Gergely Tamás Nedvzöld – Sokzelena

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Nedvzöld   Születésnapi ajándék Muhi Sándornak        Ültek a folyó partján. Vadmalac meg a komája.        - Figyeled?- mondta Vadmalac. - Ma olyan "nedvzöld" a színe.      A koma egyre csak mormolta:        - Nedvzöld, nedvzöld.      Majd Vadmalachoz fordult:        - Ennek a folyónak ezer színe van. Mert te adsz nevet nekik.      - No - válaszolta Vadmalac.      Leszakított egy fűszálat, azt a mancsában szétmorzsolta, s az eredményt megmutatta a komájának: valóban nedvzöld színe lett.

Sokzelena   Rođendanski dar Šandoru Muhiju          Na obali reke su sedeli. Vepar i njegov jaran.        – Vidiš li? – reče Vepar. – Danas kao da je „sokzelena”.        Jaran mrmlja, ponavlja:        – Sokzelena, sokzelena.        Pa se Vepru obratio:        – Ova reka hiljadu boja ima. Jer joj nazive ti deliš.        – No – odgovori Vepar.        Otrgnuo je vlas trave šta sa šakama razmrvio a rezultat jaranu pokazao: dobivena boja je zaista sokzelena.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#183

Gergely Tamás Tűzijáték – Vatromet

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Tűzijáték   Újév ünnepe? Tűzgömbök az égen. Tűz. Kétezer négyszáz fokra felhevített fémdarabok, ezer. Hullanak alá, s ahová hullnak, áthatolnak épület falán, fémeken. A pokol a földön. Érzi, hogy csontján áthatol.   * Közelünkben tarol a halál. A GYILKOS ÜNNEPEL.

Vatromet   Novogodišnji praznik? Na nebu vatrene kugle titraju. Vatra. Na dvehiljade četiristo stepeni usijani komadi metala, na hiljade. Padaju i gde padaju preko zida zgrade, metala prodiru. Na zemlji pakao. Oseća, preko njegovih kostiju prodire.   * Smrt u našoj blizini hara. UBICA SLAVI.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gergely Tamás Hulla – Truplo

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Hulla        Vadmalac újra a tölgyfára kapaszkodott - mindig azt teszi, ha veszélyben van. Vagy veszélyben érzi magát.      Most azoktól az emberektől ijedt meg, akik botokkal próbáltak talpra állítani egy hullát. Fújták belé a levegőt, csipkedték, sehogy se sikerült.      Vadmalac nézett a komájára, hogy ebből vajon mi lesz?        "Rájuk fog hullni az a nagy test", nézett vissza a koma.        "Még a végén bennünket is eltemet", gondolta Vadmalac. Mert naaaagy volt az, ami kimúlt, naaaagyon nagy, óriási, akár egy - birodalom.

Truplo        Vepar se ponovo na hrast popeo – uvek to radi kada je u opasnosti. Ili kad oseća da je u opasnosti.        Sad se od onih ljudi uplašio koji su jedno truplo sa toljagama pokušali oživeti. Duvali su u njemu vazduha, štipali, ali nikako nisu uspeli.        Vepar je na svog jarana upitno gledao, šta li će od ovoga biti?        „Pašće na njih ono ogromno telo”, jaran mu je isto pogledom odgovorio.        „Na kraju će i nas pokopati” mislio je Vepar. Jer to što je presvisnuo, velikoooo je bilo, jako velikooooo, ogromnoooo, baš kao čitava carevina.    Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#78

Gergely Tamás Az „után” után – Posle „posle”

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Az „után” után          Amit látott: a keskeny utat, majd a boule-pályát annak a másik oldalán. Kissé a lejtőn, illetve mélyebben. Tömbház, erőmű kettős tornya, közülük az egyik világítótoronyként szolgál. De mi van az után? A világítótorony után? Van egyáltalán, létezik ott valami?      "Hát persze, ha nem, kinek világítana...?"       És mi található az "után" után? Azt magyarázza meg neki valaki...

