Neda Gavrić О том – потом – Erről – ezután

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

О том – потом   Моје срце је сишло У твоје пете Газиш га одлазећи.   Толико о том!   Волео, љубио Под кожом тапкао Гледао ме као дете.   А потом.   Трнци кроз тело Малаксала душа Горак укус још једног пораза За који године немам. Љубав је опет Показала очњаке Гризе сваког ко јој Узалуд име спомене. Ал' што баш мене Ја сам те волела.

Erről – ezután   Szívem sarkadba Húzódott Taposod, ahogy távozol.   Erről ennyit!   Szerettél, csókoltál, Bőröm alatt topogtál Rám, mint gyerekre néztél.   Ezután meg.   Testemben tövisek Lelkem kimerült Még egy vereség keserű íze Melyre nem vagyok felkészülve. A szerelem ismét Metszőfogát mutatta Mindenkit mar aki Nevét hiába említi. De miért éppen engem Én szerettelek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Šaula Vrati se – Gyere vissza

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Vrati se   Zavaravam tebe i sebe ako ti kažem da putem ovim kojim hodam mogu da te povedem. Osvrni se, na krila anđela koja su te donijela u zamršena nadanja. Ako bi mi vjerovala, izgubila bi ljubav kojom koračaš putem povratka.

Gyere vissza   Téged is magamat is átverem, ha azt állítom, ezen az úton, melyen járok magammal vihetlek. Tekints vissza, az angyalszárnyról, mely a kusza eshetőségbe vitt téged. Ha hinnél nekem, a szerelemet veszítenéd el, mellyel a visszatérés útján jársz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Nenad Grujičić Везане сенке – Kötött árnyképek

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Везане сенке   Спавај, шестоугаона жено! Твоје кристалне површине, исцртане руком лудог мајстора, замагљују се у моме оркану. Надлећем те из неколико сфера и у блиставом смеху неба вежем твоје сенке.

Kötött árnyképek   Aludj, szögletes asszony! Megszállott mester keze által rajzolt kristályfelületeid elmosódnak fergetegemben. Több övezetben repülök feletted és árnyképeidet a menny mosolyában kötöm meg.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Дарови, Орфеус, Нови Сад, 2009.

Ilija Bakić: *** (sunce putuje visokim horizontom…) - *** (magas horizonton utazik a nap …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   sunce putuje visokim horizontom ne zalazi ptice dolaze samo s leve strane nošene vetrovima bljeska koji briše inje ivica   smrznuti glasovi na ledu između pukotina prskotina njihove opne gole su i krte oglodane zubima nadolazećih ravnodnevica   putevi korica ucrtani su iza kože svaki je zatvoren u krug u nemost mraka u dnu koga leži sečivo znoja

***   magas horizonton utazik a nap nem nyugszik le a madarak a zúzmara szélét törlő villanások szele által hordva csak a bal oldalról jönnek   megfagyott hangok a jégen a repedések a törések között hártyáik csupaszok és törékenyek a jövendő napéjegyenlőségek fogai rágták   a hüvelypályák a bőr mögé rajzoltak mindegyi zárt a körben a homály némaságában a verejték élén fekvő mélyben   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Miodrag Jakšić Ponovo počinje proleće – Ismét kezdődik a tavasz

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Ponovo počinje proleće
 
Ponovo počinje proleće.
Promenićeš parfem i otputovaćeš u Lisabon ili Istanbul,
isčekujući da po tebi pada zlatna kiša.
Nove nade ti dovode i nove osećaje,
pa ćeš, iznova, verovati u Bodlerove stihove
i u njegovu ljubav sa meleskinjom Žanom Dival.
Odbacićeš potrebu za nes kafom.
Osokolićeš sebe u obračunu sa svojim predrasudama.
Obnovićeš članstvo kod joga učitelja,
pa sa uverenjem da odeća remeti susret sa sobom samom,
vežbaćeš jogu potpuno gola.
Nezanoseći se preterano, koristićeš je, koristiti...
Trebao ti partner ili ne.
Razmišljaćeš o pirsingu na genitalijama.
Uz pristanak, spavaćeš sa više frajera,
da shvatiš šta želiš i hoćeš.
A razloge o tajnosti veze, opet, nećeš hteti da saznaš.
Nećeš tvitovati. Volećeš sebe.
Nećeš izbegavati osećaj sreće. Volećeš sebe.
U snovima ćeš umirati, u stvarnosti opstajati, voleći sebe.
Za ulepšavanje dana, kupovaćeš najobičnije sitnice.
Bez vere u onog koji ti predlaže promene na tvome telu,
nosićeš još kraće haljine,
izrugujući se implantantkinjama,
pravićeš albume, fotografišući, samu sebe.
Ponovo počinje proleće.
Da, pokušaj sa nečim novim.
 
