Kajoko Jamasaki Зид или призор са сунцем и децом – Fal vagy látvány napfénnyel és gyerekekkel

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Зид или призор са сунцем и децом   На сунцу дозиваш децу.   Девојчица је, на теби, нацртала велико дрво.   Дечак је, на тебе, прислонио уво.   Осећају, обоје, свет што иза тебе расте.

Fal vagy látvány napfénnyel és gyerekekkel   Napfényre szólítod a gyerekeket.   A kislány rád nagy fát rajzolt.   A fiú rád helyezte a fülét.   Mindketten érzik a belőled áradó világot.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023. стр. 30.

Obren Ristić Тачку изласка и заласка сунца… – A napkelte és a napnyugta helyét …

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

6.
Тачку изласка и заласка сунца…
 
Тачку изласка и заласка сунца понад горњих ливада
У завичају одредило је ово густо море водена плава
Животиња која у претакању гута саму себе Спава
Село моје на истоку не поимајући суштину и тајну воде
 
Док израњају давно заборављени градови куле у строју
И света брда Расте то заветно дрво чинећи широки лук
У ком исписах сва ова слова а отац мој голорук
Од јутра до вечери скупљаше летину Поезију своју
 
Божански сонет Песма у којој и данас тихо
Путујем небесима Покуљаће сав дим из мене и магла-
Тешко бреме О Боже, какво је ово време
 
Ако ме поново родиш задој ме ведрим стихом
Као што јеси на овом камену од ког сазидах чардак
Спрам бесконачности у пени и светлини зрак по зрак
 
Izvor: Обрен Ристић: У горама чудо, Исток, Књажевац, 2017.
         Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 28. стр.
 
 
6.
A napkelte és a napnyugta helyét…
 
A napkelte és a napnyugta helyét a felső mezők felett
Szülőföldemen e sűrű tenger áttetsző kék lét határozza meg
Mely az áramlattal önmagát falja fel Keleten
Otthonom a víz titkát nem sejtve nyugodtan szendereg
 
Rég elfeledett városok magasba-nyúló tornyok szent hegyek
Mutatkoznak Széles kört alkotva nő az a fogadalmi fa mely
Alatt e sorokat létre hoztam leírtam pusztakezű apám meg
Reggeltől napestig a termésről gondoskodott Transzcendens
 
Az ő költészete Ma is a mennyei utakon
Verseivel utazom Füst és köd árad belőlem –
Súlyos a teher Ó Istenem milyen idők ezek
 
Ha újra teremtesz vidám sorokkal táplálj ahogy most
Ezen a sziklán teszed melyből őrtornyomat a végtelen
Felé fordulva habban fényárban sugárról sugárra építettem
 
Fordította: Fehér Illés

Srđan Opačić Небески абакус – Mennyei abakusz

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Небески абакус   (Надежди Михајловић)   Смрт професорке математике и смрт мајке наше познанице била је једна иста смрт. Ми нисмо знали да је наша познаница кћерка наше бивше професорке. Случајно смо мада у случајност не верујемо неколико месеци касније склопили коцкице тог мозаика. Смрт свих људи на свету је једна те иста смрт. Животи су нам различити али је смрт увек иста. На абакусу свог живота професорка је несмотрено преместила и последњу куглицу. И сад на небеском абакусу рачуна дане до истека времена и Страшнога суда а то је једначина са много непознатих и то није ствар само математике.

Mennyei abakusz   (Nadežda Mihajlovićhoz)   A matematika tanárnőnk és ismerősünk édesanyjának halála ugyanaz a halál volt. Nem tudtuk, hogy ismerősünk a volt tanárnőnk lánya. Véletlenül igaz a véletlenekben nem hiszünk néhány hónappal később állítottunk össze e mozaik kockáit. A világ minden ember halála ugyanaz a halál. Életünk különböző de a halál mindig azonos. Életének abakuszára a tanárnő az utolsó gömböt meggondolatlanul helyezte. Most mennyei számolótábláján számolja a napokat az idő végzetéig az Utolsó ítéletig ez pedig sokismeretlen egyenlet és nem a matematikára tartozik.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 15.

