Székelyhidi Zsolt Űrhajó – Svemirska letelica

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. –

Űrhajó   Hol van most a tested, részletekkel tele a csomagtartó, lapocka lebeg súlytalanul, a tüdőt nem rajzolja felfújt levegő. Az űr, persze, csillagok. Egy út, nagy terv, felszínes gyorsulás a hátsó kertből, míg alszol. A robbanás leviszi a lucfenyőt, muskátlikat. Felriadsz valószínűleg.   Az arcodat raktuk ki terméskőből a fűre, néztelek a rakétából vissza a nagy, héliumos, hétvégi távolodásban. Az űrben, ott vannak emlékek, és műfű a kabinban. Anyacsavarokkal rakom az arcod ki, a visszapillantóból látom a földet, a hátsó kertben valószínűleg lesz másik fa. Hol vannak most a lábaid, talán tövig nyomod velük a tartalék űrhajót, amit titokban hagytam a garázsban neked. A slusszkulcsot megtalálod az ajtó melletti szekrényen. Követni fogsz, egyszer mondtad a kertben, amikor berúgtunk néhány gin-toniktól. Jössz utánam, ha megyek.   Az arcodat a hátsó ablakból látom kinagyítva, ahogy kétségkívül ideközlekedsz.

Svemirska letelica   Gde ti je sad telo, prtljažnik je sitnicama pun, plećka lebdi bestežinski, naduvan vazduh ne ocrtava pluća. Vasiona, naravno, zvezde. Jedan put, veliki plan, površno ubrzanje is bašte u pozadini, dok spavaš. Eksplozija odnese omoriku, muškatle. Verovatno trgnućeš se iz sna.   Tvoje lice smo od prirodnog kamena složili na travu, koncem nedelje iz rakete sam te gledao unazad u velikom, helijem ispunjenom udaljavanju. U vasioni, tamo su uspomene, u kabini je umetna trava. Iz matica slažem tvoje lice, zemlju u retrovizoru vidim, u dvorištu pozadi verovatno će biti jedno drugo drvo. Gde su ti sad noge, možda s njima do daske pritiskaš rezervnu svemirsku letelicu koju sam ti u garaži krišom ostavio. Ključ za paljenje naći ćeš na ormaru pored vrata. Sledićeš me, jednom si u vrtu rekla, kad smo se napili od nekoliko džin-tonika. Dolaziš za mnom, ako idem.   Tvoje lice preko zadnjeg prozora vidim, uvećano, bez ikakve dvojbe ovamo se približavaš.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 34-36. old.

Gulisio Timea Asszony – Žena

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Asszony   Szukaszagú, kiégett szemű. Aljassága frissen ölt szarvas bőre, Beterít, meleg.   A plafonról rámáscsizma lóg, Akasztott ember lába. Egerek cincognak, Vagy hús olvad a hűtőben.   Neve nincs, mégis szólít. Más-más alakban jön És gombokat varr éjszakám himlőhelyeire.

Žena   Miriše na kučku, oči su joj izgoreli. Njena podlost je koža upravo ubijene košute, Pokriva, topla je.   Sa plafona čizmica visi, Noga obešenog čoveka. Miševi svile, Ili se meso topi u frižideru.   Imena nema, ipak zove. U različitim oblicima se pojavljuje I dugmad prišiva na mesta ospice moje noći.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Bolovits Gábor György A hetedik dűlő – Sedma trasa

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

A hetedik dűlő   a domb felett az ég szétáll. egy ember áll a barázda mellett, magában.   nem néz fel. vágja a földet. fogy a nap. a kapa élén a rög visszafordul.   a szél végigmegy a dűlőn. a völgyben köd. a hetedikben csend.   apja is itt. nagyapja is. csont a mélyben.   a dűlőút mentén vadrózsa.   a ház üres. a küszöbön csend.   egy kancsó víz az asztalon. fölötte fény. nézi, aztán kimegy a kúthoz.   a lánc csikorog. felhúzza a vödröt. a víz fekete.   nem iszik. áll ott, ahol a domb elhajlik, és hallgatja a földet.   ott marad.   nem marad utána más, csak egy vágás a hetedik dűlőben.

Sedma trasa   iznad brežuljka se nebo razdvaja. pored brazde čovek stoji, usamljeno.   pogled ne diže. zemlju reže. dan izmiče. gruda zemlje se na oštrici motike prevrne.   vetar prolazi duž trase. u dolini je magla. u sedmoj tišina.   i otac mu je tu. i deda. kost u dubini.   pored trase divlja ruža.   kuća je prazna. na pragu tišina.   na stolu je bokal sa vodom. iznad svetlost. gleda pa do bunara ide.   lanac škripi. izvlači kantu. voda je crna.   ne pije. tamo stoji gde se brežuljak krivi i sluša zemlju.   tamo ostaje.   iza njega drugo nešto ne ostaje, tek jedan rez u sedmoj trasi.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Kajoko Jamasaki Четвртак – Csütörtök

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Четвртак   Одлази лето: на трг поново долазе трговци.   Враћаш се у свој пејзаж. А ја нестајем у мирисима:   уловљених риба, посечених ружа и сувог босиљка.   Кроз онај зид не могу да прођем, ова врата не смеш да такнеш.   Отворих прозор: шири се наше небо. (Ја сам твој ваздух.)

