Dejan Spasojević Aфоризми X. – Aforizmák X.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми X.   Слање неистомишљеника у затвор - политички туризам. Некад је била доминантна отоманска, данас отеоманијска империја.   Ко разумије, патиће! Да су знали колико је за њих корисно преговарати с нашим политичарима, вјековни непријатељи никад не би ратовали против нас. Ако нам укину кеш, новац неће личити ни на шта. Да је број 13 дискутабилан, доказ је тринаеста плата.   Уводе нас у ванредно да би задржали своје редовно стање. Неотесани би да вам клешу мисли. И ћелави  се чуде  кад виде како су нас ошишали.   Људи се често сусрећу, али ријетко излазе једни другима у сусрет. Откако је престао да тражи иглу у пласту сијена, почео је да тражи трунку и јајету и да тјера мак на конац.   Вјештачка интелигенција је човјеков најбољи пријатељ, јер је псима и људима улаз забрањен. Издали су државу у небројено примјерака и у више издања. Нису ни знали који је калибар, док није пукaо на њих. За људе на власти, чак је и смјена годишњих доба политички дискутабилна.

Aforizmák X.   Börtönbe a másként gondolkodókkal – politikai turizmus. Egykor Ottomán birodalom volt, ma fosztomán.   Senyved a művelt! Ha tudták volna, hogy számukra politikusainkkal tárgyalni milyen hasznos, évszázados ellenségeink ellenünk sosem harcoltak volna. Ha megszűnik a készpénz-fizetés, pénzünk semmire sem fog hasonlítani. Hogy a 13-as szám vitatható, bizonyítékként szolgál a tizenharmadik fizetés.   Bevezetik a szükségrendeletet, hogy megtartsák a rendet. Gondolatait a faragatlanok faragnák. Látva, mennyire nyírnak bennünket, a kopaszok is csodálkoznak.   Az emberek gyakran találkoznak, de segítségre alkalmat ritkán találnak. Amióta a szalmakazalban immár nem keresi a gombostűt, kenyérmorzsát, tojást keres és szőrszálat hasogat.   Az ember legjobb barátja a mesterséges intelligencia, oda a kutyáknak és az embereknek belépni tilos. Kiadták az országot, számtalan példányban és több kiadásban. Míg nem tört rájuk, nem tudták, milyen kaliberű. A hatalom emberei számára politikailag, még az évszak-váltások is kétségesek.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Székelyhidi Zsolt Bevon – Uvlači

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Bevon
 
Térey Jánosnak
 
És kivonulsz,
ez most lehetne szép színes akár.
A vonulásod szemhatár
fölött, elolvadt havú hegyeknek
menve neki, kicsit felettébb,
alulöltözve.
 
Minden halottnak célja volna,
mondod, és látszik, hogy épp elhiszed,
a hit kilóg oldalvást, játékosan viszed
magad, mint amikor zombineveket sorol
a vég kapufájánál lévő, kifestett istennő.
 
Persze, minden pusztulás puszta tény,
szakralizáltál annó a Deák tér mértani közepén,
mozgólépcsők találkozása egy június elején,
de azt már nem tetted hozzá,
hogy röhej az egész, felettességet keresni
legalul olyan, mint szeretni csak a fejben.
 
És elvonulsz, jól hátrahanyagolod a hunyorgót,
Siegfriedként fellegyintesz,
mondod meztelen,
és mind meztelenséged,
mind mondásod egy visszafelé világított,
napvörösbe vonódó:
„semmit se fordíthatsz meg”.
 
Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 14-15. old.
 
 
Uvlači
 
Janošu Tereiju
 
I izlaziš,
to bi čak moglo da bude lepo obojeno.
Tvoj izlazak iznad
razine oka, gazeći do brda nakon
otapanja snega, nešto iznad,
slabo obučeno.
 
Svaki mrtvac valjda ima svoj cilj,
tvrdiš i vidi se da si upravo poverovao,
vera sa strane visi, sebe otkačeno
vučeš, kao našminkana boginja
kad u kapiji svršetka imena sablasti nabraja.
 
Naravno, svaka propast je prosta činjenica,
sakralizovao si jednom u geometrijskom centru trga Deaka,
susret pomičnih stepenica početkom jednog juna,
ali to već nisi dodao
da je sve smejurija, tražiti nadmoć
na dnu je kao voleti samo u sebi.
 