Ilija Šaula Pijana pjesma – Részeg vers

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Pijana pjesma   Teško je izaći iz kućice snova i tek tako zatvoriti vrata. Dogodilo mi se to jednom kad sam iz mračnog pariskog lokala krenuo niz rue Landau u mrak iščekivanja.   Noć mi se počela rugati, zatvorio sam oči i pozvao san da mi otvori vrata pored fontane na Trgu Republike. Ušao sam u djevojačku sobu koja je vrištala od parfema i u snu sam mirisao na alkohol i dim lule jeftinog duvana koji mi je zamaglio čitav san, ugledao sam je na lampi umjesto sijalice, pokušao sam da upalim svjetlo, samo su joj oči svijetlile, nešto me tjeralo poput frejine boje da projurim avenijom sna, da što prije zatvorim vrata.   Sad je vreme drugo... Ovdje, na američkom kontinentu, snovi su prostraniji, dok gledam niz filadelfijsku južnu ulicu osjećam miris dunja iz rodnog kraja što su se preselile na Staru planinu, gdje su nekad same nikle. Vratile su se da im miris u bašti radjanja umre.   Mislim na nju. Ona je dunja koja me vidi, koja me čuje i osmijehom prati. Živjela, nebeska vilo noći, tvoja je čaša puna, daj da pijemo!   Jeste, puna je, priznajem, reče ona, ali ja nisam onaj planinski potok, proziran i plitak, razlila sam se u rijeku duboku, mutnu i široku, svaka riba koja u meni pliva ne poznaje me niti ja poznajem nju, ovisimo jedni o drugima, ipak! Pijmo dok se jutro ne otrijezni u nama.

Részeg vers   Nehéz az álmok házából kijutni és az ajtót csak úgy becsukni. Egyszer megtörtént velem, mikor a sötét párizsi mulatóból a rue Landaura értem, a kivárás homályába.    Csúfolni kezdett az éj, behunyva szemem az álmot szólítottam, hogy a szökőkút mellett a Köztársaság téren ajtót nyisson. A rózsavíz illatában fürdő lányszobába mentem, álmomban alkoholillatú voltam, álmomat az olcsó pipadohányfüst homályosította el, a lányt a lámpán az égő helyén láttam meg, megpróbáltam villanyt gyújtani, csak két szeme világított, valami Freya színként ösztökélt arra, hogy az álmok sugárútján végig-rohanva az ajtót minél előbb becsukjam   Most más idők járnak… Itt, az amerikai földrészen tágasabbak az álmok, míg a philadelphiai déli utcát nézem, hazámból a Balkán-hegységre költözött birs illatát érzem, ahol valamikor nőttek. Visszatértek, hogy illatuk a születés kertjében enyésszen el.   A lányra gondolok. Ő a birs, aki engem lát, hall, mosollyal kísér. Egészségedre, mennybéli éjtündér, poharad tele, igyunk!   Igen, tele van, beismerem, mondta a lány, de én nem az az átlátszó, sekély hegyi patak vagyok, zavaros, széles mély folyóvá váltam, a bennem úszó halak nem ismernek, én sem ismerem őket, mégis, függünk egymástól! Igyunk, míg bennünk a reggel magához nem tér.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Duše su bešumne, tihe, Grafičar, Užice, 2026.

Neda Gavrić Дешава се, Mала – Előfordul, Kislány

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Дешава се, Mала
 
(на речи песме "МАЛА" Боро Капетановић)
 
Претоварили су ме,
скинућу овај терет,
и кренути.
Рекао си да се на друму дешавају лепе ствари,
и да су и фарови ноћних аутобуса
можда љубав.
И да ћу тамо где не знам никог
лакше пронаћи себе,
и да је овај ваздух можда Исус Христ!
Претоварили су ме,
и јагоде знају да сам тужна
иако сам уживала пеглајући кошуље,
мој осмех ме није довео Анђелу
ког сам сањала.
Али, дешава се, МАЛА! Рекао би...
 
Мислила сам да је са правим леопардом
пустиња подношљивија,
и да му неће бити досадна недеља и добар ручак.
Али, дешава се, МАЛА! Рекао би...
 