Izvor: autor
 
 
Ismét kezdődik a tavasz
 
Ismét kezdődik a tavasz.
Illatot váltasz, arany esőre várva Lisszabonba, netán
Isztambulba utazol.
Az új remény új érzéseket is hoz számodra,
újra Baudelaire soraiba és a félvér Jeanne Duval
iránti szerelmébe kezdesz hinni.
Eldobod a nesz kávé szükségleted.
Előítéleteiddel való leszámolással bátorítod magad.
Tagságodat a joga tanárnál felújítod,
ahol anyaszűz meztelenül gyakorolsz, mert
szerinted a ruha megzavarja a találkozást önmagaddal.
Nem túlzott csodálattal használod majd, használod…
Társ, kell vagy nem.
Nemi testékszerekről elmélkedsz.
Beleegyezéssel, több akárkivel lefekszel,
hogy tisztában legyél, mit kívánsz, mit akarsz.
De hogy a kapcsolatok miért titkosak, nem akarod tudni.
Tweetelni nem fogsz. Magadat szereted.
Az örömérzést nem fogod kerülni. Magadat szereted.
Álmokban halsz, a valóságban maradsz, magadat szeretve.
Hogy megszépítsd a napokat, apróságokat vásárolsz.
A nélkül, hogy hinnél annak, aki testeden változtatásokat ajánl,
még rövidebb ruhákat hordasz,
a műmellű nőket kigúnyolod,
albumokat készítesz, önmagadat fényképezed.
Ismét kezdődik a tavasz.
Igen, új valamivel próbálkozz.
 
Fordította: Fehér Illés

Szőcs Petra Gyakorlat – Praksa

 

Szőcs Petra Kolozsvár, 1981. szeptember 7. – 

Gyakorlat
 
Először te játszottad el Tatát.
Téged hívtalak, mikor beért a vonat a gyártelepre,
és próbák után téged vártalak.
Hátad mögött álltam, kértem, csoszogj, legyél púpos.
Kértem, hogy sajnálj, mert gázmérgezést kaptam,
hazudd azt, hogy ateista vagy,
aztán vigasztalj meg, hogy van másvilág.
Legyél magányos, csak engem ismerj,
rám emlékezzél, cipőmet őrizgesd a polcodon.
Végül legyenek rossz laboreredményeid.
A te helyettesednek már könnyebb dolga van.
Tudom, milyen szögből kell nézni,
és mit kell neki mondani,
hogy szépen haldokoljon.
Jól élünk, csak néha gondolok arra,
hogy elmegyek valahova,
ahol van fűtés, és nem úsznak férgek a kamillateában,
de aztán körülnézek, és mégis maradok.
 
Forrás: https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/a-het-verse-szocs-petra-gyakorlat.html
 
 
Praksa
 
Prvo si ti odigrao ulogu Matorog.
Tebe sam zvala kad je voz stigao u dvorište fabrike,
i posle proba tebe čekala.
Iza tvojih leđa sam stajala i molila te, šepaj, budi grbav.
Molila sam te da me žališ jer sam gasom otrovana,
da laži da si ateist,
a posle teši me, postoji drugi svet.
Budi usamljen, samo mene poznaj,
na mene se sećaj, na tvojoj polici moju cipelu čuvaj.
Na kraju neka tvoji laboratorijski rezultati budu loši.
Tvoja zamena već ima lakši posao.
Znam iz kakvog ugla moram da gledam,
šta mu treba da kažem
da lepo umire.
Dobro živimo, ali koji put na to mislim
da ću negde da odem
gde ima grejanja te u čaj od kamile ne plivaju crvi,
ali posle se osvrnem i ipak ostajem.
 
