Keresés ebben a blogban

2020. május 8., péntek

Dušan Gojkov Posle – Után


Dušan Gojkov Beograd 11. avgust 1965. –

Posle

posle jedne od onih naših revolucija
pitam dete, devojku, ženu – radi u kafani
zašto se toliko raduje
reče
nikad nisam bila na moru
možda ću sad moći

pitam se
da li je otišla
na more
no svejedno

sa radija kubanska muzika
neko uz to pleše pije ljubi
neko plače

moja ćerka ima smeđe oči tamnu kosu
deca neće da se igraju sa njom
kažu da je ciganka
pa onda ona prekrštenih ruku na grudima
šeta sama po dvorištu vrtića

kad ne može da pojede cveklu
vaspitačica joj kaže
ma koga briga šta ćeš ti, crna, uostalom jesti
i da li ćeš uopšte jesti

sa radija i dalje kubanska muzika
i dalje neko plače

Izvor: autor


Után

forradalmunk egyike után
kérdem a gyereket, lányt, asszonyt – kocsmában dolgozik
miért örül annyira
mondta
a tengeren még sosem voltam
talán most eljutok

magamtól kérdem
elment-e
a tengerre
na mindegy

a rádióból kubai zene hallatszik
van aki erre táncol iszik csókol
van aki sír

lányom barnaszemű sötéthajú
a gyerekek nem játszanak vele
odavetik cigánylány
ő meg mellre kulcsolt karokkal
az óvoda udvarában egyedül sétál

mikor a céklát nem képes megenni
az óvónéni odaszól
kinek mi köze hozzá, te fekete lány, mit eszel
és egyáltalán eszel-e

a rádióból továbbra is kubai zene hallatszik
és valaki továbbra is sír

Fordította: Fehér Illés

2020. május 7., csütörtök

Vladana Perlić Majka, žena? – Anyám, nő?


Vladana Perlić Banja Luka 21. novembar 1995. –


Majka, žena?

Moja majka je nekad bila žena.
Čudno je pomisliti da je to biće
nekad voljelo i bilo voljeno na
raznorazne nemajčinske načine.
Zasigurno, moja mati je nekad
bila žena, a onda je vjerovatno,
kao mnoge žene, bila grešna i
možda čak – strašno je to pomisliti!
– ugađala svojim hirovima.
Ako je moja mater nekad bila žena,
onda je, moguće, bila i tjelesna i
kupovala haljine koje će joj naglasiti
struk. Moja mati, žena? Ha, čudno je
to pomisliti, zamisliti. Moja mati,
žena? Sa bisernim naušnicama
mjesto malih isusa na dojkama?
Sa cvijetom u kosi
mjesto brige u očima?
Kakva je to majka?
I mogu li majke uopšte biti
žene?

Anyám, nő?

Anyám egykor nő volt.
Furcsa arra gondolni, hogy ez a lény
egykor szeretett és különböző
nem anyai módon szerették.
Bizonyosan, anyám egykor
nő volt, majd valószínű,
sok asszonyhoz hasonlóan bűnös volt és
talán – elgondolni is szörnyű!
– saját szeszélyeinek hódolt.
Ha anyám valaha nő volt,
akkor elképzelhető, teste is volt és
csípőjét kihangsúlyozó ruhákat is
vásárolt. Anyám, nő? Na, fura
erre gondolni, ezt elképzelni. Anyám,
nő lenne? Mellén kicsiny Krisztusok
helyett gyöngy fülbevalóval?
Szemében aggodalom helyett
hajában virággal?
Milyen anya ez?
És egyáltalán, lehetnek-e nők
az anyák?

Fordította: Fehér Illés
Izvor: autor

2020. április 29., szerda

Đorđe Kuburić Deus/ex machina – Deus/ex machina


Đorđe Kuburić Bačko Petrovo Selo 1958. –

Deus/ex machina

Настаје.
Нестаје. Игрa
се. Удара. Као Господ Аврама,
као киша у Ватру, ватра у Воду;
као прст у тастатуру.
Што дуже и брже куцам,
више грешим. Често
притиснем погрешно слово.
Слово љубве? Ннне.
Анђео/Амор слетео је давно и
седи стално, седи стално.*
Досађујем се. Чекам да оду
сви
све
фикције и реалије.
Хоћу да куцам,
куцам.
Готово.
Никад више*

*Е. А. По: Гавран

Deus/ex machina

Feltűnik.
Eltűnik. Játszik.
Ütlegel. Mint az Úr Ábrahámot,
mint eső a Tüzet, tűz a Vizet;
mint az ujj a billentyűzetet.
Mind hosszabban és gyorsabban gépelek,
annál többet rontok. Téves
betűre gyakran koppantok.
Betű szerelem? Nnnem.
Angyal/Ámor szállt le régen és
csak ül, ül moccanatlan.*
Unatkozom. Várom, hogy elmenjenek
mindenki
minden
fikció és realitás.
Gépelni akarok,
gépelni.
Kész.
Sose már.*

*E. A. Poe: A holló (Dvorcsák G. I, ford.)

Fordította: Fehér Illés
Izvor: Đorđe Kuburić: Zašto volim viski i druge izabrane pesme. Niški kulturni centar, 2006.

Csák Gyöngyi Groteszkek – Groteske


Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Groteszkek

Résen
Valaki figyeli
meddig terjedek.

Rettenet
Csörömpölő múltunk
halk nesszé alázkodik.
***
Könnygázként hatnak
könnyfakasztó szavai.

Seb
Soha ne takarj el!

Kölcsön
Viszont
fájdítom
ha megint
megint.

Kezdődik
A pánik nem fertőz,
nyugodtan foghatod kezem.

