Željka Avrić Близанци – Az Ikrek

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Близанци   бело постоји да би пркосило црном небо наспрам сунца а тама над безданом   за све што ниче у потаји косац чека сваком крају на крај стаје почетак   један другога до смрти прогоне а оба у сваком од нас окована

Az Ikrek   azért van a fehér hogy dacoljon a feketével az ég a nappal a homály a szakadékkal   mindenre ami titokban nő a kaszás vár minden vég végén a kezdet áll   egyik a másikat mindhalálig kergeti ám mindenkiben mindkettő vasra-vert   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Biljana Milovanović Živak: Таленат пети, библиотека – Tehetség ötödször, könyvtár

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат пети, библиотека
 
У библиотеци ствари стоје другачије
Него у машинској радионици, тамо је време
Заиста релативно, али стезна глава је исто
Што и папир на којем се исписује број књиге,
Заводи се у Књигу инвентара и кроз Лавиринте
Нестварног, а читаоци су исто што и ливци,
Који са заједничким интересовањем  у подруму
пића завршавају радни дан, депримирани животом
 
Forás: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség ötödször, könyvtár
 
A könyvtárban a gépészműhelyhez viszonyítva 
egészen másként zajlik az élet, ott az idő
Tényleg relatív, de az összeszorított fej ugyanaz
Mint a papír, melyre a könyvet törzskönyvezik,
Leltárkönyvbe kerül, Nemlétező Útvesztőn
Keresztül vezetik, az olvasók meg,
Mint a kohászok, munkanapjukat
Csüggedten, borpincében fejezik be.
 
Fordította: Fehér Illés

Vladimir B. Perić 6. еtidа – 6. etűd

 

Vladimir B. Perić Šabac 20. oktobar 1976. –

6. etida               Mreža uličnih senki prodire kroz prozor; šara po sobnom gaju. Pijavice zraka ‒ dracene, filadendroni, fikusi, krotoni, difenbahije, mesečevi cvetovi ‒ zelenim pipcima tvore teskobu. Draperijski velovi trepere na srebrnoj mesečini. Lepota je u zebnji.             Cvetaju cvasti u mraku („oni se vole u drugoj sobi...”). Nabori postelje sve su veći i dublji. Sklopka sna i jave u ritmu trza me ‒ vazduha nema. Beli krin nozdrve pali. Na dečijim mi usnama šumore reči ‒ u ovom nokturnu ne dolaze lako: „...muzike mi daj, samo malo... da utonem u san!...”             Nadima se prolećna noć. U ovom prelidu života, umorna podsvest traži smiraj na trećem po redu ne-mestu… „gde smo?... gde ćemo?... dokle ćemo?...”. Sobni prostor se širi u beskraj.              Poput puzavice bokori do mene bebin plač. Taj mali ženski plod razlistava svoje reske vriskove. Rasklijali upiti u oči se korene: „gde je ljubav?... gde su svi?... zašto mrak?... što sam sâm?...”

6. etűd               Az utcai árnyak hálózata az ablakon keresztül tör be; a szobát dísziti. A levegő vérszopói – sárkányfák, filodendronok, fikuszok, krotonok, buzogányvirágok, vitorlavirágok – zöld nyúlványokkal szorongatnak. Az ezüst holdfényben díszes függöny lebeg. A szépség a szorongásban van.             A sötétben virágzatok virulnak („a másik szobában szeretik egymást…”). Az ágyban a gyűrődések egyre nagyobbak és mélyebbek. Az álom és a valóság kapcsolója ritmusban rezget – levegőhiány. A fehér zsázsa orrlyukat tágít. Gyerekes ajkamon susognak a szavak – ebben a nocturnóban nehezen jönnek: „…zenét adj, csak keveset… hogy álomba merüljek!...”             Felfúj a tavaszi éj. Az élet ebben a szakaszában a fáradt tudatalatti a harmadik nemlétező helyen keresi a nyugalmat… „hol vagyunk?... hová megyünk?... meddig megyünk?...” A szoba végtelen térré tárul.             A gyermeksírás kúszónövényként ér hozzám. Az a pöttöm női termék éles sikolyokat terjeszt. A sokasodó kérdések gyökeret a szemben vernek: „hol a szerelem?... hol vannak a többiek?... miért van sötét?... miért vagyok egyedül?...”   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Владимир Б. Перић: Етиде оп. 4, УК „Кораци” Крагујевац, 2021.