I odlaziš, ostavljaš iza sebe žmirkavca,
poput Sigfrida mahneš,
kažeš go sam
i kako tvoja golotinja
tako je i izrečeno jedno povratno svetlucavo,
u suncecrveno pretvoreno:
„okrenuti ništa ne možeš”.
 
Prevod: Fehér Illés

Ladik Katalin Fehér kutya a végtelenben – Beli pas u bespuću

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. –

Fehér kutya a végtelenben   Öt csillag közt jártam öt halált elhagytam a hetedik csillag után szegfűbe haraptam

Beli pas u bespuću   Između pet zvezda sam hodao pet smrti ostavio nakon sedme zvezde karanfil ujeo   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600535

Balázs F. Attila Vidéki télvég – Kraj zime na selu

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

Vidéki télvég   a fa levelei súlyosan mintha ólomból lennének hullnak alá a sárba huzatos februárvég penetráció kocsmai moraj koszos a padló nedves szereposztás   rögtönzés cigányok fehér foga nevet   a pult ragad a sörödért nyúlsz sistereg a habja   egészségedre szól valaki mormolsz valamit   indulsz lekésed indulsz

Kraj zime na selu   lišće drveća su poput olova teški u blato padaju   kraj februara je promaja penetracija žamor u krčmi   štrokav pod vlažna podela uloga   improvizacija Cigani smiju se bele zubi   pult je lepljiv posežeš za pivo pena cvrči   na zdravlje oglasi se neko nešto mrmljaš   kreneš zakasniš kreneš   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Szente B. Levente Ölrement bábok – Zaraćene čaure

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Ölrement bábok (ajánlom, Tudjátok Kiknek!)   Mintha vége lenne a világnak - a rossz nyelvek szerint, ölre mennek a bábuk és  a bábok.   Ne féljetek: holnaptól kezdve, már a ló mondja meg, mikor megyünk szántani!

Zaraćene čaure (posvećujem, Znate Kome!)   Kao da je kraj sveta – prema zlim jezicima zaratili su se lutke i čaure.   Ne bojte se : počevši od sutra konj će da odredi kad ćemo orati!   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Gulisio Timea Altató – Uspavanka

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Altató   Esténként nem vagy. Helyeden gombóccá gyűrt takaró. A lámpa égve marad. Migréncsend. Az egymásnak adott Vizes palack kiroppanó magánya. Egy kéz, mint felfújt gumikesztyű, Mesebeli tehén tőgye. Hisz magad is csak képzelted. Nem is vagy te hazug, Csak nincs valóságod. Utoljára öt évesen, mikor. Mással is megesett. A gázkamrába sem egyedül mentek. Ne félj, nem ismerlek, Nem kell elhagynod. Ne félj, csak a mosdóra megyek. Ne félj Kicsikém, túl nagy vagy, Hogy átérjelek.

Uspavanka   Uveče uglavnom te nema. Na tvom mestu je do valjuške zgužvana deka. Lampa ostaje neugašena. Tišina migrene. Prelomljena samoća Međusobno izmenjene flaše vode. Jedna ruka kao naduvana gumena rukavica. Vime čarobne krave. Ta i sam sebe si samo uobrazio. Nisi lažljivac Jednostavno ti stvarnost nedostaje. Zadnji put u petoj godini, kada. I drugima se dogodilo. Nisu ni u gasnu komoru sami išli. Ne boj se, ne poznajem te, Ne trebaš napustiti. Ne boj se, tek u toalet idem. Ne boj se Maleni moj, suviše si velik Da bi te obuhvatila.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Aca Vidić Слике из дубине зенице – Képek a szembogár mélyéből

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Слике из дубине зенице   Пада тиха киша тиха тишина А упорна днев котрља паучину Невидљиву празнину претаче у трагове Ходање вршка дојке кад видим Дивим се - Повратак је животу! У бит својих поноћи Закључавају се обични У обичним собама Тишина пред свитање овој слична је Лептирима долазе пауци У невидљиве ноћне посете Својим миром Подражавам моћ оружја

Képek a szembogár mélyéből   Esik a csendes égi áldás a megnyugvás A pókhálót meg a mindennapok görgetik   Láthatatlan ürességet önt a nyomokba   A mellbimbó mozdulatát figyelve Gyönyörködök – Visszatérek az életbe!   Saját éjfélük lényegébe Hétköznapi szobáikban A hétköznapi emberek zárkóznak   Ez mint a virradat előtti csend   A pókok a lepkékhez titkos Éjjeli látogatóba mennek   Nyugalmammal A fegyver hatalmát támogatom   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html

Neda Gavrić Ружа и ја – A rózsa és én

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Ружа и ја   Узимам белу ружу Излазлимо   Из куће Из живота Из љубави.   Ружа и ја.   Верујем Увенућемо.   А док не увенемо Миришемо Ружа и ја.   Јер ружа и жена Миришу И када вену!