Félelem
Magamra maradtál végleg.
***
Előretolt szavakban
buzgó háttérgondolatok.

Groteske

Na oprezu
Neko posmatra
dotle dopirem.

Jeza
Naša prošlost koja zveči,
ponizno se u tih šum pretvara.
***
Njegove reči koje suze mame
poput suzavca deluju.

Rana
Nikad me nemoj zakriti!

Zajam
Uzvraćam
bol
ako opet
opet.

Počinje
Panika nije zarazna,
ruku mi mirno možeš držati.

Strah
Konačno si sama ostala.
***
U isturenim rečima
revnosne pritajene slutnje.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/861-csak-gyongyi-groteszkek-1

2020. április 26., vasárnap

Aranyi László A költő és a vers – Pesnik i pesma


Aranyi László Keszthely 1957. április 26. –

A költő és a vers

Egykor fulladozva röhögtem a költőkön.

Ihlet és áhítat,
átszellemült pofázmány,
félrecsúszott nyakkendő,

nyitott slicc,

szánalmas degenerációi
ősi legendáknak.

A vers: élőlény.
S ha idétlen szörnyszülött is,
alkotójától függetlenül létező
valóság.

„Ez a puhány polgár kreált? Ez a
két lábon járó szerencsétlenség?

Esküszöm, rovartűre tűzöm!
Tökétől-pöcsétől megfosztom!”

Ekkor a költő már új kötetét dedikálja,
félrecsúszott nyakkendő,
nyitott slicc,

s vers-elvtárs nyüszítve hátrál
a nyomtatott szöveg-áristomba.
Pesnik i pesma

Nekad sam pesnike gromoglasno ismejao.

Zanos i nadahnuće,
produhovljena faca,
krivo vezana kravata,

otvoren šlic,

jadne degeneracije
drevnih legendi.

Pesma je: živo biće.
I ako je i nezgrapna nakaza,
neovisno o stvaraocu
stvarnost je.

„Taj mekušac je stvarao? Taj
na dve noge hodajući zlosretnik?

Kunem se, nabost ću ga!
Od kurčića-pimpeka lišavam!”

Tad već pesnik novu zbirku potpisuje,
krivo vezana kravata,
otvoren šlic,

drugarica pesma cvileći se povlači
u arest štampanog teksta.

Prevod: Fehér Illés
Forrás: http://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/4711-aranyi-laszlo-a-kolto-es-a-vers

Nászta Katalin Ujj nélkül – Bez prsta


Nászta Katalin Kolozsvár, 1950. április 18. –

Ujj nélkül

mert fiú soha nem voltam
bár szerettem volna lenni
mert szabadabbak voltak
úgy láttam innen, lenti
szuterén kis szobánkból
rúghatták a bőrt estig
nem hívta vacsorázni
őket az anyjuk,
szóval nem voltam, s nem vagyok
ma sem, de érzem őket
nem ésszel kívánnak, nem ám
csak a zsigereikkel
moccan bennünk az ősnedv
összegyűl, feszül folyton
már nem elég egy csípő
kissé gömbölyded idom
egyre vadabbul vágynak
vadabbakra és félnek
hogy elapad forrásuk
és vége lesz a délnek
mindent onnan néznek
mi a fogyasztható
enni, inni, ölelni
csak ez, csak az a jó
lélek? ki érti? milyen
kacat, felesleges
már nem is tesznek úgy
mintha fontos lehet
érvényesítő pecsét
jel, márka, édes mindegy
fiú fiúra, lány lányra
gerjeszti magát s gerjed
semmi nem az ami
hát el kell jönnie annak
aki helyzeteket
rendbe rak
vissza vonat
s nem ujjal mutogat


Bez prsta

jer dečak nikad nisam bila
iako bi volela biti
jer su slobodniji bili
odavde iz prozora suterenske
sobe tako sam videla
do navečer su mogli loptu juriti
roditelji ih na večeru
nisu zvali
dakle nisam bila, niti sam
ali ih osećam
njihovu žudnju ne um
drob usmerava
iskonska materija
se miče, napinje u njima
više nije dovoljan jedan kuk
neka obla figura
žudnja im divlja sve
divlje zahtevaju i boje se
da će im se izvor presušiti
i podne u magli izgubiti
sve iz tog ugla posmatraju
šta se može upotrebiti
jesti, piti, grliti
te to, tek ono je dobro
duša? ko shvata? kakva
suvišna mraka
više ni ne prave tako
da je nešto važno
žig overe
znak, marka, baš je svejedno
dečak dečka, devojka devojku
podstiče
ništa nije to što je
pa treba da dođe taj
ko će sve
na pravo mesto
staviti
a ne prstom upirati

Prevod: Fehér Illés
Forrás: https://mek.oszk.hu/16900/16929/16929.htm#19

2020. április 16., csütörtök

Melida Travančić Sudbina – Sors


Melida Travančić 22. mart 1985. –

Sudbina

na tvoje čelo
urezujem križ
na svome tijelu
crtam oči
velike crne
ruke preplićemo
i takvi koračamo
uprkos svijetu

Sors

homlokodra
keresztet vések
testemre
szemet rajzolok
nagyot feketét
karunkat összefonjuk
és így haladunk
a világ ellenére

Fordította: Fehér Illés
Izvor: https://www.oslobodjenje.ba/o2/kultura/knjizevnost/ciklus-pjesama-ruke-u-zemlji-knjizevnice-melide-travancic-548588?fbclid=IwAR0H5WOb1NpYKmJyvXU6uTbIevdqdojNFX4PicW9r7IhigDEODjuvu_DlLA