Nenad Grujičić Удес – Gond

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. –

Удес   Иако често загледан у небо отац никад није наглас рекао шта осећа и види нити је икад словце своје неписмено на папир ставио.   Ти који друкчије поступаш једном га упита: Откуд ли толике звезде?   Он те не погледа већ одлазећи рече да се о таквим стварима поштено може само уз добру ракију причати.

Gond   Bár gyakran szemlélte az eget apám sosem mondta el mit érez mit lát és írástudatlan mondanivalóját se vetette papírra.   Te aki másként cselekedsz egyszer megkérdezted: Honnan annyi csillag?   Nem nézett rád elmenőben szólt ilyesmiről csak jó pálinka mellett lehet őszintén beszélgetni.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Obren Ristić Пећина из детињства – Gyerekkori barlang

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Пећина из детињства
 
Виђен сам на железничкој станици негде у Сибиру
На Родосу, у Семирамидиним вртовима Вавилона
Крадем најлепшу ружу, кријем се у шумама Амазона
Високо на Андима… Узалуд траже моју лиру
 
Испод Ајфелове куле у Паризу… Годишња доба
Погодују инциденту на Тресибаби у овом трену
Улазим у ону велику пећину из детињства Прену
Ме глас стараца из села Ко те горке плодове проба
 
Однеће га време на другу страну Мештани у агонији
Шапутаће Неки се чудак дојавио са света оног
Док ме њихов мудри врач на свечаној церемонији
 
Проглашава за голог небесника Скакућем једноног
Сричем нова слова Опраштам се или благодарим Мени
Је овде сасвим добро И коначно сви су рачуни намирени
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024. стр: 15.
 
 
Gyerekkori barlang
 
Láttak a vasútállomáson, valahol Szibériában,
Rodoszon, Szemiramisz kertjében Babilonban
A legszebb rózsát lopom, magasan az Andokban
Az amazoni erdőkben rejtőzöm… Költészetem hiába
 
Keresik Párizsban az Eiffel torony alatt… Az évszakok
Kedvezőek a Tresibabán¹ az összetűzésre, ebben a pillanatban
Abba a gyerekoromi magas barlangba húzódok Szólítanak
A falubéli öregek. Azt, aki kóstolta e keserű hozamot
 
Az idő a másik oldalra tereli Halálküzdelmükben a helyiek
Majd suttogják Holmi különc egy másik világból jelentkezett
Míg bölcs varázslójuk ünnepélyes keretek között engem
 
Meztelen égi lénynek nevez Egy lábon szökellek
Új betűket tagolok Búcsúzom majd köszönetet mondok Nekem
Itt megfelel És végre minden számla rendezett.
 
¹Tresibaba (ejtsd: Treszibaba) hegy délkelet Szerbiában
 
Fordította: Fehér Illés

Dejan Spasojević Aфоризми VIII. – Aforizmák VIII.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми VIII.   Од дизања ствари на виши ниво добио је упалу мишића. Откако смо ушли у кружни ток стално се вртимо у круг. Најстарији народ на свијету – вични Месопотаманци.   Да би државу подигао из пепела, морао је прво да је спали. Ко је ПРОТИВ нек јасно каже да је ЗА.     Муке мучи наше јавно мнење, један стење, а други се пење. Сви текући проблеми су горући. Осуђивање других је лоше, осуђивање првих је опасно.   Глас разума шапће, а ларма је гласна... Лирски субјекат пјесме, прави заплете епских размjера, да би нас увео у драматичну  завршницу. Надај се, генерацијо!     Једино су код нас сировине финални производи.   Књиге, браћо, књиге, а не интернет и пдф-ови! Стан, станчићу, стани, стани, да те купим натенане... Не могу да замислим колико не могу да ме смисле. Добро је, да зло не прочита.

Aforizmák VIII.   Izomlázat a dolgok magasabb szintre emelése miatt kapott. Amióta a körforgalomba kerültünk, állandóan körbe forgunk. A legöregebb nép a földön – a bölcs mezopotámiai.   Hogy az államot hamvaiból feltámassza, fel kellett gyújtania. Aki ELLENZI, egyértelműen jelentse ki EGYETÉRTEK.   Közvéleményünk kínok kínja között, az egyik sóhajtozik, a másik kapaszkodik. A folyó ügyek égetőek. Elítélni másokat téves, egyeseket veszélyes.     Az értelem hangja suttogás, a lármáé meg hangoskodás… A vers lírai alanya epikus méretű bonyodalmakat teremt, hogy a dramatikus végkifejlethez vezessen bennünket. Korosztály, ne hagyd magad!   A nyersanyag csak nálunk végtermék.     Nem világhálót, pdf-eket, könyveket, testvéreim, könyveket! Szállás, szállásom, állj csak, állj, megveszlek, részletre… Elképzelni sem tudom, elképesztően megvetnek. Jó, ha azt, ami rossz, nem olvasnak.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: : Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.

