Ilija Bakić: *** (more (uvek) porađa (u peni)…) - *** (a tenger (mindig) …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   more (uvek) porađa (u peni) mrtve alge bele riblje trbuhe dojke testa   crvena magla sipi po živom glasu   sve strane svetu su prazne pesak utaban krabe iskopavaju suglasnike i seku ih kleštima   u uglovima simetrične paučine kaplje voda nepopijena   zjap   posle još nije stvoreno ni skeleti ni ključevi   "izveštaj o verovatnoći a"

***   a tenger (mindig) halott algákat fehér halakat   gyomrokat mellvizsgálatokat szül (a habban)   az élő hangon vörös köd szitál   üres a világ minden oldala a homok letaposott a mássalhangzókat rákok ássák ki és fogóval vagdossák   a szimmetrikus pókháló sarkaiban a meg nem ivott víz csöpög   nyílás   utána még a csontvázak se a kulcsok se készültek el   „jelentés az a valószínűségéről”   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Obren Ristić Сијам таква ме радост обузима – Ragyogok örömmámorban úszok

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Сијам таква ме радост обузима
 
У овој ували на ужареном песку раноавгустовског дана
Некуд бих да путујем Не бродом на таласима морским
Бојим се ове воде варљиве Желим да ме на други крај
Света сунчев зрак однесе Та нежна стаза раздрагана
 
У светлосној кочији од ведрих мисли и љубави
Овде намах све стаје у вечност се претвара Призор
Величанствени Сам постајем песма сетна мелодија воде
У благим таласима повести Једно давно лето у мит
 
Се догодило урезало риме Из дубоке воде чује се ехо
Давне песме Хор невидљивих поета милује далеке
Линије хоризонта Тамо где танана светлост пада на
 
Чаробне валове мора Једном се то мора десити
То неизбежно путовање Поезија Та дивна свечаност
Тренутка Сијам таква ме радост обузима
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
Ragyogok örömmámorban úszok
 
Ebben az öbölben a kora-augusztusi nap perzselő homokján
Utazni szeretnék Nem hajóval tenger-hullámokon
Félek ettől a csalóka víztől A messzeségbe távoli országokba
Napsugár vigyen Az ujjongó szelíd pályán
 
A vidám gondolatok és szerelem fényes szekerén
Itt egyszerre minden megáll öröklétbe vált Mesebeli látvány
Én immár dal vagyok a történelem szelíd hullámain
A víz bús dallama Egy távoli nyárban meseszerű elbeszélés
 
Megtörtént rímbe vésett A víz mélyéből az ősi dal mint ekhó
Hallatszik A láthatatlan költők kórusa távoli láthatár-vonalakat
Simogat Ott ahol a pislákoló fény a tenger varázslatos
 
Hullámaival játszadozik Egyszer e kikerülhetetlen utazás
Mindenképpen létre jön A költészet A pillanat ellenállhatatlan
Ünnepe Ragyogok örömmámorban úszok
 
Fordította: Fehér Illés

Miodrag Jakšić Na toj, drugoj strani kreveta – Ezen, az ágy másik felén

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Na toj, drugoj strani kreveta
 
Na toj drugoj strani kreveta, ovog jutra, ponovo nećeš videti mene.
O tome mislim, gledajući, sa daljine, te prve senke jutarnje, koje bacaju jesenje slike na zid naše sobe, darivajući ti novi život.
Sunce voli da zaviri, odmah čim svane, kroz sva okna i pozdravi ogoljene ljubavnike, usamljene prokletnike, postojane dame, u jutarnjem snu.
Sunce ne pita nikad za dozvolu pristupa. Spuštene roletne, ako su, samo mu dodatno daju na značaju, pa uz njih nagrađuje zidove uvek novim, tačkicama i crticama romantike.
Probudiće te njegov bljesak ili obavezno brujanje mašina u stanu iznad koji se,
iznova, renovira.
Utišan televizor, od sinoć iste numere vrti. Čaša belog vina, do pola otpijena, jedina u njega gleda.
Nastavićeš da spavaš, umilnom nadom oprhavana, da veličina toga kreveta može jutros biti prostirka ptici što ritmično kljuca po limenom doksatu, ispred.
Krevet je i jutros dovoljno prazan, da je možda i primiš u dom, prođe ti, kroz polusan.
Druga strana kreveta uvek kao opomena otvara slutnje onome koji nedostaje.
Na toj drugoj strani kreveta, ovog jutra, ponovo nećeš videti mene.
 