Dejan Đorđević Krug u krugu – Kör a körben

 

Dejan Đorđević Velika Sejanica kod Leskovca 2. januar 1970. – 

Krug u krugu   Неко је далеко и много ближе од даљег од царства птица и камена од фењера и свеће од других, од себе.   Неко је данас купио време за сутра црвену капу да покрије срамоту беле рукавице да продужи поздрав конопац да измери самоћу.   Ми који смо ту а као да нисмо отишли плетемо празнину росном травом се китимо.

Kör a körben   Valaki messze van és sokkal közelebb a távoltól a madarak és sziklák császárságától a lámpástól és virágoktól másoktól, önmagadtól.   Valaki időt holnapra vett meg piros sapkát hogy eltakarja szégyenét fehér kesztyűt hogy köszöntése hosszabb legyen zsinórt hogy lemérje a magányt.   Mi akik itt vagyunk és mintha nem mentünk volna el az ürességet kötjük harmatos fűvel szépítkezünk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/dejan.grdelica1/posts/10221060947933844?notif_id=1651186533720527&notif_t=close_friend_activity&ref=notif

Aca Vidić Емпедокле – Empedoklész

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Емпедокле
 
И ти би био бог или његов облик подозрив
Да си
Емпедокле!

Скок у Етну схватио си
СПАСОМ ДУХА ОД ТЕЛА

                       II

Кратер је пун
За натраг

Васељена обична раскош


                      III

Причекај и ти !
Опасне побожности би сазнале умишљену несрећу

Мир треба вратити чарима подземља

Погнуте сени
Лобања из утробе
Тек што се помаља
                                              
                                      1983
 
Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html
 
 
Empedoklész
 
Te is isten lennél vagy gyanakvó alakja
Ha
Empedoklész lennél!
 
Az ugrást az Etnába
A LÉLEK TESTTŐL VALÓ MEGVÁLTÁSAKÉNT fogtad fel
 
                       II
 
A kráter visszafelé
Tömve
 
Az űr közönséges bőség
 
 
                       III
 
 
Te is várj!
A képzelt szerencsétlenség veszélyes vallások tudtára jutna
 
A békét az alvilág igézetébe kell visszajuttatni
 
Görnyedt árnyak
A bensőből a koponya
Éppen hogy feltűnik
 
                                        1983
 
Fordította: Fehér Illés

Stefan Višekruna Милица – Milica

 

Stefan Višekruna Trebinje 9. decembar 1991. –

Милица   Ти си обасјала моју патњу Заточила меланхолију И дуго  Дуго ме љубила Дошла си у мој живот  Одакле ниједна друга није дошла И то је радост без година Прољеће у души И њежне и узбуђене твоје очи Сијале су ко кристали у ноћи И гледале ме Гледале Мрак ми се подмукло привлачи и  Нагриза срце трулим зубима  Када ти ниси ту Моја патња је сада узвишенија А љубав ми те открива тихо  Нечујно  Као капи росе на трави Ми дрхтимо и треперимо у узбуђењу  И љубимо Љубимо чак и тмину на калдрми

Milica   Szenvedésemet fénybe te borítottad Mélabúmat száműzted És hosszan Hosszan csókoltál Onnan jöttél életembe Ahonnan eddig senki más Ez a véget nem érő öröm Tavasz a lélekben Szemed a gyengéd is a nyugtalan is Mint kristály az éjben csillogott Nézett Engem nézett A homály mikor nem vagy Alattomosan közeledik Szívemet szuvas fogakkal emészti Szenvedésem most magasztos Téged meg a szerelem mint füvön a harmatcsepp nesztelenül Tár fel Nyugtalanul remegünk borzongunk És csókolunk A járdán még a sötétséget is csókoljuk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Miodrag Jakšić *** (Teku kroz vene…) – *** (Vénáidon keresztül peregnek)

