Paulovics Tamás Mások a lányok – Cure su drugačije

Paulovics Tamás Tiszaföldvár 1954. 09. 02. –

Mások a lányok A pirkadat, a hajnal, a reggel, a régi kert emléke rabul ejtett, s nem ereszt el. Azok az alélt augusztusi délutánok. Az istálló mögött egy diófa állott. Hat éves lehettem, ott és akkor mutatta meg Cseuz Gyuri, hogy másképp pisilnek a lányok. Azon az áldott-átkozott délutánon sejtettem  meg,  mennyire, mennyire mások a lányok.

Cure su drugačije Zora, rumenilo, jutro, uspomena starog vrta me je zarobila, i ne pušta. Ona klonula avgustovska popodneva. Iza štale orah rasla. Kojih šest godina sam imao, tamo i tada mi je Đuro Čeuz pokazao, da cure drugačije piške. Tog blaženog-prokletog popodneva sam prvi put naslutio da su cure i te kako drugačije. Prevod: Fehér Illés

Forrás:  http://www.szegedilap.hu/cikkek/vers/paulovics-tamas-harom-verse.html



A. Túri Zsuzsa: Szerelmes vers – Ljubavna pesma

A. Túri Zsuzsa Budapest 1971. július 30. –

Szerelmes vers Kezed bilincs kezemen, szíved súly a szívemen, mozdítani nem merem, a létezés titok. Szemed, mint nyáron az ég, vihar előtt sötétkék, végleg beleolvadnék, az alázat titok. Könnyed íze tengeríz, ajkamon sós tengervíz, mennybe és pokolba visz, a szerelem titok.

Ljubavna pesma Ruka ti je na mojoj ruci steg, srce ti na mom srcu teg, pomicati ne smem, postojanje je zagonetka. Oko tvoje kao letnji plavet neba, tamnoplav je pre kijameta, skroz bi se stopila, poniznost je zagonetka. Okus tvoje suze je okus okeana, na usnama mi je morska voda slana, vodi do nebesa i pakla, ljubav je zagonetka. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://acsendbeszel.blogspot.rs/2012/10/a-turi-zsuzsa-szerelmes-vers.html

Fekete Anna Csak fehérben – Samo u belom

Fekete Anna Komárom, 1988. –

 

 

Csak fehérben

 

Anya csak fehérben szeret engem, és aranyosnak tartja,

ha egy kis béka, csiga vagy eprecske van a pólómon; és azt is

szereti, ha nem csapkodom a hajam, mert allergiás, allergiás

a hajszálakra, és nemcsak a hajszálakra allergiás, 

hanem a porra, a tojásra, a kékre, a barnára, no és rám. 

Egy kicsi csiga vagy béka az aranyos persze: egy kicsi itt, 

egy kicsi ott, csak ne legyen túl… te se legyél, Anna,

 túl hangos, ne nyisd ki, ne vedd elő, ne bömböltesd…! 

Értsd meg, a kék, a piros, a barna, a zöld, a sárga, a szürke 

rosszul áll neked. Én megértem: anyának a széltől is fáj a feje.

 

Néha elcserélnek egy-egy lányt, ahogy elcseréltek engem, 

és a végén maradnak a kiscsigák, a kisbékák, mert a végére

… nincs is vége! 

 

No nézd csak! Én innen, egy másik országból gondolok rá, 

kisbékásan, megértőn, telve szeretettel, erre egy hajszál 

– épp az én hajszálam – belelebeg a kakaójába…

 

Rettenet!

 

Forrás: http://centrifuga.blog.hu/2011/02/27/versvasarnap_fekete_anna_versei

 

 

Samo u belom

 

Mama me samo u belom voli i smatra ljupkim

ako na majici ima jedna žabica, puž ili dudinja; a i to

voli, ako sa kosom ne mašem, jer je alergična, alergična

na vlasi kose, i alergična je ne samo na vlasi kose,

nego na prašinu, jaja, plavo, žuto, pa i na mene.

Naravno jedan pužić ili žaba ljupki su: komadić tu,

komadić tamo, samo nek bude previše... Ana, ni ti ne budi

previše glasna, nemoj otvoriti, nemoj izvaditi, nemoj da urla...!