Posle „posle”        Što je video: kratka staza pa na drugoj strani staze igralište za boćanje. Na padinini, odnosno nešto niže. Višekatnica, dvostruki toranj elektrane, jedan toranj za osvetljenje služi. Ali šta je posle. Posle tornja za osvetljenje? Postoji li išta tamo?        „Naravno, da nema, kome bi svetlio…?”        I posle „posle” šta se nalazi? Neka mu neko to objasni…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#76

Gergely Tamás A lépe száz – Slezena mu je sto

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A lépe száz        Komája azt olvasta, hogy a belső szervek más-más ütemben öregednek. Megtörténhet például, hogy a test általában hatvan éves, de a szíve nyolcvan...      Vadmalac a tréfás oldaláról szemlélte a tudósok felfedezését, azt mondta:      - Lehet, hogy a szívem csak negyven, a májam ötven, a zúzám pedig...      - ...hetven - kontrázott a komája, aki szívesen ment bele a játékba. Így fejezte ki magát:      - A mája negyven, a lépe száz.      Vadmalacnak attól, amit mondani akart, a szeme kikerekedett:      - Ám az ott lent...      Megállt a komája szava is a levegőben, amikor megértette, barátja mire céloz.      - ... a farkam? - kérdi. Majd eszeveszett "ihaja, de csuhaja"-zásban tör ki.      Mintha vadszamár lenne, nem vadmalac...

Slezena mu je sto        Jaran njegov je negde pročitao da unutrašnji organi različitim tempom stare. Može se dogoditi da telo ima šezdeset godina a srce već osamdeset…      Otkriće naučnika Vepar je sa šaljive strane posmatrao i rekao:      – Moguće je da mi srce ima četrdest godina, jetra pedeset a drob…      - …sedamdest – kontrirao mu je jaram koji je igru rado prihvatio. Ovako se izrazio:      – Jetra mu je četrdest a slezena sto.      Vepar je hteo nešto zucnuti zbog čega mu se oči proširili:      – A ono dole…      I jaranu je zastao dah kad je shvatio priljatelj na što cilja.      - …moj đoka? – pita. I započeo besomučno kikotanje.      Kao da je divlji magarac a ne vepar…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#73

Gergely Tamás A golf – Golf

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A golf          A hírrel ezúttal is a komája jött: hogy a Golf, az áramlat az Atlanti-óceánban visszafele kezd el folyni.      - Na és?      - El kell hagynunk Makkost - magyarázta a koma -, örök tél következik be. Olyan lesz a vidék, mint ma a kanadai Labrador.      Na, ezt nem kellett volna!      Fiatalkorában egy labrador kutyát uszítottak rá, Vadmalacra. Olyan ez, mint a vizet emlegetni a Napkirálynak. A mosakodást.      Viszont a Golfot mégis elhitte, hallott ugyanis harangozni az El Niñoról, hogy mostanában az is megfordult.      "A végén még kibillentik a Földet a pályájáról", gondolta.      Komájának pedig feltette a keresztkérdést:      - Akkor fordítsam meg a székem, ha veled beszélek?

Golf        Vest je i ovog puta jaran doneo: da Golf, struja u Atlantskom okeanu počeće unazad teći.        – I?        – Makovnjak moramo napustiti – objašnjavao je jaran – večna zima sledi. Kraj će biti kao danas u Kanadi na Labradoru.        No, to ne bi trebalo!        U mladosti jednom ga je, Vepra, pas  labrador jurio. To je isto kao kralju Suncu vodu spomenuti. Kupanje.        Međutim Golf je ipak poverovao, jer čuo je da o El Ninu zvono se oglašava, u današnjici i to se događa.        „Na kraju će i Zemlju sa putanja skrenuti” pomislio je.        A jaranu je potpitanje postavio:        – Dakle, ako s tobom razgovaram da stolicu okrenem?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#89

Gergely Tamás Einstein meg a lábszag – Ajnštajn i smrad nogu

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Einstein meg a lábszag        Komája szerint relatív időket élnek. Ezen Vadmalac hosszasan elgondolkozott, más mégsem jutott eszébe róla, mint a relativitás meg Einstein. Az elmélet állítólagos feltalálója.      Meg is ijedt kissé. Arra gondolt, mi lesz, ha egyik fordulóban találkozik vele. Mert ugye, az idő nem egyenes, ők meg relatív időket élnek. Ha igaz.      Szóval, ha egyszer csak Einsteinnel találkozik az idő görbületében, s az kinyúl érte, a karjánál fogva elkapja... De hátha izzad a tenyere? Például. Einsteinnek. Nak. Vagy a talpa, esetleg lábszaga van, erről nem olvasott...

