Ilija Bakić: *** (zavejan…) - *** (…behavazott)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   zavejan u pupku komadima vode putnik prti stazu kroz zvuk skorele brade i očnog dna između ledenih klinaca zakovanih u oblake brojeva pejsaži koje ne vidi identični su onima što ga pozdravljaju u verovatnom nebu žmirkaju svetla meseca na putanjama oko sopstvenih senki   svakim korakom tišina znoja je dublja drhti u odjecima i više nema sumnje materica belog mesa i on u njoj jalovi su

***   a köldökében vízdarabokkal behavazott utas aki kérges állal és szemgödörrel tör utat a hangon keresztül a számfelhőbe és a nem látható tájba ékelt jeges kölkök között ugyanolyan mint azok akik őt üdvözlik a valószínű mennyben a saját árnyékuk körüli röppályákon holdfény pislákol   minden lépéssel mélyebb az izzadtság csendje a visszhangokban reszket és többé nem kétséges a fehér hús méhe és benne ő meddők   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Risto Vasilevski Stablo – Fatörzs

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. – 

Stablo   to stablo je večita zagonetka.   ne zna se šta je starije: cvet ili njegov plod, krošnja ispružena u vazduhu ili njen koren u zemlji.   možda oko što je nehajno opazilo prvi zametak u magmi, prve berače plodovlja na tek ohlađenom pesku?   niko ne pamti lik pramajke, ni jabuku njenog prvog adama. ni krv više nije ona čista (boje zrelog vina, reskog na jeziku i nemirnog u bačvi), što je crpla snagu iz zemlje i opet se razlivala po njoj.   od njegovog prvog cvetanja, od njegovog prvog ploda sve se sasma promenilo.   njegov baršunasti polen privlačio je insekte sa svih strana pa se vekovima ukrštalo i obeščašćavalo tučke.   od silnog plođnja, od brojnog semenja razbacanog na sve strane nikoše čitave šume.   i sad u njima svako od nas luta, traži svoje korenje, nasumce prisvaja stablo o koje se oslanja, i za njega vezuje svoju sudbinu, svo buduće treperenje na neizvesnom istorijskom vetru.

A fatörzs   a fatörzs örökös talány.   nem tudni, mi az idősebb: a virág vagy termése, a magasba nyúló korona vagy a földben a gyökere.   talán a kihűlt magmában az első magzatot, az éppen kihűlt homokban az első szüretelőket egykedvűen észrevevő szem?   az ősanya alakjára senki sem emlékszik, sem ádám első almájára. többé a vér sem az a tiszta, (érett borszín, a nyelven fanyar, a hordóban nyugtalan), ami erejét a földből merítette, majd ismét szétfolyt rajta.   az első virágzás, az első érett termés óta, minden megváltozott.   bársonyos virágpora a rovarok sokaságát vonzotta és termőjét századokon át keresztezték, szüzességétől megfosztották.   a termésáradatból, a mindenfelé szétszórt számtalan magból erdők keletkeztek.   most bennük bolyongunk, mindenki gyökerét keresi, találomra választ fatörzset, melyre támaszkodik, melyre, ebben a bizonytalan történelmi szélben minden jövőbeli rezgést, saját sorsát bízza.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Szente B. Levente (ami igaz) – (to što je istina)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(ami igaz)   arcátlanok lettünk, arctalan talmi bohócok –   éterben lakó, hontalanul otthont keresők, lelkünk után kutatók, madzag és drót nélkül ugráló világcsavargó szívtiprók.   mi másokat, mások, minket akarnak.   levehetnénk a maszkot, de minek!   alatta semmi nincsen: se én, se mi.   csak a legszebb szavunk: szeretlek!   micsoda legenda!

(to što je istina)   postali smo bezobrazni, nekakvi bezlični lakrdijaši –   u eteru živimo, dom bez domovine tražimo, za vlastitim dušama tragamo, skitnice smo bez konopca i žice skakajući srca zgazimo.   mi druge, drugi nas žele.   mogli bi da skinemo masku, ali čemu!   ispod ništa nema: ni ja, ni mi.   samo naša najlepša reč: volim te!   kakva legenda!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Csák Gyöngyi Huzat – Promaja

 

Csák Gyöngyi Kisvaszar, 1950. április 28. –

Huzat   Mintha tudatosan tenné, mintha nem akarna véget érni – valami gonosz huzat faltól-falig sodor.   Micsoda panoráma ez, miért csak most miért a nagy távolodáskor látom és ismerem fel a nagyívű szép történéseket melyekkel merülök örökre netán pokolra szállok…

Promaja   Kao da svesno radi, kao da ne želi da okonča – nekakva zao promaja me od zida do zida baca.   Kakva je to panorama, zašto tek sada zašto tokom velikog udaljavanja vidim i prepoznajem sudbonosne prekrasne događaje kojima zajedno zauvek tonem možda u pakao stižem…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://holdkatlan.hu/index.php/szepirodalom/vers/13748-csak-gy-ngyi-versei-huzat-kertben

Bak Rita Mókus – Veverica

 

Bak Rita Budapest 1974. július 10. –

Mókus   Macskám megfogott egy mókust. Elkapta. Apró lukat mart a testébe. Majd felvonszolta az erkélyre. Mályvaszínű vér szivárog, hallom a csont roppanását. A mennyországot csak pillanatokra látom, a csont roppanása, a vér szivárgása nem szűnik meg. Virágok törnek ki a falból és benövik a mókus testét.   Sorsod vektorok halmaza egy pókhálóban, aurád gúzsba kötve.