Shvati, plavo, crveno, braun, zeleno, žuto, sivo nikako ti

ne stoji. Shvatam ja: glava moje mame i od vetra boli.

 

Katkad po jednu devojku zamene, kao što su i mene zamenili,

i na kraju ostanu pužići, žabice, jer na kraju

... kraja ni nema!

 

I gle! Ja odavde, iz jedne druge države mislim na nju,

sa žabicom, razumevanjem, ljubavlju, na to jedan vlas kose

– baš vlas moje kose – u njen kako pada...

 

Užas!

 

Prevod: Fehér Illés

 



Nikola Paripović Tamnost – Homály

Nikola Paripović, Livno 28. maj 1988. –

 

 

Tamnost   Ni čaj od lista matičnjaka, Niti kašike puna meda, Ne tope teški talog mraka, I to sivilo tupog leda.

Homály   A citromfűből készült tea sem, A tele kanál lépesméz sem, Oldja a sötétség sűrű üledékét, A tompa jég szürkeségét.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

 

 



Zajácz Edina Csöndmadár – Ptica tišine

Zajácz Edina Nyíregyháza, 1975. november 22. –

Csöndmadár

Én minden nap előtted térdepelek, s ha néha angyalok lóbálják béna lábaidat,
kristályhangod végtelenjén felnevetek,
mint jó anya, bíztatnálak:
- Indulj csak, indulj az útra, fiam!
Magamhoz szorítom világod súlytalan álmait,
és nézem, ahogy öröklétű forrás fakad
apró kezed vékony ágaiban.
S míg bennem egymás hegyén-hátán fuldokolnak a szavak,
tekinteted túlvilág-fényében fürdetsz,
és vállamra ülteted báránylelkű csöndmadarad.

Forrás: https://www.facebook.com/photo.php?fbid=1051478041590002&set=a.572823129455498.1073741829.100001834493058&type=3&theater

Ptica tišine

Svaki dan ispred tebe klečim, i ako tvoje uzete noge katkad anđeli ljuljaju,

nasmijem se na beskraju tvog kristalnog glasa,

kao dobra majka, bodrila bi te:

– Kreni, kreni sine moj!

Snove tvog bestežinskog sveta grlim

i gledam kako na granama tvoje sićušne ruke

večni izvor izvire.

I dok u meni reči na gomili se dave,

u vanzemaljskom sjaju tvog pogleda me kupaš

i tvoju krotku pticu tišine na ramena mi staviš.

Prevod: Fehér Illés



Fellinger Károly Címadás – Davanje naslova

Fellinger Károly Pozsony, 1963. november 20. –

Címadás Bejött a számítás, nincs szabad helyünk, a valóság üres trójai faló, János a hátára pattan, nyeregben érzi magát, húzza az időt akárcsak a jövő, várja a sorsát, mely inkább jobbra fordul, így most nem találkozik a mogorva tekintetük, mégis mind- eközben bús fején a gázálarccal van képe elszavalni a szabadság himnuszát, melynek végén a pont élet- hű focilabda, de aztán időben észreveszi, szerencsére kiszúrja.

Davanje naslova Znali smo, za nas nema slobodnog mesta, stvarnost je prazan trojasnki konj, Ivan ga zajaši, tako se oseća kao da je u sedlu, odugovlači vreme kao budućnost, svoju sudbu čeka šta valjda na bolje se okreće, tako sad njihovi tmurni pogledi se ne susreću, ipak u to vreme sa gasmaskom na glavi ima obraza da himnu slobode recitira na kojem kraju tačka je stvar- na nogometna lopta, ali na vreme primeti, na sreću izbode. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://www.irodalmijelen.hu/2014-szep-11-0709/legalabbis-fellinger-karoly-versei