Izor: autor
 
 
Ezen, az ágy másik felén
 
Ezen, az ágy másik felén, ma reggel, engem ismét nem fogsz látni.
Ezen gondolkodom, nézve, a messzeségből, ezeket az első reggeli árnyakat, melyeket az őszi képek vetnek szobánk falára, neked új életet ajándékozva.
A nap szeret kukucskálni, amint hajnalodik, minden ablakon keresztül köszönti a meztelen szerelmeseket, a magányos átkozottakat, reggeli álmukban az állhatatos hölgyeket.
Belépésre a nap sosem kér engedélyt. A redőnyök, ha le is húzottak, jelentőségét csak kiemelik és a falakat a romantika új pontocskáival, egyeneseivel együttesen jutalmazzák.
Felébreszt sugárzása vagy a szerszám kötelező zúgása a feletted lévő lakásban, melyet
ismételten újítanak.
A lehalkított tv tegnap este óta ugyanazokat a számokat ismétli. Egyedül a félig üres borospohár nézi.
Folytatod az alvást, reménykedve, hogy annak az ágynak a mérete reggel akár a bádogívet ritmikusan kopogtató madár szőnyege is lehetne.
Az ágy ma reggel is elég üres, talán otthonodba is fogadod, félálmodban jut eszedbe.
Az ágy másik fele, figyelmeztetésként, baljós előérzetet kelt a hiányzóban.
Ezen, az ágy másik felén, ma reggel, engem ismét nem fogsz látni.
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Рукопис– Kézirat

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Рукопис   Тело моје лепо, камо размећеш гигантски очај свој? Коме певаш у копривама?   Тело моје усправно, зар још мрчиш туђе жене, туђе робље, зашто хујиш у тријумфу?   Тело моје омамљено, зар ти знојем поливаш призор под облаком?   Ниси ли и ти трагични рукопис?

Kézirat   Én szép testem, kétségbeesésedet hová szórod? Kinek dalolsz a csalánosban?   Szálegyenes testem, hát még mindig idegen nőket, idegen rabokat hajszolsz, miért harsogsz diadalittasan?   Bódult testem, hát te izzadtsággal öntözöd a felhők alatti látványt?   Netán te is keserű kézirat vagy?   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Carica – Császárnő

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Carica   Ukradoh vrijeme za tebe i za mene kradući i boje suncu, bojio sam, dok nisam dobio tvoj lik, onaj zamišljeni, onaj sanjani. Nisam želio da ga kradem sa slika. Znam, to ista si ti, samo viđena drugim očima nečijim.   Oživjela si u meni jedno proljeće. Divna Žena! Carica! Moćna poput Sunca. Neodoljiva!

Császárnő   A nap színeit is lopva loptam az időt számodra és számomra, és festettem, míg alakodat meg nem kaptam, azt az elképzeltet, a megálmodottat. Nem akartam a képről lopni. Tudom, ugyanaz vagy, csak más szemmel nézve, valakiével.   Felélesztettél bennem egy tavaszt, Te Gyönyörű! Császárnő! Akár a Nap, hatalmas vagy. Ellenállhatatlan!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Neda Gavrić Динамит – Dinamit

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Динамит   Гледам Како ти се руке тресу Док размишљаш Коју ћеш жицу пресећи. Пресеци је Побогу! Да преживим срце Ил' откуцам до нуле.   Нити ће бити прва експлозија Ни последње састављање.