 

Miodrag Jakšić Beograd 1969. – 

***   Teku kroz vene, uspomene, Jurišaš u izgubljen boj…   Tvrđi od stene, za njene usne Tako se stari stari moj…

***   Vénáidon keresztül peregnek az emlékek, Vesztett csatába csörtetsz…   Mint a kő, kemény vagy, mikor csókot adsz. Így öregszünk, öregem…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/photo/?fbid=10161800145625962&set=a.486681795961

Slobodan Djurović Podvodni hram – Vízalatti szentély

 

Slobodan Djurović Zemun 27. oktobar 1952. – 

Podvodni hram   U podvodnom tražih te hramu poželeh da te ogreje sunca zrak kao češljem svetlosti da te nazubi al' bilo je vreme kad su se plamu ljudi rugali, slavili, bratimili mrak, i kad su dobre raspinjali grubi. Za osmeh lepezast sunčana cveta koji se poput ženske halje svlači nudeć se oholim, zlima ko sablje kad nema prebega sa puškometa, kad pravedniku povez se navlači na oči, uskraćuje leto mu bablje. A uskos narasloj mržnji i grozi tražih te kao Prozerpinu, u staklu izmeđ dva sveta, polulud, uz vrisak konjušara što ludi šestopreg vozi ne mareć što te ote Pluton paklu, niti za konjski predsmrtni njisak. Kažu na smrt zaljubljene jednoć da spojiće demijurga milosna ruka kad mrak digne pustopašni, gusti: samo da ova mine Valpurgiska noć, da živa vodica prokapa s neboluka, a tvoj se poljubac opet na me spusti...

Vízalatti szentély   Vízalatti szentélyben kerestelek, kívántam, napsugár melegítsen, fényfésűvel borzoljon, de abban az időben az emberek a lángot gúnyolták, a homályt éltették, a jókat keresztre gorombák feszítették. Bájos mosolyért virágba-borul a nap melyet büszkék, galádak előtt, mintegy kardot használva, női ruhaként vetnek le, mikor a lő-távról nincs menekvés, mikor a jogostól, szemére csuklyát húzva, az indián nyarat vonják meg. De a felgyülemlett gyűlölet, rosszindulat ellenére, mint Proserpinát kerestelek, két világ között az üvegben, megbomlottan, lovász-rikkantással kísérve, aki az őrült hatfogatot hajtotta, nem törődve sem a halálelőtti lónyerítéssel, sem azzal, hogy Plútó elrabolt és a pokolba hurcolt. Azt mondják, a mindhalálig szerelmeseket egyszer Démiurgosz irgalmas keze összefűzi, mikor felszáll a homály, a megsemmisítő, sűrű: csak ez a Walpurgis-éj múljon, az éltető víz a mennyből eleredjen, csókod meg ismét megtaláljon…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.facebook.com/slobodan.djurovic.58/posts/pfbid06BPTksAV8QaQapfxGCQzRc2g1MfNTS9jsAEYAFuCotkXueTJKf4zoV7j9t6es8jLl

Zdenka Valent Belić Bonton – Bonton

 

Zdenka Valent Belić Bačka Palanka 25. decembar 1975. – 

Bonton   Nikad ne hodam po travnjacima kada cveta maslačak.   Nije pristojno gaziti suncu po prstima.

Bonton   A pázsiton, mikor a pitypang virágzik, sosem sétálok.   Ujjunkon a napot nem illik gázolni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Vasa Pavković У загради (ван попришта) – Zárójelben (küzdőtéren kívül)

 

Vasa Pavković Pančevo 3. februar 1953. –

У загради (ван попришта)
 
Нисам се предао јер нисам ни улазио
У ограђени простор попришта.
 
     Овај грч у углу усана није
     Осмех као ни очај.
     (Можда очај очајника у очајању,
     Одмаклом, ван разума, изгубљеног
     У непознатом правцу.)
 