Tornai József Hadd mondjuk el – Neka ispričajmo

Tornai József  Dunaharaszti, 1927. október 9. -

Hadd mondjuk el Hang Hadd mondjuk el, mi nyomja szívünket, mint a beszakadt házfal, Kar mint a beszakadt házfal, Hang mi már nem a szegénységtől félünk, nem a zsírtalan tésztalevestől, nem a lukas gatyától, Kar nem a lukas gatyától, Hang szívünkre a változás nehezedik, a kivágott erdők, mérgezett s mérgező folyóink, Kar mérgezett s mérgező folyóink, Hang kibírjuk-e majd a föld meghajlását a gépek alatt, gyárak, műanyag-szemét alatt a szétvagdalt tájon, milyet te még nem láttál? Kar milyet te még nem láttál, Hang gyerekeinknek műszer-feje lesz, mire fölnőnek, művégtagokon szaladnak másik földrészre, hitted-e ezt? Kar hitted-e ezt? Hang Hadd mondjuk el, örülünk s félünk a holnapi új találmányoktól: szabadságunkat hozzák-e vagy elpusztítanak? Kar szabadságunkat hozzák-e vagy elpusztítanak? Hang Észrevétlenül sorvadunk el mint a lomb között a fa legfölső ága, - akkor veszik észre, ha már földre zörög - vagy növünk tovább, amint villogó technikák röpítenek sorsunk felé, új csillagok felé? Mondd meg nekünk, halott. Kar Mondd meg nekünk, halott. Hang Láttad: falunkból város nőtt, unokádból éjszakai röpülő, génjeidet csillogó, üveg gén-bankok őrzik, Kar génjeidet csillogó üveg gén-bankok őrzik. Hang Hadd mondjuk el: rettegve fekszünk ágyba mi férfiak, asszonyok, egy napon hátha fém-csattanást hallunk puha csókunk helyett, Kar egy napon hátha fém-csattanást hallunk puha csókunk helyett, Hang akkor már csak sírni jöhetsz vissza hozzánk, csak siratni gép- és villamosagy-fiaidat, Kar csak siratni gép- és villamosagy-fiaidat. Hang Hadd mondjuk el, mi nyomja szívünket, mióta gyorsabban pörögnek napjaink, s életünk remények között tűnik el, Kar s életünk remények között tűnik el.

Neka ispričajmo Glas Neka ispričajmo šta nas tišti, kao provaljen zid, Hor kao provaljen zid, Glas više se ne od siromaštva bojimo, ne od suhe juhe od testa, ne od  probušene gaće, Hor ne od probušene gaće, Glas naša srca promene opterećuju, isečene šume, naše otrovane reke koje i truju, Hor naše otrovane reke koje i truju, Glas izdržaćemo li savijanje zemlje ispod mašina, ispod tvornica, otpadaka plastične mase na rascepkanom kraju, kakvog još nisi video? Hor kakvog još nisi video, Glas glave naših deca biće od instrumenta, dok odrastu, na druge delove zemlje umetnim udovima će trčati, dal si to verovao? Hor dal si to verovao? Hang Neka ispričajmo, radujemo se i bojimo se od sutrašnjih novih pronalazaka: doneće li nam slobodu ili uništenje? Hor doneće li nam slobodu ili uništenje? Glas Neprimetno se sušimo, kao u krošnji gornja grana drveta, – tek tad primete, kad na zemlji se kotrlja – ili rasćemo dalje, s tim da nas sjajne mašine prema našoj sudbi, prema novim zvezdama bacaju? Mrtvače, reci nam. Hor Mrtvače, reci nam. Glas Svedok si: naše selo u grad se pretvori, tvoj unuk u noćnog letača, gene ti sjajne, staklene banke gena čuvaju, Hor gene ti sjajne, staklene banke gena čuvaju. Glas Neka ispričajmo: sa strahom idemo u krevet mi muškarci, žene, jednog dana možda mesto našeg mekog poljupca prasak metala čujemo, Hor jednog dana možda mesto našeg mekog poljupca prasak metala čujemo, Glas tad već vratiti se nama samo zbog plača možeš, oplakivati sinove sa mozgom struje i mašina, Hor oplakivati sinove sa mozgom struje i mašina. Glas Neka ispričajmo, šta nas tišti, otkad naši dani brže se vrte i naš život između nadanja nestaje, Hor i naš život između nadanja nestaje. Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://mek.niif.hu/05500/05550/html/tornai0263.html