Ajnštajn i smrad nogu        Po jaranu u relativnom vremenu žive. Vepar se zbog toga dugo razmišljao ali nešto drugo no relativitet i Ajnštajn nije mu palo na pamet. Navodni pronalazač teorije.      Malo se i uplašio. Na to je mislio, šta će biti ako u jednoj krivini susretne sa njim. Jer dakako vreme nije prava a oni u relativnom vremenu žive. Ako je istina.        Dakle, ako se jednom u krivini vremena susretne sa Ajnštajnom i on se ispruži te ga za ruku zgrabi… Ali možda mu se dlanovi znoje? Na primer. Ajnštajnov. U. Ili njegovi tabani, ne daj bože noge mu smrde, o tome ništa nije čitao…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#9

Gergely Tamás Isten ujja – Prst Boga

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Isten ujja          Bal karja volt szabad, úgyhogy miközben a szférák zenéjét hallgatta, annak forgatta meg az ujjait a levegőben.      Nézte, bámulta, úgy tűnt neki, megismétlődik a Teremtés.     „Mintha csak Ő lennék.”      Volt a mondatában pillanatnyi eufória, ám megzavarta különös hangulatát egy részlet.     „Melyik ujja is? - Michelangelo festményére gondolt, de csak képzeletben látta, elhalványulva -, talán nem a bal keze ujját nyújtja, nem lenne szerencsés.”      Aztán meg arra gondolt, hogy miért nem mindkettővel teremt, így olyan, mintha félkarú volna. Lenne. El is rontotta vasárnapi örömét a félkarúság:     „Levágták? Vagy úgy született? Félkarú Teremtő?!”

Prst Boga        Leva ruka mu je bila slobodna, tako dok je muziku sfera slušao, u vazduhu prste na toj ruci vrtio.      Gledao, promatrao, činilo mu se da se Stvaranje ponavlja.      „Kao da sam ja On.”      U njegovoj rečenici neka euforija je bila ali neobično raspoloženje mu je jedan detalj zbunio.      „Koji li njegov prst? – na sliku Mikelanđela je mislio ali samo u mašti, kroz maglu video – možda prst na levoj ruci diže, ne bi sretno bilo.”      Posle je pak na to mislio da što ne sa obe stvara, ovako je tako kao da ima samo jednu ruku. Ta činjenica mu je pokvarila nedeljno dobro raspoloženje.      „Jesu li odrezali? Ili tako se rodio? Jednoruki Stvoritelj?!”   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#80

Gergely Tamás Lélek – Duša

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Lélek          Malacka szerint tolvaj kétféle van: aki a zsebedből kihúzza a pénzt, betör a házadba vagy az úton leállít, és elveszi az autódat például, továbbá van, aki a lelked lopja meg. És ez utóbbi – mondja Malacka kikelve magából – a szörnyebb.        Vadmalac erre felkapja a fejét… Ha el lehet lopni, akkor létezik a lélek. Szagtalan, láthatatlan, de létezik.        Az évek során tett fel magának ilyen kérdéseket. A levegő is láthatatlan, de a szél fújja, a semmit nem fújhatná. Lehet, hogy még súlya is van. A levegőnek. Leng, ugye, könnyű szellő, pusztít vihar…        No de a lélekre visszatérve: azt sejtette, hogy a vadmalacoknak van lelkük, mert ők érzékenyek, de vajon a csörtető, másokat eltiporni szándékozó vaddisznóknak is lenne? Úgy tűnik, kell nekik. Másképp miért lopnák…?