A rózsa és én   Veszem a fehér rózsát Kimegyünk   A házból Az életből A szerelemből.   A rózsa és én.   Hiszem Elhervadunk.   Míg el nem hervadunk Illatosak vagyunk A rózsa és én.   Mert a rózsa és az asszony Illatos Ha hervad is!   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Obren Ristić Тековина новог доба – Új idők hozománya

  

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. –

Тековина новог доба
 
Као неутољиву жеђ осећам потребу да вичем вичем
Та једина слобода Тековина новијег доба данас је моја
Велика обмана Стихови који ми се око ногу врзмају
Ко ланци саплићу ме Не препознају више мој корак ни
 
Ја њихове риме свезане Два супротника сред арене
Два јарца утуцана на трулом брвну спајају две
Обале набујалог потока У планинску бистру воду
Уронише гласи умивени чисти а шумом варке шарене
 
Са извора у највишем горју у саму зору силно зажубори
Исти исти исти И ништа потом Ништа се није догодило
Сунце се опет објавило Нови дан Нови људи Оно било
 
Није се десило Побегоше звери Хиљаде паса на повоцу
Господаре своје држи мудре тихе Ни гласа ни слова
Глава од олова 6о тавних година као 6о векова
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. стр: 16.
 
 
Új idők hozománya¹
 
Olthatatlan szomjúságként érzem, kiáltanék, kiáltanék,
Az egyetlen szabadság Az új idők hozománya ma az enyém
Szemfényvesztés A lában körül settenkedő verssorok
Láncként gáncsolnak Léptemet többé nem ismerik fel és
 
Rímképletüket én sem Két szembenálló fél a szorítóban
Korhadt rönkön két bősz kecskebak hidalja át a megáradt
Patak két partját A hangok az áttetsző vizébe mártózottak
Immár megváltottak de az ámítás suttogásában hamisítottak
 
Hajnalhasadáskor a hatalmas hegy forrásánál
Ugyanaz ugyanaz ugyanaz Majd csend Semmi sem történt
A nap újra hirdette Új nappal Új emberek A megtörtént
 
Meg sem történt A vadak elmenekültek A pórázon a kutyák
Gazdáikkal együtt bölcsen csendben vannak Se hang se jel
60 múlt évem akár 60 század súlyos viharokkal telt
 
¹A verssel a költő hatvanadik születésnapját köszöntötte
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić Мајка – Az anya

  

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

Мајка   Сине, изађи на терасу и прислушај разговор тица: То наиђе!   Ја се извињавам, ја морам слушати, сине.

Az anya   Fiam, menj az erkélyre és hallgatózz, a madár-beszédre figyelj: Légy türelmes!   Bocsáss meg, nekem hallgatnom kell, fiam.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Nebeski vrtlar – Mennyei kertész

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Nebeski vrtlar   Dabome da želim da ti se javim, strah me je da ti pišem a strah me je da ti i ne pišem. Kao da se plašimo jedno drugog, a koliko te samo zateknem u mojim mislima, čudim se kako te ponekad noge ne zabole od te silne šetnje. Ponudim ti da sjedneš, ali uvjek si u prolazu, sad tamo sad ovamo. Volio bih da te nekad noću uhvatim u mislima, računam, noć je možda bi prilegla, pa opet pomislim nema od toga ništa, nema nama spavanja, ako bismo prilegli jedno pored drugog. I tako. Propustim misao po misao i sve ode u nedogled. Tamo u tom nedogledu, jednom sam se privukao i izvirivao da li bih te mogao vidjeti. Zamisli ugledah te ozarenu osmjehom ali onako prema suncu. Ne vidiš ti da ja tebe gledam, ali odjednom čudo, ugledah sebe kako ti prilazim, i vidim kako u meni iznutra nešto svjetli, kao sreća kad se sprema na vaskrsenje, očekujem tvoje iznenađenje, ti se okrenu prema meni, pogleda me milovito nasmiješenim očima pođe mi u zagrljaj i prošaputa: „Odi, čekam te.’’ Zagrlismo se, osjetih toplinu grudi i toplinu tvog tijela na sebi, a sreća zapali vatromet na dnu same duše, osjetih da zajedno poletjesmo u nebo. Nađosmo se na velikoj plavoj livadi. Ne gubismo ni trena. Zasadismo cvijet ljubavi na najljepšem mjestu. Okupiše se anđeli i slavismo duboko u život. Prepolovili smo jabuku i vidjeli u njoj zgodno mjesto da zasadimo voćnjak, sadili smo neumorno...