И да живот и није тако лош
ако се умре на време,
и да од љубави нико није умро
У Шангају,
и да тамо морам отићи
ако мислим да никада не умрем.
Ето, тамо ћу!
У Шангај!
Рекао си да Бог не воли намргођене
девојчице.
Насмејаћу се да сви мисле да сам срећна.
Спртићу ову тугу,
и кренућу, не осврћући се.
Написаћу ту проклету домаћу задаћу
и шмугнути!
У облаке.
"Јер у облацима се , ипак, најлепше спава, МАЛА!"
 
Izvor: Неда Гаврић: Оно што ниси знала о љубави, АCоглас, Зворник, 2026.
 
 
Előfordul, Kislány
 
(Boro Kapetanović¹: Kislány versére)
 
Túlterheltek,
leveszem ezt a terhet
és elindulok.
Azt mondtad, az országúton minden oly szép,
talán az éji busz fényszórója is
szerelem.
És ott, ahol senkit sem ismerek,
könnyebben magamra lelek
és ez a levegő talán Jézus Krisztus!
Túlterheltek,
a földieper is tudja, szomorú vagyok,
élvezettel vasaltam az inget,
de mosolyom nem ahhoz az Angyalhoz vezetett,
akiről álmodtam.
Ám, előfordul, KISLÁNY! Mondaná...
 
Azt gondoltam, az igazi leopárddal
elviselhetőbb a puszta,
és vasárnap a jó ebéd mellett majd nem unatkozik.
Ám, előfordul, KISLÁNY! Mondaná...
 
És az élet nem is olyan rossz,
ha időben ér a halál,
és Sanghajban
még senki sem halt meg a szerelemben,
oda kell mennem,
ha azt hiszem, sosem halok meg.
Hát oda megyek!
Sanghajba!
Azt mondtad, Isten nem szereti a durcás
kislányokat.
Mosolygok, hogy mindenki azt higgye, boldog vagyok.
Félre a szomorúsággal,
tovább lépek, vissza nem nézek.
Megírom azt az átkozott házi feladatot
és röppenek!
A felhők közé.
„Mert az álmok mégis a fellegekben a legszebbek, KISLÁNY!”
 
¹ Boro Kapetanović (ejtsd: Bóró Kāpētánovity, 1953. – ), ismert szerb költő.
 
Fordította: Fehér Illés

 

Iskra Peneva Devet balona – Kilenc léggömb

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Devet balona   Ujutro u dva ne mogu više da spavam Sedefastim balonima gađam zid Roni se kreč Zid puca Malter otpada I tako satima Sada sam majstor Pljujem na cigle Lepim malter Gletujem rečima Praznine zidnog mozaika  Popunjavam Kockicama kreča Pred svitanje  Sve je na svom mestu Čak i prašina Vertikalno miruje U podne Baloni su iskoristili promaju Kao sredstvo za bekstvo

Kilenc léggömb   Éjjel kettőkor tovább már nem alszom   A falhoz áttetsző léggömböket dobálok Hullik a mész Reped a fal Pereg a vakolat És így órákon át   Most mester vagyok Köpök a téglákra Ragasztom a vakolatot Szavakkal glettelek A falon a mozaik-hézagokat Mészkockákkal Töltöm ki   Virradat előtt Minden a helyén van Még a por is Merőlegesen nyugszik   Délben A léggömbök a huzatot A menekülés eszközeként használták   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, NIU MIIC, Novi Sad, 2025.

Nenad Grujičić Као да ништа није било – Mintha semmi sem történt volna

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –  

Као да ништа није било   Колико год да сам у сну живот ме понесе. Тад напишем стих. Отац носи врч и говори о суштинама. То зна у крошњи шљиве моје огребано лице. А сумрак је пун тајни док препирка у кући траје. Нико не зна зашто је тако. Мајка ће плакати, а сестра под прозором дрхтати. Иза врата појавиће се отац. Сада веселичаст и обављеног посла. Мирно ће опрати руке и лице испрскати. Као да ништа није било ноћ ће запосести наша срца.

