Gulisio Timea Táblák – Ploče

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Táblák   Szemed a jótanuló kisdiáké. Kérdezlek, vigyázzállásban felelsz. Csak azt nem mondod el, ki vagy. Most te jössz. Hasra fekszem. Tekinteted szúrja a hátam. Látod a tüdőm, a májam, a szívem. Gondosan feljegyzed a bűneimet. Bejársz, üres szobát a régi, nagy emberek szelleme. Nem bántasz. Azt sem mondod, hogyan éljek. Csak hogy maszatos szám széle. Letörlöd. Így ahhoz nyúlnak, ami értékes.

Ploče   Oči su ti oči marljivog školarca. Pitam te, u stavu mirno odgovaraš. Jedino što ne odaješ, ko si. Ti si na redu. Na stomak legnem. Tvoj pogled leđa mi bode. Vidiš moja pluća, jetru, srce. Pomno beležiš moje grehe. Poput duhova starih velikana praznu sobu me obilaziš. Ne povređuješ me. Ni to ne kažeš, kako da živim. Samo da su mi usne zamazane. Obrišeš ih. Tako diraju to što je dragoceno.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila Delete – Delete

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Delete   súlyos a billentyűkön vonagló kéz a kéj rángatózásai a halált elhessegetni vágyó ujjak bágyadt lüktetése amikor az égi billentyűzeten egy határozott kéz beüti: delete

Delete   teška je ruka koja se na tipkama previja trzaji požude klonulo podrhtavanje prstiju koji smrt žele odagnati kad na nebeskoj tastaturi jedna odvažna ruka ukuca: delete   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Ladik Katalin A hangya – Mrav

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

A hangya   Kidőlt fenyő: félig az égbolt és a tengerbe fúródó magasság között. Súlypontja: gyantacsepp, friss, kora reggeli illatsóhaj, még nem ráncos, folyékony csillag. Csillag buggyant ki fényes igeként ebben a fában? A gyökértől a hangya útja a fénymagba vezet. Ettől a súlypont elbillen: a fenti mélybe, a lenti magasba. Hosszú gyantasóhaj lebeg a szakadék fölött. Súlypontja se fönt, se lent. A gyanta a hangyát megköti. Igévé üvegesedik.

Mrav   Izvrnut bor: napola između nebeskog svoda i visine što se u more uranja. Težište mu je: kap smole, svež, rano jutarnji uzdah arome, još nije naborana, tečna zvezda je. Poput sjajne propovedi zvezda li je šiknula u ovom drvetu? Staza mrava od korena u jezgru svetla vodi. Zbog toga se pomera težište: u gornju dubinu, u donju visinu.   Iznad provalije dugačak uzdah smole lebdi. Težište nit mu je gore, nit je dole. Smola sveže mrava. U staklast propoved se pretvara.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600540

Gergely Tamás Pech – Baksuz

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Pech        Új vesét ültettek belé, mert sajátjai nem mûködtek vagy csak alig. A mûtét sikerült, a harmadik vese munkába látott. Viszont ennek az újban volt egy kõ, amirõl nem tudtak, amit átültetés során porlasztani kellett. Úgyhogy másnap gondosan felvágták újra, kimosták a törmeléket és az alvadozó vért. ABSZOLÚTT PECH

Baksuz        Usadili su mu nov bubreg jer koje je imao praktički su izvan funkcije bili. Operacija je uspela, treći bubreg počeo da radi. Ali u tom novom kamen je bio o čemu nisu znali te za vreme presađivanja morali su zdrobiti. Tako drugi dan oprezno su ga ponovo rasekli, otpatke i zgrušanu krv isprali. APSOLUTAN BAKSUZ.   Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző

Kajoko Jamasaki Азурни рибњак – Azúr halastó

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Азурни рибњак   Срби Митровићу   Удаљава се глас продавца: на улици у јесен на столици седиш.   Обрадован случајним сусретом, нудиш ми локвањ: „Узми један, који хоћеш!”   У белом ћупу, пуном воде, лелуја још један, последњи цвет. Колебала сам се:   чује се разбрајалица. Ко је изговара? Ни ти то не знаш.   (Данас смо добро продали цвеће...) Лагано ваздух румени, у далеком рибњаку заблиста вода.