Mennyei kertész   Természetesen akarok neked jelentkezni, félek írni, de félek akkor is, ha nem írok. Mintha egymástól félnénk, pedig gondolataimban hányszor jelen vagy, csodálkozom, olykor, lábaid, annyi séta után, hogy nem fáradnak el. Kérlek, ülj le, de mindig átmenőben vagy, hol itt, hol ott. Szeretnélek időnként éjjel gondolataimban megkaparintani, mert éjjel van, talán lefeküdnél, majd ismét eszembe jut, ebből semmi sem lesz, számunkra nincs alvás, ha egymás mellé feküdnénk. És így. Gondolat gondolatot követ és minden a messzeségbe vész. Ott, abban a messzeségben, egyszer meghúzódtam és leselkedtem, egyáltalán láthatlak-e. Képzeld, megláttalak, mosolyogtál, de csak úgy, a nap felé. Nem látod, hogy nézlek, de egyszerre csoda, magamat látom, feléd megyek, és bensőmben valami fénylik, mint a feltámadásra készülő öröm, várom, meglepődsz, felém fordultál, sugárzó, kedves tekintettel jöttél tárt karomba és suttogtad: „Gyere, várlak.” Megöleltük egymást, éreztem melled, tested melegét, az öröm a lélek mélyén keltett tűzijátékot,  éreztem, a mennybe együtt emelkedünk. Hatalmas, kék mezőn találtuk magunkat. Egy pillanatot sem herdáltunk. A szerelemvirágot a legszebb helyre ültettük. Összegyűltek az angyalok és az életet ünnepeltük. Az almát kettészelve találtuk meg azt a megfelelő helyet, ahová gyümölcsöst telepíthetünk, telepítettük, fáradhatatlanul…   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Ilija Bakić: *** ( vatra je prostor...) – *** (a tűz tér...)

 

Ilija Bakić Vršac, 23. 11. 1960. – 

***   vatra je prostor zborište linije daljina dolaze joj seku u drhtavoj odaji klupku jezika prašina prošlog toka izvrće se u svetlace živo meso udiše tišinu liže noževe odnosi krv briše otiske meseca mena oseka koje otkrivaju kosti stakla ramove dana povez kalendara rašiven listovi tonu kroz ždrelo plazme u vodu amniona koji kaplje niz „drvo pljuvačke”

***   a tűz tér gyülekezőhely vonalak a távolságot közelítik a nyelvgombolyagot remegő teremben szelik a múlt-folyamat pora lángnyelvekbe vált az élő hús csendet szív magába késeket nyal vért visz holdnyomokat töröl holdfázis apály fedezik fel az üveg-csontozatot a nappal-kereteket a naptárkötés szétfejtett levelei a plazma garatján keresztül süppednek a „fa savóján” csorgó magzatburok vizébe   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Bakić: Koren ključa, naličje svakodnevnice, Kanjiški krug, 1999.

Miodrag Jakšić I u smrti smo – A halálban is

 

Miodrag Jakšić Beograd, 16. april 1969. – 

I u smrti smo
 
Potrošili, do poslednje šanse, ljubav, taj arhetip večnog,
Nestajanju aplaudirajući, da preuzme nas, žrtvovane:
 
Iskoračao sam, broj koraka, za dužinu veka, premerene.
Izudaralo je srce, Ti, titraje sve, u pulsu, predodređenom za postojanje.
 
I, u smrti smo, kao što u smrti, maštali jesmo, da ostanemo.
I, u smrti smo, jednako zajedno, umoreni za upokojenje, živo.
 
Rečima sa usana, ne rađaju ona šaputanja, zemljotrese što utišavahu.
Mislima tokovi, Borhesu naklonjeni, skrenuše nepovratom, od poezije.
 
