Bíró Tímea Vége a nyárnak – Kraj leta je

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Vége a nyárnak   a szántóföldekről néztük hogy költöznek el erős szárnyaikkal új tájat emeltek a látóhatárba   összefogta magán a pulóvert a gombok összekoccantak fázott pedig még kilátszott a nyár alsószoknyája   nem törődött a lázzal a cinege cipőjét szavaltuk égnek szegezett háttal megpakolt csigolyákkal   némán esett össze talicskán tolták a kórházba zsebemben barackmagok koccantak egymásnak a hazafutásban   családok repültek melegebb égtájra én meg a lábáról leesett papucsából itattam meg a hosszú útra képtelen cinegefiókákat

Kraj leta je   sa oranica smo gledali kako se sele jakim krilima u vidokrug nov pejzaž digle   vestu je čvršće stegla dugmadi se sudarale iako je još podsuknja leta vidljiva bila smrzavala se     na drhtavicu nije obratila pažnju cipelicu senice recitirali leđima prema nebu okrenutim opterećenim pršljenima   nemo se srušila u bolnicu na tačkama su nju gurali u mom džepu dok sam kući trčala koštice kajsije zvečale   porodice su prema toplijem podneblju letele a ja mlade senice na dug put nesposobne sa njene noge otpalom papučom pojila   Prevod: Fehér Illés

Forrás: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 27. old.

Gergely Tamás Tenyeremből vér – Krv iz mog dlana

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Tenyeremből vér   GÉ        - Szarvad nőtt - kezdi Lipacsov. Gé a homlokához kap. „Semmi.”        - Az orrodon - toldja meg Kaza. „Valóban.” Hirtelen mozdulatától bőre csuklónál felhasad. Goncsár elneveti magát, mire a többiek egyöntetű elvtársi röhögésben törnek ki.        -Nektek is kinőtt! - ordítja Gé. Nem áll le: - Továbbá megvastagodott pofátokon a bőr! - Síri csend. Jasenyka zokogni kezd. - Jasa! - Ahogy Goncsár az első szótagot megnyomja, abban a rendreutasítás szigora van, a második, látszólagos nyugalma ellenére, felszólítás. Akire rászóltak, letörli alácsorgó nyálát. Géhez lép, kezet fog vele. - Köszönjük!        „Hülye balek, elsiettem!” Jasának alig marad ideje félreugrania: Kaza Gét máris a szarvára tűzi.        - A tetemével mi lesz? - kérdi Lipa.

Krv iz mog dlana   G        – Rogovi su ti narasli – počinje Lipačov. G hvata se za čelo. „Ništa.”      – Na nosu – dodaje Kaza. „Zaista.” Zbog naglog pokreta koža mu je kod članka napukla. Gončar je počeo smejati se a na to i ostale prisutne drugarski smeh zahvatio.      – I vama su izrasli! – viče G. Nije prestao: – Nadalje vam je koža na obrazu postala deblja! – Mukla tišina. Jašenjka je jecati počeo. – Jaša! – Kako Gončar prvi slog naglašava, to je strogost ukora, a drugi je, uprkos njegove prividne smirenosti, poziv. Onaj na koga su viknuli slinu briše što mu iz usta curi. Prilazi G-u, rukuju se. – Hvala ti!      – „Idiot jedan, prenaglio sam se! ” Jaša jedva ima vremena da se skloni: Kaza je već G na rogove stavio.      – Šta će biti sa posmrtnim ostatkom? – pita Lipa.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Szente B. Levente Játszani akarok – Igrati želim

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Játszani akarok   Játszani akarok Ajkadon csüngni szelíden Mint pillangó a virág fölött Meglesni ahogy illatodban fürödsz Belépni a legősibb szentélybe Megsúgni egymásnak amire A mindenség tanított Hogy örök maradjon mi Közted s köztem Sarjadzni fog.

Igrati želim   Igrati želim Pitomo poput leptira iznad cveta Na usnama ti visiti Vrebati kako se u svom mirisu kupaš U iskonko svetlište ući Jedan drugom šapnuti to Na što nas je svemir učio Neka večno ostane ono Što će između nas Klijati.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Ady András Tranzit – Tranzit

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Tranzit
 
Mondhatni mindennaposak lettek a muszájdinék,
s a corporate-ivászatok közben illik mindenkit
meghallgatni, megtapsolni…hallgatni főleg komilfó,
valójában senkik senkiasztalánál ülünk, ha volt is
valamink, ki óvatosabb, otthonhagyta, ki meg elhozta…
ezek bármit bármely gyomorpanasz nélkül felisznak-esznek.
Mindez nem zavaró, már nem, a locus communis is egy
vak-süketen, quantum satis legelhető fogás lett…csak egy
dolog zavar néha: eddig ha olykor az idegre ment a mélysötét
mentál-kaptárzaj csak felemeltem kezem – nem pincért
hivandó, ugyan! – s máris talpon csiklandva röhögött valaki
odafenn, most meg a felhőkig elérek kétségbeesetten: hamu az ujjbegyen.
 