Neda Gavrić Први плес – Első tánc

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. – 

Први плес   Одиграј са мном тај први плес По последњи пут као слободан човек. И загрли ме, Преко твојих рамена Желим гледати овај свет.

Első tánc   Mint szabad ember, gyere,   járd velem Utoljára ezt az első táncot. És ölelj át, Válladon keresztül Akarom nézni ezt a világot.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Ilija Šaula Kad ne bi postojala žena koju volim – Ha asszony, akit szeretek, nem létezne

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Kad ne bi postojala žena koju volim   Volim ženu nepoznatu, neotkrivenu. Ona živi stepenicu iznad moje stvarnosti. Parče neba satkano od nepoznatih istina nastanilo se između nas dvoje. Hoću bešumno da prođem kroz njega i da joj donesem samo ljubav. Kada bih mogao da je ljubim, da je ogrnem dušom, da plovimo dolinom želja, da me ima cijelog, da me ne štedi, da me ne vraća stepenicu niže, da me zasadi kao biljku da cvijetam u podnožju njenog srca, da joj mirisom bojim snove. Da me cjeliva medom zrelih usana, vrelim bičem da me drži nad ponorom strasti, iznad vatre u koju ćemo pasti. Kad ne bi postojalo razočarenje, ljubav bi bila vječna, kad ne bi postojali zavjeti ljubav bi bila slobodna, kad ne bi postojala vjernost ljubav bi bila neiskrena, kad ne bi postojala žena koju volim, ne bi postojala ni ljubav.

Ha asszony, akit szeretek, nem létezne   Ismeretlen, titokzatos asszonyt szeretek. Létem felett egy lépcsőfokkal él. Kettőnk közé ismeretlen igazságokból szőtt égbolt-rész telepedett. Nesztelenül akarom átszelni és az asszonyt szerelmemmel meglepni. Ha csókolhatnám, ha lelkemmel betakarhatnám, ha a kívánságok völgyében lebeghetnénk, ha elfogadna, ha nem kímélne, ha egy lépcsőfokkal vissza nem küldene, ha növényként elültetne, szíve mellett nyílnék, álmát illatommal könnyíteném. Hogy érett ajka mézével ajándékozzon, hogy a vágy szakadéka, a tűz felett,  melybe zuhanunk, ostorral tartson. Ha nem lenne csalódás, a szerelem örökös lenne, ha nem lennének fogadalmak, a szerelem szabad lenne, ha nem lenne hűség, a szerelem csalóka lenne, ha asszony, akit szeretek, nem létezne, szerelem sem lenne.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Székelyhidi Zsolt Tömb – Blok

 

Székelyhidi Zsolt Debrecen, 1973. október 11. – 

Tömb   Az üresség tetemes alakulása. Tartok attól, ahogy valaki vagyok. Hogy formálódik énképem? Felmérni, mi minden lehetnék. Miközben képtelenség valósággal élni. Még relatív és alakítható, akkor is tömött föld, zárt test: nehezebb vagyok egy csillagnál.

Blok   Zamašno formiranje praznine. Bojim se da sam neko. Kako se formira moja slika? Proceniti, šta sve bi mogao da budem. Usput živeti sa stvarnošću je besmislica. Još je relativna i može da se formira, i tad je zbijena zemlja zatvoreno telo: teži sam od zvede.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Székelyhidi Zsolt: Ami kék lesz, Parnasszus, Budapest, 2021. 9. old.