Mintha semmi sem történt volna   Akárhogy is álomban élek, az élet sodor magával. Akkor verset írok. Apám a kancsót viszi és a lényegről beszél. Ezt a szilvafa koronájában összekarcolt arcom tudja. Míg a házban tart a viszály, a naplemente titkokkal van tele. Senki sem tudja, miért van így. Anyám sír, húgom az ablak alatt reszket. Az ajtóban megjelenik apám. Most vidám, a munkát elvégezte. Kezét nyugodtan mossa, arcát vízzel paskolja. Mintha semmi sem történt volna szívünket az éj foglalja el.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Bakić: *** (na dnu kutije…) - *** (a doboz alján…)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   na dnu kutije pomešani su uzroci i posledice sadržaj hleba bez slova i otisci tabana   šljunak brojeva kotrlja se niz crnu mast indiga so taloži u pukotinama maske i nozdrvama zmijski svlak pokriva jezik klice reči nemuštih urastaju u drvo trpeze kalendar grebe staklo prozora dok pejsaž drhti pred porođajem   u kavezu sedi pramen kose novorođenog   kanjoni stepenica vode oblake do poljana a na njima „svo meso je trava”

***   a doboz alján összekevertek az okok és a következmények a kenyér tartalma betűk nélküli és lábnyomok   a számok morzsaléka fekete indigózsíron görög az álarc repedéseibe is az orrlukakba só rakodik a nyelvet kígyóbőr takarja a májusfa asztalába a némák szócsírái nőnek az ablaküveget naptár karmolja míg a táj a szülés előtt reszket   kalitkában ül az újszülött hajtincse   lépcsőkanyonok vezetik a felhőket a mezőkig rajtuk meg „pázsit a hús”   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje ravnodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Aca Vidić Ендимионов сан – Endymion álma

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Ендимионов сан   У маглини биће поезије И све почне с мислима о смрти И пођем снити   Смрт се засити и почне да пева   По просторима ветрови Ледене вејавице Веје предвечерје Војске се померају и завлаче у шанце Вади со ваздуху зенице   Само снежни човек моје лепоте Посећује гробља И крвари кроз снегове   И чопори завијају Кроз сметове и дубоке воде   Све зове на крв А крв моја кô лице из мрака   Ендимионов глас бауља из сна И само је ноћ Уз снежног човека

Endymion álma   Költészet a ködben lesz És minden a halálra gondolva kezdődik És nyugovóra térek   A jóllakott halál énekelni kezd   A térségben széllökések Napnyugtakor Jeges förgetegek élednek Hadak mozdulnak lövészárkokba húzódnak Sót váj a levegő szeméből   Csak a hozzám hasonló szép hóember Látogatja a temetőket És vérzik a havon   A hótorlaszokon és mély vizeken át Falkák is üvöltenek   Minden vért szólít A vérem mint a sötét arca   Endymion hangját hallom álmomban És csak éj van Hóemberrel   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021.

Hegedüs Katalin Színes nő – Žena u boji

 

Hegedüs Katalin Nagyatád, 1970. május. 03. – 

Színes nő   Gyerekként még csak fekete és fehér majd jönnek sorban az árnyalatok némán masíroznak be az ajtón átfestik a hajlatokat gyűrődik a bőr jobbról, balról a füled körül a kispárnától a piros körömlakk is egy dimenzió nő vagy és ez levehetetlen a komorság kiül az arcodra egy fényképen, nem szereted magad semmit nem bírsz elviselni a tükörben valaki mondja már, hogy szép csak a szépséghattyú vár megmentésre a többi tóba fulladt, mocsárban mérges gázok fojtogatták, nádszálakon lépkedsz tied az örökkévalóság, ahonnan visszajöttél lásd magad tükröződve, fényes legyen dimenziók hullanak mangrove mocsarakba hány öltözet ruha van rajtad, aki nem te vagy, csak hajnali rémálom, gereblyézd ki szemedből a homályt, hideg reggeleken maradj magad, ne keress játszótársat ne fuss újabb jelmezek után puhán lépkedj, mint ki most tanult meg járni, és felnőtt rögtön nő vagy, vigyázol a szoknyád szegélyére, hogy ne legyen vizes, elsírt felhőpocsolyák nedvességétől óvod dimenzióidat, ostoba liba, hát kellett neked ez a sok összevisszaság hogy félrevezess gyanútlan színeket hogy ne keveredj, hogy csak piros legyél vagy kék vagy sárga, esetleg végső soron talán egyszerűen hófehér.