Duša        Po Prasici dve vrste kradljivaca postoje: neko ti iz džepa novac vadi, provali u kuću ili te na putu zaustavlja i oduzima, primera radi, tvoj auto, a neko drugi ti dušu krade. Ovaj zadnji – kaže Prasica skroz izvan sebe – ovaj je mnogo gori.      Vepar na to žustro reagira… Ako se može ukrasti, onda postoji. Bez mirisa je i nevidljiv, ali postoji.      Tokom godina postavio je sebi takva pitanja. I vazduh je nevidljiv ali ga vetar duva, ništa ne bi mogao duvati. Možda još i težinu ima. Da, vazduh. Lebdi, zar ne, lagan povetarac, vihor razara…      Ali što se tiče duše: naslutio je da vepri dušu imaju jer su osetljivi, ali i oni vepri koji gone, druge na svaki način bi uništitli, i oni dušu poseduju? Izgleda da im treba. Što bi inače krali…?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://ujnepszabadsag.com/2022/07/12/lelek/?fbclid=IwAR1yO4IieK_V4MkRniA-kWcwWfe6BjbIJo2j_1xQ8l0N6oKTlAxCB7JP0ug

Gergely Tamás Nőnap – Dan žena

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Nőnap        Gondolkozott Vadmalac, mit is adhatna Malackának. Rózsa már volt, tulipán úgyszintén, a festők közül Rembrandt.      ”Mi is egy ajándék?”, töprengett el… ”Egy tárgy, amit adunk, s ami az érzéseink kifejezi.”      ”Ezek szerint az ajándék néma.”      És teljesebb, mint néhány szó jelentése együtt. Egy egyszerű bővített mondaté. Alkalmanként kicifrázott. Esetleg megcsuklott hangú elhebegett. Vagy csak suta.      ”A kék eget kapod tőlem”, mondta Malackának, akit az ő nagylelkűsége könnyekig meghatott.

Dan žena        Razmišljao je Vepar, Prasici šta bi mogao dati. Ruža je već bila, lala takođe, a od slikara Rembrant.      „Šta je ustvari poklon”, zamislio se… „Predmet, što dajemo da bi osećaje izrazili.”      „Prema tome poklon je nem.”      I celovitije je od značenja nekoliko reči. Od jedne jednostavno proširene rečenice. U određenim slučajevima iskićene. Eventualno ganuto izgovorene, Ili je samo nepretna.      „Od mene plavo nebo dobijaš”, rekao je Vepar Prasici, koju je njegova velikodušnost do suza tronula.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: http://lenolaj.hu/2022/03/08/gergely-tamas-nonap/

Gergely Tamás Fentről – Sa visine

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Fentről        Újabban felvett szokása szerint fentről figyelte őket, mintha egy magas fáról. A társait. Ő, Vadmalac.      Nem emlékszik már, hogyan kezdte, mi küldte, kényszerítette fel őt a magasba. Talán mert ott fenn nem hallatszik annyira a röfögésük, mely egyre inkább zavarta...      Elszégyellte magát a gondolatra. "Megváltoztam!", gondolja. Ő egy Tolsztoj, egy van Gogh.      Fentről viszont azt látja, mintha szalagokat lengetnének, zászló vagy mi. Nyújtogatják, de túl rövidek a sávok, nem érnek össze egyetlen egésszé.      - Sok indulatból nem lesz ép gondolat - mondja Vadmalac, természetesen magának –, a gyűlölet gyűlölet marad.

Sa visine        Po nekom  novom običaju sa visine ih je promatrao, kao sa nekog visokog drveta. Svoje drugove. On, Vepar.        Više se ne seća kako je počeo, u vis šta ga je slao, prisilio. Možda tamo gore njihovo groktanje, što ga je sve više smetao, tako intenzivno se ne čuje…        Zbog toga, na tu pomisao se postideo . „Promenio sam se!”, mrmlja. On je jedan Tolstoj, jedan van Gog.        Sa visine pak tako mu se čini, kao da trakama mašu, možda zastavama. Rastežu, ali pruge su prekratke, jedinstvenu celinu nikao da stvore.        – Iz mnoštva uzrujanosti zdrava misao neće biti – kaže Vepar, naravno samo sebi – mržnja ostaje mržnja.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#58

Gergely Tamás Hány óra? – Koliko je sati?