     Ван заграда, на бескрајној чистини белог
     Папира – лепше је –
     При отварању, као у горском оку –
     Или оку аматерски препарираног
     Рептила (историје).
 
     Дугачког као што је дуга
     И беспредметна
     Историја болести,
     Неког ко није више међу нама
     Чак ни у успоменама.
 
Izvor: http://www.skd.rs/wp-content/uploads/biblioteka/VasaPavkovicUvarljivomZivotu.pdf
 
 
Zárójelben (küzdőtéren kívül)
 
Nem adtam meg magam mert a küzdőtér
Bekerített részére be se mentem.
 
     Szájam szegletén ez a görcs nem
     Mosoly de kétségbeesés sem.
     (Talán a félrelökött, józan ésszel felfoghatatlan,
     ismeretlen irányba veszett kétségbeesett
     kétségbeesése a kétségbeesésben.)
 
     Zárójelen kívül, a végtelenül tiszta fehér
     Papíron – szebb –
     Felbontáskor, mint a hegyvidék szemében –
     Vagy a műkedvelő által kitömött
     Hüllő (történelem) szemében.
 
     Hosszú, mint amilyen hosszú
     És tárgytalan
     A közöttünk még az emlékezetben
     Sem élő
     Valaki betegség-története.
 
Fordította: Fehér Illés

Biljana Milovanović Živak: Таленат трећи, обрада – Tehetség harmadszor, megmunkálás

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. –  

Таленат трећи, обрада
 
Имам таленат за грубу и фину обраду, брушење
Тврдих метала као и обраду сировина на које
Тек треба применити технологију обраде
(а ово вам се изучава као посебан предмет у
Техничкој школи), умем да заврнем и одврнем
Умем да наоштрим и затупим, умем све да
Урадим што се у машинској радионици замислити
Може, а стезна глава је лук и вода за мене!
 
Да се разумемо, аутомобиле и телевизоре
Не умем да поправљам, већ само да их кварим.
 
Izbor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség harmadszor, megmunkálás
 
Tehetséges vagyok, a kemény fémeket, továbbá
az eddig ismeretlen tulajdonságú nyersanyagokat
képes vagyok durván és finoman alakítani, csiszolni
(ezt a Technikai középiskolában külön tantárgyként
tanulmányozzák), tudok rácsavarni és kicsavarni,
tudok élesíteni és tompítani, mindent, amit
a gépészműhelyben elképzelni lehet, el tudom
Készíteni, az összepréselt fej meg, számomra, semmiség!
 
Hogy tisztázzuk, gépkocsikat és tévéket
Javítani nem tudok, de elrontani igen.
 
Fordította: Fehér Illés

Risto Vasilevski Кажа о једном листу – Mese egy levélről

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Кажа о једном листу   На мом столу, испод искрзаног стакла, пружио се седмопрсти лист, с девет утиснутих жигова природе, убран са самониклог дрвета на прагу дома Бориса Пастернака у шумном Переделкину.   Посматрам руку која га је откинула и сачувала од неминовне трулежи, прекинула пут до његовог корена који одоздо храни сам Пастернак.   Рука подрхтава као да држи Борисову, као да се кроз њу слива сва његова умност.   И склањам очи са слике с оближњом Пастернаковом Терасом, с некад непрегледним широм, сада нападно испуњеним, високим оградама, капијама, зидовима, због којих поглед нема куда, лепа реч коме да се упути.   Ћути и сам Борис Пастернак, јер зна да глас мртвих до живих не допире, на мртву поруку нико жив не одговара.