Forrás: a szerző
 
 
Tranzit
 
Može se reći da su mora-dine¹ svakodnevne postale,
a tokom masovne terevenke pristojno je svakoga
poslušati, pljeskom nagraditi… a ćutanje je pogotovo komilfo²,
u biti mi nikogovići kod stola nikogovića sedimo, ako smo i
nešto imali, oprezniji kod kuće ostavili, a onaj ko je doneo…
ovi bez ikakvih želudačnih smetnji bilo šta popiju-pojedu.
Sve to ne smeta, više ne, i locus communis³ je postao
quantum satis⁴ jelo što se gluvo-slepo pase… ali koji put
jedna stvar mi smeta: ako do sada dubokotamna mentalna galama
košnice na nerve mi išla samo sam ruku digao – doduše ne
zbog pozivanja konobara! – i gore je neko zbog škakljanja tabana
već grohotao, a sad do oblaka očajno dižem: na jagodici prstiju je pepeo.
 
¹na francuskom: ručak, večera
²na francuskom: pristojno
³na latinskom: opšte mesto
⁴mera bez ograničenja
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea elzárt – zatvoreno

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

elzárt   Nem jön hozzánk vendég a kitört ajtóüveg helyén befúj a szél nejlont teszünk rá mint a csizma orrára hogy ha télre leszünk felnőttek messzire meneküljünk ne csak az utcára anyám torkán lecsorog a feketekávé feljön a hétszentség magasba emeli kezét az ütés nem nekünk de rajtunk csattan így üzen istennek aki mindig a rúgások után ébred fel hiába keresztelkedtünk meg tizenévesen nem férünk bele a munkaidejébe elalvás előtt nem imádkozunk átvizesedett zsebkendőt szorítunk a tenyerünkbe sokáig nézzük a falfehéret

zatvoreno   Gosti nam ne dolaze preko mesta razbijenog stakla na vratima vetar duva najlonom pokrivamo kao vrh čizme ako bi odrasli tokom zime postali u dalj da pobegnemo ne samo na ulicu niz grla mame crna kafa curi bogohuljenje stiže ruku u vis diže udarac nije za nas ali se na nama završava poruku bogu ovako šalje koji se uvek posle šutiranja budi kao desetogodišnjaci smo se zalud krstili za nas nema vremena pre spavanja se ne molimo u šakama mokru maramicu stiskamo belinu zida dugo gledamo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 28. old.

Hajnal Éva *** (Mosoly üldögél...) – *** (Na klupi vrta..)

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

***   Mosoly üldögél a kerti padon, rád vár. Húzódj közelebb...

***   Na klupi vrta osmeh tumara, tebe čeka. Pa priđi…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://3sor.hu/szerzo/hajnal_eva

Méhes Károly Lower East Side, eltévedtem – Lower East Side, zalutao sam

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Lower East Side, eltévedtem   A napos délelőtti utca félelmetes. A nagy író kis íróként itt járt volna? Ládákban rohadó gyümölcs, a borbély zárva, minden létezés hiábavalósága, az aszfalt repedései mentén. Belátni egy üres iskolába. Hihetetlen mennyiségű tábla: Zárva, Elköltözött, Eladó. Mint egy befoghatatlan rádióadó, csak távoli surrogást közvetít. És én, aki először járok itt, egyszerre bénító fájdalmat érzek, hiába csöppent a nap rám mézet, mardos, hogy tessék, mindennek vége. Majd taxit fogok. Várnak ebédre.

