Tandori Dezső Lépcsők se föl, se le – Stepenice ni gore, ni dole

Tandori Dezső (Deže Tandori) Budapest, 1938. december 8. –

Molnár Imre: Akadályok – Prepreke 

Lépcsők se föl, se le                    Nem kívánok semmi elérhetetlent:                    nem kívánok semmi elérhetőt.                    A *t kivánom.                    – – – – – –                   * Mindig nünk kell valami iránt, nehogy hessünk valami iránt. Ugyanaz fellebbenti, elfedi – – Mi kezdődhetne anélkül, ahonnan! Vagy nem fér-e el ugyanott egy meglevő és egy hiányzó? Szükség van-e egyáltalán erre a megkülönböztetésre? – –                    „Csak árnyékomat nézte,                    nem látta, hogy mosolygok;                    csak engem nézett,                    nem látta, hogy”

Stepenice ni gore, ni dole                    Ništa nedostižnog ne želim                    ništa dostižnog ne želim.                    Želim *g.                    – – – – – –                   * Uvek mo prema nečemu, da ne bi li prema nečemu. Isto otkriva, pokriva – – Šta bi se moglo početi bez odakle! Ili ne stane li na isto mesto što postoji i što nedostaje? Uopšte dal je potrebno takvo razlikovanje? – –                   „Samo mi je senku gledala,                   nije videla da se smeškam;                   samo je mene gledala,                   nije videla da“ Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Akadályok egy vándor útján – Prepreke na putu lutalice

Cseke Gábor Egy élet egy halál – Jedan život jedna smrt

Cseke Gábor Kolozsvár, 1941. július 29. –

Egy élet egy halál

jól elfutott velünk az élet s mellette mi magunk
a nyelv mit ránk hagytak s magunkba szívtunk ma csúnyán ránkdadog
megroggyant térde gerince félek még összeomlik
kinek a szó kinek a szóköz ami egy volt ma szétszakadt
mondjuk csak mondjuk hát a magunkét lelkesen
belülről hallgatózva mi írunk mi olvasunk mi vetjük a keresztet
bámuljuk a szakadék mélyét melynek szélétől már
csak egy lépés már csak egy fél egy negyed
egy élet egy halál választ el

a választ elfeledtem a szavak szétbogárzanak hová szöktök
hálátlanok szolgáim vagytok mindhalálig
s míg végül rendre somfordálva mégis visszajönnek s összegyűlnek
kegyes szemlét tartva felettük belémdöbben
jó-jó de mi volt a kérdés

Jedan život jedna smrt

projurio je život s nama i mi sami pored njega

jezik što su nam ostavili i u sebi udisali danas ružno nam muca

skrhan mu je koleno kičma bojim se srušiće se

kome reč kome razmak reči što je jedno bilo danas se pocepao

pričamo samo pričamo oduševljeno teramo svoje

iznutra osluškujući mi pišemo mi čitamo mi se krstimo

dubinu ponora promatramo od čijeg ruba već

samo jedan korak već samo pola samo četvrt

samo život samo smrt nas deli

zaboravio odgovor rasprše se reči kuda bežite

nezahvalne sluge ste mi do smrti

ali na kraju šmugnuvši se ipak vraćaju i skupe se

i održavajući nad njim velikodušnu smotru zaprepašćeno se pitam

dobro-dobro ali šta je bilo pitanje

                             Prevod: Fehér Illés



Pintér Tibor azon – onog

Pintér Tibor (Tibor Pinter) Budapest, 1954. november 21. –



A szerző alkotása (akril) – Rad autora (akril) – Author’s work (acryl)

A megnevezhetőség határán – Na granici naimenovanja – At the border of denomination

azon a végső napon orrbavágó égő benzinszag "csak feledhető lenne" ki ő? rejtőzködő zártan-nyilt nem gyors rendetlen talán kicsinyes-é? isten, tűz, árulás

onog konačnog dana zaudara miris zapaljenog benzina „bar da se može zaboraviti“ ko je on? povučen zatvoreno-otvoren nije hitar neuredan možda dal je sitničav? bog, vatra, izdaja                                  Prevod: Fehér Illés

A szerző alkotása (festett kollázs) – Rad autora (obojena kolaža) – Author’s work (painted collage)