Mese egy levélről   Asztalomon, a kopott üveg alatt, az erdős Peredelnik vidékén, a Borisz Paszternak küszöbe előtti magától kelt fáról szedett hétujjú levél nyújtózkodott, a természet kilenc bélyegével.   Nézem a kezet, amely leszedte és a kérlelhetetlen enyészettől megvédte, elvágta a gyökeréhez vezető utat, melyet fentről maga Paszternak táplál.   Remeg a kéz mintha Boriszét tartaná, mintha azon keresztül elméje csorogna.   Nem nézem a képet a közeli Paszternak Terasszal, az egykor végtelen szabad térrel, most teles-tele magas kerítésekkel, kapukkal, falakkal, a tekintet felakad, szépen szólni nincs kihez.   Maga Borisz Paszternak is hallgat, mert tudja, a halottak szava az élőkhöz nem ér, halott üzenetre senki sem válaszol.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić Ослушкивање боја – Színeket fülelve

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13. 11. 1958. –

Ослушкивање боја   од свих боја црној се највише радујем због њених несташних трепавица због увојака препуштених ветру и због непрозирних вечери у којима орахове гране буде моје уснуле прозоре због корака који у тами одзвањају   6. 9. 1996 - 10. 4. 2001. Београд

Színeket fülelve   a színek közül legjobban a feketének örülök csintalan szempillái miatt a szélnek átengedett hajtincsek miatt és a sötétbe borult esték miatt melyekben elszunnyadt ablakaimat a diófa ágai ébresztik a sötétségben visszhangzó léptek miatt.   1996. 9. 6. – 2001. 4. 10. Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Кажипрст путује, Балкански књижевни гласник, Београд, 2018. стр. 15.

Željka Avrić Трагач – A cserkész

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Трагач   У сумраке соколариш у потери за ветром пратиш северњачу размрсујеш конце   Рашљариш у освите откриваш подземне воде на отисцима прстију сакривено благо   Загледан у себе претворио се у око вечити трагач пратиш ветрове   Жеђаш даљине

A cserkész   Fergeteget üldözve alkonyatkor vagy éber a sarkcsillagot követed a szálakat szétszeded   Hajnalban újult erővel keresed a búvópatakokat ujjad hegyén meg a rejtett kincset   Önmagadba nézve egyetlen tekintet vagy mint örökös cserkész a szelek nyomába szegődve   A messzeségbe vágysz   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Milan Orlić: Ако се усудиш, да ужад развежеш – Ha a kötelet el mered oldani

 

Milan Orlić Pančevo 15. novembar 1962. – 

Ако се усудиш, да ужад развежеш
 

Aко се усудиш, икада: икада усудиш: са везова,

ужад да развежеш. Сидро

да дигнеш, једра развучеш. Веслањем, да научиш

ћудљивошћу таласа

да овладаш. Ћутљивошћу стена, подводних, језиком

њиховим: преварним:

да проговориш и, такав, непреварен: опстанеш: јагње

непреварно, останеш.

Ако и само ако, згоди се тако. Лако ћеш наћи место

своје: на палуби, пучини,

у луци, приобаљу, копну: знаном и незнаном. Лако:

ако знаш у пловидби,

свакој, којој земљи: каквој обали: бродиш. И чему.

Зашто сидришту, баш

том и таквом, у заливу, у скровитом, заклону пред

буром, сваковрсном.

Још ако те гласови Сирена не заведу, па не завршиш

на спруду, насукан или

у лагуни у којој не би пожелео да скончаш, бар тако

верујеш: ни у мори

ноћној, најгорој. Јер твој живот је негде другде: заувек:

чигру властиту, завртео.

Силом својом: твоју користећи вољу, иако за њу много

не марећи. Тада и

само тада, научиш, у трену: истину ту, снену. И будну:

у исти мах, што срцем

твојим бије: док над тобом бдије: какво и где је место

твоје и само твоје,

природно. На пучини, земљи родној, у туђини и нигдини.

Схватиш: да морнара

нема: нужно, без страдања. Без цене коју на почетку

сваком: морнар

не прихвата, без изузетка: сваки. Све верујући да није,

и да никада доћи

неће, време плаћања. И да зато из луке, пажљиво

пучину ослушкује.
А на пучини, небо: с надом у очима: жудно осматра.

 
Izvor: Милан Орлић: Из бродског дневника, Мали Немо Панчево, Градска Библиотека Вршац, 2021. стр.13-14.
 