Szente B. Levente Térkép – Geografska karta

 

Szente B. Levente Szörényvár, 1972. szeptember 21. –

Térkép
 
dédmamám alig pár éve
ment el, úgy hitte, száz éves egérből lesz
a denevér, s hogy neki aztán ne
beszéljünk, valami boszorkányság van
a televíziós dobozban, annyi ember, a városok és falvak,
kicsi, vagy hatalmas épületek, mint a templom is,
tiszta kártya, nem férhet el,
megbabonázott minket az ördög, azt mondta –
úgy rohanunk vesztünkbe, észre sem vesszük,
s hogy azt sem tudjuk, mi az élet,
árnyék és fény között,
otthonunk egy felbélyegzett üres boríték,
csak hisszük, tudjuk, mi kell nekünk,
kiégtünk miként a villanykörte,
azt képzeljük, örök világosság van,
tapogunk egy helyben,
a napnál világosabb,
víziókkal tele immár fejünk,
gombnyomásra pislogunk,
szökünk kettőt egy helyett,
kiöltött nyelv lehetne jelképünk –
akkor lett gyanús neki minden, azt mondja,
amikor észrevette, jó ideje, kalapot nem emelnek
a nők, s az idősek előtt a legények.
 
Forrás: a szerző
 
 
Geografska karta
 
prabaka nas je tek pre nekoliko godina
napustila, verovala je slepi miš iz stogodišnjeg miša
nastaje i da joj nemojmo
svašta da pričamo, u kutiji televizora je
neka vradžbina, toliko ljudi, gradovi i sela,
male ili ogromne zgrade, pa i čitava crkva,
jasno je kʼo beli dan, u nju ne može da stane,
vrag nas je opčinio, govorila je –
ni ne primećujemo kako jurimo u propast,
ni to ne znamo između senke i svetlosti
šta je život,
dom naš je markama puna prazna koverta,
samo verujemo da znamo šta nam treba,
pregoreli smo poput sijalice,
zamišljamo, večna svetlost je,
u mestu tapkamo,
sve je jasno,
glave su nam vizijama pune,
na pritisak na dugme trepćemo,
umesto jedanput, dva puta odskočimo,
isplažen jezik bi nam mogao da bude znamenje –
tad joj je postalo sve sumnjivo, kaže,
kad je primetila, i to odavno, da kapu žene ne dižu
niti momci ispred starijih.
 
Prevod: Fehér Illés

Gulisio Timea Ártatlanok – Nevini

 

Gulisio Timea Marcali, 1989. augusztus 7. –

Ártatlanok   - Akarsz játszani? – kérdezi. - Igen. - Ha nem akarsz is fogsz!   Ez már a játék. Nem mutatom, hogy élvezem. - Ne bánts, Mamiii – súgja,  Ha netán elfelejteném a szöveget. És odanyomja a fejem, Ahova egyébként is tenném. Egész árvasága abban a szorításban.   Elégedetten befordul. Ha kitakarózom, betakar. Anyalányom.

Nevini   – Želiš li da se igraš? – pita. – Da. – Ako i ne želiš, igraćeš!   To je već igra. Ne pokazujem da uživam. – Ne diraj me, Majko – šapuće. Ako bi slučajno zaboravila tekst. I gurne mi glavu tamo Gde bi i inače stavila. Čitava njegova sirotnost je u toj stisci.   Zadovoljno se okrene. Ako se otkrijem, pokrije me. Moja kćerkamajka.   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Gulisio Timea: Lények, Parnasszus, Budapest, 2024.

Balázs F. Attila A változás ikonja – Ikona promene

 

Balázs F. Attila, Marosvásárhely, 1954. 01. 15. –

A változás ikonja   elégia újra és újra a ritmus lüktet a várakozásban a világ gépiesen színezi a változás ikonját figyelem, unalom, lehangoltság ismétlődés, közöny mámor, elragadtatás és isteni józanodás megérintelek, megérintesz minden aktus és a hiány is tökéletes szenvedés a virtualitás mire megoldás? ha önmagad közelébe kerülsz feloldozlak az elviselhetetlen boldogságból

Ikona promene   opet i opet elegija ritam treperi u čekanju ikonu promene svet mehanički farba pažnja, utučenost, dosada ponavljanje, nehaj mamurluk, ushićenje i božanstveno trežnjenje   dotičem te, dotičeš me svaki akt a i manjak je savršena patnja virtualitet na što je rešenje? ako u vlastitu blizinu dospeš oslobađam te od nepodnošljivog blagostanja   Prevod: Fehér Illés

Forrás: Balázs F. Attila: Újrafestett rácsok, Hungarovox, Budapest, 2020.