Azúr halastó   Srba Mitrovićhoz1   Távolodik a kereskedő hangja: az utcán az őszben széken ülsz.   A véletlen találkozás örömére tavirózsát kínálsz: „Vegyél egyet, bármelyiket!”   A vízzel teli csuporban még egy lebeg, az utolsó. Habozok:   mondóka hallatszik. Kitől ered? Te sem tudod.   (Ma sok virágot adtunk el…) A levegő rózsaszínű, a víz a távoli halastóban csillan.   1Srba Mitrović (ejtsd; Szrba Mitrovity – 1931. – 2007.) szerb költő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Aca Vidić Песма поклоњења у времену– Hódolat-vers az időben

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Песма поклоњења у времену   Гласине су опустошене зидине Трулих маховина   Говорила си кроз врата Неко је говорио безобразне речи Старац је причао о хлебу   Ветар је дувао јако расипао говоре   Придигнут промајом Кô свод над морем увече Изгледао сам И видео свој безизворни сан   Као тајни гласови умирале птице По празним одајама   Пролазио је ветар као прст кроз живу Нит танка као срна њихала се На врпци осмеха   Јављали се пацови и плиме Паучине Из својих малих живота Мутави од неговорења   Растрчала се празнина по гатовима Паробродских линија Тишина се умигољила у муљ И ти си као уморни миш посегнула у самоћу   О свему сам ти већ говорио из урођеног стида   Завијао је дан Плакао гласом   Као крадљивац пламена што долазио је Да ти се огледа у очима   Јахао сам према дрворедима   1982.

Hódolat-vers az időben   A szóbeszéd a rothadt moha Csupasz fala   Ajtón keresztül szóltál Valaki káromkodott Egy öreg a kenyérről mesélt   A beszédet az erős szél szórta szét   A huzat a magasba vitt Úgy tűnt este a tenger felett Boltozat vagyok És megláttam forrás nélküli álmomat   Az üres fülkékben a madarak Titkos hangokként haltak meg   A szél mint ujj a higanyban járta át A mosoly szegélyén vékony szál Ringott   Patkányok és pókhálók Szerény életükkel Szótlanságra ítélten Jelentkeztek   Üresség terült szét A gőzhajógátakon A csend posványba húzódott És te is fáradt egérként a magányba   Eredendő szégyenből már mindenről beszéltem   A nappal hangosan Zokogott   Lángtolvajként aki azért jött Hogy veled megmérkőzzön   Lovagoltam a fasorok felé   1982.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021. стр. 15-16.

Obren Ristić 8. Њима ће се само казати пут и путовођа… – 8. Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

8. Њима ће се само казати пут и путовођа…
 
Њима ће се само казати пут и путовођа испод Свете
Горе И сазнаше постоји место из ког се путује најлепше
А капи ове течности чине густу масу у коју урањаху
Ко у светињу у нади да ће одавде са камена да узлете
 
Ако кроз ова врата чисти прођемо на којима ће нас
Дочекати Науци ако је веровати да земља је округла
И шупља Записано је негде Можда слово ил цртеж
Звук у таласима Тајна у утроби Ртња тражећи спас
 
Или у дубоким ризницама Старе планине Има ли пута
Ка висини Видим одавде ту светлост која ме као велика
Прозрачна риба у мирно подне августовско гута
 
Камо је Дис кренуо мислећи да овај плави зрак ко река
Гробница је за праведних Серба душе утопљене
И како ће те насеобине куће небеске примити укућане
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 30. стр.
 
 
8. Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek…
 
Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek a Szent Hegy
Alatt És felismerik a legszebb helyet ahonnan indulni lehet
És a sűrű masszát alkotó folyadékcseppekbe úgy merülnek
Mint a szentélybe remélve hogy innen a szikláról felemelkedhetnek
 
Ha ezen az ajtón melyen várnak bennünket tisztán jutunk át
Ha hinni lehet a tudománynak mely szerint a föld kerek
És öblös Ez valahol rögzített Csak egy betű vagy rajz talán
Hang a hullámokban Menedéket nyújtó titok a Rtanj¹ belsejében
 
Vagy a Stara planina² mélységes kincstárában Egyáltalán
Út a magasságba vezet-e Innen azt a ragyogást látom amely irdatlan
Áttetsző halként kap be egy nyugodt augusztusi délután
 
Hová indult Dis³ azt gondolva hogy folyóként ez a kék sugár
A feddhetetlen szerbek a megfulladt lelkek sírhelye
És e településeket lakosait a mennyei paloták hogyan fogadják
 
¹Rtanj, ²Stara planina (ejtsd: Rtany, Sztárā plāninā) szerbiai hegyek
³Dis – Vladislav Petrović Dis (ejtsd: Vlādiszlāv Pētrovity Disz, 1880. – 1917.) ismert szerb költő
 
Fordította: Fehér Illés