 
Ha a kötelet el mered oldani
 

Ha meg mered tenni: ha bármikor: hímzéssel együtt a kötelet

el mered oldani. A horgonyt

felszedni, a vitorlát kibontani. Evezve megérted és meghódítod

a kiszámíthatatlan

hullámokat. A hallgatag, vízbe merült sziklák nyelvén,

a megtévesztőn:

szólalsz meg, de így is, mint feddhetetlen: létezel: ártatlan

bárány maradsz.

Ha, ha minden így történik. Helyedet könnyen megtalálod:

a fedélzeten, a nyílt tengeren,

a kikötőben, a part mentén, a szárazföldön: ismeretlenen és

ismerten. Könnyen: ha hajózás

közben tudod, melyik országot: milyen partot: keresel. És miért.

Miért vetsz horgonyt, pont

ott és olyan öbölben, isten háta mögöttiben, vihartól

védettben, mindenfélében.

Ha mindemellett a Szirén-hangok nem csábítanak el, nem futsz

zátonyra, nem sodródsz

lagúnába, ahol, legalábbis azt hiszed: semmiképp sem szeretnél

élni, még lidérces

álmaidban sem. Mert életed valahol, máshol zajlik: mindörökre:

pörgettyűdet megforgattad.

Teljes erővel: tetterőd kihasználva, noha nem sokat törődsz

vele. Akkor, csakis akkor,

ismered fel az igazságot: az álomba merültet. És az ébert: ami

szíved szerint ver:

ugyanakkor feletted lebeg: a hol van és milyen a helyed, ami csakis

a te helyed, a magától értetődő.

A nyílt tengeren, a szülőföldön, az idegenben vagy a sehol-sincsben.

Rájössz: óhatatlan,

áldozat nélküli tengerész: nem létezik. Mindennek ára van, amit

kezdetben: kivétel nélkül,

egyetlen tengerész sem fogad el. Mindegyik abban a hitben él,

az elszámolás pillanata

sosem jön el. Éppen ezért, a kikötőből a nyílt tengert

érdeklődve hallgatja.

A nyílt tengeren meg az eget: tele reménnyel: sóvárogva figyeli.

 
Fordította: Fehér Illés

Vlasta Mladenović Одбрана поезије – A költészet védelme

 

Vlasta Mladenović Šarkamen kraj Negotina 17. mart 1956. – 

Одбрана поезије   По П.Б.Шелију   „Поезија је заиста нешто божанско.”   Ти не знаш одакле долази милина и зашто твоје тело нежност прожима.   Ти не знаш чије је то дело, реч лепа која у твоје срце без куцања бану.   Ти не знаш како нада изненада твоју замрачену душу љупким сјајем гану.   Поезија је чиста емоција невидљивог певача, неухватљива је мелодија, али самоћи твојој прија.   Ето, то је поезија

A költészet védelme   P. B. Shelly után   „A költészet tényleg valami isteni.”   Te nem tudod, a belső nyugalom honnan érkezik és testedet miért hatja át a gyengédség.   Te nem tudod, kinek a tette, hogy szívedbe a szép szó kopogás nélkül egyszerűen betoppant.   Te nem tudod, komor lelkedet váratlanul a remény fénnyel hogyan árasztotta el.   A költészet a láthatatlan dalnok tiszta érzésvilága, megfoghatatlan dallam, de magányodnak kedves.   Íme, ez a költészet   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Власта Младеновић: Драинац и друге песме, Културисток-Пресинг, Младеновац 2018. стр. 47.

Barbara Novaković Нагон – Késztetés

 

Barbara Novaković Rijeka, 15. jun 1986. – 

Нагон   Нагону! Прогону! Нестајем. Трајеш.   Пијеш ме. Не стај! Жедна сам те. Истрај!   У грлу камену! У срцу пламену! Раздиреш ме. Горим.   Гризеш ме. Не стај! Гладна сам те. Истрај!   Искону! Истрај! Продиреш ме. Не стај! Жељна сам те. Не стај! Искону! Истрај!   Не стај! Не стај! Жељна сам те. Истрај! Истрај! Продиреш ме. Не стај! Не стај! Жељна сам те. Истрај! Истрај! Продиреш ме. Не стај! Не стај! Жељна сам те. Истрај! Истрај! Искону!   Раздиреш ме. Горим. У грлу камену! У срцу пламену!   Прогону! Нагону! Нестајем. Трајеш.