Veverica   Moja mačka je uvatila vevericu. Zgrabila. Sitnu rupu je ujela u njeno telo. Pa je na balkon vukla. Krv boje sleza curi, čujem lom kostiju. Raj tek na momenat vidim, lom kostiju, curenje krvi ne prestaje. Iz zida cveće izbija, obrasta telo veverice.   Sudba ti je gomila vektora u jednoj paučini, a aura svezana.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://www.litera-tura.eu/bak-rita-versei-2/

Hajnal Éva Meg kéne házasodnom – Trebala bi da stupim u brak

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Meg kéne házasodnom
 
Gregory Corsonak
 
elgondolkodtam
talán meg kéne házasodnom¹
szóval elképzelhető hogy mégis újra férjhez kéne mennem
mondjuk
előbb visszaforgatnám az idő kerekét úgy 43 évvel
akkor épp húszéves lennék
a mellem gyönyörűen feszülne mint akkor
olyan szépen
hogy bárki férfiember beszélgetne velem
nem tudná levenni a szemét róla
(mindig zavarba jöttem ettől
és gyorsan eloldalogtam valami ürüggyel
hogy ne nézze már a mellemet
hisz én is itt vagyok)
és
gyönyörű lenne a fogsorom
(amit a három terhesség kissé módosított)
mint a lányomnak és a fiaimnak
akik hibátlan mosolyukat tőlem örökölték
szép fényes
és hosszú lenne a hajam
amiről mindenki folyton azt kérdezné amit annak idején
milyen samponnal mosom hogy így ragyog
és
karcsú lenne a derekam épp mint akkor
44 centi
(egyszer az utcán egy idegen angol fickó
azt mondta: you are beautiful
zavartan nevettem és alig mertem kinyögni a thank you-t)
 
szóval
ha újra olyan lehetnék
(meg vagyok róla győződve
amennyiben létezel
te a legszebbet érdemled)
talán megkérnéd a kezem
és
nem volna kérdés hogy felvállalj-e mindenki előtt
biztos meg is csókolnál
mint álmaid megtestesítőjét
bár a bőröm még most is szépecske
az idő elvitte a hajam fényét
derekam karcsúsága sem olyan látványos már
és
a kezemet agyon krémezgetem a házimunka után
(ám ezeket cseppet sem bánom)
 
elképzelhető tehát hogy hozzád mennék
ha
lenne elég bátorságod
és kellőképpen kalandvágyó lennél ahhoz
hogy sok év gyűrődése alatt megtalálj
hogy valamilyen csoda folytán megláss
e
n
g
e
m
mert én még itt vagyok
és szeretem az életemet
 
¹Utalás, Gregory Corso: Házasság című versére.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 98-99. old.
 
 
Trebala bi da stupim u brak
 
Gregori Korsou
 
razmišljala sam
možda bi trebala da stupim u brak¹
dakle moguće je da bi opet trebala da stupim u brak
recimo
pre svega bi točak vremena vratila nazad oko 43 godine
baš bi bila dvadeset godišnja mlada
grudi bi mi bile prekrasne napete kao tada
tako lepe
da bi svaki muškarac razgovarao sa mnom
skinuti pogled sa mene ne bi mogli
(uvek sam se zbunila zbog toga
i izmišljenim razlogom na brzinu dalje krenula
da mi ne gleda grudi,
ta i ja sam prisutna)
i
zubi bi mi bili krasni
(zbog tri trudnoće modificirani su)
kao što ima moja kćerka i sin
koji besprekoran osmeh su nasledili od mene
imala bi
dugu sjajnu kosu
neprestano bi me obletali pitanjem kao tada
kakav šampon koristim što je tako sjajna
i
struk bi mi bio vitak kao tada
44 centimetara
(jednom na ulici jedan strani mladić Englez
je rekao: you are beautiful
zbunjeno sam se smeškala i jedva izgovorila: thank you)
 
dakle
kad bi opet mogla da budem takva
(ubeđena sam
ukoliko postojiš
da zaslužuješ najbolje)
možda bi me zaprosio
i
ne bi bilo pitanje da li da prihvatim pred svima
sigurno bi me i poljubio
kao neku koja otelovljuje tvoje snove
iako mi je kože još uvek lepuškasta
vreme je odneo sjaj moje kože
više ni vitkost mog struka nije tako privlačna
i
svoje ruke po završetku domaćih poslova dobrano mažem
(iskreno ni zbog čega se ne kajem)
 
mogla bi zamisliti da se udam za tebe
ako
bi imao dovoljno hrabrosti
i bio bi pravi pustolov za to
da nakon višegodišnje patnje da me nađeš
da nekim čudom da ugledaš
m
e
n
e
jer ja sam još tu
i volim svoj život
 
¹Podsećanje na pesmu Brak Gregori Korsoa
 
Prevod: Fehér Illés

Balázs F. Attila Homokóra – Peščani sat

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Homokóra   folyik a homok a semmi száján nincs most csak volt és lesz csak fent és lent és ott, a homok alatt örökre eltemetve egy póz és júdáscsók

Peščani sat   teče pesak kroz usta ništa sada ne postoji tek bilo je i biće samo gore i dole i tamo, ispod peska zauvek sahranjeno jedna poza i poljubac jude   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.