Csütörtök   Távozik a nyár: a térre megint jönnek a kereskedők.   Saját vidékedre térsz vissza. Én meg az illatokban tűnök el:   a kifogott halakéban, a levágott rózsákéban és a száraz bazsalikoméban.   Ezen a falon nem tudok átmenni, ezt az ajtón érintened nem szabad.   Kinyitottam az ablakot: kitárult az égboltunk. (A levegőd én vagyok.)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Iskra Peneva Negde između – Valahol a köztesben

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Negde između   To nije onaj trenutak izlaska Odvajanja iz majčine utrobe Kada se po prvi put udahne I zaplače Niti je To Smrt To je Danas Obezbojena toplota Tišina koja ne miriše Zaustavljena Negde između Početka i završetka Jer u prazno Najlakše ulazi Ništa

Valahol a köztesben   Ez nem az anya méhéből Kiszakadó pillanat Amikor lélegzethez először jutunk És felsírunk   Ez nem is Halál   Ez Ma A színétvesztett melegség A valahol A kezdet és a vég között Megállított Csend melynek illata nincs   Mert az üresbe Legkönnyebben a semmi Hatol   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, NIU MIIC, Novi Sad, 2025.

Obren Ristić Ако се овде догоди смрт – Ha itt ér a halál

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ако се овде догоди смрт
 
Ако се овде догоди смрт У клици у пејзажу који јес
Песма Стих Реч и Слика - Зар божанској симфонији
Више од тога - Нем без моћи збора од ваздуха
Срицаћу риме Песник и песма Творца су удес
 
Не овде нема умирања Све се у вечност скаменило
Само пена и небо и бесконачно дубока вечна вода
Мом дивљењу нема краја Ни похлепи ни страсти
Као зрачак радости у трену све се у једну реч слило
 
Ћутим испод Олимпа Не реметим хармонију воде
Ако пронађем праву реч због које лагано умирем
Или годинама мртав у песми васкрсао на раскршћу
 
Светова и векова Упијам сваки зрак и свако бих зрно
Песка довукао за будућу кућу Скровиште од свих
Звери и прибежиште у источним горама На Тресибаби
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
Ha itt ér a halál
 
Ha itt ér a halál A sikolyban e vidéken amely valóban
Vers Szakasz Szó és Kép – Az isteni szimfónia mellett
Kell ennél több – Némán visszafojtott lélegzettel
Tagolom a sorokat Költő és költemény a Teremtő műve
 
Nem itt nincs halál Minden az öröklétbe kövesült
Csak hab és égbolt és végtelen mély időtlen víz
Hódolatomnak nincs határa A mohóságnak se a vágynak se
Örömsugárként pillanat alatt minden egyetlen szóba ömlött
 
Olümposz alatt hallgatok A víz nyugalmát nem zavarom
Ha a megfelelő igét megtalálom mely miatt lassan távozok
Vagy a világok és századok határpontján évek óta halott vagyok
 
A versben feltámadva magamba szívnám a levegőt és a magvakat
Homokot halmoznék a jövendő otthonra A vadaktól védett
Hajlékra a keleti hegységben a Tresibabán¹ a menedékházra
 
¹Tresibaba (ejtsd: Treszibaba) hegy Szerbia délkeleti részén
 
Fordította: Fehér Illés

Ilija Šaula Pjesniku – A költőhöz

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Pjesniku
 
Ne znam svirati gitaru, a tako bih želio
pa bih uz umilne zvuke gitare
da recitujem tvoju poeziju.
Prekrasna i topla proljetnja večer
pozvala me u raskošnu riznicu uspomena.
Sjedeo sam na samom rubu prošlosti
nemo zagledan u predjele iz kojih dopiru zvukovi.
Kad neko želi biti jednako opijen
svakim zanosnim pogledom svoje duše,
on će srcem svirati gitaru,
jer njene strune su neprekidni nemir.
Tvoji su stihovi nemir mog srca.
Tvoja je duša plandište snova, želja i nemira.
Tvoje su ruke produžetak topline tvog pogleda.
Tvoj osmjeh je poezija probudjene doline strasti.
Čujem u tebi gitaru i vidim ruke
zagrljene njenim nemirom.
Iz mene je krenula pjesma,
ljubavna, nježna, zanosna i srećna.
 
Izvor: Ilija Šaula: Duše su bešumne, tihe, Grafičar, Užice, 2026.
 
A költőhöz
 
Nem tudok gitározni, pedig úgy szeretném,
hogy a gitár bódító hangja mellett
szavaljam költeményedet.
Az emlékek gazdag kincstárába
meleg tavaszi est hívott.
Magán a múlt peremén ültem,
némán csodálva a tájat, ahonnan a hangok érkeztek.
Ha valaki lelkének minden varázslatos pillantásával
éppoly részeg akar lenni,
az szívével játszik a gitáron,
mert húrjai a folyamatos nyugtalanság.
Költeményeid szívem nyugtalansága.
Lelked az álmok, a vágyak és a gyötrelem árnyasa.
Karod gyengéd tekinteted folytatása.
Mosolyod a felébresztett szenvedélyvölgy költészete.
A gitárt hallom benned és látom, karod
nyugtalansága öleli.
Költemény fakadt belőlem,
szerelmes, gyengéd, elbűvölt, boldog.
 
Fordította: Fehér Illés