Nadežda Purić Jovanović Вечно мушко – Mindörökre férfi

 

Nadežda Purić Jovanović Beograd, 18. septembar 1974. – 

Вечно мушко   да ли би у име љубави о ти романтична душо живела у чатрљи шатору камп кућици зашто ти душо танана треба уговор темељ катастар деоба кључ гаража

Mindörökre férfi   a szerelem nevében ó te romantikus lélek élnél-e viskóban sátorban kempingházban miért te érzékeny lélek szerződés kell alap telek osztozás kulcs garázs   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Aca Vidić Одох у пећину – Barlangba indulok

 

Aca Vidić Rajković, 14. juli 1959. – 

Одох у пећину            Бранку Јездић - Дефи,                         стоглавом алкохоличару Идем у пећину Да се Заливадим Има Тамо Биљке Тамо Има Зеленог откоса                            (што ће ми                                помоћи да умрем на сметлишту!) Усред Зеленооких Мржњи Идем у корен да се задрвеним ТАМО ИМА СРЕЋАН МИР !

Barlangba indulok                    Branko Jezdić – Defihez,                             a százfejű alkoholistához   Barlangba megyek Hogy Mezőre érjek   Ott Vannak Növények   Ott Van Zöld kaszálék                                         (az segít                                              majd hogy a szeméttelepen végezzem!)   A zöldszeműek Gyűlöletének Közepette Megyek a gyökérhez szarusodni   OTT BOLDOG NYUGALOM VAN !   Fordította: Fehér Illés

Izvor: https://acavidicpoezija.weebly.com/poetry.html

Kajoko Jamasaki Купатило – Fürdő

 

Kajoko Jamasaki Kanazava, 14. septembar 1956. – 

Купатило   Ујутро из чесме на мој длан тече вода: буди успомену на додир који се спушта с левог рамена дуж руке.   Пролећно сунце скоро дотиче моје тело.

Fürdő   Reggel a csapból a víz tenyeremre folyik: a bal vállról végig a karon kúszó érintés emlékét idézi.   A tavaszi napsugár majdnem testemet érinti.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Кајоко Јамасаки: こどものいる情景 – Призор са децом, Меридијани, Смедеревска песничка јесен, 2023.

Obren Ristić Дарови јутра – A reggel ajándéka

 

Obren Ristić Tijovac, 17. mart 1960. – 

Дарови јутра
 
На високим стенама са кривим кљуном орла
Видех У сенци својих оронулих крила спотиче се
И разумех његов братски позив Истину спознах
И жељу да обгрлим ореол светлости понад
 
Овога јутра раног море још топло од ноћи
Бистру тајновитост воде у благом прикрадању
Младог сунца дариваће висинама неког мирног
Века или злату зрелог жита у мом завичају
 
Тихо тихо овде се догађа нешто што одавно
Слутим и можда помери пејзаж пре но што успем
Од свих да га сакријем у дубине из којих једном
 
Давно дођох Узнемирено је небо и стење под
Њим Неко друго сунце тражи нове елегије
Брате мој младимо крила за бољи свет
 
Izvor: Обрен Ристић: Дарови јутра, Ревнитељ, Ниш, 2024.
 
 
A reggel ajándéka
 
A magas sziklákon a ferdecsőrű sas
Láttam Roggyant szárnyai árnyékában bukdácsol
Megértettem testvéri üzenetét Felismerve az igazságot
Szerettem volna megölelni a felette lévő fénykoszorút
 
E kora reggel a tenger még éjmeleg
A víz titokzatosságát a fiatal nap
Közeledtével valami nyugodt korszaknak vagy
Szülőföldem búzamező-aranyának ajándékozza
 
Csak csendesen itt valami történik amit régóta
Sejtettem és talán elmozdítja a tájat még mielőtt
Mindenki elől sikerülne elrejtenem a mélységbe ahonnan
 
Egykor jöttem Nyugtalan az ég alatta
Valami más nap nyög új siratót keres
Testvér tárjuk szárnyunkat egy jobb világért
 
Fordította: Fehér Illés

Nenad Grujičić На овоме свету – Ezen a mindenségen

 

Nenad Grujičić Pančevo 12. septembar 1954. – 

На овоме свету   Пољупци су птичурине што лете с облака на облак.   Ох, колико летова још!   У једном дану кажеш: Све што долази – умире. У другом: Све што чезне – пева.   Тако се играш мноме. И тако зачињемо шетњу у слаткој препирци с Богом.