Csoóri Sándor Barbár imádság – Varvarska molitva – Barbarian Prayer

Csoóri Sándor (Šandor Čori)  Zámoly, 1930. február 3. –

Barbár imádság Kisimíthatatlan ráncú kő, anya-világosságú szikla, fogadj méhedbe vissza. Tévedés volt a születésem; én a világ akartam lenni: oroszlán és fagyökér együtt, szerelmes állat, nevető hó, a szél eszméje és a magasság széjjel csurgatott tintafoltja – s lettem felhőbe vesző ember, egyetlen út királya, hamu-csillagú férfi s amit magamban egyesítek, rögtön megoszt, mert mulandó s csak sóvárgásomat csigázza… Kisimíthatatlan ráncú kő, anya-világosságú szikla, méhed küszöbe előtt állok.

Varvarska molitva Kamenu sa neizravnavanim borama, steno sa majčinskom svetlošću primi me ponovo u svoju maternicu. Moje rođenje omaška je bila; ja sam svet hteo biti: istovremeno lav i koren, zaljubljena zver, smeškajući sneg, misao vetra i raspršena mrlja mastila visine – a postao čovek koji u oblaku nestaje, kralj jedine ceste, muškarac s zvezdom pepela i što u sebi sjedinim odmah me deli jer je prolazno, tek moju požudu budi… Kamenu sa neizravnavanim borama, steno sa majčinskom svetlošću pred pragom tvoje maternice stojim.                              Prevod: Fehér Illés

Molnár Imre: Áttörhetetlen akadály – Nepremostiva prepreka – Insurmountable obstacle

Barbár imádság Kisimíthatatlan ráncú kő, anya-világosságú szikla, fogadj méhedbe vissza. Tévedés volt a születésem; én a világ akartam lenni: oroszlán és fagyökér együtt, szerelmes állat, nevető hó, a szél eszméje és a magasság széjjel csurgatott tintafoltja – s lettem felhőbe vesző ember, egyetlen út királya, hamu-csillagú férfi s amit magamban egyesítek, rögtön megoszt, mert mulandó s csak sóvárgásomat csigázza… Kisimíthatatlan ráncú kő, anya-világosságú szikla, méhed küszöbe előtt állok.

Barbarian Prayer Wrinkled, unrelaxing stone, rock of mother-daylight, take me back again into your womb. Being born was the first error; the world was what I wanted to be: lion and tree-root in one, loving animal and laughing snow, consciousness of the wind, of heights pouring their dark ink-blot down – and here I am cloud-foundered man, king of a solitary way, being of a cindery star, and what I join within myself splits me at once, because it goes quickly and only sharpens yearning… Wrinkled, unrelaxing stone, rock of mother-daylight, I stand at the entrance to your womb.                              Translated by Edwin Morgan



B. Tomos Hajnal Ami megmarad – Što preostane – What's left behind

B. Tomos Hajnal Négyfalu, 1957. december 2. –

Ami megmarad Kék jelek hullnak papírra, És szépen összeáll Mint tavaszi vetés, A friss írás, Emberszívből kipergő Magvak sora – Csak lenne ki kóstolja, A mindennapi vers Megtört kenyerét Mely úgy világít, Mint az utolsó vacsora Fehér üzenete. Nem test táplaléka, De világok vallomása.

Što preostane Plavi znaci padaju na papir I poput proletnje setve srastu, Svež rukopis, Iz ljudskog srca osipan Niz semena – Samo da ima ko da kuša Prelomljen hleb Svakodnevne pesme Koji poput Bele poruke Poslednje večere svetli. Nije obična jeđa, Al je ispovest sveta. Prevod: Fehér Illés

Ami megmarad Kék jelek hullnak papírra, És szépen összeáll Mint tavaszi vetés, A friss írás, Emberszívből kipergő Magvak sora – Csak lenne ki kóstolja, A mindennapi vers Megtört kenyerét Mely úgy világít, Mint az utolsó vacsora Fehér üzenete. Nem test táplaléka, De világok vallomása.

What's left behind Blue marks stream onto paper And nicely piece together As vernal crops, The fresh writing, A string of seeds, Spilling from a human heart – Only there was one to taste The broken bread of Everyday verse, - Illuminating, As the bright message Of the Last Supper. Not the body's nutrition, But the world's confession. Translation Andrea Van Horn

Petri György Éber-álomkép Mayával, gyerekkel – Budna slika sna sa Majom, detetom – Traumbild im Wachen mit Maya und Kind

Petri György

Budapest, 1943. december 22. – Budapest, 2000. július 16.