Dinamit   Nézem Ahogy reszket a kezed Míg azon gondolkodol Melyik huzalt vágd át. Vágd át Az Isten szerelmére! Hogy szívem túléjen Vagy utolsót dobbanjon.   Nem ez lesz az első robbanás Sem az utolsó szerelés.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Dejan Spasojević Aфоризми V. – Aforizmák V.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми V.   Последњи крик демократије: можеш да бираш и будеш бирани претплатник.   Једне мучи питање због чега живе, а друге од чега да живе.    Писао је уз вјетар, па су га пустили низ воду.   Подигла се мотика и кука, јер „фукара хоће да убије вука’’.   Он је очигледно подгојена личност. Иако су за пар бројева веће, он туђе мисли међу своје „меће’’.   Тражи се излаз у погрешним улазима.   Кружни токови угасише семафоре. Нагон за самоодржањем на власти објашњава нагон за продужетком политичке врсте.   Ослобођен од сопства, ослобођен од ропства.   Данашње мјере реципроцитета: ја теби, ти себи. Кад с(в)е отуђе, домаћи издајници се претварају у стране инвеститоре.   Друштво у ћошку не дијели ћошкасте ставове друштва.   Кандидат је бирачима од раније познат, баш као и полицији. Да су ослушкивали потребе грађана умјесто њихових телефона: гдје би нам био крај.

Aforizmák V.   A demokrácia utolsó sikolya: választhatsz és leszel kiválasztott előfizető.     Egyeseket emészti a kérdés, miért élnek, másokat miből élnek. Írt, ahogy fújt a szél, hát hagyták, hogy elvigye a víz.   Felkelt a kapa és a horog, mert „a farkast a senkiházi akarja megölni”.   Ő egyértelműen túlhizlalt személy. Igaz, néhány számmal nagyobb, ő mások gondolatait mégis sajátjai közé teszi.   Kijáratot téves bejáratoknál keres.   A körforgalmak kioltották a jelzőlámpákat. Az önfenntartási ösztönt a hatalom a jelen politika folytatásának ösztöneként magyarázza.   Megszabadulva önmagadtól, a fogságból szabadultál.   A jelenkori viszonzás: én neked, te magadnak. Mikor mindent eltulajdonítanak, a hazai árulók külföldi befektetők lesznek.   A társaság a szögletben a társadalom szögletes nézeteivel nem osztozik.   A jelöltet a választók régebbről ismerik, ahogy a rendőrség is. Ha telefonjaik helyett a polgárok érdekeit hallgatták volna, immár hol járnánk.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Gergely Tamás Egyre jobban… – Sve više…

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –  

Egyre jobban…        – Egyre jobban hasonlítok apámra – mondta Vadmalac a társának.      Ültek a derengő városi fényben, fogták egymás kezét.      Azt játszották, hogy összegezték, mi történt velük az elmúlt évben – szilveszter estéje volt.      Malacka a család sikereit sorolta, Vadmalac még saját magát is meglepte, amikor kibökte, hogy a legjobb az volt, hogy nem tört ki a közelükben háború.      – Apám mondta ezt is, utolsó éveiben. Hiszen tudod.      Na de akkor, hogy mit remélnek az újtól…      Hát mit is lehet remélni egy egyre kuszább, embertelenebb jelentől?      Mintha apja hangján Vadmalac – már abban is hasonlít?      – Hogy ne legyen háború.