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Hány óra?        Vadmalac összetette két kezét, mintha imádkozna.      Mintha egy órát tartana, faliórát például, miután beállította a pontos időt. Vagy mintha nagyapja ezüstfedeles zsebóráját, féltve őrzött családi ereklye.      Gondolatban felnyitotta a fedelét, hadd lássa, hány óra.      Még tréfálni is volt kedve, megkérdezte magától:        „Hány az óra, Vadmalac?”      Egyszer csak említett jószág elkezdett ketyegni, tisztán hallotta.

Koliko je sati?        Vepar je sklopio ruke kao da se za molitvu sprema.      Kao da jedan sat, na primer zidni sat drži nakon što je tačno vreme namestio. Ili dedin džepni sat sa srebrnim poklopcem što je strogo čuvana porodična relikvija.        U mislima je otvorio, neka vidi koliko je sati.        Još je bio i za šalu, pitanje sebi postavio:        „Vepre, koliko je sati?”        Odjedanput spomenuto blago kucati je počeo, jasno je čuo.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#140

Gergely Tamás Vége szakad – Prekida se

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Vége szakad          Komája hozta a hírt, hogy az emberi civilizációnak hamarosan vége.        - Vége szakad - így fejezte ki magát. Vadmalac megijedt a szótól.        Vadászszékén ült, úgy érezte, a hír hallatán az süllyedt egy fokot befele, a talajba.        - A tolvajokból válnak a vezetők - próféciált tovább a koma. Vadmalac szerint az máris bekövetkezett.        - A bölcs emberek visszavonulnak a magánéletbe.        Stimmel. Még egy fokkal lennebb.        - A munkanélküliek száma megnő.       Egy újabb fok.        - A tisztelet azoknak jár ki, akik nem érdemlik.        Vadmalac a fejét fogja. Nem akarja tovább hallgatni.        Süllyed.

Prekida se         Vest da civilizaciji čovečanstva uskoro kraj doći jaran je doneo.      – Prekida se – tako se izrazio. Vepar se od same reči uplašio.      Na lovačkoj stolici je sedeo te čuvši vest činilo mu se da za stopu tone, u zemlju.      – Lopovi će postati rukovodioci – pametovao je dalje jaran. Po Vepru to se već desilo.      – Pametni ljudi se u privatan život povlače.      Štima. Još jednu stopu niže.      – Broj nezaposlenih će se povećati.      Nova stopa.      – Čast onima pripada koji to uopšte ne zaslužuju.       Vepar se za glavu uhvatio. Ne želi dalje da sluša.      Tone.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#164

Gergely Tamás El – Nestade

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

El        – Az maga a béke volt, tudd meg.      Ezt Vadmalac mondta, amikor a komája elmesélte, hogy látott valami selymes, könnyű jelenséget elsuhanni.      – Madár volt, békegalamb? – kérdi Vadmalac.      – Inkább egy vékony kendő, melyet a szél visz magával.     – Hova lett?      – Elvitte, el, beletűnt az ég kékjébe.     – Vagyis tőlünk el.

Nestade        – Shvati, sam mir je bio.      To je Vepar rekao kad mu je jaran ispričao da je primetio kako nekakva svilenkasta, lagana pojava odlepršala.        – Ptica je bila ili golub mira? – pita Vepar.        – Rekao bi da je jedna tanka  marama bila šta vetar sa sobom nosi.        – Gde je nestala?        – Odnešena je, odnešena, u plavet se izgubila.      – Znači za nas više ne postoji.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://ujnepszabadsag.com/2022/06/05/repriz/?fbclid=IwAR0wNeIlItFXiqOeOAdwZlpeo_gZIEJjXgEE2pXw-OFEPoyvPx-n6_yG47A

Gergely Tamás Búcsúzik – Oprašta se

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Búcsúzik        Vadmalac búcsúzott a tavasztól. Kifeküdt Malacka mellé a pázsitra, együtt kémlelték az eget.      - Szép tavaszunk volt - törte meg Malacka a csendet.      Szép, Vadmalacnak ugyanaz volt a véleménye, mégis hiányérzete támadt. Valamit megígért magának, s nem váltotta be az ígéretét. Mert az igaz, hogy sok mindent megértett a világból filozofálgatásai során, meg másoknak is megmagyarázott, viszont azt, hogy... "honnan ered a gyűlölet?", hát annak a titkát nem tudta megfejteni. S az most kínozta, hiába születtek az égen szebbnél-szebb felhőalakzatok.      - Félek tőlük! - bökte ki Vadmalac, mire Malacka megfogta a kezét.