Prevod: Fehér Illés

Hajnal Éva A szobor elégedetlen Pygmalionnal – Statua je nezadovoljna Pigmalionom

 

Hajnal Éva Komló, 1960. szeptember 4. – 

A szobor elégedetlen Pygmalionnal, hangot ad
Huf Nágel István iránti titkos vágyódásának¹
 
Hát, nem tudom, mire gondoltál, amikor megalkottál engem.
Úgy szeretsz, ahogy vagyok, meg minden,
de fogalmam sincs, miért épp ilyennek teremtettél.
Lehet, hogy nem jó a látásod?
Persze, erről nem tehetsz, semmi baj,
de miért nem kértél tanácsot a Pistitől?
Neki olyan, de olyan szeme van,
naponta járt itt, hogy megnézze, hol tartasz megalkotásomban.
Kedvesen dicsért, meg ilyesmi…
Bonbont és virágot is hozott.
Bárcsak Ő volna alkotóm!
Bár, hozzá mehettem volna!
Ő lát!
 
¹A Pygmalion ciklus első része
 
Forrás: Hajnal Éva: az a nap, Litera-Túra, Pécs, 2024. 107. old.
 
 
Statua je nezadovoljna Pigmalionom, daje do znanja
da potajno za Ištvanom Huf Nagelom čezne¹
 
Pa, ne znam na što si mislio kad si me pravio.
Takvom me voliš, kakva jesam,
ali pojma nemam zašto si me baš takvom stvorio.
Možda vid ti nije dobar?
Naravno, nije tvoja krivica, problema nema,
ali zašto nisi se savetovao sa Ištvanom?
On takvo, takvo oko ima,
svakog dana navraća da vidi dokle si stigao u mom oblikovanju.
Ljubazno me hvalio, i tako nešto…
Bombonu i cveće je doneo.
Bar da mi je On stvoritelj!
Bar da sam se mogla udati za njega!
On vidi!
 
¹Prvi deo ciklusa Pigmalion
 
Prevod: Fehér Illés

Bolovits Gábor György Nem a szépség pusztul el – Nije lepota ta koja propada

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

Nem a szépség pusztul el   nem a szépség pusztul el, hanem az, amihez kötjük.   az arc csak jel, egy ideig hordoz valamit, amit nem tudunk kimondani.   az ember nem attól sérül, amit elvesz, hanem attól, amit önmagában félreismer.   mert van egy pont, ahol már nem a világ bánt, hanem a saját tekintetünk.   ott kezdődik a romlás. nem zajjal, nem drámával, hanem csendben, ahogy a falban futó repedés lassan végigér a házon.   és közben minden ugyanúgy marad: asztal, pohár, kéz a kézen. csak a tartalom csúszik ki belőlük,   észrevétlenül. az ember elrejti, vagy ellene fordul. ritkán tanul meg vele élni.   hanem az, hogy el tudjuk-e viselni azt, ami bennünk él. mert aki nem, az előbb-utóbb szétszedi magát, mintha idegen lenne saját magának.   és akkor már nem segít se szó, se érintés.   a csésze az ablaknál. kihűl.   nem nyúl érte senki.

Nije lepota ta koja propada   Nije lepota ta koja propada, nego to našto ju povezujemo.   lice je tek znak, jedno vreme nešto nosi što ne možemo izgovoriti.   čovek se ne povređuje od onoga što oduzima, nego od toga što u sebi pogrešno prepozna.   jer postoji tačka gde više nije svet taj koji ozleđuje nego vlastiti pogled.   tamo počinje kvarenje. ne galamom, dramom, nego u tišini, tako, kako u zidu pukotina napreduje, malo pomalo do kraja kuće stiže.   i usput sve ostaje netaknuto. sto, čaša, ruka na ruci samo iz njih sadržaj iščezne,   neprimetno. čovek sakrije ili protivi se. stvarnost retko prihvata.   pitanje je da li smo sposobni podneti to što u nama živi. jer taj, koji nije pre ili kasnije sebe će da rastrga, kao da je sam sebi stranac.   i tad više ne pomaže ni reč, ni doticaj.   šolja u prozoru ohladi se.   niko neće da prihvati.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Székelyhidi Zsolt Szentül – Smerno