Ezen a mindenségen   A csókok felhőről felhőre röppenő madarak.   Ó, mennyi röppenés még!   Egyszer állítod: Minden, ami jő – elvész. Máskor: Minden, ami hőn áhít – dalol.   Így játszadozol velem. És így kezdjük Istennel a sétát, civakodva, kedvesen.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ненад Грујучић: Еденским врт,…

Miodrag Jakšić Bezglav – Vakon

 

Miodrag Jakšić Beograd 16. april 1969. – 

Bezglav   Pogrešnim korakom, nagaziš bubu na pločniku, pucketa. Izgubiš poverenje, sticano godinama, u korak. Prevrtanje želuca pretvoriš u osećaj - praveći se blesav što bezglavo hodiš, mesto saosećanja za životom nestalim.

Vakon   Botladozva, a járdán, bogárra lépsz, roppan. Léptedbe, az évek alatt szerzett bizalmad, elveszíted. A hányinger immár jelen – tetteted magad, mert vakon jársz, az eltűnt élet miatti együttérzés helyett.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Živko Nikolić Право лице – Valós arc

 

Živko Nikolić Koprivnica kod Zaječara 13.11.1958. –

Право лице   када светлост с праве стране доспе обасја те и то заиста будеш ти и јеси ти твоје право лице твој поглед твој осмех а све оно иза тебе у таму урања   али шта је тама и шта у њу урања ко то зна   30. 11 - 27. 12. 1998. Београд

Valós arc   mikor a fény megfelelő oldalról érkezik és megvilágít az te vagy tényleg te vagy valós arcod tekinteted mosolyod ám minden ami mögötted van a homályba süllyed   de ki tudja mi a homály és bele mi süllyed   1998. 11. 30. – 12. 27. Belgrád   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Живко Николић: Kažiprst putuje, Balkanski književni glasnik, Београд, 2018. стр. 49.

Neda Gavrić Извор живота – Az élet forrása

 

Neda Gavrić Banja Luka 27. 07. 1980. –

Извор живота   На воденици мељем Твоја обећања Точак врти изговорене речи. Потрошићу их До последњег зрна У црном хлебу ја ћу их испећи. Да више никад Ником Нигде Не нарасту до жетве.   Претворићу бол у воду Река суза Извор живота ће бити Од извора па до ушћа Свако ће срце оздравити. Да више никад Ником Нигде Не ожедни душа.

Az élet forrása   Ígéreteidet Vízimalomban őrlöm A kimondott szavakat kerék forgatja. Mindet elhasználom Az utolsó szemig A fekete kenyérben én fogom kisütni. Hogy soha többé Sehol Senki Se arasson.   A fájdalomból vizet varázsolok Könnyfolyót Az élet forrása lesz Eredetétől a torkolatáig Minden szívet kigyógyít. Hogy soha többé Sehol Senkinek se legyen Szomjas a lelke.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Неда Гаврић: Јесен жедне душе, Бесједа, Бања Лука, 2025.

Risto Vasilevski (О)да путу – Óda az úthoz

 

Risto Vasilevski Nakolets, 31. januar 1943. – 

(О)да путу   Мисао на пут сама је себе п(р)обудила, отворила простор да све крене од Творца и врати му се никад не прекидајући везу с Њим.   Пртине су утабале звери стазе људи који су морали да се уздигну изнад њих, надмудре их и припитоме, да би стекли вишу свест о себи.   Невидљиви путеви винули су се у небо е да би човек стигао и тамо где му није место, или боље осмотрио оно од чега бежи, које од себе не види.   А Општи Пут стално тежи напред, не хајући за време које ни пред ким не одступа.   (О)да путу који гради све(с)т да земља, ваздух, простор могу имати границе, али да унутар њих свима подједнако припадају.   О да путу, чијег се краја нико за живота не боји.

Óda az úthoz   Ahogy az útra gondolunk, önmagát ébreszti, teret nyit, hogy minden a Teremtőtől induljon és Vele a kapcsolatot soha megszakítva hozzá térjen vissza.   Az ösvényeket a vadállatok taposták ki, a járásokat az emberek, akiknek, hogy önmagukról magasabb tudatot nyerjenek, a vadak fölé kellett emelkedni, eszükön túljártak, megszelídítették őket.   Láthatatlan utak emelkedtek az égbe, hogy az ember oda is juthasson ahová nem tartozik, vagy jobban szemügyre vehesse azt, amitől menekül, amit önmagától nem lát.   Az Egyetemes Út, a senki elől nem meghátráló idővel nem törődve tör mindig előre.   Óda az úthoz a világot/tudatot építőhöz, a föld, a levegő, a tér lehet, hogy határokkal körülvett, de azokon belül egyaránt mindenhez tartozik.   Ó, igen, az úthoz, végétől életében senki sem fél.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: autor