I, u smrti smo, bez udova i osećanja, osakaćenja punog željni.
I, u smrti smo, objavljeni na bilbordu patnje, Razapetog.
 
Izvor: autor
 
 
A halálban is
 
Elherdáltuk az utolsó lehetőségig, a szerelmet, az öröklét őstípusát,
Az enyészetnek tapsolva, hogy vegyen át bennünket, feláldozottakat.
 
Haladtam, a léptek száma élet-hosszra mért.
Dobogott a szív, a verőér minden rezgése, életre hivatott.
 
A halálban is, álmodoztunk, a halálban is együtt maradunk.
A halálban is, ugyanúgy együtt, ahogy az életben halálra fáradtunk.
 
Az ajkakon fakadó szavak nem szülik azokat a földrengést csillapító suttogásokat.
A Borges iránt barátságos gondolatáramlatok mindörökre elfordultak a költészettől.
 
A halálban is, végtagok és érzelmek nélkül, csonkításra vágyunk.
A halálban is, a szenvedés hirdetőtábláján, Keresztrefeszítetten.
 
Fordította: Fehér Illés

Dejan Spasojević Aфоризми IX. – Aforizmák IX.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми IX.   Људи који другачије мисле и нису неки људи, то је критична маса. Ова средина и ови крајеви ми све мање одговарају.   Ко си тата? Ко сам ја? Питасмо се обадва... Соларна енергија – паре на сунце. (С)личности: Једни имају свој кут, а други свој култ.   Земљаци који су отишли ван - ванземљаци. Можда нас има за под једну шљиву, али је битно да нисмо пали с крушке. Ја на читaњу – они прочитани!   Све је добро док људско понашање не почне да вријеђа вјештачку интелигенцију. Балкански алхемичар ни од чега прави нешто. Неки односи више личе на замке злих духова, него на однос с људима.   Он има нос да препозна сирови таленат - и сам је такав. У основи са фундаменталистима морате бити темељни. Не постани вук, док као јагње пролазиш кроз чопор.

Aforizmák IX.   A másként gondolkodó emberek nem is emberek, az a kritikus massza. Ez a környezet és ez a táj egyre kevésbé felel meg nekem.   Apám, ki vagy? Én ki vagyok? Kérdjük mindketten… Szoláris energia – elő a pénzzel Hasonlóságok: egyeseknek mentsvár, másoknak szertartás.   A földiek, akik elmentek, immár földön–kívüliek. Alig vagyunk a fa alatt, de fontos, hogy nem a fáról pottyantunk. Én fedezek – ő meg felfed!   Minden jó, míg az ember viselkedésével nem kezdi sértegetni a mesterséges intelligenciát. A balkáni varázsvegyész a semmiből készít valamit. Egyes kapcsolatok inkább a gonosz szellemek csapdáira hasonlítanak, mint emberi kapcsolatokra.   Jó szimata van, felismeri a nyers tehetséget – ő maga is az. A fundamentálisakkal szemben alaposnak kell lenni. Ne válj farkassá, míg a falkánban bárányként haladsz.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Ladik Katalin Az aranytojás – Zlatno jaje

 

Ladik Katalin Újvidék, 1942. október 25. – 

Az aranytojás   A királykisasszony szájában van egy tükör. Aki azt el tudja lopni, lopja csak el. Nyomja be az ablakot, hogy belül maradjon a galamb. Kopogtattak az ajtón. Aztán jöttek a madarak.

Zlatno jaje   U ustima mlad kraljice ima jedno ogledalo. Ko može to da ukrade, neka ukrade. Neka ugura prozor da golub unutra ostane. Kucali su na vratima. Posle su ptice došle.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: https://mek.oszk.hu/01300/01328/01328.htm#_Toc57600488

Gergely Tamás Mit csinálsz ott? – Šta radiš tamo?

 

Gergely Tamás Brassó 1952. augusztus 19. –

Mit csinálsz ott?   -Mit csinálsz ott? - kérdezte Vadmalac A derékig földben álló Komájára mutatott. -Itt a tavasz - rikkantotta az, - a természet megújul. Gondoltam, a tavaszi esõ a fejemre hull, s megfiatalodom magam is.