Oprašta se        Vepar od proleća se opraštao. Na tratinu pored Prasice je legao i zajedno su nebo promatrali.      – Proleće nam je lepo bilo – razbila je Prasica  tišinu.      Da, lepo je bilo, Vepar se sa konstaticijom složio, ipak nešto mu je nedostajalo. Nešto je sebi obećao i svoje obećanje nije ispunio. Jer je istina da je tokom svog filozofiranja od sveta puno što šta shvatio čak i drugima objasnio ali to… „mržnja odakle potiče?”, tu tajnu odgonetnuti nikako nije mogao. I sad ga je ta činjenica mučila, zalud su na nebu bezbroj krasnih, najrazličitijih oblika oblaka pojavili.      – Bojim se od njih! – izustio je Vepar a Prasica mu je ruku uhvatila.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#57

Gergely Tamás Nyet – Njet

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Nyet        Vadmalac komája azzal a kérdéssel állt elő, hogy mi történik, ha elveszik a villanyt? A villanyáramra gondolt, s nem tudta, jól fogalmaz-e, amikor azt mondja, hogy "elveszik". Talán alkalmasabb lenne az "eltűnik" kifejezés.      Vadmalac frappánsan válaszolt:     - Akkor sötét lesz. - Még megtoldotta ennyivel: - Főként éjszaka.      Ám a koma nem honorálta a vadmalacosan lakonikus mondatot, ugyanis ő a háborúra gondolt. Hogy minden leáll, nem működik semmi se.        - Nye.        - Nye?        - Azaz nyet. Azaz.

Njet        Jaran znatiželjno se interesirao kod Vepra, šta će se desiti u onom slučaju, ako elektriku oduzmu? Mislio je ne struju, ali nije znao da li se dobro izražava kad kaže „oduzmu”. Možda bi „nestaje”bilo prikladniji izraz.      Vepar je frapantno odgovorio:      – Tad će mrak biti. – I još je dodao: - Pogotovo tokom noći.      Ali jaran uopšte nije bio oduševljen sa lakonskom rečenicom ala vepar, jer on je na rat mislio. Da će ama baš sve stati, ništa neće funkcionirati.      – Nje.      – Nje?      – Ustvari njet. Da, stvarno.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#63

Gergely Tamás Elhúznak délre – Na jug odlaze

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Elhúznak délre        Komája fecskét tetováltatott a nyakára. Nem is egyet, kettőt. Testén lefele szállnak, és röptükben, azaz a szárnyuk még a koponyáján, a fejük viszont a nyakcsigolya közelében összeér. Egy pár tehát a kettő, megtestesítik a koma bőrén a boldogságot...      - Hiszen nem is látod őket - veti ellen Vadmalac, de komája így kontráz:      - Nem látom, de tudok róluk.      Vadmalac elismeri, hogy komája szépen fogalmaz, mégsem hagyja annyiban a dolgot:      - Egy szép nap elhúznak délre, s te észre sem veszed...

Na jug odlaze        Jaran je na vrat lastu dao tetovirati. Ne samo jednu, dve. Niz njegovog tela lete i u letu njihova krila još na potiljku a glave pak u blizini vratnog kralješka se dotiću. Znači da njih dve su par te na koži jarana sreću utelovljuju…      – Pa ti ih ni ne vidiš – suprotstavlja mu se Vepar ali jaran ovako kontrira:      – Ne vidim ali znam za njih.      Vepar priznaje da mu se jaran lepo izražava, ipak po svom nastavlja:      – Jednog dana će na jug otići a ti ni primetiti nećeš…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#63

Gergely Tamás Érvényes – Punovažan

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Érvényes   Juhász Gábornak        Komája egy olyan medvét látott az erdőben, amelyik üdvözölte őt.      - Bíz'isten, felemelte a mancsát, amikor meglátott.      Vadmalacnak az volt a józan napja, így szólt hát:      - Biztosan szeder után nyújtózkodott.      - Á, dehogy nem is volt ág a közelben.      - Na és melyik mancsát emelte? - tudakolja erre Vadmalac.      - A balt, látom még most is.      Mit válaszol erre Vadmalac...      - Tiszta szerencse. Akkor az érvényes üdvözlet volt.      Komája nem érti.      - Mert jobbjukat a diktátorok emelik.