Éber-álomkép Mayával, gyerekkel

Hátadba nyomódik lejárt személyid száma,
az udvar lángra lobban, mint a karbid.
A gyermek álmában megint felül, ellopott
biciklijéről álmodik és a rendőrfőnökről,
ki ezüstsisakban és folyamitengerész-egyenruhában
vérpadra viszi a biciklitolvajt.
Komoran evezünk a gyönyörért,
hajnali Styxen.

Öregasszonyhang herseg az udvarban,
álmunk rothadt tökön tapos.
Szeretlek, kedvesem
tűzvész szemekkel nézel rám,
pillantásodban bozóttűz. Gyújtogatás
a gombás lepedőn.

Nyirkos falak
izzadják a szerelmi kínt,
hűtőszekrényünk felforr.

Izzik a margarin az aranypapírban.

A hajnal
ütésrekész. Nem mentesz meg te sem.
Gázóra kattog. Fürdesz. Gyerekek
várnak. Hogy tudsz rájuk nézni?
Mindig ezen gondolkozom. Én nem tudom…

nem érdekel… Elintézzük magunkban
az életet, aztán essünk egymásnak,
holt a holthoz, sietve, szétesőben.

Budna slika sna sa Majom, detetom

Nevažeći broj lične karte u leđa ti je utisnut,

poput karbida se dvorište zapali.

Dete ponovo se diže u krevetu, o ukradenom

biciklu i načelniku policije sanja

ko u zlatnoj kacigi i uniformi rečne

mornarice

kradljivca bicikla na stratište šalje.

U jutarnjen Stiksu sumorno

veslamo za slast.

U dvorištu glas starice krešti,

naši snovi na truloj bundevi gaze.

Volim te, milo moja

očima vatre me gledaš,

u tvom pogledu vatra šikare. Paljevina

na memljivoj plahti.

Vlažni zidovi

ljubavnu patnju znoje,

provri naš frižider.

Margarin se u zlatnom papiru usijava.

Zora

je spremna za bakrač. Ni ti me nećeš spasiti.

Odbrojava merač gasa. Kupaš se. Čekaju te

deca. Kako možeš pogledati njih?

Uvek o tome razmišljam. Ja ne znam...

ne zanima me... Život međusobno

sredimo, posle nek navalimo jedan na drugog,

mrtvac na mrtvaca, u žurbi, u raspadu.

                             Prevod: Fehér Illés

Traumbild im Wachen mit Maya und Kind

Dir auf die Haut gestempelt die alte Passnummer,
der Hof lodert in Flammen wie Karbid.
Im Traum setzt sich das Kind wieder auf, träumt
vom gestohlenen Fahrrad und dem Polizeihauptmann,
der mit Silbermütze und der Uniform der Flußseeleute
den Dieb zum Schafott abführt.
Finster rudern wir der Lust entgegen,
den morgendlichen Styx entlang.

Es schmettert im Hof eine Altweiberstimme
wir stapfen im Traum durch faule Kürbisse.
Liebste,
Brandalarm liegt dir in den Augen,
die Glut des Unterholzes in deinem Blick. Brandstiftung
auf dem pilzigen Leintuch.
Feuchte Wände
schwitzen die Liebesqual heraus,
unser Kühlschrank brodelt.

Es glüht die Margarine im Goldpapier.

Dann schlägt der
Morgen zu. Auch du wirst mich nicht erretten.
Der Gaszähler tickt. Du badest. Kinder
warten. Wie kannst du sie anschauen?
Immer denke ich daran Und weiß es nicht …
Es interessiert mich nicht … Jeder erledigt das Leben
für sich, dann auf, fallen wir übereinander her,
Tote über Tote, eilig, auseinanderfallend.

                             Übersetzung: Gahse Zsuzsanna

 



Ladányi Mihály Párhuzamosok – Paralele

Ladányi Mihály (Mihalj Ladanji)

Dévaványa, 1934. február 12. – Csemő, 1986. szeptember 20.