Sve više…        – Sve više ličim na svog oca – rekao je Vepar svom jaranu.      Sedeli su u slabašnom gradskom svetlu, držali su se za ruke.      Igrali su, sumirali su šta se sve sa njima dogodilo u prošloj godini – bila je Novogodišnja noć.      Prasica je uspehe porodice nabrajala, Vepar je i sam sebe iznenadio kad je zucnuo da je najbolje bilo što u njihovoj blizini nije izbio rat.      – U svojim zadnjim godinama i moj otac je to rekao. Ta znaš.      Ali sad šta mogu da očekuju od nove…      Pa u šta čovek može da veruje u sve zamršenijoj, gruboj sadašnjosti?      Kao da je Vepar glasom svoga oca – već i u tom mu je sličan?      – Da ne bude rata.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea A lény – Biće

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

A lény   A lény mellettem akár szép is lehetne. A WC tiszta, a zuhanytálcában téglahalom, A földön fekete zsákok Ruhák felirattal. Mikor szeretek, Fejetlen próbababa vagyok.   A lény mellettem Már vagy a nyolcadik sört issza, És még mindig túl józan A csókhoz. Összeszedi a dobozokat, Mert ez azért mégse kocsma.   A lény rozéval kínál, Most először nem hányok tőle. Ő fogta a fejem, mikor berúgtam. Ne félj babám, mondja, Pedig ő is fél, ahogy mindenki.   Kecskesajtot eszünk málnával, Egy megfordított kuka tetején. Milyen jól élünk, mondja a lény. Mert ma van, megesszük a holnapit, És meghívjuk rá a fiút, Aki egy autóban lakik.   A lény már alszik, Én sosem tudtam mással. Horkolása ütemére bólogat, Karjában a maci. Gyere anyucihoz, motyogja. Nem igaz, hogy a felnőttek Nem néznek mesét.

Biće   Biće pored mene mogao bi da bude i lep. Zahod je čist, u mestu za tuš gomila cigli, Na podu crni džakovi, Odela sa natpisima. Kad volim Jesam bezglava lutka za probu.   Biće pored mene Već bar osmo pivo pije, I za poljubac je još uvek previše trezan. Sakupi kutije, Jer to ipak nije krčma.   Biće mi rose nudi, Od toga sad prvi put ne povraćam. On mi je držao glavu kad sam se napila. Ne boj se lutko moja, kaže, Iako se i on boji, kao svako.   Kozji sir jedemo sa malinom, Na preokrenutoj kanti za smeće. Baš dobro živimo, kaže biće. Jer danas je, pojedemo sutrašnji I pozivamo i dečaka Koji u jednom autu stanuje.   Biće već spava, Ja sa nekim drugim nikad nisam mogla. Na takt svog hrkanja klima glavom, Medo mu je u naručju. Dođi kod mame, mrmlja, Nije istina da odrasli Ne gledaju priče.   Prevod: Fehér Illés

 Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Szente B. Levente: Egymást még keresni – Jedan drugu još tražiti

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Egymást még keresni   csak néztem azokat akik egymáshoz bújni sem mertek mikor ebben a vakon lecsupaszított meztelen csöndben s a némaságba merevedett tekintetek között szeretve egymást még keresni merték

Jedan drugu još tražiti   samo sam gledao one koji jedan uz drugu ni priviti se nisu smeli kad u toj slepoj obnaženoj goloj tišini i između pogleda u nemost ukočenih zaljubljeno jedan drugu još tražiti smeli   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Bolovits Gábor György * (Nem csodát…) – * (Ne čudo…)

 

Bolovits Gábor György Sármellék, 1967. június 2. –

*   Nem csodát kérek. Egy reggelt, ami nem siet el. Egy mozdulatot, ami nem hagy el félúton. Taníts arra, hogy a kevés ne legyen hiány, csak mérték. Hogy a lépés ne hőstett legyen, hanem irány. Adj szemet a lényegtelenhez is, mert ott tanul türelmet a figyelem. Adj időt a várakozáshoz, amikor a csend dolgozik helyettem.   Ne engedd, hogy megszokjam a pontosat. Hogy a rend ne legyen menedék. Zavarj meg néha, amikor már tudom, merre van az előre, mert a biztos irány is elfárad, ha nem kérdezik meg, miért arra tart.   Ne óvj meg az eséstől. Csak attól, hogy ne keljek fel belőle. Legyen súlya a kudarcnak, hogy ne legyen hiábavaló. Küldj embert, aki nem vigasztal, hanem pontos. Aki nem simít, hanem igazít. És ha adsz bármit: ne többet, csak elégségest. Annyit, amennyit ma még elbírok.

