Hegedüs Katalin Nő kollagénnel – Žena sa kolagenom

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

Nő kollagénnel   Páros szerveid közül egyiket elveszítve robog veled a vonat tovább kihunyt szemedben a kíváncsiság mikor a bal szemhéjad lassabban csukódik le és felálláskor a szék karfájában meg kell kapaszkodnod reggel nyilall a derekad, már nem csak hiányzó szerveid fájnak fájnak a fehér hajszálak, festékkel takarod hialuron cseppeket eszel kollagénnel egyre többet költesz a bioboltban, de ezek csak vitaminok, csak természetesek nem az orvos írta fel, még önként szeded, mert hiszel a megváltásban annak legalább nincs mellékhatása.

Žena sa kolagenom   Izgubivši jedan od svojih parnih organa juri voz dalje s tobom radoznalost se ugasila u tvom oku levi kapak ti se sporije zatvara i pri ustajanju moraš da se uhvatiš za naslon stolice ujutru te probada u krstima, više ne bole samo organi koji ti nedostaju bole te bele vlasi, prekrivaš ih farbanjem uzimaš kapi hijalurona s kolagenom sve više trošiš u prodavnici zdrave hrane, ali to su samo vitamini, samo prirodni nije ti lekar prepisao, još ga dobrovoljno uzimaš, jer veruješ u spasenje ono bar nema neželjenih efekata.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hegedüs Katalin: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 17. old.

Gulisio Timea Oda – Tamo

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Oda   Tudod, én rosszul tájékozódom, de hozzád elsőre odataláltam. Nem csengettem be, csak álltam, ahogy alvót néznek az álmatlanok. Kezem újszülött patkánymancs, puhán, nedvesen remeg. Felnézek az emeletre, ahol laksz. Süket a harangtoronyra. És belekapaszkodom utolsó emlékedbe – szegény gyerek a rozsdás bicikli kormányába.

Tamo   Znaš, slabo se snalazim u prostoru, ali sam do tebe iz prve pronašla put. Nisam pozvonila, samo sam stajala, kao što besani gledaju usnulog. Ruka mi je šapa novorođenog štakora, meko, vlažno drhti. Pogledam na sprat, gde stanuješ. Gluh na toranj zvonika. I hvatam se za tvoju zadnju uspomenu – jadno dete u upravljač zarđalog bicikla.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Székelyhidi Zsolt Mi lenni – Šta biti

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Mi lenni   Fű vagyok. Régóta az. Réti perje egész pontosan. Zöld, neked elég ennyi. Gyökerek, végzetek, évzáró, származás? Az se. Csak vonalszár kapós, tűzálló gyökön. Egy szál fű neked.   Föld vagyok, barna apa. Belőlem zöld a zöld, barázdába nyomott, barna hajvonal. Vagyok én: férjszántó, férfiszent, kőgazdag, sótalan aggó, tar tarack. Víznek kéne mennem, mondod, és aztán földnek megint. Meglegyen a forgó-maradó, körített folyó.   Víz, de hogy legyek én víz ma? Bízva egyszerű cseppekben, betartva egyszer egyet, sűrű sársorba földelnek. Beiszik engem földapa nagyja az anyatenger fodorszéléig és vissza. Hatalmas ára lenne annak, ahogy én víz vagyok.   Ha fa lennék, más lenne minden. Nem is az eredő a lényeg, hanem hogy sokfajta egy legyek. Egy fa, kicsit oldalt, egy elég. Főgyök a földben, vizet kapva, mellettem perjék, előttem a bokrok is mind-mind, középen én. Faként megkapó főmet felhőkbe törölném, a párapamacsok csapódnának ki hasas hajtásaimon.   Micsoda élet lenne faként. Törzse mindenkinek.

Šta biti   Trava sam. Odavno. Sasvim tačno obični ljulj. Zelen, tebi je toliko dovoljno. Koreni, sudbe, završna svečanost, poreklo? Ni to. Tek tražena stabljika na vatro otpornom korenu. Za tebe vlas trave.   Zemlja sam, smeđ otac. Iz mene zeleno je zeleno, u brazdu utisnuta linija smeđe kose. Jesam: muž-orač, muški svetac, kameno bogat, neslani starkelja, ćelava pirevina. Prema vodi bi trebalo da idem, tvrdiš, posle opet prema zemlji. Neka ostane životom ispunjena, obložena reka.   Voda, ali kako da budem ja danas voda? Verujući u jednostavne kapi, poštujući jednom jednog, u gusti red blata me zakopaju. Ispija me otac zemlje do ivice talasa majka mora i nazad. Ogromna bi bila cena toga da sam ja voda.   Da sam drvo, sve bi drugačije bilo. Suština nije ni u rezultanti, već da budem mnogovrsna jedinka. Jedno drvo, nešto postrance, jedno je dovoljno. Glavni koren u zemlji, vodu prima, pored mene pirevina, ispred mene žbunje, a u sredini ja. Kao drvo markantnu glavu bih u oblake brisao, čuperci pare bi se kondenzovali na mojim trbušastim izdancima.   Kakav život bi to bio kao drvo. Stablo za svakoga.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 53-56. old.