Punovažan   Gaboru Juhasu        Jaran je takvog medveda video u šumi, koji ga je pozdravio.      – Boga mi, kad me je ugledao, podigao šapu.      Vepar je tog dana baš trezven bio, pa tako se oglasio:      – Zasigurno kupinu je brao.      – Ma ne, u blizini grana nije bila.      – No dobro, koju šapu je digao? – interesirao se dalje Vepar.      – Levu, još i sad vidim.      Šta na to Vepar odgovori…      – Prava sreća. Jer u tom slučaju pozdrav je punovažan bio.      Jaran ne shvaća.      – Jer desnu diktatori dižu.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: : https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#66

Gergely Tamás Kettejükről szól – O njima dvojici

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Kettejükről szól        - Gyere csak! - mondja a komájának, ahogy az belép. Még be se lép, lába a levegőben. Láthatóan fontos a közölnivalója.      Az is.      - Álmomban színdarabot írtunk. Írtuk, illetve benne is voltunk.      Komája csak nézi, felhúzott bal szemöldöke homlokán ragad. A kíváncsiságtól.      - Azaz kettőnkről szólt a darab, nem volt készen, folyamatosan írtuk.      Komája megkockáztat itt egy kérdést:      - Aztán miről szólt a darab?      - Hát ez az. Arról szólt, hogy nem tudjuk, miről szól.      - Szóval nem volt kifejlete.      Vadmalac folytatni akarta, de komája áttért konkrétumokra:      - Szedik fel a flasztert. Itt, az utca végén.      Eltátja Vadmalac a száját:      - Hát azt meg miért?

O njima dvojici        – Dođi već! – reče jaranu na samom ulazu. Još nije ni stupio unutra, noga mu u vazduhu visi. Očigledno nešto važno želi saopštiti.      Stvarno je važno.      – U snu smo pozorišni komad pisali. Pisali smo, ustvari i unutra smo bili.      Jaran ga samo gleda, čudom se čudi obrve su mu na čelo ostali. Zbog znatiželje.      – Što smo pisali o nama smo pisali, nismo završili, stalno smo pisali.      Jaran u tom momentu usudio se upitati:      – Pa o čemu govori ono napisano?      – U tome je problem. Govori o tome da ne znamo o čemu govori.      – Znači nema završetka.      Vepar je hteo nastaviti ali jaran nešto konkretno tvrdio:      – Razbijaju pločnik. Tu, na kraju ulice.      Vepar se začudio:      – A to zbog kog đavola?   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#179

Gergely Tamás Vár – Čeka

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Vár        Vadmalac várt türelmesen. Teltek az évszakok, mintha az élet vonult volna el szeme előtt, néha megsárgult levelekkel havazott.      - Mire vársz? - kérdezte tőle a komája, de Vadmalac nem válaszolt, megőrizte magának a titkot.      - Legalább bevehetetlen az a vár? - próbálta bosszantani a komája, de Vadmalacot nem lehetett. Hozzászokott ezekhez a faksznikhoz, az intelligenciaszinthez, már válaszolni is tudott rá:      - Hehehe.

Čeka        Vepar je strpljivo čekao. Godišnja doba su se tako menjala, kao da ispred njegovih očiju život prolazi, koji put požutelim listovima sneg pao.      – Šta čekaš? – pita ga jaran. Ali Vepar nije odgovorio, sačuvao svoju tajnu.      – Zar je ta tvrđava neosvojiva? – pokušao ga je jaran ljutiti, ali Vepar nije reagirao. Na slične gluparije, razinu inteligencije se navikao, već je i odgovoriti znao:      – Hahaha.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/19600/19634/19634.htm#70