*   Ne čudo tražim. Jedno jutro što ne odjuri. Jedan pokret što me ne ostavlja na pola puta. Nauči me da malo ne bude manjak, samo mera. Da korak ne bude junaštvo nago pravac. Daj oko i nevažnom, jer pažnja tamo uči strpljenje. Daj vreme čekanju kad umesto mene tišina radi.   Ne dozvoli da se naviknem na tačno. Da red ne bude skrovište. Zbuni me koji put, kad već znam, u kom pravcu je napred, jer se i siguran pravac umori kad ga upitaju zašto kreće u tom pravcu.   Ne sačuvaj me od pada. Samo od toga da nakon ne ustanem. Neka poraz ima svoju težinu da ne bude uzalud. Šalji čoveka, koji ne teši, ali je tačan. Koji umesto doterivanja namesti. I ako bilo šta daš: ne više, samo dosta. Toliko, koliko još podnosim.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Balázs F. Attila Kisklott villamos – Iskliznut tramvaj

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Kisiklott villamos   a tér reményteli nevetése  ̶ férfiak vetkőztetnek nőket mohó pillantásukkal  ̶ lüktet a szerelem, mint óriás szív a város kebelében   ̶ csak én vagyok olyan, mint egy rideg üvegoszlop, megfakult információkat hordozó, tétova és kétségbeesett, mint kisiklott villamos.   értelmét veszti minden, mint felesleges dolgok dobozában, téged kereslek, hogy levessem magam szelíd mélységedbe, egy újabb halálba, újabb feltámadás reményével  ̶   egy kocsiban látlak   ̶ szomorú mosolyod semmihez sem hasonlítható, megtorpansz egy pillanatra, mintha engem látnál, zavartan elhelyezkedsz az idegen férfi karjaiban

Iskliznut tramvaj   nadom pun smeh zime – muškarci žene svlače pohlepnim pogledima – pulsira ljubav, poput ogromnog srca u grudima grada – samo sam ja takav, kao surov stub stakla što izbledele informacije nosa, okleva i očajan je, kao iskliznut tramvaj.   smisao sve gubi, kao u kutiji nepotrebnih stvari, tebe tražim, da bi se utopio u tvoju pitomu dubinu, u novu smrt, sa nadom novog vaskrsnuća –   u nekoj kočiji te vidim – tvoj tužan osmeh ničim ne može da se uporedi, na momenat zastaneš, kao da mene vidiš, zbunjeno se smeštaš u zagrljaj stranog muškarca   Fordította: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

B. U. É. K. – Sretnu novu 2026.

Sikerekben gazdag Újévet - Sretnu Novu Godinu

 

Ősi kínai bölcselet:
Ha öt perc boldogságra vágysz, menj az örömházba, ha öt évre, nősülj meg, ha egy életre, végy magadnak gyümölcsöst.
 
Drevna kineska priča:
Ako pet minuta želiš biti sretan, idi u javnu kuću, ako pet godina, oženi se, ako čitav život kupi si voćnjak.
 
Mindekinek kívánom: találja meg gyümölcsösét.
 
Svakome želim nek nađe svoj voćnjak.

Szente B. Levente: Ősök – Preci

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ősök   az vagyok ki voltam és voltam ki leszek hosszú létezésen át míg itt élek csendesen létezem

Preci   jesam ko sam bio i bio sam ko ću da budem tokom dugačkog bivstvovanja dok tu živim tiho postojim   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Aca Vidić Анатомија једног самоубиства – Öngyilkosság-anatómia

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Анатомија једног самоубиства
 
И добро видим:
ВОЗ ТУТЊИ КАО НАПУЈДАНА КОЧИЈА

У мени 
Побеснели коњи Магле ноздрва и 
Крик што самог себе не чује

И нек ми вид проговори
У влат                  Ил' жбун
         ЈУРИШ ПРОМАЈУ! - шапну ноћна тмина

Воз је
         У мом погледу
                     У мом оку
ТРН!!!