Milena Drpa U krvotoku tišine – A csend vérkörében

 

Milena Drpa, Gornja Slatina, 14. juni 1950. – 

U krvotoku tišine   Moje su tišine stvorile svoj krvotok i plove istanjenim venama do ponora u kojem ćemo se spasiti

A csend vérkörében   Csendjeim vérkeringést teremtettek hajszálvékony ereken át lebegnek a szakadékig melyben megmenekülünk   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://www.milenadrpa.com/izbor-iz-poezije

Kajoko Jamasaki Летњиковац – Nyári lak

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Летњиковац   Славку Леовцу   На обали свитања сазидана је наша кућа. У њој не живи нико, нико је не чува.   У тами, она не пали светиљке. Заклопљен јој је прозор.   Дубоко у траву потонуо је пут. Не пролазе ни кочије. Зато је не можемо обићи.   Кућа ми се у сну јави, да открије путеве. Остала су само у сећању наша стопала на песку.   Зато се у кућу не можемо вратити. (Врата, незакључана, одшкринула је мачка...)   Осетила сам дах топлог мора. (Једног дана, можда, стићи ћемо тамо.)

Nyári lak   Slavko Leovacnak1   Házunk a pirkadat partján épült. Lakatlan, senki sem őrzi.   A sötétben lámpát ne gyújt. Ablaka zárt.   Az út mélyen a fűbe süppedt. Hintó arra nem jár. Kikerülni nem tudjuk.   A ház álmomban bukkan fel, hogy feltárja az utakat. Lábunk nyoma a homokban csak az emlékezetben maradt meg.   Ezért a házba vissza nem térhetünk. (Az ajtó nincs bezárva, résnyire a macska nyitotta…)   Éreztem a meleg tenger leheletét. (Egyszer, talán, oda érünk.)   1Slavko Leovac (ejtsd: Szlávkó Lēōvāc, 1929. – 2000.) szerb író, kritikus, történész   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Iskra Peneva Жена – смрт - Nő – halál

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Жена – смрт   Облачим црно Супротно слици о жени Званој Смрт   Оног дана када будеш дошла Стани ми уз раме Поносног држања Као војници који поздрављају Одлазак   Погледај ме право у очи Погледом који убија Стисни ми руку И без речи Пољуби ме три пута У образе Пријатељски Загрли ме Угреј додиром   Одевена у црвено

Nő – halál   Feketét öltök Ellentétben a Halálnak nevezett Nő képével   Azon a napon, amikor eljössz Büszkén Állj mellém Mint a távozást köszöntő Katonák.   Halált hozó tekintettel Nézz a szemembe Szorítsd meg kezemet És arcomat Szó nélkül Háromszor csókod meg Barátként Ölelj át Érintéssel melegíts   Pirosba öltözötten   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Srđan Opačić Уврнути стихови – Fura sorok

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Уврнути стихови   Уврнуто време уврнуто брзо тече Уврнути људи уврнути живот живе Уврнути неимари уврнуте куће граде Уврнути сељаци уврнуте биљке гаје Уврнути лекари уврнуте пацијенте лече Уврнути политичари уврнути народ лажу Уврнути полицајци уврну ти шију да признаш да си све измислио у својој уврнутој глави.

Fura sorok   Fura az idő fura gyorsan múlik Fura emberek fura életet élnek Fura építészek fura házakat építenek Fura földművesek fura növényeket nevelnek Fura orvosok fura pácienseket kezelnek Fura politikusok fura népnek rezelnek Fura rendőrök fúrják agyadat hogy bevalld mindez fura fejedben született.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж Београд, Свет књиге 2019. стр. 25.