Žena u boji   Kao devojčica još je tek bela i crna pa redom stižu nijanse nemo marširaju kroz vrata prefarbaju udubljenja gužva se koža sa leve i sa desne strane oko uha zbog jastuka i crven lak za nokte je dimenzija žena si to promeniti ne možeš pogled ti postaje sumoran na jednoj fotografiji ne voliš sebe u ogledalu ništa ne možeš podneti neka neko konačno kaže da si lepa samo labud lepote čeka spasavanje ostali su se u jezero udavili, u močvari su ju otrovni gasovi davili, po trsci hodaš tvoja je večnost odakle si se vratila pogledaj sebe u odsjaju, neka bude sjajna dimenzije padaju u mangrove močvare koliko odela imaš na sebe, koja nisi ti samo je noćna mora pre svitanje, odagnaj izmaglicu iz tvojih očiju, hladno li je jutro ostani sama, ne traži partnera za igru ne juri za novim kostimima lagano koračaj, kao neka koja je sad naučila da hoda i odmah odrasla žena si, paziš da rub tvoje suknje ne bude vlažna, tvoje dimenzije od vlage oplakanih lokvi oblaka čuvaš, glupa guska, zar ti je trebalo to mnoštvo darmara da obmaneš lakoverne boje da se ne zapetljaš, da budeš samo crvena ili plava ili žuta, ne daj bože na kraju krajeva možda jednostavno snežnobela.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Hegedüs Kata: Zsigeri nő, Budapest, Parnasszus, 2026. 14-15. old.

Ladik Katalin Egy délután ültek a galambok – Jednog popodneva

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Egy délután ültek a galambok
 
Egy délután ültek a galambok a porban,
Én a küszöbön ültem, sört ittam.
Május volt, a kék csavarhúzó
Meg a szürke galambok ezt kuruttyolták:
"Öld meg! Öld meg!"
Fölvettem a forró csavarhúzót, bementem a konyhába,
Hagymát vágott, könnyes arccal kérdezte:
~ Kisfiam, megéheztél? ~ Én meg se szó, se beszéd,
Arcába döftem a csavarhúzót egyszer, kétszer,
Aztán becsuktam a véres ablakot.
Azóta kuruttyolnak a fejemben a galambok.
 
Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600527
 
 
Jednog popodneva
 
Jednog popodneva u prašini su sedeli golubovi,
Ja sam na pragu sedela i pivo pila.
Bio je maj, plavi odvijač
I sivi golubovi su ovo kreketali:
"Ubij je! Ubij je!"
Uzela sam odvijač, ušla u kuhinju,
Luk je rezala, suznim očima pitala:
~ Sine moj, jesi li se ogladnio? ~ A ja bez ijedne reči
Odvijač jednom, dva puta zabila u njeno lice
Pa zatvorila krvav prozor.
Od onda kreketaju golubovi u mojoj glavi.
 
Prevod: Fehér Illés

 

Balázs F. Attila Közömbös hús – Ravnodušno meso

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Közömbös hús   minden impulzus barátságtalan a bűvös számok elfoglalják helyüket a génláncon mozgás rugalmas ütemezés homok hemoglobin féktelen kupacok gesztus könny szenvedély isten lépések szél hajnal dél este kudarc ráncok játék iskolakerülők határok magas vérnyomás hulladék illatszerek drog Nap és Hold gyöngy kagyló és tengeri moszat bizonytalanság újra és újra könyv álmok zene lámpák elemek változás visszatérés indulás közömbös hús rothadó birodalom   Krisztus megállott…

Ravnodušno meso   svaki impuls je neprijateljski čarobne brojke zauzimaju svoja mesta na lancu gena kretanje fleksibilan raspored pesak hemoglobin neobuzdane gomile gest suza strast bog koraci vetar zora podne veče fijasko bore igra begunci iz škole granice visok krvni pritisak otpad mirisi droga Sunce i Mesec biser školjka i morske alge nesigurnost opet i opet knjiga snovi muzika lampe baterije promena povratak polazak ravnodušno meso carstvo u propadanju   Hristos je zastao…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Székelyhidi Zsolt Űrhajó – Svemirska letelica