Танка змијогмизна дужина
У дужицу ока се сужава

Хукнем одлазећом снагом

     МРТВИ СУ ДАЉЕ ДОПРЛИ ОД ЖИВИХ!!! -
  Јекну ноћна тмина

Ноћни лептири
                           Уплашени
                                                Немирни

Врапци нападају жбун
 
Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html
 
 
Öngyilkosság-anatómia
 
És jól látom:
A VONAT TÚLHAJTOTT KOCSIKÉNT ROBOG
 
Bennem
A Ködfelhő fékeveszett paripái és
Az önmagát nem halló sikoly
 
És szólaljon meg szemem világa
A kalászba              Vagy a bokorba
                HUZAT-ROHAM! – súgja az éj-sötét
 
A vonat
            Tekintetemben
                     Szememben
SZÁLKA!!!
 
Vékony kígyószerű hossz
Szemhosszra zsugorodik
 
A távozás erejével süvítek
 
     A HALOTTAK AZ ÉLŐKNÉL TUVÁBB ÉRTEK!!! –
  Sikolt az éjsötét
 
Éjjeli lepkék
                     Riadtak
                                   Nyugtalanok
 
A verebek bokrot támadnak
 
Fordította: Fehér Illés

Živko Nikolić Нова светлост – Új fény

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13. 11. 1958. –

Нова светлост   На врху Арарата барка и сада спремна чека. Све је у њој на броју: птице и јагњад, вукови и срне, скакавци, винове лозе ластари, конопља, лан и липа опојна. Све притајено чека да још једном отпочне свет. А то што ти се чини да се нити саме одвијају, то Ноје ужад раскида пре него што опет пловидбу отпочне. Арарат је узданица у спас, Арарат је светионик. Он сабира душе залутале.   19. 12. 2015–16. 12. 2017. Београд

Új fény   Az Ararát csúcsán a bárka most is készen vár. Minden a helyén van: a madarak és a bárányok, a farkasok és az őzek, a szöcskék, a szőlővesszők, a kender, a len és a bódító hárs. Titokban minden arra vár, hogy a világ még egyszer elkezdődjön. Az viszont, hogy neked úgy tűnik, a szálak a maguk útján mennek, Nóé kötelét még az indulás előtt elszakítja. Az Ararát támasz a megváltásban, Az Ararát világítótorony. Összegyűjti az eltévedt lelkeket.   2015. 12. 19. – 2017. 12. 16. Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Светлост на дну, Граматик, Београд, 2020. стр. 38.

Risto Vasilevski Вода живота – Az élet vize

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. –

Вода живота   Вода живота лиже кости ваља по дну људске белутке односи их у океан ништавила   С његовог дна ничег о неком другом животу о смислу неког другог постојања   Све што од ње живи чини је живом и само прави временске кругове који се циклично изливају и уливају једни у друге увек држећи се матице чији моћни ток усмерава неко изван нашега света али не и изван нашега времена

Az élet vize   Az élet vize csontokat nyaldos az emberi lét mélyén árad és mindent magával visz a semmi óceánjába   Mélye nem szól más életről egy másik lét esetleges létrejöttéről   Életben tart mindent aminek életet ad és csak szabály szerint ismétlődő egyikből a másikba ömlő áradó de sodrását megtartó időköröket képez melynek áramlatát valaki világunkon igen de nem időnkön kívüli irányítja   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Verica Preda PreVerica Одједном је почело да ми се жури – Egyszerre minden engem sürgetett

 