Párhuzamosok

Én nem vittem sokra. Te mennyire vitted?
Tulajdonképpen egy senki vagyok. Te mi vagy?
Én verseket hagyok csak magam után. Te mit?
Elfut ez a zűrzavaros élet. A tied nem?
Addig persze még belémköt pár hivatalnok. Például te is.

Paralele

Ja baš nisam puno postigao. A ti dokle si stigao?

Ustvari ja sam samo jedan niko. A šta si ti?

Ja samo pesme ostavljam iza sebe. A ti?

Otiče ovaj ušeprtljen život. Zar tvoj ne?

Naravno dotle će se još nekoliko ćata za mene zakačiti. Na primer i ti.

                             Prevod: Fehér Illés

 



Weöres Sándor Prae-existentia – Pre-egzistencija

Weöres Sándor 

 Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.

 

Prae-existentia Isten gondol öröktől fogva téged, elméjében léted mint szikla áll. Mi ehhez mérve habfodornyi élted? és mit változtat rajtad a halál?

Pre-egzistencija Bog od pamtiveka misli na te, poput stene postojiš u umu njegovom. U usporedbi s tim tvoj vek dužine uzdaha šta je? i šta će se promeniti poigra li smrt s tobom? Prevod: Fehér Illés

 

Forrás: http://www.muveszetek.hu/napsziget/kl-060.htm

Weöres Sándor Post-existentia – Post-egzistencija

Weöres Sándor (Šandor Vereš)

( Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.)

 

Post-existentia Nem nyughatsz addig, se halva, se élve, míg át nem szőtted árnyad és szined a szerelem végtelen szőttesében, a béke aztán lesz tied.

Post-egzistencija Ni živ, ni mrtav dotle ne možeš mirovati dok sa bezgraničnom vezu ljubavi svoju senku i boju prepleo nisi, mir će tvoj tek posle biti.                              Prevod: Fehér Illés



Pilinszky János Elég – Dosta – Enough

Pilinszky János (Janoš Pilinski)

Budapest, 1921. november 25. – Budapest, 1981. május 27.

Elég A teremtés bármilyen széles, ólnál is szűkösebb. Innét odáig. Kő, fa, ház. Teszek, veszek. Korán jövök, megkésem. És mégis olykor belép valaki és ami van, hirtelenűl kitárúl. Elég egy arc látványa, egy jelenlét, s a tapéták vérezni kezdenek. Elég, igen, egy kéz elég amint megkeveri a kávét, vagy ahogy "visszavonúl a bemutatkozásból", elég, hogy elfeledjük a helyet, a levegőtlen ablaksort, igen, hogy visszatérve éjszaka szobánkba elfogadjuk az elfogadhatatlant.

Dosta Koliko god je stvorenje širok, i od obora je oskudniji. Odavde do tamo. Kamen, drvo, kuća. Premećem. Rano dolazim, zakasnim. Ipak koji put ulazi neko i postojanje odjednom se raširi. Dosta je prizor jednog lica, prisustvo nekog, i tapete počinju krvariti. Da, dosta je način kako jedna ruka pomeša kafu, ili kako „se povlači nakon upoznavanja“, dosta je da zaboravimo mesto, bezvašdušan niz prozora, da, da noću nakon povratka u našu sobu prihvatimo neprihvatljivo. Prevod: Fehér Illés

Enough

However broad Creation is,
it’s narrower than a sty.
From here up to there. Stone, wood, house.
I bustle and fuss about. I come early, I’m late.

And still, someone enters now and then,
and everything here will suddenly open up.
It’s enough to see a face, someone being here,
and tapestries will start bleeding.

A hand, yes, a hand stirring a coffee
will be enough, or a hand
„withdrawing from greeting someone”,
it’s enough to forget the place,
the airless row of windows, yes,
so that returning to our room at night
we can accept what’s unacceptable.

                             Translated by N. Ullrich Katalin



Szilágyi Domokos Kívánság – Želja

Szilágyi Domokos

Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2.

Róma, Santa Maria in Trastevere, mozaik – Rim, St. Marija u Trastaveru, mozaik

Kívánság Ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, a szívekben legyen karácsony!

Želja Ne u zvezdama, u snegu, ne na svečanom mekom kolaču, ne na okićenom boru, neka bude Božić u srcu! Prevod: Fehér Illés

A. Dürer: Születés – A. Direr: Rođenj