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. –

Űrhajó   Hol van most a tested, részletekkel tele a csomagtartó, lapocka lebeg súlytalanul, a tüdőt nem rajzolja felfújt levegő. Az űr, persze, csillagok. Egy út, nagy terv, felszínes gyorsulás a hátsó kertből, míg alszol. A robbanás leviszi a lucfenyőt, muskátlikat. Felriadsz valószínűleg.   Az arcodat raktuk ki terméskőből a fűre, néztelek a rakétából vissza a nagy, héliumos, hétvégi távolodásban. Az űrben, ott vannak emlékek, és műfű a kabinban. Anyacsavarokkal rakom az arcod ki, a visszapillantóból látom a földet, a hátsó kertben valószínűleg lesz másik fa. Hol vannak most a lábaid, talán tövig nyomod velük a tartalék űrhajót, amit titokban hagytam a garázsban neked. A slusszkulcsot megtalálod az ajtó melletti szekrényen. Követni fogsz, egyszer mondtad a kertben, amikor berúgtunk néhány gin-toniktól. Jössz utánam, ha megyek.   Az arcodat a hátsó ablakból látom kinagyítva, ahogy kétségkívül ideközlekedsz.

Svemirska letelica   Gde ti je sad telo, prtljažnik je sitnicama pun, plećka lebdi bestežinski, naduvan vazduh ne ocrtava pluća. Vasiona, naravno, zvezde. Jedan put, veliki plan, površno ubrzanje is bašte u pozadini, dok spavaš. Eksplozija odnese omoriku, muškatle. Verovatno trgnućeš se iz sna.   Tvoje lice smo od prirodnog kamena složili na travu, koncem nedelje iz rakete sam te gledao unazad u velikom, helijem ispunjenom udaljavanju. U vasioni, tamo su uspomene, u kabini je umetna trava. Iz matica slažem tvoje lice, zemlju u retrovizoru vidim, u dvorištu pozadi verovatno će biti jedno drugo drvo. Gde su ti sad noge, možda s njima do daske pritiskaš rezervnu svemirsku letelicu koju sam ti u garaži krišom ostavio. Ključ za paljenje naći ćeš na ormaru pored vrata. Sledićeš me, jednom si u vrtu rekla, kad smo se napili od nekoliko džin-tonika. Dolaziš za mnom, ako idem.   Tvoje lice preko zadnjeg prozora vidim, uvećano, bez ikakve dvojbe ovamo se približavaš.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 34-36. old.

Gulisio Timea Asszony – Žena

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Asszony   Szukaszagú, kiégett szemű. Aljassága frissen ölt szarvas bőre, Beterít, meleg.   A plafonról rámáscsizma lóg, Akasztott ember lába. Egerek cincognak, Vagy hús olvad a hűtőben.   Neve nincs, mégis szólít. Más-más alakban jön És gombokat varr éjszakám himlőhelyeire.

Žena   Miriše na kučku, oči su joj izgoreli. Njena podlost je koža upravo ubijene košute, Pokriva, topla je.   Sa plafona čizmica visi, Noga obešenog čoveka. Miševi svile, Ili se meso topi u frižideru.   Imena nema, ipak zove. U različitim oblicima se pojavljuje I dugmad prišiva na mesta ospice moje noći.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Bolovits Gábor György A hetedik dűlő – Sedma trasa

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

A hetedik dűlő   a domb felett az ég szétáll. egy ember áll a barázda mellett, magában.   nem néz fel. vágja a földet. fogy a nap. a kapa élén a rög visszafordul.   a szél végigmegy a dűlőn. a völgyben köd. a hetedikben csend.   apja is itt. nagyapja is. csont a mélyben.   a dűlőút mentén vadrózsa.   a ház üres. a küszöbön csend.   egy kancsó víz az asztalon. fölötte fény. nézi, aztán kimegy a kúthoz.   a lánc csikorog. felhúzza a vödröt. a víz fekete.   nem iszik. áll ott, ahol a domb elhajlik, és hallgatja a földet.   ott marad.   nem marad utána más, csak egy vágás a hetedik dűlőben.