Verica Preda PreVerica Kruščić, 1966. – 

Одједном је почело да ми се жури
 
Одједном сам почела да се повлачим у густе ноћи
и да зрак гутам брзином гепартовог скока
а минуте растежем не били трајали секунду дуже
 
Одједном сам почела бројати наопачке и спорије
Да странице календара не окрећем
И не слушам скакутање велике сказаљке
 
Одједном су се неке бриге и терети сручили
неуморно жуљајајући и газећи кораке
и ја их гледам како расту као велика усамљена кућа
 
Одједном сам осетила изоштрени слух
за сенку прашњаве иловаче и гласове тишине
и песму сове која се све гласније чује
 
 
Одједном је почело да ми се жури
између журбе за шушкавом срећом
и откривања мисли цвећа које расте у туђим лејама
 
Одједном ми недостаје добронамерни мудрац
да ме ме подсети како треба
Застати и запитати скривеног саговорника
подстанара који не плаћа кирију а газдује мислима
зашто нам се жури корацима витороге антилопе
када ћемо стићи тамо где нам је суђено
без сагласности и голи и боси
не трошећи не скраћујући ноћи и звукове насмејаног сунца
 

п.с.

 

Зато,

кад почне да ти се убразано жури,

кад почнеш да бројиш спорије и наопачке,

кад терети порасту као велике куће,

кад осетиш сенку прашљаве иловаче

Удахни, зажмури и у цвркут се песме одени.

 
Izvor: Верица Преда ПреВера: Post  skriptum ОГЛЕДАЛА БИТИ, Libertatea NIU Панчево, 2024. стр. 7.
 
 
Egyszerre minden engem sürgetett
 
Egyszerre csak a sűrű éjbe kezdtem húzódni
és a levegőt gepárd-ugrás gyorsasággal nyelni
a perceket meg elhúzom talán egy pillanattal tovább tart
 
Egyszerre csak visszafelé és lassabban kezdtem számolni
Hogy a naptár lapjait ne forgassam
És a nagymutató ugrálását ne hallgassam
 
Egyszerre csak gondok és holmi teher szakadtak rám
szakadatlanul horzsolva és díszlépésben menetelve
én meg nézem ahogy magányos házként egyre nőnek
 
Egyszerre csak éreztem mind jobban hallom
a porlepte agyag-árny és a csend hangját
meg az egyre hangosabb bagoly dalát
 
 
Egyszerre minden engem sürgetett
a susogó szerencse utáni hajsza és
az idegen kertekben viruló virág-gondolatok fürkészése között
 
Egyszerre hiányzik a jóindulatú bölcs
hogy emlékeztessen hogyan kell
Megállni és megkérdezni a rejtett beszélgetőtársat
a gondolatokat uraló lakbért nem fizető albérlőt
villásszarvú antilop-léptekkel miért sietünk
belegyezésünk nélkül mezítláb meztelenül
éjeket mosolyteli nap-hangokat nem pazarolva nem kurtítva
mikor érünk az előre elrendeltetett helyünkre
 

p. s.

 

Ezért,

mikor kezd minden sürgős lenni,

mikor elkezdesz lassabban és visszafelé számolni,

mikor a gondok háznagyságúvá nőnek,

mikor megérzed a poros agyag-árnyat,

Lélegezz, szemed hunyd be és a dal dallamába öltözz.

 
Fordította: Fehér Illés

Ilija Bakić: *** (kože ukočenih raširenih zenica…) - *** (a merev tág pupillák bőrét …)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   kože ukočenih raširenih zenica nosi struja smrznutog glasa   (inje na nozdrvama ledene igle u ustima pucaju kapilari u oku)   iznad praznih piramida voska podneva   širina se krivi po rubovima srasta u svod bez ožiljaka   zeleno staklo zavesa peska bistri u oreol   kalendar odbrojava postolja tonu u odnosu trenutku ravnodnevnice pristižu sisari lome hleb i kažu "danas biramo lica"

