavili.   Dakle, USUDI SE ŽIVETI, Sočka. To je ukraden, uzajmljen izraz, na Fejskubu smo videli, svakog dana gledam pa na taj način nekako zaključujem gde stoji svet. Naravno nije Sočka nego Pivar. Suština je, da li si shvatio: NEMOJ DA SE PREDAŠ. Ako treba, idi napred u truležu, nemoj da štediš svečane gaće, plivaj u govnu, nemoj da se predaš. Ti toliko možeš da uradiš, o tvojoj sudbini drugi odlučuju. I taj Sočka, koga sam spomenuo, bio je mašinovođa. Rano je umro. Ali ga nije lokomotiva pregazila, nego auto. C’est la vie! Čest la vie – kako bi rekli u Klužu! Takav je život.   Prevod: Fehér Illés

Izvor: autor

Nagy L. Éva Ostoros jegenyék – Jablanovi bičevani

 

Nagy L. Éva Kecskemét 1954. április 26. –

Ostoros jegenyék   ostoros jegenyék meleg szél fúj át – meg – átjárják a fákat ostoros rongyos jegenyék innának belőle sorban állnak kiket kitagadott az ég a fény korbácsolt az álom fölégetett a fagy végig suhintva a tájon kik minden télen megcsalódva dideregtek hóviharban s minden éjben fulladt nappalon szemet vetettek önmagukkal ostoros fák rongyos jegenyék más meleg szívből isznak s ha meghozza a szél az estét koccintanak a csillagokkal

Jablanovi bičevani   jablanovi bičevani topli vetar duva produva drveća bičevani poderani jablanovi pili bi iz vas oni koje je odbacio nebeski svod svetlost u red stoje preko predela san je šibao mraz je pržio oni koji su svake zime u vejavici u svakakvoj noći u utopljenom danu razočarano drhtali samim sobom su se suočili bičevana stabla poderani jablanovi iz drugih toplih srca piju a kad vetar veče donosi zvezdama nazdravljaju   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://montazsmagazin.hu/nagy-l-eva/

Bak Rita: Emlékek – Uspomene

 

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Emlékek   Úgy érzem, nem megy, nem tudok több halottal megbirkózni, ahogy eltűnnek, kikopnak, elveszítem őket, életem eddigi szereplőit, színtereit. Változik minden, nem szeretném, állandó helyszínt, díszleteket és szereplőket szerettem volna. Felfal a halál. Már alig érek el az élethez.

Uspomene   Tako osećam, da ne ide, ne mogu sa više mrtvih da se uhvatim u koštac, nestaju, iščeznu, gubim dosadašnje učesnike, predele mog života. Sve se menja, a ja stalno mesto, kulise i učesnike sam želela. Guta me smrt. Život već jedva dotičem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/bak-rita-emlekek/

Balázs F. Attila Kellékek – Potrepštine

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Kellékek   2x4-es szobámba padlásokról ellopott kacatokat gyűjtöttem: százéves cseréptálak kancsók gerebenek héhelők orsók festett és faragott guzsalyok órák kalamárisok mozsarak csengők nyársak botok sorakoztak táramban és persze kedvenc könyveim amiket minden költözéskor gondosan összecsomagoltam logikusan megszerkesztett rendetlenségemben nem tűrtem idegen beavatkozást elküldtem a lányt aki jóhiszemű buzgalommal rendbe tette a kéglit aztán a csend zsibbasztó csapdájában vártam mindig valamit amit megnevezni soha nem tudtam csak lebegtem a sejtelem kagylósusogású hullámain

Potrepštine   u svoju sobu veličine 2x4 sam sa tavana ukradene drangulije skupljao: stogodišnje zemljane činije vrčevi bokali kose vretena oslikane i rezbarene tikvice satovi pernice avanovi zvona ražnjevi štapovi su se ređali u mojoj ropotarnici i naravno moje omiljene knjige koje prilikom svake selidbe brižno spakovao u logično konstruiran nered nisam trpeo vanjsko uplitanje otpustio sam devojku koja je dobronamernom revnošću uredila bačiju posle u klopci ukočene tišine čekao sam nešto što odrediti nikad nisam znao samo sam lebdeo na valovima tajanstvenog naslućivanja   Fordította: Fehér Illés

Forrás: mek.oszk.hu/21700/21732/21732.pdf

Hajnal Éva Ma – Danas

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

Ma
 
Tolnai Ottónak
 
ma meglátogatlak
bár
elhagytam kavicsaidat
valahol elhagytam őket
utat mutató sárga és szürke kavicsszavaid
csak úgy kipotyogtak kabátzsebemből
talán egyszerűen kiestek mint ahogy mind kiesünk néha
megeshet
hogy bevarrtam őket egészen a bőröm alá
csak nem emlékszem
talán csontig bevarrtam kavicsaidat
hogy örökre megmaradjanak
ott foszforeszkálnak az alkaromon
az utolsó vérvétel helye helyén
de elképzelhető
hogy madarak csipegették fel őket
és most világító beggyel ülnek valamelyik fán
meg kell találnom azokat a madarakat
keresek valami eleséget
jóféle madáreleség kéne
valami jóféle
valami vonzó
valami vonzó valami
 
ma meglátogatlak
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 81. old.
 