Ilija Šaula Otpisani – Kegyvesztettek

 

Ilija Šaula Karlovac, 4. decembar 1963. – 

Otpisani   Na putu premještanja na putu odrastanja na putu ispreplitanja, istina mržnja laž ljubav zagledani jedni u druge, svjetlosti nedostaje ne vidimo, ali osjetimo trag prošlosti izvire iz nas, zbunjeni, začuđeni kao svatovi Eugena Kumičića. Djeca smo. Rekli su nam da remetimo mir. Djeca smo bez šanse za popravni. Otpisana djeca. Slušate našu pjesmu plačete nad našom sudbinom ne vidimo vam suze, niste bili sa nama kad se rađala naša pjesma. Vi ste je kovali, iskovana je od vaših želja, satkana od vaše sreće, domovinstva, iluzija, mržnje i naših nadanja. Nemamo kletvu. U srcu nam je molitva blaga, usrdna, trajna. Krčimo put pjesmi, put povratku.

Kegyvesztettek   A helyezkedés útján, a növekedés útján, a kuszaság útján, az igazság a gyűlölet a hazugság a szerelem szemtől szemben állnak, hiányzik a fény, nem látunk, de érezzük a múlt bélyegét, belőlünk fakad, Eugen Kumičić1 násznépeként zavarban vagyunk, csodálkozunk. Gyerekek vagyunk. Mondták, lábatlankodók. Javulásra esélytelen gyerekek. Kegyvesztettek. Hallgatjátok dalunkat, siratjátok sorsunkat, könnycseppeket nem látunk, dalunk születésekor nem voltatok velünk. Ti kovácsoltátok, késztetéseitekből kovácsolt, szerencsétekből, hazátokból, álomképetekből, gyűlöletekből szőtt és hitünkből. Nem átkozunk. Szívünkben fohász, gyengéd, szívélyes, kitartó. Utat a dal előtt egyengetünk, a visszatérés útja előtt.   1 Eugen Kumičić (ejtsd: Eugén Kumicsity, 1850.- 1904.) horvát író, politikus.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Ilija Šaula: Žena u meni ili Ja u ženi, Grafičar, Užice, 2014.

Dejan Spasojević Aфоризми VII. – Aforizmák VII.

 

Dejan Spasojević Loznica 19. 01. 1978. – 

Aфоризми VII.   Држава чију историју пишу непријатељи има велике шансе да оде у прошлост. Ако изостане изборни циклус наћи ћемо се у неком другом стању. Perpetuum mobile: Састављање краја с крајем иде у бескрај.   Праве се мајмуни да те не виде, а ти се правиш мајмун да то не видиш. Не знам да ли су они читали Орвела или је Орвел прочитао њих. Бојимо се бојевих, а још више лудих  глава.   Траже се повратници у вршењу добрих дјела. Њихови правци су наши кривци. Твртко није имао твртку.   Џаба му је што је њихов кад није ‘’сав свој’’. Буди мушко - признај жени да је у праву. Генерацијама које одлазе створили су лијепу будућност.   Нестао црни лаптоп усред бијела дана. Будале су, нормално, блесаве. Они се понашају као власници изборног процеса, а ви нађите себи дpугу игрицу.

Aforizmák VII.   Ha egy állam történetét ellenségek írják. nagy valószínűséggel a múlté lesz. Ha kimarad a választási ciklus, valamilyen más állapotban találjuk magunkat. Perpetum mobile: végtelen a végtől végig összeálltás.   Majmot csinálnak magukból, hogy ne lássanak, te meg majmot csinálsz magadból, hogy ezt ne lásd. Nem tudom, hogy ők olvasták-e Orwellt, vagy Orwell olvasta őket. Félünk a töltényektől, még jobban az üres fejektől.   A jótettekhez keresnek visszatérőket. Irányelveik vétkeink. A vállalkozónak nem volt vállalata.   Hiába tartozik hozzájuk, ha „nincs magánál”. Légy férfi – ismerd el a nőnek, igaza van. A jövendő nemzedékeknek szép jövőt biztosítottak.   A sötét laptop fényes nappal tűnt el. A gyagyák, normálisan, ostobák. A választási folyamat tulajdonosaiként viselkednek, ti meg találjatok valami más játékot.   Fordította: Fehér Illés

Izvor: Дејан Спасојевић: Исклесане мисли – афоризми, АСоглас, Зворник, 2025.