***   a merev tág pupillák bőrét megfagyott hangáramlat sodorja   (az orrcimpán dér a fülben jeges tűk a szemben hajszálerek szakadnak)   az üres piramisok felett délkör viasza   a szélesség a szélek mentén hajlik heg nélkül nő a boltozatba   zöld üveg homokfüggöny derít a holdudvarban   a kalendárium visszaszámlál talapzatok süllyednek a napéjegyenlőség pillanatában érkeznek az emlősök kenyeret törnek és mondják "ma arculatokat választunk"   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Miodrag Jakšić Hajde – Gyere

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

Hajde
 
Hajde da se prošetamo, pomislih, po Central parku.
Po ortogonalnoj mreži, čovekov mozak najbolje razmišlja. Tako i treba postaviti pravce kretanja, uključujući i dan u parku.
Hajde da popijemo kafu u Mejson Kajzeru na Petoj, kao što činimo uvek kada smo u ovom gradu.
Brejkovi napravljeni u suludoj svakodnevici uz kafu odagnaju neprilike. Svaki srk, prija.
Hajde da vidimo izložbu Monea u Frik galeriji, gde sam ti uradio neuspešno portret, te neke godine.
Kada nisi kraj nekog koga voliš, to lice njegovo najlepša je slika sto drži te u ravnoteži i daje inspiraciju.
Hajde da se poljubimo na Tajms skveru.
Ludnici globalnoj da damo doprinos ljudskog iskonskog izraza, ličnog.
Poljubac pred reflektorima ili u tmini, jednako blješti i draži.
Hajde da se izvalimo u fotelje u Brajant parku, noću kad nikog nema i propustimo poslednji metro za Kvins.
Poslove sve po metrici nametnutoj, često bi trebalo pokvariti.
Hajde da nam ovaj grad bude drag kao što uvek jeste...
Sa šest sati vremenske razlike, pecnu me, glas nespokoja, je li to moguće?
Hajde da ne plačemo zbog toga.
Ponekad voliš moju poeziju.
Hajde, onda, da ti napišem pesmu, da te miluje dok spvaš, umesto koraka koje bismo danas premerili, espreso kafa sto bismo otpili i poljubaca koje bismo šerovali.
Ti si moj bol i moja sreća.
Sve što čoveku treba.
 
Izor: autor
 
 
Gyere
 
Gyere, sétáljunk, gondoltam, a Central parkban.
A merőleges hálón jobban gondolkodik az emberi agy. Így kell beállítani a mozgásirányt is, beleértve a parkban a napot is.
Gyere, kávézzunk a Maison Kayserben az Ötödiken, ahogy ebben a városban mindig szoktunk.
Az őrült mindennapokban a kávészünetek elűzik a gondokat. Minden korty jól esik.
Gyere, nézzük meg a Monet kiállítást a Frick galériában, ahol pár éve sikertelen portrédat készítettem.
Ha nem vagy a szeretett személy mellett, arca a legszebb kép, egyensúlyban tart és ösztönöz.
Gyere, csókoljuk meg egymást a Times Squareon.
Az általános őrületben adjunk valami személyes, ősi emberi kifejezést.
A csók a reflektorfényben vagy a sötétben ugyanúgy csillog és ingerel.
Gyere, vessük magunkat a fotelbe a Bryant parkban, éjjel, mikor senki sincs és szalasszuk el az utolsó metrót.
A napi mértre szabott munkát gyakrabban kellene elrontani.
Gyere, legyen ez a kedvenc városunk, ahogy mindig is…
Megcsípett a hatórás időkülönbség, a nyugtalanság hangja, létezik?
Gyere, ezért sírjunk.
Költészetemet néha szereted.
Gyere, verset írok, neked, hogy simogasson, míg alszol, a ma kimért léptek, az elfogyasztott presszókávé és a szétosztott csókok helyett.
Fájdalmam és szerencsém vagy.
Minden, ami az embernek kell.
 
Fordította: Fehér Illés