Obren Ristić Загрљај – Ölelés

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Загрљај   Песма аутомобила улицом И гомила људи поред излога   Аутобуси нас носе Заједно с поклонима Загрљај чека   Иза стакла књижара смеше се Моји пријатељи песници   Нико није обратио пажњу На моју неопредељену песму Сви хитају својим љубавима Затворени у сопствено тело   Улице се пуне Пољупцима Загрљајима Голубовима   Мој ме ћорсокак дозива Ко ли ме чека Кога да загрлим на крају

Ölelés   Autók dalolnak az utcán És tömeg a kirakat előtt   Autóbuszok visznek bennünket Együtt az ajándékokkal Ölelés vár   A könyvkereskedés kirakatában Költőbarátaim mosolyognak   Senki sem figyelt fel Állást nem foglaló versemre Mindenki szerelméhez siet Saját testébe zártan   Az utcák tele vannak Csókokkal Ölelésekkel Galambokkal   Zsákutcám szólít Ki vár engem Kit is ölelhetek   Fordította: Fehér Illés

 Izvor: Обрен Ристић: Поезија је љубав на свим језицима, Младеновац, 2026.

Aca Vidić Аутопортрет – Önarckép

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Аутопортрет   Рођен сам судњег часа Потом крике пуштао без гласа Она каже: Ја сам твоја мати! Он говори: Сине, дођи тати!   Онда једном зидови рекоше И моја соба:  Ово би прва година до гроба ...   Потом учих знати и викати Сазнах како од обзорја до зоре    Траје један дан   И дође Друга Трећа година ... Пета   И свака нова...   А ја тек изнад корова Ал’ с главом изнад кровова и снова   Једном Чак неки задњивци Објавише моју смрт   Умирем ето Ја данима ... после ... Онакав какав сам и увек био   Задрт кô хрт

Önarckép   Az ítéletnapján születtem Majd némán sikongattam A nő mondta: Anyád vagyok! A férfi szólt: Fiam, gyere apádhoz!   Akkor egyszer mondták a falak És szobám is:   Ez volt a sírig vezető első év…   Ezután tanultam tudni és kiabálni Megtudtam hajnaltól pirkadatig hogyan    Telik egy nap   És jön A második A harmadik év… Az ötödik   És minden újabb…   Én meg alig a sás felett De fejemmel a tárgyak és a vágyak felett   Egyszer Holmi sereghajtók Halálhíremet hirdették   Íme napok óta Haldoklok… azután… Olyan vagyok amilyen mindig is voltam   Megrögzött akár az agár   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Bakić: младе речи спавају – fiatal szavak szundítanak

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

младе речи спавају   младе речи спавају у                  колевкама                     мигоље у                  гнезду                     међу прекривачима труњем разбијених слогова здробљених сугласника њихове ране зарастају лако без ожиљака                 длака и      паперје их прекривају         уредно се хране и      поје        светло трне да донесе ноћ         кад дође                       време и                                           одбаце тесне кошуљице заврше    митарење израсте им         свиласто   крзно младунци опробавају         снагу пењу се             на ивицу дотадашњег      света свог и                         узлећу     маларме               креатор одређује њихово место у        клину јата        сузног ока прати их док        замичу у         даљину и        нестају

fiatal szavak szundítanak   fiatal szavak szundítanak a                   bölcsőkben                      mocorognak a                   fészekben                      a széttört szótagok az összezúzott mássalhangzók törmelékéből álló takarók között sérüléseik könnyen gyógyulnak varasodás nélkül                   szőr és           pihe borítottak               rendszeresen táplálkoznak és           isznak               zsibbad a fény éjszakát hoz               majd eljő                a pillanat és                                          eldobják a szűk ingeket befejezik      a vedlést immár selymes     bunda     fedi őket a fiókák próbára teszik        erejüket felmásznak         addigi világuk               peremére és                        felszállnak     mallarmé             a teremtő határozza meg helyüket a          rajban          könnyes tekintettel követi őket ahogy          távolodnak és            eltűnnek a            messzeségbe   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Nenad Grujičić Дан – Nap

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Дан   Дан се просуо као рижа. Улица лепа и људи намигују. То је живот. Шта ће ми сан у којем се не зна ко пије, а ко плаћа. Идем као човек на свој посао. Тамо тече река, а овде срце. Последњи сам који ће дићи руку на себе. Ено – и цурица звиждуцка. Па ово је рај! Нисам ни знао чиме сам дариван. Ако се лишће проспе пред ноге – то ја пребрзо старим. Кусе гране населиће граја и опет ће бити зелено. Дан што се једном у животу јавља. Дан подељен на године.