Lower East Side, zalutao sam   Zastrašujuća je prepodnevna sunčana ulica. Ovde su i velikani kao mali pisci koračali? U sanducima trulo voće, brijačnica je zatvorena, niz napuklina asfalta je uzaludnost svakog postojanja. Vidi se unutrašnjost jedne škole. Neverovatan broj ploča: Zatvoreno, Preselio se, Na prodaju. Kao predaleka radio stanica, tek nekakav šum emitira. A ja, koji sam ovde prvi put, odjedanput bol šta koči osećam, sunce na mene med uzalud kapa, grize, evo, svemu je kraj. Taksi hvatam. Na ručak me čekaju.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás Szemből – Licem u lice

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Szemből          - Szorosabbra a kötelet! - kértem.      - Mester, a látszat a fontos.      Nem ellenkeztem, így hittem én is egykor.      - A szíjakat!      Elvonultak a fényképészek, megnyugodva vártam a közönséget.      „A látvány? Engedmény számukra.”      „A fiú!” - jutott eszembe.      - Menj, a többi a magam ügye.      Mikor becsapódott mögötte a pinceszínház ajtaja, még egyszer kipróbáltam, hogy biztosan fogja-e csuklóm a kötél.      „Készen állok!”

Licem u lice        – Uže jače stegnite! – molio sam      – Majstro, privid je bitan.      Nisam se usprotivio, nekad sam i ja tako mislio.      – Remene!      Otišli su fotografi, publiku sam smireno čekao.      „Prizor? Za nas je ustupak.”      „Dečak!” – palo mi je na pamet.      – Idi, ostalo je moja briga.      Kad su se vrata pozorišta u podrumu iza njega zalupila još jednom sam proverio da li uže moj ručni zglob sigurno drži.      „Spreman sam!”   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Hajnal Éva az a nap – taj dan

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

az a nap
 
az a nap olyan volt
mint a kislány a piacon
a sarokban ült és babrálta a zokniját
szakadt koszos zoknit babrált
több helyen lyukas zoknit több sebből vérzőt
babrálta és közben mintha mormolt volna valamit
egy távoli világ dallamát vagy ritmusát
vagy csak egy dallam vagy ritmus foszlányait
nem lehetett pontosan érteni mit
egészen úgy mormolta
mintha a szakadt koszos zokniért tenné
az a nap olyan volt
ült a sarokban egy repedezett falnak dőlve
felismerhetetlenül koszos ruhában
igen
azt a napot csak ugyanígy tudnám leírni
mintha
szakadt koszos zoknit babráló
mormoló kislány volna az a szerda
amikor megloptál
 
Forrás: https://kepiras.com/2023/01/hajnal-eva-negy-verse/
 
taj dan
 
taj dan je takav bio
kao devojčica na pijaci
u ćošku je sedela i sokne pipala
pocepanu prljavu soknu je pipala
na više mesta pocepanu iz više rana krvareću soknu
pipala i usput kao da je nešto mrmljala
melodiju ili ritam nekog dalekog sveta
ili samo delove neke melodije ili ritma
nije se moglo tačno razumeti šta
baš tako je mermljala
kao da to radi radi prljave sokne
taj dan je bio takav
u ćošku je na trošan zid naslonjeno sedela
u neprepoznatljivo prljavoj haljini
da
taj dan samo tako bi mogla opisati
kao
da je ona sreda
kad si me pokrao
devojčica koja prljavu soknu pipa
 
Prevod: Fehér Illés

Bíró Tímea Firka – Škrabotina

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Firka   másik gyerekkort rajzoltunk a falra de anyánk csak színes firkáknak látta nem értettük a fakanalat miért nem csak főzéskor használja és miután vörösre ütötte a karunkat miért utánozza a fürdőszobában a sírásunkat

Škrabotina   na zid smo drugo detinjstvo crtali ali za našu majku su obojene škrabotine bile nismo shvatili kutlaču zašto ne samo za kuvanje koristi te nakon što je naše ruke do crvenila tukla u kupatilu naše plakanje zašto imitira   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 25. old.

Méhes Károly Június – Jun

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. – 

Június   Belefúlni a zöldbe belehalni a nyárba elolvadni a melegben vagy inkább büntetésül élni tovább   Egy bot amint eljátssza egész életedet Egy fény amint pukkanva kihuny Egy arc amint a távolba csobban   A pályán egy vagon pipacs és egy tartálykocsinyi égbolt vesztegel

Jun   U zeleno se utopiti u leto umreti u vrućini se rastopiti ili rađe za kaznu dalje živeti   Jedan štap ti čitav život odsvira Jedan zrak svetla uz prasak nestaje Jedno lice u daljinu pljusne   Na tračnici vagon bulke i komad neba u cisterni kopni   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás Döbbenet – Zaprepaštenje

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Döbbenet             Hervay emlékére   „Ránézett - azt hitte, inteni akar és felé dobott egy égő csikket.”