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Szentül   Le leszek mérve, meg leszek fogva és be leszek téve hamar a szén és vas oltárzatú házba. Ezt tudom, ez világos. Egy bizonyos életszakaszban el kell dönteni, hogy legyen. Meg lehet halni is. Meg lehet élni is. A fekete fém színű házba, akinek nincs feloldása, bevágják, és mindenképpen mérik, számolják szentül.   Ez van. Nem kell rezelni.   Hiperrealista vagy semmilyen. Feloldanak, ötvöznek. Különösebbnél különösebb, egyszerűbbnél egyszerűbb művészet ez. Szürreális, hogy szemenként, foganként beleoldanak, -kevernek a vas és szén forgóoltárba, a mozgó masszába, hogy átkavarnak bennem egy szent fa keverőt, hogy felmérjék és aztán felállítsák, ami vagyok.   A vas és szén oltárzatú ház végül enged lennem.   Ami következik, szent és karcmentes. Mérni nem kell.

Smerno   Biću izmeren, zarobljen i uskoro u kuću sa oltarom od uglja i gvožđa stavljen. To znam, to je jasno. U određenom periodu života treba odlučiti, neka bude. Možeš i umreti. Možeš i živeti. Ko nije skinut sa zabrane, biće ubačen u kuću boje crnog metala i svakako meren, brojen, smerno.   Tako je. Ne treba drhtati.   Hiperrealist ili nikakav. Spašavaju me, legiraju. Od naročitije naročitija, od jednostavnije jednostavnija umetnost je to. Nadrealno je kako me ćeliji po ćeliji, zub po zub rastvaraju u vrteći oltar gvožđa i uglja, u pokretnu masu umešaju, u meni svetu drvenu mešalicu mešaju da prosude a posle da utvrde, šta sam.   Na kraju kuća sa oltarom od uglja i gvožđa dozvoljava da postojim.   Što sledi sveto je i bez greške. Meriti ne treba.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 21-23. old.

Gulisio Timea Táblák – Ploče

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Táblák   Szemed a jótanuló kisdiáké. Kérdezlek, vigyázzállásban felelsz. Csak azt nem mondod el, ki vagy. Most te jössz. Hasra fekszem. Tekinteted szúrja a hátam. Látod a tüdőm, a májam, a szívem. Gondosan feljegyzed a bűneimet. Bejársz, üres szobát a régi, nagy emberek szelleme. Nem bántasz. Azt sem mondod, hogyan éljek. Csak hogy maszatos szám széle. Letörlöd. Így ahhoz nyúlnak, ami értékes.

Ploče   Oči su ti oči marljivog školarca. Pitam te, u stavu mirno odgovaraš. Jedino što ne odaješ, ko si. Ti si na redu. Na stomak legnem. Tvoj pogled leđa mi bode. Vidiš moja pluća, jetru, srce. Pomno beležiš moje grehe. Poput duhova starih velikana praznu sobu me obilaziš. Ne povređuješ me. Ni to ne kažeš, kako da živim. Samo da su mi usne zamazane. Obrišeš ih. Tako diraju to što je dragoceno.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila Delete – Delete

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Delete   súlyos a billentyűkön vonagló kéz a kéj rángatózásai a halált elhessegetni vágyó ujjak bágyadt lüktetése amikor az égi billentyűzeten egy határozott kéz beüti: delete

Delete   teška je ruka koja se na tipkama previja trzaji požude klonulo podrhtavanje prstiju koji smrt žele odagnati kad na nebeskoj tastaturi jedna odvažna ruka ukuca: delete   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Ladik Katalin A hangya – Mrav

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

A hangya   Kidőlt fenyő: félig az égbolt és a tengerbe fúródó magasság között. Súlypontja: gyantacsepp, friss, kora reggeli illatsóhaj, még nem ráncos, folyékony csillag. Csillag buggyant ki fényes igeként ebben a fában? A gyökértől a hangya útja a fénymagba vezet. Ettől a súlypont elbillen: a fenti mélybe, a lenti magasba. Hosszú gyantasóhaj lebeg a szakadék fölött. Súlypontja se fönt, se lent. A gyanta a hangyát megköti. Igévé üvegesedik.