Sedma trasa   iznad brežuljka se nebo razdvaja. pored brazde čovek stoji, usamljeno.   pogled ne diže. zemlju reže. dan izmiče. gruda zemlje se na oštrici motike prevrne.   vetar prolazi duž trase. u dolini je magla. u sedmoj tišina.   i otac mu je tu. i deda. kost u dubini.   pored trase divlja ruža.   kuća je prazna. na pragu tišina.   na stolu je bokal sa vodom. iznad svetlost. gleda pa do bunara ide.   lanac škripi. izvlači kantu. voda je crna.   ne pije. tamo stoji gde se brežuljak krivi i sluša zemlju.   tamo ostaje.   iza njega drugo nešto ne ostaje, tek jedan rez u sedmoj trasi.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Kajoko Jamasaki Четвртак – Csütörtök

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Четвртак   Одлази лето: на трг поново долазе трговци.   Враћаш се у свој пејзаж. А ја нестајем у мирисима:   уловљених риба, посечених ружа и сувог босиљка.   Кроз онај зид не могу да прођем, ова врата не смеш да такнеш.   Отворих прозор: шири се наше небо. (Ја сам твој ваздух.)

Csütörtök   Távozik a nyár: a térre megint jönnek a kereskedők.   Saját vidékedre térsz vissza. Én meg az illatokban tűnök el:   a kifogott halakéban, a levágott rózsákéban és a száraz bazsalikoméban.   Ezen a falon nem tudok átmenni, ezt az ajtón érintened nem szabad.   Kinyitottam az ablakot: kitárult az égboltunk. (A levegőd én vagyok.)   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Iskra Peneva Negde između – Valahol a köztesben

 

Iskra Peneva Beograd 25. 06. 1980. –

Negde između   To nije onaj trenutak izlaska Odvajanja iz majčine utrobe Kada se po prvi put udahne I zaplače Niti je To Smrt To je Danas Obezbojena toplota Tišina koja ne miriše Zaustavljena Negde između Početka i završetka Jer u prazno Najlakše ulazi Ništa

Valahol a köztesben   Ez nem az anya méhéből Kiszakadó pillanat Amikor lélegzethez először jutunk És felsírunk   Ez nem is Halál   Ez Ma A színétvesztett melegség A valahol A kezdet és a vég között Megállított Csend melynek illata nincs   Mert az üresbe Legkönnyebben a semmi Hatol   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Iskra Peneva: Negde između, NIU MIIC, Novi Sad, 2025.

Obren Ristić Ако се овде догоди смрт – Ha itt ér a halál

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Ако се овде догоди смрт
 
Ако се овде догоди смрт У клици у пејзажу који јес
Песма Стих Реч и Слика - Зар божанској симфонији
Више од тога - Нем без моћи збора од ваздуха
Срицаћу риме Песник и песма Творца су удес
 
Не овде нема умирања Све се у вечност скаменило
Само пена и небо и бесконачно дубока вечна вода
Мом дивљењу нема краја Ни похлепи ни страсти
Као зрачак радости у трену све се у једну реч слило
 
Ћутим испод Олимпа Не реметим хармонију воде
Ако пронађем праву реч због које лагано умирем
Или годинама мртав у песми васкрсао на раскршћу
 
Светова и векова Упијам сваки зрак и свако бих зрно
Песка довукао за будућу кућу Скровиште од свих
Звери и прибежиште у источним горама На Тресибаби
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
Ha itt ér a halál
 
Ha itt ér a halál A sikolyban e vidéken amely valóban
Vers Szakasz Szó és Kép – Az isteni szimfónia mellett
Kell ennél több – Némán visszafojtott lélegzettel
Tagolom a sorokat Költő és költemény a Teremtő műve
 
Nem itt nincs halál Minden az öröklétbe kövesült
Csak hab és égbolt és végtelen mély időtlen víz
Hódolatomnak nincs határa A mohóságnak se a vágynak se
Örömsugárként pillanat alatt minden egyetlen szóba ömlött
 
Olümposz alatt hallgatok A víz nyugalmát nem zavarom
Ha a megfelelő igét megtalálom mely miatt lassan távozok
Vagy a világok és századok határpontján évek óta halott vagyok
 
A versben feltámadva magamba szívnám a levegőt és a magvakat
Homokot halmoznék a jövendő otthonra A vadaktól védett
Hajlékra a keleti hegységben a Tresibabán¹ a menedékházra
 
¹Tresibaba (ejtsd: Treszibaba) hegy Szerbia délkeleti részén
 
Fordította: Fehér Illés

Ilija Šaula Pjesniku – A költőhöz

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Pjesniku
 
Ne znam svirati gitaru, a tako bih želio
pa bih uz umilne zvuke gitare
da recitujem tvoju poeziju.
Prekrasna i topla proljetnja večer
pozvala me u raskošnu riznicu uspomena.
Sjedeo sam na samom rubu prošlosti
nemo zagledan u predjele iz kojih dopiru zvukovi.
Kad neko želi biti jednako opijen
svakim zanosnim pogledom svoje duše,
on će srcem svirati gitaru,
jer njene strune su neprekidni nemir.
Tvoji su stihovi nemir mog srca.
Tvoja je duša plandište snova, želja i nemira.
Tvoje su ruke produžetak topline tvog pogleda.
Tvoj osmjeh je poezija probudjene doline strasti.
Čujem u tebi gitaru i vidim ruke
zagrljene njenim nemirom.
Iz mene je krenula pjesma,
ljubavna, nježna, zanosna i srećna.
 
Izvor: Ilija Šaula: Duše su bešumne, tihe, Grafičar, Užice, 2026.
 
A költőhöz
 
Nem tudok gitározni, pedig úgy szeretném,
hogy a gitár bódító hangja mellett
szavaljam költeményedet.
Az emlékek gazdag kincstárába
meleg tavaszi est hívott.
Magán a múlt peremén ültem,
némán csodálva a tájat, ahonnan a hangok érkeztek.
Ha valaki lelkének minden varázslatos pillantásával
éppoly részeg akar lenni,
az szívével játszik a gitáron,
mert húrjai a folyamatos nyugtalanság.
Költeményeid szívem nyugtalansága.
Lelked az álmok, a vágyak és a gyötrelem árnyasa.
Karod gyengéd tekinteted folytatása.
Mosolyod a felébresztett szenvedélyvölgy költészete.
A gitárt hallom benned és látom, karod
nyugtalansága öleli.
Költemény fakadt belőlem,
szerelmes, gyengéd, elbűvölt, boldog.
 
Fordította: Fehér Illés

Srđan Opačić Грађење приче – Mesealkotás

 

Srđan Opačić Osijek 23. novembar 1967. –

Грађење приче   (Песнику Браниславу Вељковићу)   1. Сваког је јутра из једне улице по једну коцку   И пролазници су и радници су и народни посланици   Сви су могли ал` нико није а он је јавно   Сваког јутра из једне улице по једну коцку.   2. Ко је коцку дотакао или је само видео или о њој причао Бивао је јунаком приче у настајању и не питајући се   Београђани су ишли да је виде и да буду виђени Крајинци хајдук-Вељкови Вељковићу газили је па и једни и други ушли у причу.   3. Изустио је Цезар и постала је историјска чињеница   Рушила је силнике пустошила богате лаковерне учила памети   Много доцније изградила је Вегас и Монте Карло   Никада пре није темељила приче ни познавала Музе.

Mesealkotás   (Branislav Veljković1 költőhöz)   1. Minden reggel egy utcából egy kockát   Járókelők is munkások is népképviselők is   Mindenki megtehette da senki sem tette ő meg nyilvánosan   Minden reggel egy utcából egy kockát.   2. Aki a kockát megérintette vagy csak látta vagy beszélt róla Beleegyezése nélkül lett a keletkező mese hőse   Jöttek a belgrádiak hogy lássák és magukat mutogassák A krajinaiak hajduk Veljko emberei Veljkovićot gázolták egyik is másik is mesehős lett.   3. Kimondta Cézár és történelmi tény lett   Hatalmasokat buktatott gazdagokat kifosztott hiszékenyeket tanított   Sokkal később felépítette Vegast és Monte Carlot   Előtte mesét sosem alkotott Múzsát se ismert.   1 Branislav Veljković (ejstd: Brāniszláv Vēlykovity, 1948. –) szerb költő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Срђан Опачић: Истина о смрти је лаж београд, Свет књиге 2019. стр. 12-14.