Zaprepaštenje                 U spomen Hervaija1   „Pogledao ju je – pomislio da mahnuti želi i prema njoj užaren čik bacio.”   1Gizela Hervai (Hervay Gizella 1934 - 1982) je mađarska pesnikinja, pisateljica i prevoditeljka iz Transilvanije.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Ady András Kozmológi – Kosmologija

 

Ady András Csíkszereda 1976. július 12. –

Kozmológia   ez kincsem nem az ég vagy inkább nem a klasszikus   értelemben vett olyasmi hanem egy ránk boruló födő   boltozatos igen még arra is képes hogy úgy tegyen mintha   levegője felhője lenne csillag a sötétben ha éppen   éjre van szükségünk és mindenképpen hiányt szenvedünk   valami égitest igényben ez nem a jól ismert boltozat a   szatelliteken túl mesébe illő ősz öreg istennel kinek magáról   sincs tudomása csak eltartja a világot és önmagát is fenntartja ahogy   az iskolai emberi curriculum engedi ahogy neki innen oda meghagyja   nap milliárdnyi tennivaló- listában s e jópofa bácsi mellett   kétoldalt fölötte alatta az nem az űr olyan amúgy sincsen   a mindig semmivel okádás- jóllakottságig teli nincsben ez nem   más mint egy ránk borított födő s hogy mi hoztuk ezt is létre   bizonyítja hogy a nagy idea-takaró alól mert persze olyan   is van ebben a kézmíves konstellációban: esőként cseppenként   csurran minden saját valaha volt és leendő gondolatunk a nyakunkba   hogy lábunk előtt tócsába gyűljön s felszáradva visszajusson   abba a mennybe mely nem égbolt a klasszikus értelemben

Kosmologija   to draga moja nije nebo bolje rečeno nije u klasičnom   smislu tako nešto nego je poklopac iznad nas   da svod je i još je i za to sposoban da se tako pravi kao   da vazduha i oblaka ima te zvezdu u mraku ako nam je   baš noć potrebna i svakako u vidu manjka nekakvog   nebeskog tela patimo to nije dobro poznat svod   iza satelita zajedno sa sedom starom bogu koji ni   sam sebe ne poznaje svet tek izdržava a i sebe onako održava kako   ljudsko nastavno gradivo dozvoljava kako njemu odavde   u vidu liste bezbrojne svakodnevne obaveze naloži i pored tog prijatnog starca   dvostrano iznad i ispod njega to nije kosmos tako nešto ionako ne postoji   u uvek sa ničim do prezasićenosti punim nepostojećem ništa to nije nešto   drugo no na nas svaljen poklopac i da smo i to mi stvorili   dokazuje da ispod velikog pokrivača ideje jer naravno   u obrtničkoj konstelaciji i tako nešto postoji: svaka naša misao šta je   ikada postojala i još će nastati poput kiše u kapima na rame nam kapa   neka ispred naših nogu u lokvu gomila i osušivši se u takvu vasionu   vrati koja u klasičnom smislu nije nebeska pučina   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente (tapad ránk sok kereszt) – (na nas križevi se lepe)

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

(tapad ránk sok kereszt)   nincs már varázslat. oda a belső tömör csend, az ismeretlen csoda, a végkifejlet.   megfejtettünk gyorsan mindent. mégis, valami naponta körülfon, átölel ami volt – a van, a lesz.   a más kezdetek vége utáni belégzés, kilégzés, mint valami ősi szép történet, úgy tapad ránk a sok kereszt.

(na nas križevi se lepe)   čarolija više ne postoji. nestala je unutrašnja gusta tišina, nepoznato čudo, krajnji ishod.   sve smo na brzinu odgonetnuli. ipak, nešto svakodnevno obavija, zagrli što je bilo – postoji, biće.   udisaji, izdisaji posle kraja drugih početaka, poput drevog prijatnog događaja, križevi na nas tako se lepe.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Bíró Tímea Szomjúság – Žeđ

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Szomjúság   alig esik mostanában a nap ránk szárítja a szegénységet anya fogja a hasát birkózik a méhével én az éhséggel az iskolában köhögök ne hallják a gyomorkorgást a szomszéd kecske tőgyéből egy ember fekve szopja a tejet lopva él a nagymama volt a legéhesebb teleette magát tablettákkal és soha többé nem kelt fel a koporsónál is mondtam neki igyon szódabikarbónát azt mondták nem hallja az angyalok énekelni tanítják este a szobában a cigarettaparázs lett az összes fényforrás nem látom a számtanpéldát anya rám szól keljek korán az elektrovojvodina kikapcsolta a világítást nem értem miért kivételeznek juliéknál világít az egész ház megfőztük apának az utolsó szem tarhonyát viszi munkába holnap ezért két csészével ihatunk indiai teát a sötétben ők is alig látnak mégis anya cigarettát sodor apa kötelet