Nap   Rizsaként szóródott szét a nap. Az utca szép, az emberek kacsintgatnak. Ez az élet. Mit nekem az álom, melyben nem tudni, ki mit tesz. Dolgomra emberként megyek. Ott a folyó folyik, itt meg a szív. Az utolsó vagyok, aki kezét magára emeli. Íme – a kislány is fütyörészik. Hát ez maga a menny! Nem is tudtam, mit kaptam. Ha a levelek lábam elé hullanak – túl gyorsan öregszem. Zsivaj lepi el a kusza ágat és ismét zöld lesz. Egy nap, mely az életben testet egyszer ölt. Évekre osztott nap.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Bolovits Gábor György Nem azért maradok egyedül – Ne ostajem sam zato

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Nem azért maradok egyedül   nem azért maradok egyedül, mert különleges vagyok, hanem mert ott nem kell magyarázkodni. minden rám ragad, mint a füst. egy szoba. egy szék. egy pohár. nem szabadság. csak levegő. odakint túl sok a hang. idebent elég. nem büszkeség. csak így maradok meg. kimegyek néha. működik. nélkülem is.

Ne ostajem sam zato   Ne ostajem sam zato što sam poseban, nego zato što tamo ne treba da se pravdam.   sve se lepi za mene, kao dim.   jedna soba. jedna stolica. jedna čaša.   nije sloboda. samo vazduh.   vani previše ima glasova. ovde unutra dovoljno.   nije ponos. samo tako opstajem.   koji put izlazim. funkcioniše. i bez mene.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Balázs F. Attila Kérsz egy teát, darling? – Želiš li čaj, mila?

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Kérsz egy teát, darling?
 
kék árnyalatok a toronyházak között
az ablak hunyorog a valószerűtlen fényben
a vaníliaillatú szobában Monet festményéről
szökött hölgy divatlapot nézeget
egyébként minden olyan,
mint egy unalmas filmben
csak háttérzajok ütköznek a dobhártyának
és szél sem lebbenti a függönyöket
cigarettacsikk sincs az ezüst hamuzóban
a nagy zongora nyitott fedéllel mint egy óriás hal
elnyelni készül a patinás bronzszobrocskát
szürkére vált a kék az ablak keretében
együttérzőn néz vissza rám a tükör
kérsz egy teát, darling?
 
Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.
 
 
Želiš li čaj, mila?
 
među soliterima plave nijanse
u nestvarnoj svetlosti trepće prozor
u sobi sa mirisom vanile odbegla dama
sa Moneove slike prelistava modni časopis
inače je sve tako
kao u nekom dosadnom filmu
tek pozadinska graja udara bubnu opnu
ni vetar ne pomera zavese
niti ima opušaka u srebrnoj pepeljari
klavir sa otvorenim poklopcem poput ogromne ribe
sprema se da proguta patiniranu bronzanu statuu
plavo u okviru prozora u sivo prelazi
ogledalo mi saosećajno uzvraća pogled
želiš li čaj, mila?
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Görög nő – Grkinja

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Görög nő   Kis hernyót dörzsöl ő sikít én lélegzem találkoztunk

Grkinja   Malu gusenicu trlja ona vristi ja dišem sreli smo se   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600515

Székelyhidi Zsolt Psalmus – Psalm

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Psalmus   Hajtunk, mintha nem lenne mindenünk a helyén. A fény elfogy és visszanő. Mintha minden körbemenne. A hajtásért nagyság jár, a tekintet feltartó. Több ággal kapaszkodva a világosságba, lentről földszagú sötét vesz be hajthatatlanul. Mindig tér vissza a bejövő, betevő fény a folyton fojtó, felfelé hajtásba. Többet elérni vesződségnek tűnik, elszáradni is egy lehetőség. Nagy a felhajtás, naná. Szabályzott tápoldat a felső fénykörökből, amikhez hogyan is érhetnénk talajtornázva fel.

Psalm   Naprežemo se kao da od onoga što imamo ništa nije na svom mestu. Svetlost se gubi i ponovo izrasta. Kao da se sve u krugu vrti. Veličina prati naprezanje, pogled gore stremi. Sa više grana hvatajući se za svetlost odozdo tama te mirisom zemlje obuzima, neumoljivo. Uvek se vraća nadolazeća, hranljiva svetlost u neprestano zaglušujućem naprezanju. Postići više deluje mučno, i uvenuti je jedna od mogućnosti. Velika je parada, da. Usklađen je hranjivi rastvor iz gornjih svetlosnih krugova, do njih vežbajući na strunjači na koji način bi mogli stići.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 49-50. old.