Késztetés   Te késztetés! Te üldözés! Eltűnök. Létezel.   Engem kortyolsz. Ne állj le. Érted szomjazok. Tarts ki!   Te kő a torokban! Te láng a szívben! Hasogatsz. Lobogok.   Marsz. Ne állj le! Érted éhezek. Tarts ki!   Te eredet! Tarts ki! Belém hatolsz. Ne állj le! Kívánlak. Ne állj le! Te eredet! Tarts ki!   Ne állj le! Ne állj le! Kívánlak. Tarts ki! Tarts ki! Belém hatolsz. Ne állj le! Ne állj le! Kívánlak. Tarts ki! Tarts ki! Belém hatolsz. Ne állj le! Ne állj le! Kívánlak. Tarts ki! Tarts ki! Te eredet!   Belém hatolsz. Lobogok. Te kő a torokban! Te láng a szívben!   Te üldözés! Te késztetés! Eltűnök. Létezel.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://slovopolis.wordpress.com/2021/03/25/barbara-novakovic-tri-pesme/

Biljana Milovanović Živak: Таленат десети – у здравом телу здрав дух – Tehetség tizedszer – ép testben, ép lélek

 

Biljana Milovanović Živak Požarevac, 7. mart 1972. – 

Таленат десети – у здравом телу здрав дух
 
У подруму пића, заједно са металостругарима,
Ливцима, читаоцима, професорима машинске
Групе предмета и писцима уморних од живота,
Ја сада мирно седим и пијем, пошто сам напунила
Камионе расходованим предметима, бившим
Љубавима, непоузданим пријатељима, да возе
До прве еколошке депоније, где ће бити затрпани
 
Izvor: Биљана Миловановић Живак: Лирско копиле и баба-тетке, Центар за културу, Пожаревац, 2019.
 
 
Tehetség tizedszer – ép testben, ép lélek
 
A borpincében a vasesztergályosok,
Kohászok, olvasók, gépészeti tantárgyak
Tanárai és az élettől megfáradt költők között most
Nyugodtan ülök és iszogatok, miután a teherautókat
Kiselejtezett tárgyakkal, volt szeretőkkel, bizonytalan
Barátokkal teleraktam, meghagytam, mindent az első
Természetbarát lerakóhelyre vigyenek és ássanak el
 
Fordította: Fehér Illés

Željka Avrić Вага – A mérleg

 

Željka Avrić Banja Luka 15. novembar 1964. – 

Вага   на једном тасу удес на другом време важемо се између два света   колико правде толико истине   да се одмеримо да се погодимо   не дај Боже криво закунемо

A mérleg   egyik serpenyőjében a végzet a másikban az idő magunkat két világ között mérjük   amennyi jogosság annyi igazság   mérlegeljünk egyezkedjünk   ne adj Isten hogy tévesen esküdjünk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Predrag Bjelošević: Борхес – Borges

 

Predrag Bjelošević Banja Luka 29. 05. 1953. – 

Борхес   Поезија је дужник само љепоти.1   Против човјека није устао човјек слијепац је дигао руку на слијепца   Светац се окренуо против свеца у часу који је именовао Шекспир   И мени остаје једино рјешење да угушим двојника у себи   Нико ми не треба за тај подухват   Само да не прогледам након свега и угледам поново свој лик у огледалу   1Хорхе Луис Борхес – цитат

Borges   A költészet csak a szépségnek adós.1   Nem ember támadt az emberre vakra vak emelt kezet   Szent fordult szent ellen egy Shakespeare által fémjelzett pillanatban   Amit viszont nekem kell megoldanom a bennem lévő hasonmásomat megfojtani   Hogy ezt megtegyem senkire sincs szükségem   Csak mindezek után nehogy kinyíljon a szemem és a tükörben újra saját alakomat lássam   1Jorge Luis Borges idézet   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor