Hajnal Éva ajándékok – darovi

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

ajándékok
 
gyerekkoromban
anyám gyakran megparancsolta
ürítsem ki a zsebeimet mert ő nem fog napestig kotorászni
épp elég hogy mosni kell
 
ilyenkor mindig előkerült
legalább három kavics
egy kőkemény tejkaramella
néhány biztosítótű
két-három gyöngyházfényű gomb
lepréselésre váró elfelejtett növénypotyadék
voltaképpen
egy teljes hét koppant az öreg fenyőasztal lapján
 
három kavicsot sokáig őrizgettem
meg voltam róla győződve hogy csak együtt érvényesek
amikor
egy kislány elkérte őket
ujjperceimet is neki adtam
vigyen mindent ami összetartozik
 
azóta üres zsebbel járok
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 121. old.
 
 
darovi
 
u svom detinjstvu
majka je često naredila
da ispraznim džepove jer ona neće čitav dan
da ih pretraži
baš joj je dovoljno da mora da pere
 
u tim trenucima uvek
se našlo bar tri belutka
jedna kao kamen tvrda karamela
nekoliko ziherica
dva-tri dugmeta sjajem sedefa
zaboravljeni ostaci biljaka za presovanje
ustvari
na površini starog stola od jelovine čitava nedelja je prasnula
 
tri belutka sam dugo čuvala
bila sam ubeđena da samo zajedno važe
kada
je jedna devojka zamolila da ih joj dam
i moje minute prstiju sam dala
neka sve nosi što celinu sačinjavaju
 
od onda praznim džepovima hodam
 
Prevod: Fehér Illés

Nadežda Purić Jovanović Ларва – Lárva

 

Nadežda Purić Jovanović Beograd, 1974. – 

Ларва   гласници рекоше сва тројица страдала   ја чекам   радујем се сусрету мед и вода со и хлеб   ја чекам   рећи ћу за лек се не захваљује

Lárva   a hírnökök mondták mind a három elesett   én várok   örülök a találkozásnak méz és víz só és kenyér   én várok   mondom az orvosságért köszönet nem jár   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Aćim Todorović Птица жена – Madár-asszony

 

Aćim Todorović Han Pijesak, 21. septembar 1965. –

Птица жена   Гледам да ли си жена, стојиш на танкој жици. Крила ти из рамена, више ми личиш птици.   Можда си свјетлост само одбјегла мјесечини. Да ли се ми већ знамо, или се оку чини?   Прате ме чудни снови и мирис свјеже траве. Твоја ме сјенка лови и лебди изнад главе.   Гледам усне и лице, тијело и рамена. Скинем те са жице и будеш моја жена.

Madár-asszony   Nézlek, tényleg asszony vagy, vékony dróton állsz. Vállaidból szárnyak, Madár vagy talán.   Vagy holmi fénysugár, a hold világából kivált. Ismerjük mi immár egymást, vagy amit látok, önámítás.   Furcsa álom kísér, meg a friss fűlehelet. Árnyékod kísért, fejem felett lebeg.   Nézem ajkad, arcod, vállad, tested. Leveszlek arról a drótról és asszonyom leszel.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Verica Preda PreVerica Једна реч – Egy szó

 

Verica Preda PreVerica Kruščić, 1966. – 

Једна реч   Често се тражи Један знак  сакривен  између небројаних путоказа и наслаганих цигала Један зрак моћан као јед подмукле ћуди да размакне бршљенове да влат озебле траве усправи Један поглед нестваран, чаробан да бес у ланце закује или da додир пера фениксовог крила у јутро понесе једнорога глава   Често је потребна ћутња оловна без мириса и укуса да употпуни финоћу златног дана и непрегледни тренутак беспућа Често је потребна снага само једног замаха ватре Дажбога да таласе разљућене преко брда разнесе и јачина сопствених прстију да капи воде ка жедним устима принесе   Често је потребан један једини низ слогова свилен и мекан ко душа детиња да трн из ока на двобој позове и победу трајну однесе   пс.   Често тражимо једну реч Која се не ископава по распродајама нити се купује као половна роба која не кошта, а вреди толико колико једна реч која може све што видљиво и досањано разгрће у узаврелим мислима и доноси стихију мира једу који нас изнутра једе

Egy szó   Gyakran kerestetik Egy rovás  a számtalan útjelzők és felhalmozott téglák közé  rejtett Egy sugár mely hatalmas mint az alattomos hajlam szeszélye hogy szétterítse a borostyánt hogy kiegyenesítse a fagyott fűszálat Egy tekintet vélt, varázslatos, hogy láncra verje a felháborodást vagy a főnix szárnytoll-érintése vigye el reggel az egyfejű fejét   Gyakran szükséges a hallgatás ólomsúlyos illat és íz nélküli hogy dúsítsa az aranyló nap törékenységét és az ősrengeteg beláthatatlan pillanatát Gyakran szükséges az erő a Dazsbog1 egyetlen mozdulata hogy a felbőszült hullámokat a hegyeken túlra zavarja és saját ujjunk ereje hogy a vízcseppet a szomjas szájhoz emelje   Gyakran szükséges az az egyetlen egy szótagsorozat az a selymes és puha kisdedhez méltó hogy a tüskét a szemből párbajra hívja és mindörökre legyőzze   p. s.   Gyakran keresünk egy kifejezést Melyet nem lehet megvenni a kiárusításokon sem használt áruként megvásárolni semmibe sem kerül, mégis annyit ér mint az az egy mindenre képes szó amely mindent ami látható és megálmodott a forrongó gondolatokban feltár a béke elemét hozza a dühöngésbe mely bennünket belül emészt   1Dazsbog – a szlovén mitológia főistene, a földön az élet teremtője   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Верица Преда ПреВера: Post  skriptum ОГЛЕДАЛА БИТИ, Libertatea NIU Панчево, 2024. стр. 6.

Miroslav Ninković Moj tata – Apám

 

Miroslav Ninković Ruma 5. februar 1963. – 

Moj tata   Tata mi je jednom kupio veliku knjigu o putovanjima i otkriću sveta. Upijao sam miris svih tih slova, očaran svim tim slikama u boji, mora, brodova, planinskih vrhova pod snegom, sunca i pustinja, grebena i klanaca, držao sam je pod jastukom i dirao birajući pred san mesto koje ću novo otkriti. Tata mi je jednom rekao da mu dodam klešta, jer ne znam da izvadim ekser i da ga u glavi nemam. Tata mi je govorio da trčim brže, da ne skačem tako, da ne veruje da znam da pevam, i da budem jednom muž ako dođe vreme. Tatu nije brinulo moje upaljeno lice, trzanje ramena, i to što mi je sve moralo biti parno kada brojim. Tata je bio glasan i voleo je odela, čista, teška i teget, kakva su nosili revolucionari. Tata je jedne noći zaćutao, uz njega smo stavili kesicu paprenih bombona, i uz prasak razbijenog dubokog tanjira, tata je otišao. Svi su ćutali i čulo se samo rasipanje žute zemlje između prstiju. Tata nije mogao znati da je od onog dana kada mi je doneo knjigu, počela da se piše ova pesma, o meni, i danas nesigurnom dečaku, i o njemu, mom tati koji nije nikada saznao da ga od svega, pa i od ove pesme, više volim.

Apám   Apám egyszer egy vaskos könyvet adott az utazásokról és a világ felfedezéséről. A rengeteg színes kép, tengerek, hajók, hófedte hegycsúcsok, nap és puszták, gerincek és szurdokok igézetében szívtam magamba a betűk illatát, párnám alatt tartottam és elalvás előtt kiválasztottam melyik új helyet fedezem fel. Egyszer apám azt mondta, a harapófogót adjam oda, mert nem tudom kivenni a szöget és fejemben sincs. Apám mondogatta, gyorsabban szaladjak, ne úgy ugráljak, nem hiszi, hogy tudok énekelni, és ha eljön az ideje, férj sem lesz belőlem. Apám nem törődött begyulladt arcommal, vállrángatózásommal és azzal sem, mikor számoltam, miért kellett kizárólagosan a páros szám. Apám hangos volt, szerette a tiszta, nehéz és kék ruhákat, amilyeneket a forradalmárok hordtak. Apám egyszer elhallgatott, egy zacskó borsmenta cukrot tettünk mellé és egy törött mélytányér csattanásával kísérve, apám elment. Mindenki hallgatott, csak az ujjak között a sárgaföld morzsolgatása hallatszott. Apám nem tudhatta, hogy azon napon mikor kezembe adta azt a könyvet, akkor kezdtem írni ezt a verset, magamról, a mi napig bizonytalan fiúról, és róla, apámról, aki sosem tudta meg, hogy mindennél, még e versnél is jobban szeretem.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Bakić: *** (hromirane šipke…) - *** (…krómozott gravitációs rudak)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. –

***   hromirane šipke gravitacije u donjem stomaku žvale   krv drob ližu ih   bičevi nasleđenih poruka cepaju kožu sikću zmije kose skelet ključa pluta u vidnom polju odaziva se pozivu pulsa menja boje pretvara u zvuk glas između školjke u kojima dele jajašca oplođena vlagom   u toploj kolevci slanosti uče ih puzanju

***   krómozott gravitációs rudak az alsó gyomor-váladékban   vér zsigerek nyaldossák   a bőrt az örökölt üzenetek korbácsa szaggatja hajkígyók sziszegnek kulcscsontváz lebeg a látó- térben az érverés hívó szavára válaszol színt vált zönge lesz hang a kagylók között melyekben a nedvben fogant petesejtek érnek   a sósság meleg bölcsőjében tanítják őket kúszni   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Nenad Grujičić Клима – Légkör

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Клима   У малим скрпљеним собичцима, у мемли и млакој пари јухе, у мирису вреле масти, искуваног веша и дечјег пролива, у кућној атмосфери, дакле, над хартијом чучимо.   Вани кора дрвета цвета, стеже иње, леди, пршти крти снег.   Но ми пишемо отаџбинску литературу, ћушнути у ћоше деламо књижевну ствар, сањамо далека острва и дворце где властелин с властелином пљуцка и хушка, мигом решава проблеме, чека прилику да вирнемо из јазбине, да се накашљемо и – замолимо па да узврати кашљем: Где сте, шта је с вама, шта с песмицама, дајте, ма дајте, ви сте духови нашег времена!   Да ми јесмо то што смо, ето, таква је и таква ствар. Па опет трк у загушљиву собицу, гушчијим пером да скицирамо климу у духовним барама и провинцијама, да пишемо афирмативно, весело, конструктивно, да већ једном закукамо како ваља, да се што пре родимо у ропцу, ми писци, грофови језика, ми утве, златни адути сваког времена.

Légkör   A szűk összetákolt szobákban, a nyirokban és az enyhe leves-gőzben, a forró zsír, a kifőzött ruha és a gyerek-hasmenés szagában, tehát otthonos légkörben gubbasztunk a papír felett.   Kinn a fa törzse virágzik, szorongat a zúzmara, a fagy, szakad a hó.   De mi hazafias történeteket írunk, irodalommal sarokba szorítva foglalkozunk, távoli szigetekről kastélyokról álmodozunk ahol a földesúr földesurat uszít, lázít, a gondokat kacsintással oldja meg, az alkalomra vár, hogy az odúból kinézzünk, hogy köhögjünk és – megkérjük köhögésünkre válaszoljon: Hol vagytok, mi van veletek, mi van a költőkkel, ugyan, ugyan már, ti korunk kísértetei vagytok!   Igen, vagyunk, akik vagyunk, íme, így és így áll a helyzet. És ismét irány a dohos szoba, hogy libatollal vázoljuk a légkört a szellemi mocsarakban, a korlátolt kisvárosokban, hogy bizonyítsunk, vidáman, a haladást szolgálva, hogy végre jajduljunk, ahogy kell, hogy a hörgésből minél előbb felkeljünk, mi írók, a nyelv arisztokratái, mi vadludak, minden idők arany ütőkártyái.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Dejan Spasojević Aфоризми IV. – Aforizmák IV.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми IV.   Утаљивачи другова.    Свијет постаје љударник, а почиње и трка за љударничке значке. За пиреову побједу заслужан је кромпир.   Ћутало се и са обзиром, и без обзира на све.   Ако понедељком увече имаш осјећај да је петак, узми одмор! Кад мислим на тебе погађају ме снажне емоције, хепицентар је у теби.   За гашење пожара задужено је друштво ‘’Паљевина’’ д.о.о.   Ствари су кренуле у неизвјесном правцу онда када су принципе државне политике потиснула лобирања. Све буре на крају заврше у тишини.   Некад смо имали неверног Тому, а данас томове неверја.     Не можеш се сврстати кад владају будале своје врсте.  Умјесто страх и трепет до сад смо били само трепет.   Џаба ти је што си њихов, кад ниси свој.     Они имају вјетрењаче, а ми вјетрове и вјетропире. Јао, па ми смо пошаствовани вашим доласком.

Aforizmák IV.   Barát-letagadók.   A világ immár félmunkássá válik, és indul a verseny a félmunkási jelvényekért. A pirruszi győzelem a burgonya érdeme.   Hallgattak tekintetből és mindenre való tekintet nélkül.   Ha hétfőn est úgy érzed, péntek van, menj szabadságra. Rád gondolva erős érzelmek hatalmába kerülök, a hepicentrum benned van.   A tűzoltást a „Parázs” kft-re bízták.     A dolgok akkor indultak bizonytalan irányba, amikor a hivatalos politikai elveket háttérbe szorította a lobbizás. Minden vihar a csendben ér véget.   Egykor hitetlen Tamásunk volt, ma tamáskodó hitetlenek sokasága.   Mikor holmi tébolyodottak uralkodnak, nem tudsz pártfogolni. A rettenetes helyett eddig csak rettegtünk.     Hiába tartozol hozzájuk, ha nem vagy magadé.   Ők szélmalmokkal rendelkeznek, mi szelekkel és szeleburdikkal. Jaj, jöttük számunkra istencsapás.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Obren Ristić Вода која спаја – A víz amely összeköt

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Вода која спаја
 
И овога лета свакога дана остављам на песак врели
Прочитане часописе и књиге Збратимиће се писци
У светој води испод Атоса Они тек стасали и они позни
Домаћи и они из света Будућим читаоцима Весели
 
Жагор деце на свим језицима исти просветлиће риме
Њихове у наизглед мирном мору Гледам таласи се
Једва разазнају али на коленима осећам померање
Не знам одакле долазе још мање куда иду и са киме
 
Ако запљусну нежне ливада мога завичаја Камење
И песак са светлошћу у гласовима лековитом биљу
Подариће у мелодији и песми од које зру житнице
 
Знаћу свет овај може бити једно велико изненађење
Бог је велики кажу овдашњи рибари И љубав његова
Бесконачна знају Старопланинци на истоку Србије
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
A víz amely összeköt
 
Ezen a nyáron is minden nap a forró homokban hagyom
Az elolvasott folyóiratokat és Az Athosz alatti szent vízben
Testvérekké váló írók könyveit Az éppen felnőttekét és a régiekét
Hazaiak és külhoniak a Jövendő olvasóknak Vidám hangos
 
Gyerekzsivaj nyelvek sokaságán szenteli azokat a rímeket
A látszólag nyugodt tengeren A hullámokat nézem
Alig észrevehetőek de a mozdulatokat térdemen érzem
Nem tudom honnan jönnek még kevésbé hová kivel mennek
 
Ha elérik szülőföldem termékeny legelőit Köveket homokot
Hoznak meg hangjukban a fénnyel együtt gyógynövényeket
És az a dallam az a harmónia élteti a búzamezőket
 
Felismerem a világ egyetlen hihetetlen meglepetés lehet
Hatalmas az Isten mondják itt a halászok És szeretete végtelen
Tudják ezt Kelet-Szerbiában a Staraplanina-i¹ emberek
 
¹Staraplanina – (ejtsd: Sztárāplānínā): keletszerbiai hegység, 560 kilométer hosszúságban vonul Szerbia keleti részéből keleti irányban Bulgária középső részén keresztül a fekete-tengeri Emine-fokig
 
Fordította: Fehér Illés

 

Miodrag Jakšić Nedostaješ mi – Hiányzol

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Nedostaješ mi
 
Nedostaješ mi.
Najobičnije. Najljudskije.
Ne dostaješ mi, kako se to jedino narodski kaže.
Danas se to retko, kome saopštava.
Nije prohibovano, nije neugodno, ali se, eto, ne priča.
Ljudi su sebi dovoljni, porinuti u blesavost pogubnog ponosa, izmišljenog naknadno.
Učaureni u svoje virtualne prijatelje sa društvenih mreža, koje lažu, koji ih lažu. U oči se ne gledaju. Emocije su po datotekama i klaudima.
Običajno u ljudima se gubi. Nove estetike se poziciniraju. Niko ne izučava emociju, čak beže od nje.
Sve lepe reči koje su najblistavija čovekova
osećanja, sad su na margini. Potisnute.
Kažes li nedostaješ mi, ljudi se šegače na to, onako posprdno. Neka im...
Ja ne znam, drugo, osim:
Nedostaješ mi, i tebi to, kao pravo na slobodnu reč, saopštavam.
Uvek, prvo i samo tebi.
Čula to ili ne, osećala to ili ne,
Prenosim samo svoje patnje.
Sve što kažem. Iskreno je.
Nije me sramota, nije mi ispod časti.
Želim da to znaš.
Nemam šifru na telefonu.
Svi postovi su mi javni
Skrivenih težnji nemam.
Proveri, da mi nedostaješ.
Istresam iz sebe sve. Iskrenost uživam.
Kao podrumu snop svetlosti da uvaži postojanje.
Kao nadi da dođe do opstanka.
Kao pogledu u kome nema pejzaža.
Nedostaješ mi, ne kao nekad.
Nedostaješ mi kao nikad, do sada.
Nedostaješ mi tako da se pitam:
Da li ćemo ikada šetati zagrljeni ulicama.
Nedostaješ mi.
Pričam a želim ostvarenje.
 
Izvor : autor
 
 
Hiányzol
 
Hiányzol.
Csak úgy. Mint ember.
Hiányzol, ahogyan egyedül az egyszerű nép mondja.
Ezt manapság másnak ritkán vallják be.
Nem tilos, nem kellemetlen, de tény, nem beszélnek róla.
Az ember elég magának, az utólag kieszelt, végzetes büszkeség ostobaságába veti magát.
A közösségi oldalak, képzeletbeli barátok hazug világába zárkózik. Egymás szemébe nem néznek. Az érzelmek fájlokba, adathalmazokba rejtettek.
A megszokott az emberbe vész. Új esztétika érvényesül. Az érzelmeket senki sem kutatja, sőt, menekülnek tőle.
Az emberi érzéseket legszebben kifejező kifejezések
háttérbe szorultak. Visszaszorítottak.
Ha kiejted, hiányzol, az emberek kinevetnek, kigúnyolnak. Ők tudják…
Én csak azt tudom:
Hiányzol, és ezt, a szólásszabadság jogán, közlöm veled.
Mindig, elsőként és csak neked.
Hallod vagy nem, érzed vagy sem,
Szenvedésemet közvetítem.
Mindent, amit mondok. Őszinte.
Ezért nem szégyellem magam, nem restellem.
Ezt tudnod kell.
A telefonom rejtjel nélküli.
Minden bejegyzésem nyilvános,
Titkolni valóm nincs.
Ellenőrizd, hiányzol.
Mindent kivetek magamból. Élvezem az őszinteséget.
Mint a pince a fénysugarat, hogy elismerje a létet.
Mint a remény a túlélést.
Mint a tekintet az esetleges tájképet.
Hiányzol, nem úgy, mint egykor.
Hiányzol, mint eddig még soha.
Hiányzol és kérdem:
Egymást átölelve sétálunk-e valaha is.
Hiányzol.
Mesélek, közben a valóra váltást várom.
 
Fordította: Fehér Illés

Neda Gavrić Пола оштрог ножа – Az éles kés fele

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Пола оштрог ножа   Срцу су речи на врх језика Ал’ на врху језика као на врх ножа. Па запишем да не изговорим Или да не заборавим? Више не знам. Само знам да се и оловком Као и срцем Може крварити.

Az éles kés fele   A szívben a szavak nyelve hegyén vannak De a nyelv hegyén mint a kés hegyén. Hát leírom nehogy kiejtsem Vagy ne feledjem? Immár nem tudom. Csak azt tudom ironnal is Mint a szívvel Lehet vért veszíteni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Šaula Govor Višnja, Volim te – Višnja, Szeretlek

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Višnja, volim te   Kora starog kestena još uvijek čuva tajnu mladog ratnika. Bila je jesen i noć se došaptavala sa pahuljama a mladi ratnik je urezivao prohladna slova u koru starog kestena. Još tamo stoji „A. K.” i „Višnja, Volim Te" Duša mu luta beskrajima neba i čeka na neuzvraćenu ljubav.

Višnja1, Szeretlek   Az öreg gesztenye törzse még mindig őrzi a fiatal harcos titkát. Ősz volt, az éj pihékkel suttogott, a fiatal harcos meg az öreg gesztenye törzsébe fagyos betűket vésett. Még ott áll „A. K.” és „Višnja, Szeretlek” Lelke a végtelen égbolton bolyong és a viszonzatlan szerelemre vár.   1Višnja (ejtsd: Visnya – szerb női név, jelentése: meggy.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Gulisio Timea Szertartás – Obred

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. – 

Szertartás   Most már a tiéd is. Ne bántsd, Sovány, heges a teste. Két hetente találkozunk, Felmegyünk a bérlakásra, Levetkőzünk, Tenyeremben olajat melegítek. Hasra fekszik, ráülök. Itt megvágtam, Itt szétvertem, Itt eltört, Itt kikapartam, mutatja. Ujjam a sebekbe nyomom, És még mindig Nem hiszek.

Obred   Sad je već i tvoj. Ne diraj ga, Telo mu je mršavo, ranama pun.   Dvonedeljno se susrećemo, Ulazimo u iznajmljen stan, Skidamo se, U dlanu ulje zagrijavam. Leži na trbuhu, na njega sedim.   Ovde sam se posekao, Ovde sam razbio, Ovde se slomilo, Ovde sam izgrebao, pokazuje.   Prst u rane guram, I još uvek ne Verujem.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Szente B. Levente Apa, milyen élet ez? – Oče, kakav je to život?

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Apa, milyen élet ez?   csak azt akarom mondani, hogy kettőezer tizenhétben, munkába menet, sokszor azon gondolkodom, kávéra, cigire sincs pénzem, lakbérre, számlákra is alig futja, örülünk, ha kenyér, szalámi, tojás, néha egy kevéske hús, leárazott zöldség jut, semmi gyümölcs, szezonban egekben az ára, mondja meg valaki, hová bújjak, ha esténként megkérdezi a fiam: Apa, milyen élet ez? igen, milyen, én is ezt kérdezem magamtól, másoktól, a világtól, a néma és törvényhozó szarkáktól, hogy mondják meg, milyen élet ez, amikor megöl a szégyen, stressz emészti lelkét az embernek, gyermekednek jövőt, mit mutatsz, adni ha nem tudsz, alig negyvenöt évesen.

Oče, kakav je to život?   samo to želim da kažem, da dve hiljade sedamnaeste, kad na posao idem, često razmišljam o tome, da ni za kafu, cigaru nemam para, jedva je dostatno za račune, stanarinu, sretni smo ako se na stolu nađe hleba, salame, jaja, koji put nešto mesa, i povrće po sniženoj ceni, od voća ništa, u sezoni su cene u nebesima, neka mi neko šapne, gde da se sakrijem, ako me uveče sin upita: Oče, kakav je to život? da, kakav je, i ja to pitanje postavljam sebi, drugima, svetu, nemim i zakonodavnim svrakama, neka kažu, kakav je to život kad me sram ubija, ljudske duše stresovi razaraju, svom potomku kakvu budućnost pokazuješ, ako dati ne možeš kao jedva četrdeset pet godišnjak.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Balázs F. Attila KÉK – PLAVO

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

KÉK   A kék a türelem színe? Tán ezért lesz szürke a tenger és az ég amikor elfogy a harmónia a türelem az érzelmek bujasága?   A szemedbe költözött tenger sosem haragos   Hullámain csak ringatózni lehet?     Sodord messze félelmemet mint poliptetemet,   KÉK!

PLAVO   Plavo je boja strpljenja? Možda zbog toga postaje sivo more i nebo kad nestaje harmonija strpljenje bujnost osećaja?   U oko ti useljeno more nikad nije ljut   Na valovima samo je ljuljanje moguće?     Ponesi sa sobom moje strahove poput ostatka polipa   PLAVO!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Hajnal Éva Otthon – Dom

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. –

Dom
 
Szerelmes verset írok.
Neked.
A születésnapodra.
Torta is van benne,
meg csók.
Most épp azt írom,
hogy jó hosszan csókolózunk a lépcsőházban.
Aki látja, mind azt gondolja,
ebben a mi életkorunkban ez nem valami illendő...
Ők nem tudnak arról,
hogy te voltaképpen az a kamaszfiú vagy a miuccánkból.
A Szerelmem.
Én pedig az a kamaszlány.
 
A hosszú csók után bent még hosszabban ölelkezünk.
Sok időt kell bepótolnunk.
 
Aztán meggyújtom a gyertyákat a tortádon,
de
nem jutok a végére,
mert fontosabb a következő csók,
a következő ölelés.
Közben lángvirágok nyílnak.
Csak nekünk.
...meg persze zene is szól,
tisztán, hangosan, ahogy szereted.
Peter Gabriel, Sting,
a Karom kitárva Cseh Tamástól, a sokénekes-változat,
és
mi körbe forgunk,
forgunk,
csak forgunk körbe együtt,
rácsodálkozva,
hogy domborulataink
épp egymás homorulataiba illenek.
 
Hazaérkeztünk.
 
Ahol így szeretnek,
az az otthon.^1
 
1 Vendégsor, Halmai Tamás: Kicsi a szívem című verséből.
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024.119-120. old.
 
 
Dom
 
Ljubavnu pesmu pišem.
Tebi.
Za tvoj rođendan.
Sadrži i tortu
i poljupca.
Sad baš to navodima
da u stubištu dugo se ljubimo
Ko to vidi, misli,
da u našim godinama to nije baš pristojno…
Oni ne znaju
da ustvari onaj deran si iz našegsokaka.
Moja ljubav.
A ja sam ta šiparica.
 
Posle dugačkog poljupca još duže se grlimo.
Mnogo vremena moramo da nadoknadimo.
 
Posle palim sveća na torti,
ali
ne stižem do kraja,
jer je važniji sledeći poljubac,
sledeći zagrljaj.
U međuvremenu trajnice cvetaju.
Samo nama.
…i naravno muzika se čuje,
čisto, glasno, kako ti voliš.
Peter Gabriel, Sting,
Ruke su mi raširene od Tamaša Čeha, varijanta sa mnogo pevača,
a
mi se vrtimo,
vrtimo se,
samo se vrtimo, zajedno,
čudeći se
da naša ispupčenja
baš odgovaraju našim udubljenjima.
 
Stigli smo doma.
 
Gde se tako voli,
to je dom.^1
 
1Citat iz pesme: Srce mi je malo Tamaša Halmaija
 
Prevod: Fehér Illés

 

Gergely Tamás A Dumás – Lupetalo

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

A Dumás   Azt írja Dumás, hogy annyian vagyunk kisebbségi magyarok, hogy ha összefognánk, mi lennénk a többség. Jaj, Dumás, nagyon megvigasztaltál. Mert már nem tudtam, hová tartozom. Tartozok, a nyelvjárásom szerint. Romániából menekült stockholmi magyar - van ilyen? A könyvtáramba tévedt románok elfogadnának románnak, mert jó a kiejtésem, a svédek svédnek, mert õk demokratikusak, de hát magyar... Láttam nemegy táblát, mely szerint nem vagyok igazi magyar. Hû, azoktól a tábláktól nagyon megijedek. S akkor te most megbíztatsz ott lenn Zentán, hogy nemcsak magyar, de ha összefognánk... Dehogy is akarok én bárkivel összefogni, de jól esik egy ilyen kis bíztatás, kinyomtatom, s elteszem az emlékfüzetembe...

Lupetalo   Piše Lupetalo, da nas Mađara u manjini ima toliko, kad bi se ujedinili mi bi bili većina. Joj, Lupetalo, sad si me utešio. Jer više nisam znao gde pripadam. Pripadam po osnovu korišćenja narečja. Izbeglica iz Rumunije Mađar u Štokholmu – postoji li tako nešto? Rumuni koji su zalutali u moju biblioteku prihvataju me za Rumuna jer mi je izgovor dobar, Šveđani za Šveđana jer oni su demokrate, ali Mađar… Video sam ne jedan natpis, prema kojem nisam pravi Mađar. Od onih natpisa uvek se uplašim. I sad me možeš da ovlastiš da tamo negde na jugu u Senti, ne samo Mađar, ali kad bismo se ujedinili… Ma ne želim ja niskim da se ujedinim, ali prija mi takvo bodrenje, odštampaću i u svoj spomenar ću da stavim…   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Nadežda Purić Jovanović Тотем – Totem

 

Nadežda Purić Jovanović Beograd, 1974. – 

Тотем   гујин свлак скидам и остаје ми гујино тело   под којим се кријем ко гуја ноге   преластила сам Еву преластићу и тебе   гуја ми из недара довикује

Totem   leveszem a kígyó bőrét marad a teste   alatta rejtőzöm kígyólábként   legyőztem Évát téged is legyőzlek   a kígyó bensőmből szólít   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Dejan Spasojević Aфоризми III. – Aforizmák III.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми III.   Вјетрови у леђа претворили су се у несносан смрад.   Бити на висини задатка је успјех, Бити на ширини задатка је подвиг Предоизрани званичношћу љубоморно чувају дозер за себе. Била је то ера невиђеног развојништва.       Омиљени философ данашњице: Шопингхауер.   Нема шале са онима који раде - Нон шалантно. Зашто се фазе преговора зову „рунде'', кад све предајемо без борбе?       И он је режимски човјек, стално на неког режи.   Стање ни тамо ни овамо - Безвезионизам. Гинули су за слободу – не гине им ропство.     Пустио бих мозак на пашу, кад бих знао да ће ми све овце бити на броју.   Све(т) је приватно власништво. Мало нас је, али смо зато много себични.    Богати политичари имају сигурно богате архитетке.   У вртлогу лудила дигитализација тоалет папира била би прави изазов. Моја прва п(а)лата је ниска!

Aforizmák III.   A hátszél elviselhetetlen bűzzé változott.     A feladat magaslatán állni siker, a feladat mértékén lenni bravúr. A hivataloskodásban túladagoltak az adagolót féltékenyen őrzik. Ez a rablógazdálkodás példátlan korszaka volt.   A manapság kedvenc filozófusa: Shoppinghauer   Ne viccelj azokkal, aki – viccből dolgoznak.   Miért nevezzük a tárgyalási szakaszokat „meneteknek” mikor harc nélkül mindent feladunk.     Ő is a rendszer embere, valakit mindig rendbe tesz.   A se itt, se ott állapot – irracionalizmus. A szabadságért haltak – rabság a jussuk.     Gondolataimat elengedném, ha tudnám, csordám hiánytalanul megmarad.   A világ(minden)ség magántulajdon. Kevesen vagyunk, ezért vagyunk smucigok.     A gazdag politikusnak biztosan gazdag műépítésze van.   Az őrület örvényében a toalettpapír digitalizálása valódi kihívást jelentene. Első b(érem) mit sem ér!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.