Gulisio Timea Csempe – Pločica

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Csempe   Mint egy kád fürdővíz, kifolyok a világból. Közöttünk hideg, kemény csempefal. Számból szentségtörés a szeretlek, neked csak káromkodásod igaz. Én senkivel nem aludnék, neked élettársad van. Ha majd jössz, koponyát rejtek ágyad alá. Amit közösnek reméltem, szemed sötétjébe szakad.

Pločica   Poput vode iz kade za kupanje otičem iz sveta. Između nas je hladan zid od pločica. Iz mojih usta volim te je svetogrđe, za tebe istinite su jedino tvoje psovke. Ja ni sa kim ne bi spavala, ti imaš životnog saputnika. Dođeš li jednom, sakriću lobanju ispod tvog kreveta. Što sam smatrala da je zajedničko u tamu tvojih očiju propada.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Marijana Stratulat: Анђели – Angyalok

 

Marijana Stratulat Kustilj, 20. jun 1977. – 

Анђели   Постоји ванвременска прича да време више није време и да се људске душе сусрећу са анђелима. Замишљам како мајка свима плете бела крила. Ах, како труну у сећању надања да анђели штите само нашу вечност! Речи су само бесмртне прелазе из уста у уста неукроћене…

Angyalok   Az időn-kívüli mese szerint az idő többé nem idő és a humán lelkek angyalokkal találkoznak. Elképzelem, ahogy az anya mindenkinek fehér szárnyat köt. Ó, hogyan rothad az emlékezetben a remény, hogy az angyalok csak öröklétünket védik! Egyedül a kifejezések halhatatlanok, szájról szájra járnak, korlátlanul…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://petruska-nastamba.com/marijana-stratulat-vrsac-sr-srbija/

Kajoko Jamasaki Село окренуто ка океану: Еримо – Erimo: az óceán felé fordult falu

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Село окренуто ка океану: Еримо   Гумена лутка без главе лежи, нага, крај пута.   Рт, загледан у океан, држи сиве надгробне споменике у свом наручју.   Бура брише имена, урезана у камен.   У зимско јутро: под небеским сводом, галеб пева бескрајно плаво.

Erimo: az óceán felé fordult falu   Fej nélküli gumibaba fekszik meztelenül az út szélén.   A tengerbe meredő szirt ölében szürke sírköveket tart.   A kőbe vésett neveket a vihar törli le.   Téli reggel: az égbolt alatt végtelenül kéken egy sirály dalol.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Srđan Opačić Улазак у песму – Versbe-lépés

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Улазак у песму                   (Песнику Н. Т.)   Ти си потукач Ти си напаст и градско дно Он је хроничар улице Он те уноси у песму душу ти пропушта кроз скенер Ти си живи леш Он те сецира Ти си потукач ти си напаст и градско дно Он је Новица Тадић.

Versbe-lépés                         (N. T. költőhöz)   Szánalmas alak vagy Istencsapás vagy és város-söpredék Ő az utca krónikása Versébe foglal lelkedet lapolvasón keresztül vizsgája Te élő halott vagy Ő boncol téged Szánalmas alak vagy Istencsapás vagy és város-söpredék Ő Novica Tadić1   1Novica Tadić (ejtsd: Novicā Tādity, 1949. – 2011.) szerb költő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 20.

Obren Ristić Недеља – Vasárnap

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Недеља   Почињем велико недељно спремање По упутствима радија тв екрана Часописа и осталих јавних гласила   Отварам прозор и бацам Пар прљавих чарапа кошуљу прибор За личну хигијену и још неколико Мање важних ствари   Књига је заузела уобичајено место Нека се и сада нађе   На крају и сам улазим са Недовршеном песмом и кокошјим Батаком у зиродент пасту   И тако остајем до следећег паковања

Vasárnap   Heti nagytakarításba kezdek A rádió, TV képernyő, folyóiratok és Egyéb hírközlő szervek utasításai szerint   Nyitom az ablakot és kihajítok Néhány piszkos zoknit, inget, Tisztálkodási szert meg egyéb Felesleges kacatot   A könyv elfoglalta megszokott helyét Legyen kéznél   Végül magam is Befejezetlen verssel és csirkecombbal A Zirodent fogpasztába húzódok   És így maradok a következő csomagolásig   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Обрен Ристић: Поезија је љубав на свим језицима, Младеновац, 2026.