Mirtse Zsuzsa Utolsó élő kertem – Moja poslednja živa bašta

Mirtse Zsuzsa (Žuža Mirče)

Utolsó élő kertem Olyan nyelven akartunk egymás között beszélni, amelyet pontosan értünk. Madártollakból, sebhelyekből, az idő hulladékából építettünk fészket, tölgyek között találtuk meg az otthont, ahová mindig is vágytunk, fagyos övezet lett mégis estére az ágyunk. Felemeltél, én pedig magammal rántottalak, tested vasporba forgattam, arannyal kented be arcom, mert aranyat izzadt a tenyered, nekem vasgyöngyöket a szemem. Jó élni, mondtad, miközben a pipacsmezőkre gondoltam, Persephoné mákvirágjára, hallottam fájást enyhítő hangját, láttam tenyerén a gránátalmamagot, kínált, csalogatott, hiszen e földi élet nem több, mint aranyfüst a maszkon. Értem nyúlt, oda hívott, ahol bátran elveszíthetjük nevünket, ahol már nincs mit betakarítani, és minden szín a feketébe oldódik. De ahhoz, hogy megértsd, mi is az a sötét, ott kell élned, vele. Maradj még, kérted, s én rettegve ismertem fel, hogy e maszk hatalma nagyobb, mint a szereteté. Hozzá igazodsz, tőle menekülsz, nem fontos senki annyira, hogy megfeledkezhess róla, akár csak percekre is. Kiszáradtunk, mint az Adonis-kertek, utolsó gyümölcsfánkon mézgás sebek, az éjszakák üresek, nem háljuk el, de egyszer talán a reggel magával viszi a sötétség ruháját, és Persephoné megvérzett lába nyomán újra pipacs terem. Ne harapj meg többé, én sem bántalak. A testet úgyis omlóssá rágja az idő, a padunkat pedig végleg belepi a hó. Maradjunk. Egymáshoz kopunk, a bomló levelek illatában végre megtalállak. Nem sietünk, nincs már hova. Amikor ideje lesz, ágyat vetünk magunkból, és lefújjuk az aranyport utolsó arcunkról.

Moja poslednja živa bašta Na takvom jeziku smo hteli međusobno pričati koju savršeno razumemo. Gnezdo od ptičjih perja, ožiljaka, ostatka vremena pravili, dom među hrastovima našli, tamo gde smo oduvek težili, ipak krevet naš do uveče promrzla zona postao. Podigao si me a ja sam te sa sobom povukla, tvoje telo u gvozdenoj prašini prevrtala, lice mi zlatom mazao, jer ti je na dlanu znoj od zlata bio, a biseri suza u mojim očima od gvožđa. Krasan je život, rekao dok ja na polja od bulki mislila, na makov cvet Persefonea, čula njen umirujući glas, videla zrno nara na njenom dlanu, nudila me, mamila, pa ovozemaljski život nije više od zlatnog dima na masci. Pružio si mi ruku, tamo me zvao gde imena slobodno možemo izgubiti, gde više nem šta da se ubere i svaka boja u crno se otapa. Ali za to da shvatiš šta je tama, živeti tamo trebaš, s njom. Molio si, ostani još, a ja sa strahom prepoznala da je moć te maske veća od ljubavi. Prema njoj se ravnaš, od nje bežiš, niko nije toliko važan da bi se na nju moglo zaboraviti, makar i za trenutak. Poput vrtova Adonisa smo se isušili, smolasti ožiljci su na našoj poslednjoj voćki, neprospavani noći prazni, ali jednom će valjda jutro tamno odelo tame sa sobom poneti i u krvavom tragu Persefonea ponovo će bulke rasti. Nemoj me više ugristi ni ja te ne diram. Vreme će i ovako rastočiti telo a klupu zauvek sneg pokriti. Ostanimo. Pripasćemo jedan drugom, pronaćiću te konačno u mirisu opalih lišća. Nismo u žurbi, više nemamo kud. Kad dođe vreme pospremićemo krevet od nas samih i s našeg poslednjeg lica otpuhnemo prah zlata. Prevod: Fehér Illés



Tandori Dezső Sem-jelek – Ni-znaci

Tandori Dezső (Deže Tandori) Budapest, 1938. december 8. –

Sem-jelek                    – próbáld egymás után,                    próbáld egyszerre mind,                    próbáld se így, se úgy – Egy szó: más értelemben; egy hangsúly: másutt – Az azonosság lyukkártyái: u. a., u. b. stb. Két talizmán közös fedele: nyílt tér, zárt tér – Talált tárgy: dobókocka középpontja – Egy -ból, -ből; egy (évszáma ismeretlen) – a leletek számbavétele az összes variáció helyett –                    s próbálj úgy gondolni az időre:                    FOGLALT-tábla                    egy üres asztalon.

Ni-znaci                     – pokušaj jedan za drugim                     pokušaj odjedanput sve                    pokušaj ni ovako, ni onako – Jedna reč: u drugom smislu; jedan naglasak: drugde – Prazne karte istovetnosti: t. j. t. i. itd. Zajednički pokrov dve amajlije: otvoren prostor, zatvoren prostor – Nađena stvar: središnjica kocke za bacanje – Jedan -sa, -iz; jedan (nepoznato godište) – spisak nalaza umesto svih varijacija –                    pokušaj tako misliti na vreme:                    natpis ZAUZETO                    na praznom stolu. Prevod: Fehér Illés



Fabó Kinga Leszbosz; talán – Lezbos; možda

Fabó Kinga

Leszbosz; talán Amikor üres a szoba, és üres az ágy, te vagy a hasonlított: te hasonlítasz hozzám. Vonz és taszít csillogó, fekete szemed. Két szabálytalan nő. Ki bocsát meg kinek? Test felől fogy el a lélek: mint akik csak töredékek. Összpontosítasz. Mire jó? Mit kéreted magad? Egyenlőtlen a harc, mert a szexet nem tudom bevetni. Egy férfit el- csábítani: semmi.

Lezbos; možda Kad je prazna soba i krevet prazan, ti si prilagodan: ti si meni sličan. Privlače me i odbijaju tvoji sjajni crni oči. Dve nepravilne žene. Ko će kome oprostiti? Duh se sa strane tela gubi: kao da su samo odgrisci. Usredsređuješ se. Čemu? Što se daš moliti? Neravnopravna je borba, jer ne možeš ubaciti polnost. Jednog muškarca za- vesti: malenkost. Prevod: Fehér Illés



Csoóri Sándor A harmadik nap esni kezdett a hó – Trećeg dana počeo je padati sneg

Csoóri Sándor (Šandor Čori)  Zámoly, 1930. február 3. –

A harmadik nap esni kezdett a hó Az első nap arra volt jó,          hogy mindent elfelejtsek; a második arra, hogy mindenre emlékezzek. S a harmadik nap esni kezdett a hó.           És megszületett a sejtelem,           hogy mostmár mindig esni fog,           homlokodtól a szádig,           szádtól az ágyékodig,           végig a tested hosszán,           végig az életemen. Havazni fog a mennyezet, a telefonkagyló,           ha fölemelem, az elmosódó gyerekkori ég, ha hátranézek. Megrekedt fák és megrekedt kazlak közt is           csak a hó kísértete kószál,           az elsötétített földeken megül,           a háborús menekülőket megkoronázza. És tudtam már, hogy nem leszek egyedül, elkísér ez a hóesés, ahova megyek, leül mellém a vonatba, átkel velem a tengeren, füstölgő autógumik s levegőtlen városok           éjszakájában           megszólít anyanyelvemen           s országokat hódít nekem,           mert országot hódítani           te akartál s ha már hazám se lesz, mert nem lesz erőm           vallani róla, bezárkózom ebbe a havazásba, mint aki fehér inget vesz föl, fehér inget az utolsó napon.

Trećeg dana počeo je padati sneg Prvi dan bio je zato dobar           jer sam mogao sve zaboraviti; drugog dana pak svega se mogao setiti. A trećeg dana počeo je padati sneg.           I rodila se slutnja,           od sad će stalno padati,           od tvog čela do usta,           od usta do njedra,           duž čitavog tvog tela,           duž čitavog mog bivstvovanja. Snežiće tavanica, telefonska slušalica,           ako podignem, obrisi neba iz dečačkog doba, ako se osvrnem. Među zapelim drvećem i zapelim stogovima           samo avet snega luta,           naslanja se na zatamnjena polja,           okruni begunce rata. I već sam znao, neću biti sam, gde god se budem kretao, pratiće me sneg, sestće pored mene u vozu, prelaziće sa mnom more, u noć zadimljenih autoguma i bezvazduđnih           gradova           osloviće me na mom maternjem jeziku           i zemlje će mi osvojiti,           jer osvojiti zemlju           ti si htela i kad već ni grudu neću imati, jer neću imati          snagu o njoj govoriti zatvoriću se u ovo sneženje, kao neko ko belu košulju obuče, belu košulju zadnjeg dana. Prevod: Fehér Illés



Petri György Mondogatnivaló – Za ponavljanje – To Be Said Over and Over Again

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

Mondogatnivaló

Cipőmre nézek: fűző benne!

Nem lehet, hogy ez börtön lenne.

Za ponavljanje

Pogledam na cipelu: na mestu je priveznica!

Nije moguće da bi to tamnica bila.

                             Prevod: Fehér Illés

To Be Said Over and Over Again

I glance down at my shoes and – there's the lace!

This can't be gaol then, can it, in that case.