Mrav   Izvrnut bor: napola između nebeskog svoda i visine što se u more uranja. Težište mu je: kap smole, svež, rano jutarnji uzdah arome, još nije naborana, tečna zvezda je. Poput sjajne propovedi zvezda li je šiknula u ovom drvetu? Staza mrava od korena u jezgru svetla vodi. Zbog toga se pomera težište: u gornju dubinu, u donju visinu.   Iznad provalije dugačak uzdah smole lebdi. Težište nit mu je gore, nit je dole. Smola sveže mrava. U staklast propoved se pretvara.   Fordította: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600540

Gergely Tamás Pech – Baksuz

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Pech        Új vesét ültettek belé, mert sajátjai nem mûködtek vagy csak alig. A mûtét sikerült, a harmadik vese munkába látott. Viszont ennek az újban volt egy kõ, amirõl nem tudtak, amit átültetés során porlasztani kellett. Úgyhogy másnap gondosan felvágták újra, kimosták a törmeléket és az alvadozó vért. ABSZOLÚTT PECH

Baksuz        Usadili su mu nov bubreg jer koje je imao praktički su izvan funkcije bili. Operacija je uspela, treći bubreg počeo da radi. Ali u tom novom kamen je bio o čemu nisu znali te za vreme presađivanja morali su zdrobiti. Tako drugi dan oprezno su ga ponovo rasekli, otpatke i zgrušanu krv isprali. APSOLUTAN BAKSUZ.   Prevod: Fehér Illés

Forrás. a szerző

Kajoko Jamasaki Азурни рибњак – Azúr halastó

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Азурни рибњак   Срби Митровићу   Удаљава се глас продавца: на улици у јесен на столици седиш.   Обрадован случајним сусретом, нудиш ми локвањ: „Узми један, који хоћеш!”   У белом ћупу, пуном воде, лелуја још један, последњи цвет. Колебала сам се:   чује се разбрајалица. Ко је изговара? Ни ти то не знаш.   (Данас смо добро продали цвеће...) Лагано ваздух румени, у далеком рибњаку заблиста вода.

Azúr halastó   Srba Mitrovićhoz1   Távolodik a kereskedő hangja: az utcán az őszben széken ülsz.   A véletlen találkozás örömére tavirózsát kínálsz: „Vegyél egyet, bármelyiket!”   A vízzel teli csuporban még egy lebeg, az utolsó. Habozok:   mondóka hallatszik. Kitől ered? Te sem tudod.   (Ma sok virágot adtunk el…) A levegő rózsaszínű, a víz a távoli halastóban csillan.   1Srba Mitrović (ejtsd; Szrba Mitrovity – 1931. – 2007.) szerb költő   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Aca Vidić Песма поклоњења у времену– Hódolat-vers az időben

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Песма поклоњења у времену   Гласине су опустошене зидине Трулих маховина   Говорила си кроз врата Неко је говорио безобразне речи Старац је причао о хлебу   Ветар је дувао јако расипао говоре   Придигнут промајом Кô свод над морем увече Изгледао сам И видео свој безизворни сан   Као тајни гласови умирале птице По празним одајама   Пролазио је ветар као прст кроз живу Нит танка као срна њихала се На врпци осмеха   Јављали се пацови и плиме Паучине Из својих малих живота Мутави од неговорења   Растрчала се празнина по гатовима Паробродских линија Тишина се умигољила у муљ И ти си као уморни миш посегнула у самоћу   О свему сам ти већ говорио из урођеног стида   Завијао је дан Плакао гласом   Као крадљивац пламена што долазио је Да ти се огледа у очима   Јахао сам према дрворедима   1982.

Hódolat-vers az időben   A szóbeszéd a rothadt moha Csupasz fala   Ajtón keresztül szóltál Valaki káromkodott Egy öreg a kenyérről mesélt   A beszédet az erős szél szórta szét   A huzat a magasba vitt Úgy tűnt este a tenger felett Boltozat vagyok És megláttam forrás nélküli álmomat   Az üres fülkékben a madarak Titkos hangokként haltak meg   A szél mint ujj a higanyban járta át A mosoly szegélyén vékony szál Ringott   Patkányok és pókhálók Szerény életükkel Szótlanságra ítélten Jelentkeztek   Üresség terült szét A gőzhajógátakon A csend posványba húzódott És te is fáradt egérként a magányba   Eredendő szégyenből már mindenről beszéltem   A nappal hangosan Zokogott   Lángtolvajként aki azért jött Hogy veled megmérkőzzön   Lovagoltam a fasorok felé   1982.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Аца Видић: Јахао сам према дрворедима, Златно Руно, Београд, 2021. стр. 15-16.