Žeđ   u zadnje vreme jedva pada sunce nas siromaštvom prekriva majka stomak drži sa matericom se rva ja sa glađu u školi kašljem da mi krčanje želuca ne čuju mleko iz vimena koze suseda jedan čovek ležeći siše kradimice živi najgladnija je baka bila najela se tableta i nikad više nije ustala i uz les sam joj rekla neka soda bikarbonu pije rekli su ne čuje nju pevati anđeli uče uveče je u sobi jedini izvor svetla žar cigara bila zadatak iz matematike ne vidim mama me upozorava neka rano ustanem elektrovojvodina je svetlo isključila ne shvatam zašto prave iznimke kod julije čitava kuća je osvetljena ocu smo zadnje zrno tarane skuhali na posao nosi sutra zbog toga dve šolje čaja možemo popiti u mraku i oni jedva vide ipak mama cigaru pravi otac uže   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 23-24. old.

Méhes Károly Mi a tavasz? – Šta je proleće?

 

Méhes Károly Pécs 1965. február 20. –

Mi a tavasz?   Én is költöző vagyok. Nem madár, még csak a képzelet szárnyán se, egyhelyű, de mégis. Valaki más érkezik belém, akinek nagyon megörülök. Az égről lerántanak egy fáradt fóliát, a fények összevesznek rajtam. Hihetetlen, hogy mindez folytatás, a sötét és a hideg egyenesen leszármazása. Egy bokor fényes ágát, mint a kisbaba ujját, morzsolgatom.

Šta je proleće?   I ja se selim. Ne kao ptica, niti na krilima mašte, u jednom mestu, ipak. Neko drugi stiže u meni, kome se zaista obradujem. Sa neba umornu foliju skidaju, svetla se na meni svađaju. Neverovatno je da je sve to nastavak, direktno poreklo mraka i hladnoće. Svetlu granu jednog žbuna poput prsta novorođenčeta trljam.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Méhes Károly: A másik táj, Pro Pannonia, Pécs 2000.

Gergely Tamás Óvatosan – Oprezno

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. – 

Óvatosan          Jobb kezében a petróleumos bödönt meg a gyufát vitte, a balban mindössze a szemétkosár volt, lehetetlen hát, hogy ekkor hullott volna ki.        A papírlapot azután találta meg, hogy kidobta a hamut a vödörből, és végigkutatta az égetés helyét.        Már csak ez a két szó állt rajta: „a félelmet”.        Igen, valójában nem akkor, nem, később, s a szél fújhatta ki, hisz a lap széle meg volt pörkölődve, s rajta csak ez a két szó állt.

Oprezno        U desnoj ruci badanj sa petrolejem i šibicu je nosio a u levoj svega korpu za smeće držao te je nemoguće da je baš tada ispalo.      Parče papira tek posle je našao kad pepeo iz čabra već izbacio te mesto izgaranja pretražio.      Samo jedna jedina reč je bila vidljiva: „strah”.      Da, u stvari ne tada, ne, kasnije, vetar je mogao odneti, jer rub stranice bila je opržena i na njoj samo ta jedna reč stajala.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.

Bíró Tímea Családi pótlék – Porodični dodatak

 

Bíró Tímea Csantavér 1989. december 17.  –

Családi pótlék   csak a kést nem mossa el a kést nem mindent csak a kést nem nem mossa el a kést holnap úgyis elvágja vele a csirke vagy a saját nyakát attó1 függ lesz-e családi pótlék hogy betakarózhasson a fém az alvadt vérrel már mindegy kiével zizegjen a papírpénz csörögjön az apró az anyai pillantással már nem laknak jó1 a gyerekek hirtelen megnyúltak nem jó rájuk az ölelés a gyomorkorgásig nem jut el menni és enni kell csak az inkubátor volt ingyen most miért nincs semmi se egy szelet kenyér vagy a gyógyszer de még a szerelem se mert az udvarláshoz is tőke kell kakas szíve a vasárnapi levesbe amikor elhozza az arra érdemest és ne lássa hogy az egynapos jólét után a nincstől konganak a dunsztos üvegek a reflektorfények a tekintetek a szerelem sincs ingyen levestésztába és süteménybe retúrjegybe óvszerbe kerül beágyazódik az érzésekbe a van vagy a nincs pótlekbó1 felnőni mínuszból a nullára jutni pluszra áhítozni nem ásítani a meleg szobában könnyű elálmosodni maradjon hideg ébren tart éberen csak legyen kés amivel morzsát lehet szegényebb napokra produkálni a tátongó szájakban vannak még vágyak van még remény rágóizmokban érlelt cél