                             Translated by Clive Wilmer



Pethes Mária Variációk a szerelemről – Varijacije na temu ljubav

Pethes Mária

Variációk a szerelemről A szerelem szirti sas. Harmincévesen eldönti, történjen bármi, élni fog. Egy megközelíthetetlen szirtre száll, leszaggatja elszarusodott karmait, kirángatja merev tollazatát, csõrét addig ütögeti a sziklafalhoz, míg az letörik, és így teljesen védekezésre képtelen, harminc napot étlen-szomjan vár. Eső veri, vihar tépázza hitét. Aztán szép lassan kinő és repülésre alkalmas lesz a tolla, karmával megragadhatja zsákmányát, hogy húsából acélos csőrével nagyokat téphessen. * A szerelem, akár a Vezúv, békésen bóbiskol a nápolyi-kék ég alatt, ölében leánder illatú álmok ringanak, lankáiról titkolt vallomások sóhaja száll. Kabócákkal küld szemérmes üzenetet a fékezhetetlen vágyról. Aztán váratlanul a plátói érzelem átfordul, lávaesőt zúdít a tájra, olvadt bazaltjába dermed az ölelés. Örök mozdulatlanságba mered a legszebb pillanat. * Szerelmed kínai mosodához hasonlatos, mert kiveszed lelkemből az ártalmas emlék-pecséteket. Tenyered melegétõl fehérneműim elpárolognak, ki tudja, hány kering a légben csiklandós kacagással, csók-csipkék mámorában. * A szerelem veled megbízható szövetség. Gyóntatóm, barátom, apám, bátyám. Rád bízom magam életre, halálra

Varijacije na temu ljubav Ljubav je zlatni orao. Sa trideset godina odluči, bilo šta da se desi, živeće. Sleti na neku nepristupačnu stenu, odbaci ostarele kandže, iskida ukrućeno perje, kljunon do stene dotle udara dok se ne slomi i tako nesposobno na bilo kakvu odbranu, gladno i žedno trideset dana čeka. Veru mu kiša topi, vihor čupa. Potom perje postepeno izrasta, ponovo je sposoban za let, kandžama plen grabi, čeličnim kljunom meso kida. * Ljubav je Vezuv, mirno drema pod plavim nebom Napulja, u krilu mu snovi mirisom leandera lebde, sa njegovih obronaka uzdasi tajnih ispovesti se oslobađaju. Čedne poruke o neobuzdanoj čežnji cvrčcima šalje. Pa se platonski osećaj iznenda menja, na okoliš kišu lave sruči, zagrljaj u otopljen bazalt se koči. Najlepši tren u večnu napomičnost se skameni. * Ljubav je poput kineske praone, jer ispere štetne žigove sećanja iz moje duše. Od topline tvojih dlanova moja presvlaka se u paru pretvara , ko zna škakiljavim kikotom koliko lebdi u vazduhu, u zanosu čipkastih poljubaca. * Ljubav je s tobom sklopljen pouzdan savez. Moj ispovednik, prijatelj, otac, brat. Prepustila sam ti se za život i smrt. Prevod: Fehér Illés

Ferencz Győző Elméleti tájkép mint allegória – Teoretski pejzaž kao alegorija

Ferencz Győző Budapest, 1954. április 4. –

Elméleti tájkép mint allegória

Letarolt terület, mindenfele értelmetlen irtás,
Elszabadult munkaeszközök és vegyszerek
   Kiszámított pusztításának nyoma.
Az idehordott építési
Vagy inkább bontási törmeléken
A kidöntött fák tönkjei közt bozót se sarjad,
Csak szártalan aszat, konkoly, csormolya,

Ami bírja a mérget, mert maga is mérgez.
A csonka törzsekre paraziták kúsznak fel,
   Veres iszalag, maszlag és szulák.
Szép, de hogy csak ez nő ide?
Az egész területet felveri a kibogozhatatlan gaz.
Az erdő már letarolva, de kert nem lesz itt,
Helyét benövi az erőszakosan értelmetlen kuszaság.

Teoretski pejzaž kao alegorija

Opustošeno područje, okolo nerazumno istrebljivanje,

Oteli su se sredstva za rad i kemikalije,

   Tragovi smišljenog uništavanja.

Na nagomilanim građevinskim

Otpacima odnosno ruševinama

Između klada srušenih stabala ni šikare nema

Samo bodljika bez struka, kukolj, raspuk niče,

Što otrov podnosi jer i sam truje.

Na slomljena stabla paraziti nastanjuju,

   Crven pavit, kužnjak i ladolez.

Al kako je moguće da tu samo to raste?

Čitav teren gustim korovom prekriven.

Šuma je istrebljena, tu neće biti vrta,

Njeno mesto nerazumna nasilna konfuznost obrasta.

                             Prevod: Fehér Illés