Obren Ristić 8. Њима ће се само казати пут и путовођа… – 8. Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek…

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

8. Њима ће се само казати пут и путовођа…
 
Њима ће се само казати пут и путовођа испод Свете
Горе И сазнаше постоји место из ког се путује најлепше
А капи ове течности чине густу масу у коју урањаху
Ко у светињу у нади да ће одавде са камена да узлете
 
Ако кроз ова врата чисти прођемо на којима ће нас
Дочекати Науци ако је веровати да земља је округла
И шупља Записано је негде Можда слово ил цртеж
Звук у таласима Тајна у утроби Ртња тражећи спас
 
Или у дубоким ризницама Старе планине Има ли пута
Ка висини Видим одавде ту светлост која ме као велика
Прозрачна риба у мирно подне августовско гута
 
Камо је Дис кренуо мислећи да овај плави зрак ко река
Гробница је за праведних Серба душе утопљене
И како ће те насеобине куће небеске примити укућане
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. 30. стр.
 
 
8. Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek…
 
Tudomást csak az útról és az útvezetőről szereznek a Szent Hegy
Alatt És felismerik a legszebb helyet ahonnan indulni lehet
És a sűrű masszát alkotó folyadékcseppekbe úgy merülnek
Mint a szentélybe remélve hogy innen a szikláról felemelkedhetnek
 
Ha ezen az ajtón melyen várnak bennünket tisztán jutunk át
Ha hinni lehet a tudománynak mely szerint a föld kerek
És öblös Ez valahol rögzített Csak egy betű vagy rajz talán
Hang a hullámokban Menedéket nyújtó titok a Rtanj¹ belsejében
 
Vagy a Stara planina² mélységes kincstárában Egyáltalán
Út a magasságba vezet-e Innen azt a ragyogást látom amely irdatlan
Áttetsző halként kap be egy nyugodt augusztusi délután
 
Hová indult Dis³ azt gondolva hogy folyóként ez a kék sugár
A feddhetetlen szerbek a megfulladt lelkek sírhelye
És e településeket lakosait a mennyei paloták hogyan fogadják
 
¹Rtanj, ²Stara planina (ejtsd: Rtany, Sztárā plāninā) szerbiai hegyek
³Dis – Vladislav Petrović Dis (ejtsd: Vlādiszlāv Pētrovity Disz, 1880. – 1917.) ismert szerb költő
 
Fordította: Fehér Illés

Dejan Spasojević Aфоризми XII. – Aforizmák XII.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми XII.   Њихово понашање вријеђа чак и вјештачку интелигенцију. Народ се брани ћутањем, не јавља се да је жив. Против жениних аргумената брани се ћутањем.   Сви смо ми у стању, само различитом.   Џаба ти је што си њихов, кад ниси свој. Буди мушко - признај жени да је у праву.   Генерацијама које одлазе створили су лијепу будућност. Од подлих и лукавих пријатеља научио сам да су непријатељи човјекова судбина. Опасни умови не знају за милост и достојанство.   Истина, истина и само истина, ма каква она била. Зуб времена нагриза и највећу рђу и то је нека утјеха. Почели су да нам продају маглу, а ми се све мање видимо.   Толико су себични да су почели производити  чоколаде са поруком „само ја’’. У друштвено корисном хладу сви смо у вођиној сјенци.

Aforizmák XII.   Viselkedésük még a mesterséges intelligenciát is sérti. A nép hallgatással védekezik, nem jelzi, hogy él. A nő érvei ellen hallgatással védekezik.     Mindannyian állapotban vagyunk, csak különbözőekben. Hiába vagy az övék, ha nem vagy magadé. Légy férfi – ismerd el a nőnek: igaza van.   A jövő nemzedéknek szép jövőt biztosítottak.   Az aljas és ravasz barátoktól tanultam meg, hogy vannak ellenségeink: emberi sors. A veszélyes elmék malasztot, méltóságot nem ismernek.   Igazságot, igazságot, csakis igazságot, bármilyen legyen is. Az idő foga mindent kikezd, ez is valamilyen vigasz. Ködöt kezdtek árulni, mi egyre kevesebbet látunk.   Annyira önzők, hogy a csokoládét a következő felirattal kezdték gyártani: „csak én”. A társadalmilag hasznos árnyékban, mindannyian a vezér árnyékában vagyunk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Neda Gavrić Као шкољка – Mint a kagyló

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Као шкољка   Када бих живела на мору Ништа не бих морала. Пуштала бих пени Да ми обликује мисли Песку да ми у песак претвори чежњу. Када бих живела на мору Разговарала бих са рибама И можда бих, као шкољка Заспала на дну Да видим ко ће ме изронити.