Šta radiš tamo?   – Šta radiš tamo? – pita Vepar i pokazuje na svog Jarana koji je do struka u zemlji stajao. – Stigao je proleće – poviknuo je – obnavlja se priroda. Pada li prolećna kiša i na moju glavu, postaću mlađi.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző

Székelyhidi Zsolt Elton – Elton

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Elton   Ebben a cipőben nem tudok zongorázni. A zongora élésre van. A dalok Eltonosak. Tudom, teli tüdőből. Ujjaim a színek. Miért játsszák a slágereimet hisztis űrhajósok? A zongora éles. Ez nem űr, hanem víz, és én kifulladok. Szép korszak volt, teli tüdőből szólt a lila köd. Ujjaim szünetek. Lebegés volt a létlényegem. Ebben a zongorában nem lehet mozdulni. Kell egy nagyobb, ami nem űr, nem víz, de jól tartja magát. Eggyel szélesebb ködben. Színpadias csönd. A cipő élésre van, a fűző éles.

Elton   U toj cipeli ne mogu svirati na klaviru. Klavir je za bitisanje. Pesme su nalik Eltonu. Znam, punim plućima. Boje su moji prsti. Moje šlagere zašto sviraju histerični kosmonauti? Klavir je bit. To nije vasiona, voda je, a ja se gušim. Krasna epoha je bila, lila magla se punim plućima oglasila. Pauze su moji prsti. Suština mi je lebdenje bila. U tom klaviru pomaknuti se ne može. Treba jedan veći, što nije kosmos, nije voda, ali dobro se drži. U jednoj široj magli. Teatralna tišina. Cipela je za bitisanje, pertla je bit.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 10-11. old.

Balázs F. Attila A hiány sajátossága – Svojstvenost manjka

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A hiány sajátossága   Végtelen elégia: A várakozás ritmusa Színezi a világ Leghívebb ikonját   Báj kellem kegy Bűvölet elragadtatás Isteni józanodás És újra mámor   Nem foglak megérinteni Minden aktus Tökéletes szenvedés Inkább a virtualitás kínjai   Engedj önmagam közelébe Oldozz fel a fojtogató boldogságból

Svojstvenost manjka   Beskonačna elegija: Najverniju ikonu Sveta Ritam čekanja farba   Lepota ljupkost milost Čarolija ushićenje Božanstveno trežnjenje I opet zanos   Neću da te taknem Svaki akt je Savršena patnja Radije žal virtualiteta   Pusti me u svoju blizinu Oslobodi me iz blaženstva šta razara   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Gulisio Timea Közeli – Bliski

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Közeli   Nem elég a karodban. Az ereidben akarok lenni. Mint egy vérrög.   Zsírodba olvadok. Lefolyok a combodon. Öltöződ női szaga vagyok.   Bőröddel takarózom. Lerágom az arcod. Elropogtatom a füled.   Meleg húsban hideg fém vagyok. Nem látogathatlak. Csak a közeli hozzátartozók.

Bliski   Nije dovoljno u tvom naručju. U žilama ti hoću da budem. Kao tromb.   U tvoju mast se otapam. Niz butine ti curim. Jesam ženski miris tvoje svlačionice.   Tvojom kožom se pokrivam. Lice ti odgrizem. Uši slistim.   U toplom mesu sam hladan metal. Ne mogu da te posećujem. Samo bliski rođaci.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Szente B. Levente Tégla és cement – Cigla i cement

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Tégla és cement   szobámban minden tárgynak története van a mozdulatlanoknak is – olykor szeretek róluk beszélni itt vannak például a régi kancsók festmények fényképek levelek könyvek csak a padlódeszka meg az ajtó mocorog megmozdul néha megmagyarázhatatlanul nap nap után egy-egy tárgy miként változtat helyet nem is értem van egy két szóbeszéd erre hogy ezért meg azért de mielőtt őrületbe kergetnének inkább elhiszem összefogott hátam mögött  tégla és cement hogy kimozdítsanak helyükből minden követ.

Cigla i cement   u mojoj sobi svaki predmet ima svoju istoriju a i pokret – koji put volim da pričam o njima tu su na primer stari bokali slike fotografije pisma knjige koji put samo podnica i vrata se pomeraju neobjašnjivo je iz dana u dan po koji predmet kako menja svoje mesto ni ne shvatam postoje za to nekakve glasine da zbog toga i toga ali pre no što bi me u ludilo oterali rađe poverujem iza mojih leđa udružila se cigla i cement da bi iz svojih mesta svaku ciglu pomerili.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: a szerző