 
Danas
 
Oto Tolnaiju¹
 
danas ću te da posetim
iako
sam ostavila tvoje belutke
negde sam ih ostavila
tvoje žute i sive reči-belutke koji put pokazuju
samo su ispadali iz mog džepa
možda su jednostavno ispali kao što svi koji put ispadamo
po svoj prilici
sašila sam ih ispod kože
samo se ne sećam
možda sam tvoje belutke sašila do kostiju
da zauvek ostanu
tamo fosforesciraju na mojoj podlaktici
na mestu poslednjeg uzimanja krvi
ali moguće je i to
da su ih ptice pokupile
i sad na nekom drvetu sa svetlećim gušama sede
moram da nađem te ptice
tražim neku hranu
neku vrstu dobre hrane za ptice
nešto dobro
nešto primamljivo
nešto primamljivo nešto
 
danas ću da te posetim
 
¹Oto Tolnai (Tolnai Ottó, 1940. – 2025.) višestruko nagrađen mađarski pesnik iz Vojvodine
 
Prevod: Fehér Illés

 

Miodrag Jakšić Dogovorno – Megegyezés szerint

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Dogovorno   U optužnici za nedoslednost pronalazim, moralnosti, opravdanje. Uvodnom rečenicom, u vanredno stanje, koju, rušeći snove, razbijam na delove. Na rečenice nove... Nećemo. Nikada. Više. Voditi ljubav. Raskošno peva hor. Crtam ti odgovor... Ja neman ništa da dam. I to odlučno, jedino, znam. Nevreme, traži nam doživljaj ceo. Ili bar deo. Sad ne bi smeo, ni umeo, nisam ni zdrav, ni jak... Ja nemam pristupni znak, ni dobar glas. Za nas. Zvuči opako, jako, a samo je, obično, tako. Ne mogu, ne bih, to znaš. Vidiš i osećaš. Mene ne zanima dodir. Meni je uzdah stran. Ne volim noć, ni dan. Meni je suvišan san. Zvuči, bez pomirljive geste, a dogovorno, veruj, jeste. I dalje u meni važiš. Postojiš, možeš da tražiš. Pozoveš u pomoć, za bilo šta. Računaj, uvek mogu, ja. Šta god. Sve, ali ne, od mene, rod.

Megegyezés szerint   Az ellentmondás vádiratában tisztességet, igazolást találok. Az álmokat romboló szükségállapotot bevezető mondattal török darabokra. Új mondatokra... Sosem. Fogunk. Többé. Szeretkezni. Zengi fennkölten a kar. A választ rajzolom... Semmit sem adhatok. Ez az egyedüli, amit biztosan tudok. A vihar, teljes élményt követel. Vagy legalább egy részét. Most nem mernén, nem is tehetném, egészséges se vagyok, elég erős se.... A jelszó nem áll rendelkezésemre, nem vagyok feddhetetlen se. Kettőnkre nézve. Veszedelmesen hangzik, pedig egyszerűen ez a valós helyzet. Nem tehetem, nem is tenném, tudod. Látod és felfogod. Engem az érintés nem érdekel. Számomra a sóhaj idegen. Az éjszakát se, a nappalt se szeretem. Az álom is felesleges. Sehol békülékeny mozdulat, de hidd el, minden a megegyezés szerint van. Még mindig bennem élsz. Létezel, kereshetsz. Segítséget kérhetsz, bármiért. Számíthatsz rám, mindent megteszek. Bármit. Mindent, csak utódot ne kérj.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nenad Grujičić Тишина – Csend

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Тишина   Убијају ме разговори о количинама. На нули сам сазидао све. Сад путујем кроз царство у којем језик пандан је животу. Налазим се у тачки где вршак пера дотиче бескрај. Ту се одмара вук и претвара у росу, а језеро пада с планине. Дечак је то видео матерњим очима и зато му верују сви.

Csend   Megölnek a mennyiségről szóló beszélgetések. Mindent a nullára építettem. Most olyan birodalomban utazom, ahol a nyelv az élet ellenpárja. Ott találom magam, ahol a toll hegye a végtelent érinti. Itt pihen a farkas és harmattá változik, a hegyről meg leesik a tó. A gyerek ezt anyja szemével látta, ezért hisz neki mindenki.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.