Mint a kagyló   Ha a tengerben élnék, Semmit sem kellene tennem. Hagynám, hogy gondolataimat A habok alakítsák, A homok meg álmomat homokká varázsolja. Ha a tengerben élnék, A halakkal beszélgetnék És talán, mint a kagyló, A mélyben aludnék, Hogy lássam, a felszínre ki hoz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Bakić: *** (put vodi kroz usta…) - *** (…a kristálykupolába)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. –

***   put vodi kroz usta u kristalnu kupolu čelične rešetke kaplju sa zidova hromirane oči izvrću odraz šljunak se kotrlja na dnu vetra ulazi u glasove vode vezuje kiseonik mehuri balzamuju reči Nad jezikom drhte odbačene posteljice malih sisara zemlja je krta pod pritiskom peska puca i drobi se među listovima kalendara konci kvasca puze prepleteni sklupčani iščekuju zube klepsidre jer sva trava je meso

***   a kristálykupolába az út a szájon keresztül vezet a falakról acélrácsok csöpögnek a tükörképet krómszemek torzítják a szél mélyén zúzalék görög a víz hangjába hatol megköti az oxigént a szavakat buborékok balzsamozzák A nyelv felett kis emlősök eldobott méhlepényei reszketnek a föld törékeny a homok nyomása alatt reped és darabokra hull a naptár lapjai között élesztőszálak kúsznak összefonódva összegörnyedve várják klepszidra fogait mert hús a fű   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Ilija Šaula Želio sam da te ljubim – Csókolni akartalak

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Želio sam da te ljubim   Došli smo kod tebe, u tvoju kuću. Bili smo sami. Zamišljao sam kako te ljubim, dala si mi cigaretu, nisam pušio, a pušili smo. Želio sam da te ljubim. Natočila si nam konjak, nisam pio, a pili smo. Želio sam da te ljubim, prisjećao sam se nekih filmskih scena, tražio sam ti ruku, da je dodirujem… Zamišljao sam da poljubac započinje od ruke. Želio sam da te ljubim. Držala si nogu preko noge i dražesno se smiješila. Želio sam da te ljubim, nismo mogli uskladiti osjećanja. Želio sam da te ljubim usta, lice, oči po čitavom tijelu. Želio sam da te ljubim, nešto si mi govorila. Želio sam da te ljubim. Vodila si me u sobu i pokazivala neke stvari. Želio sam da te ljubim, gledao sam ti grudi ispod majice. Želio sam da te ljubim, usne su ti žarom crvenile. Želio sam da te ljubim, obrazi su mi se rumenili. Želio sam da te ljubim, podrhtavao sam. Želio sam da te ljubim, imao sam bljuzgavicu u gaćama. Želio sam da te ljubim… Jao, on je pao… Želio sam da te ljubim.

Csókolni akartalak   Hozzád jöttünk, házadba. Egyedül voltunk. Elképzeltem, hogy csókollak, cigarettát nyújtottál, nem gyújtottam rá, de rágyújtottunk. Csókolni akartalak. Konyakot kínáltál, nem ittam, de ittunk. Csókolni akartalak, néhány filmrészlet jutott eszembe, kezedet kerestem, hogy megérintsem… Elképzeltem, hogy a csók a kéznél kezdődik. Csókolni akartalak. Lábaidat keresztbe tetted és kedvesen mosolyogtál. Csókolni akartalak, érzéseinket nem tudtuk összehangolni. Csókolni akartalak, szád, arcod, szemed, egész tested. Csókolni akartalak, valamit mondtál. Csókolni akartalak. A szobába vezettél és valami tárgyakat mutogattál. Csókolni akartalak, blúzod alatt melled néztem. Csókolni akartalak, ajkad izzott. Csókolni akartalak, arcom lángolt. Csókolni akartalak, remegtem. Csókolni akartalak, nadrágom lucskos volt. Csókolni akartalak… Jaj, elesett… Csókolni akartalak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.