Porodični dodatak   samo nož ne opere nož ne sve samo nož ne nož ne opere sutra ionako će preseći vrat pileta ili svoj ovisi o tome da li će porodičnog dodatka biti da može da se pokrije metal sa zgrušanom krvi svejedno je čijim neka papirne novčanice šušte neka sitniš zveči deca sa pogledom majke više se ne zasite odjednom su se izdužili zagrljaj im ne prija do krčenja želuca ne dopire ići i jesti treba besplatan samo je inkubator bio zašto sad ništa nema kriška hleba ili lek pa ni ljubavi jer kapital i za udvaranje treba srce petla u nedeljnu čorbu kad za to vredno donosi i neka ne vidi da nakon jednodnevnog blagostanja flaše svetla reflektora pogledi od neimaštine zvone ni ljubav nije besplatan staje testa za čorbu i slatkiša povratne karte zaštitnog sredstva ima ili nema u osećaje se uvlači iz dodatka odrasti od minusa na nulu stići na plus čeznuti ne zevnuti u toploj sobi lako se zadrema neka ostane hladna održava budnost javu samo neka nož bude čime je mrvice moguće praviti za siromašne dane u ustima koje zjape želje još postoje nada još postoji cilj šta u mišićima žvakanja sazreva   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Bíró Tímea: A pusztítás reggelei, Fórum Újvidék 2017. 20-22. old.

Gergely Tamás *** (Latorcza kontinens) – *** (Kontinent Latorca)

  

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

*** (Latorcza kontinens)        „Létezik a kollektív őrület felé vezető úton egy olyan tisztás, melyen észvesztő kecskebukákat mutat be a társadalmi gonosz pengeéles sziklái között vergődő értelem. ”      - Mire gondolsz? - tudakolták a vérebek.      „Latorczának hívják a vicsorgás övezte félelempatak árterületét. Latorcza kontinens, a nyerítő hidegveríték völgye. ”      Szembe álltak vele. Feltépték mellkasát, kibomló belét marcangolták.      - Figyelj! - vonította a legordasabb, s a feléjük gomolygó gondfelhők irányába pofozta arcát.      Míg a látványba belefeledkezett, szétfeszítették combját, s kihúzták belőle halott gyerekét.      „Hiszen hűlő anyag, nem hús-vér ez a pulya... ”, morzsolgatta a csalódás zsibbasztó mérgét.      Ujjával kitapogatta. „Csupán iszap. ”      Felnyihogó halottja ekkor fél mellét leharapta.      - Édes fiam! - ordított fel a fájdalomtól, majd anyai csecs nélkül maradt kicsinye fejét, mintha az sárpalota tornya lenne, ijedelemhab a rémület ormán, egyetlen mozdulattal lerúgta.      Hahotáztak a latrok, mint sintérek szoktak.

*** (Kontinent Latorca)        „Na putu što prema kolektivnom ludilu vodi postoji jedna takva čistina na kojoj razum između oštrih stena opakog društva mučeći besomučne vratolomije prikazuje.”      – Na što misliš? – pitali su krvopije.      „Latorca se zove plavno područje potoka straha što kezenjem zuba obavijen. Kontinent Latorca, dolina hladnog znoja.”      Nasuprot njoj su stajali. Rasporili joj grudni koš, ispale creva razdirali.     – Pazi! – vrištao je najljući te prisilio njen pogled da prema nadolazeće oblake briga bude usmeren.      Dok joj je pažnja prizorom bila okupirana, noge su joj raširili i iz nje mrtvo dete vadili.      „Pa ta žgadija nije od krvi i mesa, materija je koja se hladi…”, mrvila otrov razočaranja.      Prstima pipala. „Samo je glib.”      Oglasi se njen mrtvac i pola dojke joj odgrize.      – Sine moj! – vrisnula je od bola i glavu bez dojke majke ostalog mališana, kao da je kula palate od blata, pena jeze na vrhu užasa, jednim jedinim pokretom odbacila.      Krvopije su poput strvodera grohotali.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gergely Tamás: Latorcza kontinens, Mentor, Marosvásárhely, 1998.